Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

iM8. novsmo SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Egy fél cseresznye A riport Moraj. Barátságos. Meleg. Egy nevetés összeborzolja a hangokat. Italt is mérnek. — Szabad? Nincsen több asztal. Per­sze, hogy szabad, a falon tábla, harmadosztályú üzem. Meglep, hogy bemutatkozik. K. József. Segédmunkás egy építő vállalatnál. Nem kér­dezem. Magától meséli: — Hat évem van nekem már a börtönben uram ... Nem lelkesedhetek eléggé. Kijátssza hát a többi adut: — Holnap kiveszem a munkakönyvem. Érti? Értem. Nincsen több sza­bad hely, november van és albérlők vagyunk mind a ketten. Rá is dupláz. — Két hónapot lehúztam. Tudja mi az? Két hónap ezen a helyen! Ez örökkéva­lóság ... ! Két feleségétől eddig el­vált. De’ a harmadik asszony­­«-nak valóhoz már akkor ko­­pt is'­be, amikor éppen akar. Ő mondja így. Ezerhatszáz forintot keres. • — Hát pénz ez uram? Az „uram’’ talán a nyak­kendőmnek, talán a hallga­tásomnak szól. Tűröm. Gyere­ke is van. Az ezerhatszáz bi­zony kevés lehet — Semmi emberek is job­ban keresnek. Egy vacak szakmájuk van és... — kéz­mozdulat fejezi be a monda­tot. Ettől a nehéz, kidolgo­zott kéztől félni lehetne Fegyverrejtegetésért és „egyébért” járt a hat év. Hogy mi az „egyéb” azt nem mondja. Ezerhatszáz kis pénz nagyon. — Láttam most egy fil­met — közli — A csuklyá­sokról. Hát ilyen szervezet­nek én is tagja lennék. Ma­ga nem? B: ismerem, hogy nem. Pe­­dig a filmet is láttam. — Hát ahogyan azok ki­­sinálták azt az autót. Meg ta i is. Ott volt fegyelem. rZír­ íz amerikai izék is ilyenek. Csak ott fehér a csuklya. Azokat se irtják ki harminc éve. Mindig győz­nek. A Klu-Klux-Klanra gon­dol. — Éjszakánként az erdők­ben nagy tüzeket gyújtanak. És aki ellenük van azt... — kézmozdulat fejezi be új­ra a mondatot. Először kérdezek: — És maga meg tudna üt­ni olyan embert, aki nem tud visszaütni? — Nem. Olyat nem. De akik engem kicsináltak, azoknak nem lenne kegye­lem Tudja, hogy engem a börtönből is úgy engedtek el, hogy egy fillér segélyt se adtak? Egy fillért se. Érti? Fél cseresznyét iszik. Pén­ze nincsen, holnap felmond. A?, ezerhatszáz nagyon ke­vés ... A Klu-Klux-Klanról­­ annyit tud, amennyit itt el­mondott, meg azt, hogy ott fegyelem van. Mint a csuk­lyások között, meg a néme­teknél annak idején, a fa­sizmusról is ennyit tud: ott volt fegyelem. És sóvárog: — Valami jó igazi buli kellene, ahol kiválik, hogy ki az ember. Mert itt a bör­tön után még segélyt se ad­tak. Hát miféle világ ez? Valóban: miféle világ ez? Megélnek benne a kísér­tetek? A portré tehát kísértet-é? A nap­palok mindig józanabbak. — Halló, személyzeti osz­tály? ként. Huszonhat évből igaz a háromévi börtön. A három asszony? Az első a lopások miatt vált, a má­sodik? K. József most is ve­le él. A harmadik? A har­madik csak álom. Öncsalás. Bújócska valakik elől, vala­kik ellen. Nacionálé: cselédemberek gyermekeként­ született 1942- ben. Hat testvére van. Az apja tüdőbetegként megúszta a frontot. Negyvenkilencben hét holdas gazdaként temet­ték­ el. Amire emlék­szik: „A tanyát, ahol laktunk, Nánás mellett, eladtuk. De nem volt hova mennünk. Egy nap le­bontották felőlünk a há­zat ...” Intézetbe került. Aszódon kapott bizonyít­ványt a nyolcadikról. Volt Tégláson és Berettyóújfalun is. Állami gondozottként kezdte az ipariskolát. Meg­bukott. Aztán ismét megbu­kott és csak aztán lopott... „Nem élet ez uram!... semmi emberek egy rohadt szakmával...” Két húga férjhez ment. Gyerekeik vannak, Hajdú­­sámsonban dolgozik az egyik. A másik szövőnő, de most otthon maradt a kisgyerek­­kel. „Azoknál laktam Kőbá­nyán. De nem engedték, hogy odavigyem az asszonyt. Ma­ga van az ember, mint az ujja...” Egy bátyja technikus, egy esztergályos, egy termelőszö­vetkezetben dolgozik. Azzál él az anyjuk. „Egy rohadt szakmával, semmi emberek is boldogul­nak, a bicska kinyílik az ember zsebében. Ha katona lettem volna! De így? Hat évvel a hátam mögött?” A három év lopásért igaz. Hatan voltak, valamennyien intézetből indultak el... „Egy jó szervezet kellene uram.” Néz rám, s figyel Bátorságát hátha csodálom, mártíromságát hátha átér­zem, s kifizetem azt a fél cseresznyét. Nem kísértet: gyenge után­zat ... A jegyeset Nyugodt vagyok. Lám utá­najártam. Csak hittem, hogy félni lehet attól a kéztől. S mozdulna bennem a tétova szánalom is. — Szabad? — ahol üres a hely, ott azt mondják igen. És este van ma is, lesz hol­nap is, holnapután is. Ha üres a hely, mellénk ülhet­nek a mártírok. Hogy maguk elesettségét a világ hibáiból magyarázzák. Elmondják történeteiket, amelyeket egy idő után már maguk is elhisznek. Nyugodt vagyok? Azt a fél cseresznyét kifi­zettem. De miért fizettem? Félbemaradt tervem, ku­darcra ítélt vállalkozásom van nekem is. Ahogyan van mindenkinek. Dehát nem hi­tetem-e el én is szívesen ma­gammal, hogy azokért a vi­lág a hibás? S nem én. So­hasem én. Miféle örökség en­ged, ha pillanatokra is hin­ni a történteknek? És hányan telefonálunk? Azt a cseresznyét kifizet­tem. Azt a cseresznyét sokan kifizetjük. Nem K. Józseffel, magam­mal van hát vitám. És azo­kért­­ szólnék, akiktől holnap megkérdezhetik majd: — Szabad? Aztán, ha igent mondtak, hallgathatják az önmentő történeteket, amelyek végső fokon már ártatlanok. És mégis ártanak. Az olvasó bocsássa meg nekem e rendkívüli, napja­ink perifériájáról való vé­letlen példát. Én csak magammal tettem számadást. Bartha Gábor V Új népművelési tant­erv Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem népművelési szakán az idei tanévben — hosszas előkészületei munka után — új tantervet léptet­nek életbe a nappali tago­zat első évfolyamán. Ez az új tanterv az általános mű­veltségi és fejlesztő tárgyak sokaságát egy művelődés­­történeti stúdiumba tömö­ríti, ismereteket ad a tu­domány, a művészet és a közművelés történetéről. Ehhez kapcsolódik a mű­velődés elmélete, valamint a művelődéspolitika idősze­rű kérdéseinek tárgyalása. A szak hallgatói külön szo­ciálpszichológiát és mű­velődésszociológiát is tanul­nak, továbbá el kell saj­átí­tan­iuk a társadalomkutatás módszereit. A népművelést — több más bölcsészkari szakhoz hasonlóan — B-szakká nyil­vánították. Ez azt jelenti, hogy más szakra felvett hall­gatók is kérhetik felvételü­ket, s nemcsak a bölcsész-, hanem a természettudományi kar hallgatói is. Sajtótájékoztató a Pedagógiai Könyvtárban Pénteken az Országos Pe­dagógiai Könyvtárban dr. Arató Ferenc igazgató fogad­ta a sajtó képviselőit, s tá­jékoztatást adott az intéz­mény munkájáról. Elmondta a többi között, hogy a gyűj­temény jelenleg mintegy 300 ezer könyvtári egységet fog­lal magába. Az Országos Pedagógiai Könyvtár törté­nete az 1870-es években kezdődött. A húszas évek ele­jén feloszlatták. Az 1958-as kapunyitás óta teljes gyűjte­ménnyel rendelkezik a hazai pedagógiai irodalomból, ne­veléstörténeti munkákból, ugyanakkor az utóbbi évtize­dek külföldi termése is meg­található itt A gyűjtemény egyik becses részét jelenti a Diderot és D’Alambert szer­kesztésében megjelent nagy francia enciklopédia eredeti kiadása az 1870-es évektől. Féltve őrzött kincs az a kéz­írásos könyv, amely 1643-ban készült el­,a magyarországi gimnáziumok történetéről szól­ó német nyelven. Ki­terjedt nemzetközi kapcsola­­­tai vannak a szakkönyvtár­nak: nyolcvan külföldi test­vérintézménnyel állnak együttműködésben. Fontos feladatköre a könyvtárnak az iskolai könyvtárakról való gondoskodás. A piros k függeléke, a párt Szervezeti Szabályzatának 28. pontja ezt tartalmazza: „Az alap­szervezetekben pártcsoporto­kat létesítenek. A pártcso­­portok munkáját a pártcso­­portgyülésen kétévenként megválasztott bizalmiak irá­­nyítják”. A gyakorlatban a párt tes­tének szinte nélkülözhetetlen funkcióit töltik be ezek a sejtek. Nemcsak az egységes álláspont kialakítása miatt... Gondolom alapvető kérdések­ben, mint a szocialista ter­melés, fegyelem, morál prob­lémáiban — egységes akarat, — ha kell cselekvés — ala­kulna ki itt a vegyiművek kommunistái között nél­külük is. Ám a napi munka, véle­ményalakítás, tudatformálás, a közéleti és külpolitikai ese­mények értékelése már más dolog. Ezekre nincsenek — és nem is lehetnek — kiala­kított normák, nem foglal­h­at bennük állást naponta a hat alapszervezetet magába tö­mörítő vállalati pártbizottság. Erre ott a harmincegy párt­csoport, élen a bizalmival, akit a pártvezetőségek újjá­­választása után elvtársai bi­zalmából emeltek tisztségére. Olyan emberek zömmel, mint dolgozótársaik az adott mun­katerületen. Közülük 18 mun­kás, 8 mérnök, 5 adminisztra­tív és egyéb. Feladatuk a pártbizottság elfogadott irányelve szerint, hogy az alapszervezet veze­tőségével együtt irányítsák és szervezzék a politikai munkát a maguk területén. Törődniük kell a párttagok eszmei, politikai nevelésével, a pártmegbízások teljesítésé­vel (a párttagok 83 száza­léka kapott konkrét párt­munkát), a pártrendezvénye­­ken való részvételükkel, a társadalmi tévék és emberi magatartás. Valóságban többet tesznek ennél, lenne­­ körvonalazni mányiján azt a sok­k és eleven munkát, ha­ponta végeznek él tőlük. Legutóbb azt kérte bizot­tságtól, adjanal le az aktuális esen frissebb és kimerítő koztatót, mint ált sajtó és a hozzáfért források biztosítanál pártjuk ugyanis azon reményt. tájékoztatás­unk időszerű kérdések más kérdés, hogy pl. szlovák eseményekre idején— objektív oké — a pártbizottság ii­ti Lukács elvtársnak se elegendő információja) A pártbizottság mos suk épít elsősorban,­­ kísérletképpen rá a­ térni arra, hogy kéthav tartsanak taggyűlést. A vezik, hogy a közbecs­ben a párttagsággal fe pártcsoportok foglalk majd. Tájékozódnak est problémáikról, közvetítik az alapszervezethez, e­resztenek témákat s­áár­gyalják azokat szűkebb­­en, míg elérkezik a taggyű­lés időpontja... Természete­sen az összevont pártrendez­vények ritkításáról csakis akkor lehet szó, ha a párt­csoportok továbbra is olyan megbízhatóan, hatásosan mű­ködnek, mint eddig, s ahol javítani való van még, ott­ javítanak. A Tiszamen­ti Vegyiművek­ben a sokfajta munkarend, munkakezdés nehezíti a párt­­rendezvények megtartását. A pártbizottság jó utat válasz­tott, amikor bátran építi az alapszervezetek sejtecskéirK > Tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy 28-án délelőtt átadták ren­deltetésének a törökszentmiklósi ABC-áruházat. Felvételünk a megnyitás napján ké­szült, mikor csaknem kétezren keresték fel az új áruházat, mely az első napon 210 ezer forintot forgalmazott Vlagyimir Toesilin t Nagy nap a suliban Az egyik szülői értekezleten így szóltak hozzánk az iskolában:­ — A tanulók gyakorlati oktatására fordítható idő az iskolában ál­ingemet, hogy foltozza meg. — Apu, a varrás engem már nem izgat, — adta vissza az in­get Borka, — ezt csak a lányok — Anyu! Holnapután nagy nap lesz a suliban. Rántotta — és rakottkrumpli készítésből osztá­lyoznak bennünket! Légy szíves, segíts! — De fiacskám! Hát az asztal­lal mi lesz? — kérdeztem na­gyot nézve. — Mikor fejezzük be? — Az asztal most már ráér. Már nem leszünk asztalosok. Átálltunk a szakács politechni­tem a szervizbe a villanyvasalót, a villanyborotvát, a porszívót, a táskarádiót, a kávéfőzőt. A szét­szedett mosó- és hűtőgépet már nem vihettem, házhoz hívtam a szerelőt. A tanév utolsó negyedéveid Borkáékból hol órásmestereket, hol fejőgépszerelőket, hol gépla­katosokat, hol pedig kerékgyártó­kat, cukrászokat, vagy kémény­seprőket akartak faragni. IC tv-

Next