Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
xx. évf. 167. sz. 19S9. július 22., kedd ^ VILÁG Ember járt a Holdon Sikerült a leszállás - Tudományos munka a Nyugalom Tengerén - Menetrendszerű visszaindulás — A holdkomp csatlakozott az űrhajóhoz „kis lépés, egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára” — ezekkel a szavakkal lépett az első űrhajós, Neil Armstrong a Hold felszínére. Az űrhajózás történetének ex újabb, világra szóló eseményére 109 órával, 24 perccel és 20 másodperccel azután került sor, hogy az Apollo«–11 űrhajó elindult a floridai Kennedy-fokról a Hold felé. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg azt az első lépéseket, amelyeknek nyoma hosszú időre megmarad. Leszállt a Sas Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo—11 holdkompjának, a „Sas”-nak leszállása után röviddel közölte, az eredeti terv megváltoztatásával kész korábban végrehajtani a Holdra lépést. A földi irányító központ engedélyével, a szükséges ellenőrzések és rövid étkezési szünet után, haladéktalanul hozzáláttak az előkészületekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a különleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást is. A ruha védelmet nyújt még az esetleges mikrometeoritok ellen is. A nehézség abból származott, hogy a holdkomp belsejében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak nehézkesen tudták felölteni a ruhát, és a háztartályt. A teljes beöltözés után következett a szükséges ellenőrzés: Armstrong és Aldrin megvizsgálták egymás felszerelését. Az űrhajósok budapesti idő szerint kb. hajnali félnégykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. Kibújt az arany tornácra A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornácra”, a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különleges, fekete-fehér képeket adó tvkamera, s néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, lassú mozdulattal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. tűnik, de képes elbírni, az emberi testsúlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egyhatoda. „Olyan mint a porított faszén” — közölte Armstrong a talajról, de hozzáfűzte, hogy a mozgás nem jelent nehézséget, sőt, könnyebb, mint a szoktató edzéseken volt. Az űrhajó hajtóműve a leszálláskor nem vágott mély krátert a talajba, az „űrcsizmák” pedig mintegy két és fél centiméterre süppednek be. Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egyedül volt a Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrist kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját lábnyomait, majd próbát vett a Hold talajából, amelyet haladéktalanul továbbított a kötélen társának. „Mindent nagyon tisztán látok”— mondotta az űrhajós, aki addig még nem távolodott el messzire a lábazattól, s nagyrészt árnyékban tartózkodott. „Igen érdekes, hogy helyenként kemény talajt érzek” — mondotta Armstrong a földi központnak. Az űrhajós hamar felbátorodott és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatokkal haladt. „Úgy tűnik, hogy ez vulkanikus kőzet” — hangzott az újabb észlelet. Csodálatos ez a magány Magyarországi idő szerint röviddel hajnali negyed öt előtt Aldrin is kimászott a kabinból és kipróbálta a mozgást a Holdon. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Aldrin elragadtatással szólt az első benyomásokról. „Nem olyan, mint az amerikai sivatagok, de nagyon szép” — mondotta Armstrong. „Csodálatos ez a magány” — jelentette ki Aldrin. Az űrhajósok ezt követően eltávolították a védőburkot az űrhajó lábazatára szerelt emléktábláról. Ez a tábla a Holdon marad, hirdetve, hogy ott lépett először az ember a Holdra. A tábla a két űrhajós nevén kívül Nixon elnök aláírását is tartalmazza. Aldrin közben megkezdte a tudományos műszerek elhelyezését: egy automatikus szeizmikus mérőállomást, egy, a lézersugarak visszanyerésére szolgáló berendezést és egy alumíniumlapot helyezett el; ez utóbbi az úgynevezett napszél, a napsugárzás anyagi részecskéinek mérésére szolgál. Az űrhajósok a tudományos program keretében megkezdték a talajminták begyűjtését, előbb egy klönleges vákuumkamrába, majd egy számozott rekeszeket tartalmazó tartályba. Az ehhez szükséges műszereket, a tudományos felszereléshez hasonlóan, az űrhajó oldalára szerelt tartályból vették elő. Hixon a telefonnál Magyar idő szerint röviddel hajnali öt óra előtt az űrhajósok kitűzték a Holdra az amerikai zászlót, látogatásuk emlékére. A Hold és minden más égitest — nemzetközi megállapodások szerint — nem képezheti egyetlen ország tulajdonát sem. Kevéssel ezután Nixon elnök hívta őket telefonhoz, fehér házi dolgozószobájából. Az elnök azt mondotta, hogy ez a telefonhívás a „legtörténelmibb jelentőségű” a Fehér Házból. — Minden amerikai, de az egész emberiség is büszke önökre — mondotta az űrhajósoknak Nixon, azt hangoztatva, hogy munkájuk eredményeként „az ég az ember világának része lett”. Arra utalva, hogy az űrhajó a Nyugalom Tengerében ért Holdat, az elnök kijelentette, ennek a ténynek arra kell ösztönöznie az emberiséget, hogy a Földön is nyugalmat és békét teremtsen. Ezt követően a két űrhajós nekifogott, hogy eredetileg két óra negyven percre tervezett tartózkodásának hátralevő idejét is teljesen kihasználja. Befejezték a kőzetminták gyűjtését, fénykép- és filmfelvételeket készítettek, különböző mozdulatokat végeztek, kívülről ellenőrizték holdkompjukat, közben megfigyeléseiket részletesen közölték a földi központtal. Röviddel reggel hat óra előtt befejeződött a nagy kísérlet. Elsőnek Aldrin mászott vissza az űrkabinba a létrán, majd Armstrong is követte őt. Mivel kamerájukat sok más felszerelési tárggyal együtt a Holdon hagyták, a földi tv-nézők ezt is láthatták. Az űrhajósok előbb rövid időre bezárták a kabinajtót, átkapcsolták űrruhájukat a benti oxigénellátásra, majd újra kinyitva kabinjukat, még a házi tartályt is kidobták. Az újabb ellenőrzések után Aldrin és Armstrong ismét helyreállította a kabinban a légnyomást, megkezdte a védőruha levetését, evett és pihent. Az Apollo–11 holdkompjának két utasa Neil Armstrong és Edwin Aldrin amerikai űrhajósok csaknem hét órás szendergés után felébredtek és megkezdték a felkészülést a soron következő nagy feladatra: a Hold elhagyására és az Apollo–11 1 űrhajóhoz való csatlakozásra. A tv a Holdon maradt Az első űrhajósok, akik az égitest felszínére léptek, még pihenésük előtt elvégezték a szükséges ellenőrzéseket és megszabadultak felszerelésük egy részétől, hogy csökkentsék a kabin súlyát. A Hold felszínén hagyták a többi között tvkamerájukat is, amely a világ tv-történetének eddigi legnagyobb érdeklődéssel fogadott közvetítését sugározta. Ugyancsak a Holdon maradt az űrhajósok értékes házi tartálya, amely a levegőt és a testük hűtésére felhasznált vizet tartalmazta s amelyben a rádió összekötte(Folytatás a 2. oldalon) ARMSTRONG COLLINS ALDRIN . , A kamerák itt azt a jelenetet örökítették meg, amikor a két űrhajós, Armstrong és Aldrin a holdkomp előtti térségen tevékenykedik. (Telefoto — AP—MTI—KS) Olyan, mint a porított faszén A, első tapasztalatok, ívladéktalanul közölte a Földdel: a Hold felszíni rétege szürke, sötét színű pornak 80