Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-14 / 243. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI ! A MEGYEI Ara ? 50 filter XVIII. évfolyam, 243. szám, a bőrpapírtól Akit a cím megtéveszt ” és Jókai-regényre gondol, bocsásson meg érte: nem irodalmi visszapillantás következik, hanem egy kis népgazdasági előrepillantás. Nem túlságosan messzire, csak az új mechanizmus küszöbéig. De mi az a „bőrpapír”? Könnyűipari termék? Mindenféle iparágban termelték. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá, hogy legtöbbször nem műhelyekben „termett”, hanem a hivatalokban, vállalati irodákban. Mit nevezett bőrpapírnak a gazdasági életben meghonosodott zsargon? Azokat a biztosítékokat, amelyek felelősségrevonás esetére mentették az illetékes beosztottak vagy vezetők bérét. A szó legszorosabb értelmében: mert akinek „bőrpapírja" volt, az úgy érezhette, termelhet rosszat, dolgozhat üresjáratban, végeztethet merőben felesleges, vagy formális munkát — a lényeg, hogy „le van fedezve”, hogy őt a felettesei utasították, ezután tehát forduljanak a felső, illetékes szervhez, főfőnökhöz miniszterhezlyetteshez, akárkihez. Eljárásukat így utólag nem is lehet mindenben hibáztatni. A helyzet ugyanis olyan volt — a korábbi kötött tervgazdálkodási formák, utasítás-szövevények és felelősségelhárítási lehetőségek adta helyzetről van szó — hogy igen sokszor nem is tehettek egyebet. Nagyon jószándékú, jó elképzelésekkel teli és a megfeneklett elgondolások bújába-bajába belefásult igazgatók és főmérnökök választották ezt az utat, hogy ne kerüljenek összeütközésbe az utasításaik sorsát és saját presztízsüket néha még jelentős veszteségek árán (persze népgazdasági veszteséget kell érteni alatta) is védelmező felsőséggel. Nem mindenki alkalmas arra, hogy vállalja a kitűnő film „Nehéz ember”-einek szerepét, hogy küszködjön, vitatkozzon, kockáztasson,sz7zVénységet váltson ki és állóvizeket kavarjon fel. &Jost a korábbi gaz*• dasátrirányítási rend — nem azért, mintha mindenben rossz lett volna, hanem mert ebből a szempontból túlhaladta az idő — alkalmas volt ilyen állóvizek kialakítására az senki előtt sem titok. És az ilyen állóvízben való élet alakította ki a „bőrpaapírok’’ egész termelési folyamatát. Bizarr dolog volt? Kétségtelenül, de kényelmes is. Most, hogy végnapjait éli, egyesek talán akaratlanul is azt várják, majd csak akad valami „kiskapu", mely megmenti ezt az ásatag tradíciót. Kétféle előjellel várják ezt: azok, akik a „bőrpapír” kényelmét és nyugalmát szerették, úgy érzik, valamit esetleg át lehet menteni a régi kényelmet és nyugalmat adó szemléletből és gyakorlatból. A másik oldal pedig bizonyos pesszimizmussal arra hajlik, hogy átmenetinek tekintse a majdani, január 1. utáni „új időket", amelyek múltán és a „minden csoda három napig tart” alapon a dolgok visszazökkennek a megszokott régi kerékvágásba. Mindkét várakozás téves, pontosabban: tévesnek kell bizonyulnia az új mechanizmus viszonyai között, éppen azért, amiért az új mechanizmus új lesz és éppen attól, amiben mint mechanizmus változást jelent. A „bőrpapír-pszichózis” lényege az volt, hogy sokszor nem az eredmények, a népgazdasági hasznosság volt az irányadó, hanem a „lebiztosított’’ háttér. A Gépkocsihoz értőknek kézenfekvő a hasonlat: annak a vezetőnek a módjára folyt ez a munka, aki nekimegy távíróoszlopoknak, kerítéseknek és beleszalad a szembejövő teherautóba. ..majd fizet a biztosító” alapon, a baj ott volt, hogy a hasonlat kissé sántít: a „biztosító”, azaz az állam fizetett ugyan, emberünket viszont nem érhette baj, kockázatmentesen (pontosabban saját kockázat nélkül) karambolozhatott a realitásokkal, a gazdaságossággal és a piacigényekkel. A helyzet változása: csak egyféle „biztosítás” lesz. Az eredmény. Az mindenféle bérpapír nélkül igazolni fogja a gazdasági élet főszereplőit. — No de — hangzik az ellenvetés — utasítások azért ezután is lesznek. Bizonyos szintű, a vállalati önállóságot határok közé szorító, felsőbb érdekből elrendelt irányító impulzusok most is fogják érni az igazgatót, a főmérnököt, a főkönyvelőt. Mi lesz ha a most ellenkezőjére fordul a dolog és a felső utasítás végrehajtásán megüti a bokáját? Most, amikor már nincs „bőrpapírja”? Logikus kérdés. A válasznak is a logika törvényeit kell követnie: ebben az esetben semmiféle bőrpapír nem védi... azt sem, aki a rossz, káros, hibás utasítást kiadta! Gazdaságilag, jogilag lesz felelős érte. Annak a nagy várakozásnak része a „bőrpapírok alkonya” is, amellyel valamennyien várjuk a gazdasági élet új vágányokra állítását. Hogy valóban termékeny korszak előestéje legyen ez az alkony, azért együtt kell fáradozni mindannyiunknak. Baktal Ferenc i A magyar kormányküldöttség Kassán Ünnepi köntöst öltött a város Csütörtökön este még Prágától búcsúzott, pénteken reggel már Kassával ismerkedett a magyar párt- és kormányküldöttség, amely a csehszlovák vasút különvonatával tette meg a mintegy 850 kilométeres utat. Delegációnkat elkísérte Jozef Lenárt, a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottsága elnökségének tagja, a kormány elnöke; Vladimir Koucky, a CSKP központi bizottságának titkára; Josef Kudrna, a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottságának tagja, belügyminiszter; dr. Jan Pudlak, a külügyminiszter első helyettese; Ladislav Novák, a köztársasági elnök irodavezetője és Jozef Pucik budapesti csehszlovák nagykövet. A kassaiak szép fogadtatást készítettek elő. Már jóval az érkezés időpontja előtt valóságos embergyűrű övezte a pályaudvar előtti teret. Vendégei tiszteletére ünnepi köntöst öltött a város, feliratok, csehszlovák és magyar lobogók köszöntötték népünk küldötteit. Pontosan kilenc óra volt, amikor a különvonat befutott Kassa feldíszített pályaudvarára. A vonatról lelépő magyar vezetőket, Kádár Jánost, Fock Jenőt és a küldöttség többi tagját elsőként Alexander Dubcek, a CSKP elnökségének tagja, a Szlovák Kommunista Párt központi bizottsága első titkára és Michal Chudik, a CSKP KB elnökségének tagja, a szlovák nemzeti tanács elnöke, továbbá a helyi vezetők üdvözölték. Ott volt a fogadáson Sztankó Pál, hazánk pozsonyi főkonzulja is. Az állomásról gépkocsival a kelet-szlovákiai vasműhöz indult a küldöttség. Százak és ezrek álltak, integettek az utak mentén. Kassa belvárosának utcáin és az új városnegyedben sokhelyütt csak lépésben tudott haladni a gépkocsisor, annyian üdvözölték a delegációt. Kassa ifjú ipari óriásának bejáratánál Knizka Jaroslav, a kombinát igazgatója és Alfonz Kudelasek kerületi párttitkár fogadta szíves szóval a látogatókat. A Kassa belvárosától mintegy 15 kilométernyire levő kombinát Csehszlovákia egyik legnagyobb épülő ipari létesítménye. A házigazdák elmondották a magyar vendégeknek, hogy a tervek szerint a kombinát elkészülte után évi 4,5 millió tonna acélt és egész sor más terméket gyárt majd. Impozánsak a beruházások méretei is: I milliárd koronába kerül a kombinát teljes kiépítése és ebből eddig hét és fél milliárd korona értékű beruházást valósítottak meg. A gyáróriásban jelenleg 11 ezren dolgoznak, de az 1970—75 közötti időszakra a munkásgárda létszáma eléri majd a húszezer főt. Közben, a gyárkombinát környékén valóságos új városrészek nőttek ki a földből. A vasmű központi irodaépületénél autóbuszra szálltak a magyar és a csehszlovák párt- és állami vezetők, s üzemlátogatásra indultak a kokszolóműbe, az acélgyárba és a hengerműbe. A különböző részlegeknél tapssal, virággal köszöntötték Kádár Jánost és a többi magyar vezetőt. Pénteken délután Kádár elvtárs és kísérete a Hernéd völgyében levő Szenva községbe látogatott el. Magyar hajó érkezett elánként a re finmszerencsétlenség színhelyére Az 1300 tonnás „Balaton” magyar tengerjáró, amely csütörtökön elsőként érkezett a BEA társaság Comet-gépe szerencsétlenségének színhelyére, a Reuteriroda jelentése szerint Rhodes-szigete felé tart, hogy eladja a hatóságoknak a tengerből kihalászott holttesteket. A „Balatonon” kívül részt vettek a mentési kísérletekben más nemzetek hajói is. A gép hétfőnyi személyzetéből és 59 utasából senki nem maradt életben, s az utolsó jelentés összesen hatvan holttest kiemelését említette. Az angol légiforgalmi társaság, amely közösen üzemeltette a gépet a ciprusival, azt reméli, hogy a holttesteken végzett kórbonctani vizsgálat a kezébe adja a rejtély kulcsát. A pilóta, aki a szerencsétlenség előtt néhány perccel beszélt utoljára egy földi irányítótoronnyal, veszélyről még nem tett említést. A szerencsétlenség okait magyarázó feltételezések különbözőek. Egyesek műszaki hibát tételeznek fel. Mások hirtelen zivatarra gondolnak. Vannak azonban olyanok is, akik szabotázsra gyanakodnak. Az angol vállalat szakértői kasztellorizon szigetén máris munkához láttak. Első feladatuk az, hogy megtalálják a gép adatrögzítő berendezését, a „fekete dobozt”, amely bizonyítékot szolgáltatna a gép utolsó perceiről A vietnami hosok nama Nagygyűlés a megyei művelődési házban A vietnami hősök napja alkalmából, amelyet október 15-én tartanak, a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti á„ Jpnd'S K'én,r'*''1Mi5->dlíbe- Tran Thanh vezette delegáció látogatott megyeszékhelyünkre. A kedves vendégeket Szolnok két középiskolájának, a Vásárhelyi Pál szakközépiskolának és a Szamuely Tibor Technikumnak tanári testülete és tanulói nevében Bíró Boldizsár, a KISZ megyei bizottsága középiskolai osztályának vezetője üdvözölte, majd elmondta ünnepi beszédét, amelyben többek között a vietnami háború embertelenségéről szólott A nagy tapssal fogadott beszéd után a delegáció vezetője emelkedett szólásra, aki a következőket mondta: — Egy epizódot említek a vietnami hősök napja alkalmából. Nguyen Van Troi villanyszerelő törött lábbal tette meg élete utolsó métereit a kivégzőhelyig, a börtön udvarán. Utolsó szavai ezek voltak: „Azért álltam ellen az amerikaiaknak, mert összeszorult a szívem az ország gyászos és nyomorult helyzetét látva. Csak azt sajnálom, hogy mégsem tudtam megölni McNamarat. Népemmel, honfitársaimmal szemben nem követtem el bűnt. Imádom szeretett hazámat...” A nagy tapssal fogadott beszéd után a nagygyűlés résztvevői közül többen kértek szót. Novóczky Irén, a szakközépiskola KISZ szervező titkára iskolájának egynapi társadalmi munkában szerzett pénzét, több mint 22 ezer forintot ajánlott fel diáktársai nevében a vietnami hazafiak javára. 1867. október 14, szombat. Magyarország 57 féle gépet exportál A Központi Statisztikai Hivatal érdekes kimutatást készített arról, hogyan alakul a gépipari termékek gyártásának szakosítása a KGST-országok között. Eszerint a tagállamok eddig összesen 1613 féle gépi berendezés gyártásának szakosításában állapodtak meg. Hazánkra az 1613 féle gyártmányból 233 jut, 19-cel több, mint három évvel ezelőtt A magyar ipar a többi szocialista országhoz hasonlóan természetesen csak fokozatosan tudja bevezetni a szakosított cikkek gyártását, realizálni a megállapodás nyújtotta lehetőségeket. A szakosított gépek közül a magyar ipar pillanatnyilag 81 félét gyárt, s ebből a külkereskedelem 57-et exportál. Gépexportunknak ma még csak kis részét — mintegy 12 százalékát — teszik ki a szakosított gyártmányok, nagyobbik részét szakosítás nélkül gyártja iparunk. Hazánk importjából 30,4 százalék a gép és gépi berendezés. A KGST-országokból vásárolt gépeinknek 42 százalékát a Szovjetunióból, 25,2 százalékát az NDK-ból 16,4 százalékát Csehszlovákiából, 11 százalékát Lengyelországból, a többit Bulgáriából és Romániából hozzuk be. Hazánk egyébként kevesebb gépet vásárol külföldön, mint amennyit exportál: gépexportunk 11,8 százalékkal magasabb, mint az import. „Leszedik a szőlőt október után“ Szüretvégi híradás a Tiszazugból Tavasszal a fagy, nyár elején a jégverés pusztított. Most pedig a nagy esőzések miatt indult rothadásnak a termés. Olyannyira, hogy a kadarkának 30—35 százalékos a rothadási vesztesége. Márpedig a tiszazugi szőlők fele kadarka. Harmada kövidinka, egytizede csemegeszőlő, s a maradó kis rész más borszőlőkből tevődik össze. A SZÜRET EGYÉBKÉNT már a vége felé halad. A háztáji szőlőkben befejezték e munkát. A termelőszövetkezetek szőlőinek egyötödén lehet még fűrt, mint a kunszentmártoni járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán tájékoztattak bennünket. A tiszazugi termelőszövetkezetekből 40 ezer mázsa szőlőre számítanak. Ennek nagy hányadát — 12 ezer mázsát — a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság közös gazdaság adja. Érthetően ők lesznek azok is, akik utoljára végeznek a szürettel. Csépán, Tiszasason már jóformán túl vannak rajta, s Tiszakürtön se megy ki e hónapból a munka. A gyenge szőlőtermés miatt több gazdaságnak kiesése van. A tiszakürti Hunyadi Termelőszövetkezet másfél millió forinttal kap kevesebbet a tervezettnél, a tiszasasi Rákóczi Tsz 200 ezer forint körül. A járásban egyébként — a rossz termést figyelembe véve is — Tiszaugon szerzett legjobban a szőlő, SZOLNOK MEGYE nem tartozik az ország jelentősebb gyümölcsös és szőlős vidékei közé. De a Tiszazugban három és fél ezer holdnál több termőszőlő van közös művelésben és a háztáji gazdaságokban. Nem egy tiszazugi termelőszövetkezet fő jövedelmét a szőlő adja. Az idén ugyan nem kényeztette el az időjárás a termelőket. Erre vall, hogy amíg 1964-ben a kunszentmártoni járásszőlő hozama 31 mázsa volt holdanként, most csupán 18 mázsát várnak.