Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

xx. évf. 167. sz. 19S9. július 22., kedd ^ VILÁG Ember járt a Holdon Sikerült a leszállás - Tudományos munka a Nyugalom Tengerén - Menetrendszerű visszaindulás — A holdkomp csatlakozott az űrhajóhoz „kis lépés, egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára” — ezekkel a sza­vakkal lépett az első űrha­jós, Neil Armstrong a Hold felszínére. Az űrhajózás tör­ténetének ex újabb, világra szóló eseményére 109 órával, 24 perccel és 20 másodperc­cel azután került sor, hogy az Apollo«–11 űrhajó elindult a floridai Kennedy-fokról a Hold felé. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szem­tanúja lehetett annak, ho­gyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg azt az első lépéseket, amelyek­nek nyoma hosszú időre megmarad. Leszállt a Sas Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo—11 hold­kompjának, a „Sas”-nak le­szállása után röviddel közöl­te, az eredeti terv megvál­toztatásával kész korábban végrehajtani a Holdra lé­pést. A földi irányító központ engedélyével, a szükséges el­lenőrzések és rövid étkezési szünet után, haladéktalanul hozzáláttak az előkészületek­hez. Bizonyos nehézséget oko­zott a két űrhajós számára a különleges védőruha fel­öltése. Ez a ruha 24 réteges anyag­ból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, há­ton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást is. A ruha védelmet nyújt még az esetleges mikrometeoritok el­len is. A nehézség abból származott, hogy a holdkomp belsejében, amely alig na­gyobb két telefonfülkénél, csak nehézkesen tudták fel­ölteni a ruhát, és a ház­­tar­tályt. A teljes­ beöltözés után következett a szükséges el­lenőrzés: Armstrong és Ald­rin megvizsgálták egymás felszerelését. Az űrhajósok budapesti idő szerint kb. hajnali fél­négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabin­ajtó ezt követő kinyitására. Kibújt az arany tornácra A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még an­nak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőr­zés következett, majd­ Arm­strong jelentette, hogy meg­kezdi a kiszállást. Az űrka­bin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgyneve­zett „arany tornácra”, a be­járati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Arm­strong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különleges, fekete-fehér képeket adó tv­­kamera, s néhány másodperc­cel ezután már az egész vi­lág­ megláthatta a létrán las­san, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Az űrkabin nagyjából füg­gőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, las­sú mozdulattal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. tűnik, de képes elbírni, az emberi test­­­súlyát, amely egyébként a Holdon a földi­nek csak egyhatoda. „Olyan mint a porított fa­szén” — közölte Armstrong a ta­lajról, de hozzáfűzte, hogy a mozgás nem jelent nehézsé­get, sőt, könnyebb, mint a szoktató edzéseken volt. Az űrhajó hajtóműve a leszál­láskor nem vágott mély krá­tert a talajba, az „űrcsiz­mák” pedig mintegy két és fél centiméterre süpped­nek be. Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egye­dül volt a Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrist kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját lábnyomait, majd próbát vett a Hold talajából, amelyet ha­ladéktalanul továbbított a kötélen társának. „Mindent nagyon tisztán látok”­­— mondotta az űrhajós, aki ad­dig még nem távolodott el messzire a lábazattól, s nagyrészt árnyékban tartóz­kodott. „Igen érdekes, hogy helyenként kemény talajt ér­zek” — mondotta Armstrong a földi központnak. Az űr­hajós hamar felbátorodott­ és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatok­kal haladt. „Úgy tűnik, hogy ez vulkanikus kőzet” — hangzott az újabb észlelet. Csodálatos ez a magány Magyarországi idő szerint röviddel hajnali negyed öt előtt Aldrin­ is kimászott a kabinból és kipróbálta a mozgást a Holdon. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Ald­rin elragadtatással szólt az első benyomásokról. „Nem olyan, mint az amerikai si­vatagok, de nagyon szép” — mondotta Armstrong. „Cso­dálatos ez a magány” — je­lentette ki Aldrin. Az űrha­jósok ezt követően eltávolí­tották a védőburkot az űr­hajó lábazatára szerelt em­léktábláról. Ez a tábla a Hol­don marad, hirdetve, hogy ott lépett először az ember a Holdra. A tábla a két űr­hajós nevén kívül Nixon el­nök aláírását is tartalmazza. Aldrin közben megkezdte a tudományos műszerek el­helyezését: egy automatikus szeizmikus mérőállomást, egy, a lézersugarak vissza­nyerésére szolgáló berende­zést és egy alumíniumlapot helyezett el; ez utóbbi az úgynevezett napszél, a nap­sugárzás anyagi részecskéi­nek mérésére szolgál. Az űrhajósok a tudományos program keretében meg­kezdték a talajminták be­gyűjtését, előbb egy k­­­­lönleges vákuumkamrába, majd egy számozott rekesze­ket tartalmazó tartályba. Az ehhez szükséges műszereket, a tudományos felszereléshez hasonlóan, az­ űrhajó oldalá­ra szerelt tartályból vették elő. Hixon a telefonnál Magyar idő szerint rövid­del hajnali öt óra előtt az űrhajósok­ kitűzték a Holdra az amerikai zászlót, látogatá­suk emlékére. A Hold és minden más égitest — nem­zetközi megállapodások sze­rint — nem képezheti egyet­len ország tulajdonát sem. Kevéssel ezután Nixon elnök hívta őket telefonhoz, fehér házi dolgozószobájából. Az elnök azt mondotta, hogy ez a telefonhívás a „legtörté­nelmibb jelentőségű” a Fehér Házból. — Min­den amerikai, de az egész emberiség is büszke önökre — mondotta az űrhajósok­nak Nixon, azt hangoztatva, hogy munkájuk eredménye­ként „az ég az ember vilá­gának része lett”. Arra utal­va, hogy az űrhajó a Nyu­galom Tengerében ért Hol­dat, az elnök kijelentette, ennek a ténynek arra kell ösztönöznie az emberiséget, hogy a Földön is nyugalmat és békét teremtsen. Ezt követően a két űrha­jós nekifogott, hogy erede­tileg két óra negyven perc­re tervezett tartózkodásának hátralevő idejét is teljesen kihasználja. Befejezték a kőzetminták gyűjtését, fénykép- és filmfelvételeket készítettek, különböző moz­dulatokat végeztek, kívülről ellenőrizték holdkompjukat, közben megfigyeléseiket részletesen közölték a földi központtal. Röviddel reggel hat óra előtt befejeződött a nagy kísérlet.­­ Elsőnek Aldrin mászott vissza az űrkabinba a létrán, majd Armstrong is követte őt. Mivel kamerájukat sok más felszerelési tárggyal együtt a Holdon hagyták, a földi tv-nézők ezt is lát­hatták. Az űrhajósok előbb rövid időre bezárták a kabinajtót, átkapcsolták űrruhájukat a benti oxigénellátásra, majd újra kinyitva kabinjukat, még a házi tartályt is ki­dobták. Az újabb ellenőrzé­sek után Aldrin és Arm­strong ismét helyreállította a kabinban a légnyomást, megkezdte a védőruha leve­­tését, evett és pihent. Az Apollo–11 hold­komp­jának két utasa Neil Arm­strong és Edwin Aldrin ame­rikai űrhajósok csaknem hét órás szendergés után fel­ébredtek és megkezdték a felkészülést a soron követke­­ző nagy feladatra: a Hold el­hagyására és az Apollo–11­­ 1 űrhajóhoz való csatlako­zásra. A tv a Holdon maradt Az első űrhajósok, akik az égitest felszínére léptek, még pihenésük előtt elvé­gezték a szükséges ellenőr­zéseket és megszabadultak felszerelésük egy részétől, hogy csökkentsék a kabin súlyát. A Hold felszínén hagyták a többi között tv­­kamerájukat is, amely a vi­lág tv-történetének eddigi legnagyobb érdeklődéssel fo­gadott közvetítését sugároz­ta. Ugyancsak a Holdon ma­radt az űrhajósok értékes házi­ tartálya, amely a leve­gőt és a testük hűtésére fel­használt vizet tartalmazta s amelyben a rádió összekötte­(Folytatás a 2. oldalon) ARMSTRONG COLLINS ALDRIN . , A kamerák itt azt a jelenetet örökítették meg, amikor a két űrhajós, Armstrong és Aldrin a holdkomp előtti térségen tevékenykedik. (Telefoto — AP—MTI—KS) Olyan, mint a porított faszén A, első tapasztalatok,­­­ ív­ladéktalanul közölte a Föld­del: a Hold felszíni rétege szürke, sötét színű pornak 80

Next