Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK [UNK].A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 136. szám. Ara 50 filiór Ma már nem eretnekség Mindenki előtt érthető és nem is vitatott tény, hogy a termelőszövetkezetek alapvető, fő feladata: földjeik művelése, a gabonafélék, takarmányok, ipari növények, zöldségfélék, gyümölcsök megtermelése, az állatok felnevelése, tenyésztése, hizlalása. De afölött éveken át folyt a vita, hogy a szövetkezeti gazdaságok végezzenek-e mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó bizonyos feldolgozó, kiegészítő tevékenységet, vagy joguk van-e olyan vállalkozásra, amely ugyan nem tekinthető kimondottan mezőgazdasági ténykedésnek, de az üzemek munkaerő helyzete azt lehetővé, az igények pedig szükségessé tennék? A vita mindmáig nem tisztázódott mindenütt megnyugtatóan, bár a szövetkezetek helyzetének elemzése elég sok és egyértelmű tanulsággal szolgált. Az országban azok a termelőszövetkezetek vannak túlnyomó többségben, amelyek a mezőgazdasági munka sajátossága miatt a bennük tömörült családok munkaerejét az év nem minden időszakában tudják kellően hasznosítani. Ezekben a szövetkezetekben jogosan mondják: még mi mindent megksnálnának ők maguk — gyarapítva az egész közösség és saját családjuk jövedelmét —, ha egyes hatósági szervek és intézmények nem tekintenék ezt még ma is eretnekségnek, s ha a különböző rendeletek nem nehezítenék, vagy akadályoznák meg azt. A jelenleg még alig kihasznált lehetőségek közül csak néhányat említünk. Kevés szövetkezeti gazdaság foglalkozik tejkezeléssel, pedig tehenészet csaknem mindenütt van, az állattenyésztésben a fölözött tej is nélkülözhetetlen. Technikailag és egészségileg is a tejszín és vajkészítést már évtizedekkel ezelőtt, a néhány tehenet tartó kisgazdaságok, kezdetleges tejszövetkezetek is sikeresen megoldották. Nincs ok kételkedni abban, hogy a termelőszövetkezetek is képesek korszerű tejkezelésre, feldolgozásra. Sajnos, sok olyan esetre emlékezünk, amikor zöldséget, vagy gyümölcsöt termelő gazdaságban vagonszámra ment tönkre értékes áru szállítási, vagy pillanatnyi piaci gondok miatt. Ez a kár egyaránt sújtja a szövetkezetet és a népgazdaságot. Pedig részben, vagy egészen el lehet kerülni az ilyesmit, ha a gazdaság berendezkedik tartósításra, alapfokú konzerválásra, szárításra vagy lékészítésre. Bizton állíthatjuk: a szövetkezeti gazdaságok ilyen tevékenységének megteremtésével százmilliós értékekkel gyarapítható a nemzeti vagyon. Sorolhatjuk tovább: a borászat, a méhészet, a takarmánykeverés, magtisztítáj a piacra kerülő termékek osztályozása, csomagolása újabb munkalehetőségeket kínál a termelőszövetkezeteknek. Mindez olyan tevékenység, amely jól kiegészíti az állami élelmiszeripar termelését. Most a feldolgozásból, kiegészítő és melléktevékenységből eredő bevételek a termelőszövetkezetek árbevételeinek még alig néhány százalékát alkotják. Az sem vigasztaló, hogy ennek okai elsősorban nem a szövetkezeti gazdaságokban keresendők. Éveken át túlzottan „hódoltunk” a teljes élelmiszeripari központosításnak. Miközben szállítási és iparbővítési gondokkal küszködtünk, sem vettük igénybe még a töredékét sem annak a segítségnek, amelyet a mezőgazdasági üzemek nyújthattak volna. Az utóbbi években végzett elemzések tanúsága szerint a piacon — mind a fogyasztók, mind az egész népgazdaság számára — az élelmiszeripar túlzott monopolhelyzete gyakran kedvezőtlen következményekkel jár. Kevés a választék, elvész az oly fontos tájjelleg, ésszerűtlenül alakulnak az árak, túl sok kézen át jut a termék a fogyasztóhoz — és így tovább. Nos, a változtatás egyik eszköze: a szövetkezeti feldolgozás és értékesítés bővítése, kiterjesztése. Ugyan kinek és milyen kára származik abból, ha egy-egy termelőszövetkezet például egyszerű építőanyagokat állít elő, háziipart folytat, bedolgozásra szerződést köt egy ipari vállalattal, megszervezi a lakosság elemi igényeit kielégítő szolgáltató tevékenységet? Teljesen nyilvánvaló, hogy mindez — a törvényes keretek betartása mellett — olyan hasznos cselekedet lehet, amely egyaránt szolgálja a szövetkezeti tagság, az egész lakosság és a népgazdaság érdekeit. És az sem hagyható figyelmen kívül, hogy többnyire a gyenge termelőszövetkezetek azok, amelyek megerősödésének egyik célravezető útja lehet a kiegészítő tevékenység jó megszervezése. A gazdaságirányítási reform során a termelőszövetkezetek feldolgozó és kiegészítő tevékenységét korlátozó és visszaszorító jogszabályok helyébe olyan intézkedések lépnek, amelyek módot és támogatást nyújtanak arra, hogy a szövetkezeti gazdaságok jobban éljenek természeti, vagy más helyi lehetőségeikkel. De ez a szándék csak úgy válhat valósággá, ha a tsz-ek vezetői, tagjai megfontolt számítások, az állami és szövetkezeti érdekek összehangolása alapján megtervezik és megoldják feladataikat. H. L. 4 Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos kormányzati teendőkre, az Országos árhivatali elnöke az 1968. évi árreform irányelveire és előkészítésének ütemtervére tett javaslatot. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének a népgazdaság első negyedévi fejlődéséről és a munkaügyi miniszternek az első negyedévi munkaügyi- és bérhelyzetről szóló jelentését. A pénzügyminiszter jelentést tett a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról. A kormány megvitatta és tudomásul vette a földművelésügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdasági munkák menetéről, az aratásra történt előkészületekről. A SZÖVOSZ elnöke a burgonya, a zöldség és a gyümölcs felvásárlására és értékesítésére tett előkészületekről tájékoztatta a kormányt. A SZOT főtitkárának és az igazságügyi miniszternek együttes javaslata alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy a dolgozók betegségi biztosításáról szóló törvényerejű rendelet módosítására előterjesztést tesz az Elnöki Tanácsnak. Az SZMT Elnöksége megtárgyalta: ■ a Ságvári Endre megyei Művelődési Ház tevékenységét, ■ a szakszervezeti könyvtárak helyzetét (Tudósítónktól) A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége legutóbbi ülésén fontos kulturális kérdésekről tárgyalt. Elsőként az alig egy éve működő Ságvári Endre megyei Művelődési Ház munkájáról készített jelentést vitatták meg. „Mind az új forma és közös fenntartás gondolata, mind a tartalmi feladatok meghatározása alapjaiban helyesnek bizonyult. Megvannak a feltételei nemcsak a kibontakozásnak, hanem a hálózati módszertani munka fejlődésének is” — állapították meg. Gazdag, sokszínű tevékenységről adott számot a jelentés. A politikai, világnézeti nevelés terén jó együttműködést sikerült megvalósítani a különböző tömegszervezetekkel, mintegy 100 alkalommal közel 8000 ember vett részt az ismeretterjesztő rendezvényeken. Jól működnek a műszaki-technikai szakkörök, nagy sikerük van a különböző közhasznú tanfolyamoknak. A családi ünnepek terjesztése érdekében végzett munka is igen eredményes volt. A művészi ízlés fejlesztését szolgálja a Szolnokon és a megye öt helységében megrendezett komplex művészeti sorozat. A műkedvelő művészeti csoportok (vegyeskar, Tisza Táncegyüttes, szimfonikus zenekar, irodalmi színpad, bábcsoport) tevékenysége egyenletes fejlődést mutat, kikerültek a hullámvölgyből, számos sikeres fellépés van a hátuk mögött. Jól oldotta meg a megyei művelődési ház a népművelők, a művészeti csoportvezetők továbbképzését, számos eredményes tapasztalatcserét rendeztek. A helyiség gondok ellenére is megalapozták a megyeszékhely kulturális ellátása érdekében végzett munkát. Az SZMT elnöksége a vita után megállapította, hogy a közel egyéves munka megfelel a követelményeknek, a megkezdett úton kell továbbhaladni. Második napirendként a szakszervezeti könyvtárak helyzetét tárgyalták meg. A megye szervezett dolgozóinak 17,3 százaléka rendszeres olvasója üzemi könyvtárainknak. 1985-ben több mint 200 000 kötetet kölcsönöztek ki. 122 000 könyv áll a dolgozók rendelkezésére szakszervezeti könyvtárainkban, ahol hat főfoglalkozású, két öt órában dolgozó, függetlenített, huszonkét tiszteletdíjas és száznegyven társadalmi munkás könyvtárosuk van. Nagyrészt ez utóbbiak hozzáértésén, lelkesedésén múlik a könyvtári munka. Az SZMT Elnöksége elfogadta a szakszervezeti könyvtárak további munkájára vonatkozó irányelveket. A dolgozók 25 százalékát szándékozzák megnyerni az olvasásnak, ami nem kis feladatot jelent. A könyvtáraknak a mozgalmi munka hatékony segítőivé kell válniok. Megyénk szakszervezeti szerveinek feladatát szabta meg a továbbiakban az SZMT Elnöksége. — sp — Békenagygyűlés Jászberényben szítást tesz Vietnam harcának támogatására. Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus és békeharcos Johnson és közvetlen munkatársa, perét készíti elő, melyben vádolja az amerikai vezetőket a vietnami háború tömeges emberirtásáért, a napalm és gázfegyverek bevetéséért. Az előadó ezután a magyar dolgozók aktív részvételéről beszélt. A többi között elmondotta, hogy a napokban indul a KTSZ küldöttsége átadni az anyagi segítséget a testvéri vietnami népnek. Saját tapasztalatairól is szólott, amelyeket a szakszervezeti delegáció tagjaként Vietnamban szett. Elmondotta, hogy lelkesen fogadták őket és léptennyomon érezhették, hogy a vietnami nép tisztában van a magyar nép áldozatkészségével és testvéri érzésével. — A hősiesség, a bátorság és a fegyelmezettség tette ránk a legmélyebb hatást Vietnamban, — mondotta Baranyai elvtárs. Felháborodva szólott a szőnyegbombázásokról, elmondotta, hogy például Thanh Hoai városában látta a hétszáz ágyas tbc-kórházat romokban. Ugyanebben a városban a magyar segítséggel és a magyar tervek alapján épült erőművet a múlt év április 4-én lebombázták. Hősies helyreállítási munkával elérték, hogy ma már 50 százalékos kapacitással tudnak dolgozni. Találkozott Mguyen Thi Hang milicista zászlóaljparancsnoknővel, aki alakulatával a hamzongi hidat megvédte az amerikai támadással szemben. Ezután koreai tapasztalatairól szólott. Elmondotta, hogy a koreai nép teljesíti hétéves tervét. Külön elismeréssel szólott a vietnami és koreai szakszervezetek hősi munkájáról. Nagy figyelemmel és szeretettel fogadták Lee Huu Van elvtárs felszólalását. Beszélt a dél-vietnami partizánok hősies harcáról és azokról a rendkívül nehéz körülményekről, amelyek között a dél-vietnami dolgozók biztosítják az élelmezést, a front ellátását a szükséges felszereléssel, fegyverekkel, egyéb hadianyagokkal. Elmondotta, hogy az egész népben mélységes elszántság él a győzelem kivívására, az agresszorok megsemmisítésére. Megköszönte a magyar nép erkölcsi és anyagi támogatását. A vietnami nép képviselőjének ezután átadták a jászberényi szakszervezetek ajándékát. Az elnöki zárszó után a nagygyűlés tiltakozó táviratot küldött az USA követségére és egy levelet a felszabadítási iroda képviselőjének, amelyben együttérzéséről és támogatásáról biztosítja a nagygyűlés a vietnami népet Jászberény egész lakossága nevében. Szünet után a Tisza Táncegyüttes adott műsort. bt — Kedves vendégek érkeztek tegnap a kora délutáni órákban Jászberénybe. Lee Huu Van, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti irodájának titkára, valamint Baranyai Tibor, a SZOT kulturális osztályának vezetője és többen a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottságától. A vendégeket a pártszékházban Bacsa Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság titkára fogadta, majd a Hűtőgépgyárba látogattak. Itt Gerjáncz Ignác vezérigazgató adott rövid tájékoztatást az üzem munkájáról, ezután megtekintették a hűtőgépgyártást. Este 7 órára sűrű sorokban áramlottak a herényiek a szabadtéri színpad felé. Röviddel hét óra után megkezdődött a nagygyűlés. Az úttörők virágcsokorral köszöntötték a hős vietnami nép képviselőjét és átnyújtottak neki egy albumot, amelyben a dél-vietnami témákról meghirdetett plakátrajz-verseny legszebb darabjait gyűjtötték össze. Bacsa Ferenc elvtárs elnöki megnyitója után Baranyai Tibor számolt be a SZOT küldöttség vietnami és koreai tapasztalatairól. Beszédében elmondotta, hogy a vietnami probléma ma az egyetemes emberi béke legégetőbb kérdése, a békeharc központi kulcskérdése. Elmondotta, hogy a Szovjetunió nagy ereje Tíz épület — másfél millió födni felújítás Az Építőipari és Javító Vállalattal kötött szerződés értelmében ez év december 25-ig befejezik tíz szolnoki lakóépület külső és belső tatarozását. Ezek közé tartozik a Rékasi úti irodaház, a Kossuth Lajos utca 2 sz. (a 161-es csemegebolt háza), a Ságvári Endre út 22. számú ház. A teljesen felújított házaknál nemcsak a homlokzatot vakolják és festik, hanem a belső tatarozási munkákat, festést, parkettázást, villanyszerelést is végeznek. Két épületet a Szabadság út 8. és a Vöröcsillag út II—III. számú házakat csak későbbi időben kezdik tatarozni, mert ezeket az Építőipari és Javító Vállalat nem tudja jelenleg elvállalni. Az Április 4, a Vöröscsillag és a Dózsa György úton hatszázezer forint értékben végeznek gázszerelési munkát. Ennek eredményeképpen az év végéig az idén már elkészültekkel együtt összesen újabb 139 lakásba vezetik be a gázt. További hatszázezer forint áll rendelkezésre a még beérkezett igények sorrendjében egyenként 50 ezer forintot meg nem haladó összegű tatarozások elvégzésére. Az Ingatlankezelő saját építő brigádjai ez évben három és fél millió forint értékben végeznek tatarozási, valamint állagmegóvási munkákat. 1966. június 10 , péntek.