Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Egy n év M­INDENFELŐL Kuba nemzeti ünnepén a világpolitikában így látja hírmagyarázónk Pálfy József: A televízió legutóbbi kül­politikai fórumán kisebbfajta vita kerekedett abból, hogy a jelein volt újságírók me­lyiket tartják a legfontosabb­nak az 1970-es esztendő nem­zetközi eseményei közül? Milyen rangsorban említsék a most lezáruló év történése­it: hová kerüljön például a biafrai szakadár mozgalom felszámolása és a nigériai polgárháború befejezése, me­gint hová a chilei népi egy­ség győzelme, és így tovább. Abban többé-kevésbé egyetértettek — és ez e sorok írójának a véleménye is ■—, h­ogy földrészünkön, Európá­ban a szocialista országok és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti viszony új alakulása az 1970-es év leg­érdekesebb, leglátványosabb és egyben legfontosabb ese­ménye. Gondoljuk csak el: a bonni militarista, revansista körök úgyszólván 1970-ig a hivatalos kormánypolitika rangjára tudták emelni olyan követeléseiket, hogy az NSZK egyedül képvisel­je a német népet, hogy ismerjék el a nyu­gatnémet államnak .Jogát” az NDK bekebelezésére, hogy egy — általuk tervezett és vágyott egységes imperialis­­ta Németország egyszer majd akár lengyel, szovjet, cseh területeket is vissza­szerez­hessen, és így tovább. Poli­tikai vaknak kellett lennie annak, aki nem fedezte fel az ilyen bonni követelések­­­­ben az­ egész Európát fenye­gető háborús veszélyt! Hi­szen hogyan másként tudták volna, akarták volna elrreva­­­­lósí­tani e terveiket az NSZK revárilistái, mint erőszakkal, háborúval... Nos, 1970-ben Willy Brandt Nyugatnémet kancellár két nagyjelentőségű szerződést is aláírt: augusztusban ■ Moszkvában és decemberben Varsóban. A szovjet-nyugat­német szerződés magában foglalja az erőszakról való lemondást és a második világ­háború után kialakult euró­pai helyzet elismerését, a lengyel—nyugatnémet ok­mányban pedig kiemelten szerepel az Odera—Neisse határ sérthetetlensége. Ter­mészetesen látnunk kell, hogy ezek a történelmi szer­ződések még nincsenek ér­vényben, hiányzik a ratifiká­lásuk, az, hogy a nyugatné­met parlament törvénybe ik­tassa őket és így a Német Szövetségi Köztársaságra kö­telezőkké váljanak. A ratifi­kálásért folyó politikai küz­delem hosszúnak és heves­nek ígérkezik Ez a politikai harc nem­csak a Rajna partján, ha­nem a világpolitika síkján is megkezdődött. Az Egye­sült Államok is beleszól a nyugatnémetek dolgába. Az év második felében sokasod­tak a jelek arra, hogy Was­hingtonban Nixon elnök va­lamilyen „keményebb” po­litikába kezd. A „kemény Vonal” európai viszonylatban azt hozta magával, hogy az amerikai kormány fokozta nyomásé a NATO-beli szövet­ségeire. Igyekszik visszatar­tani őket a szocialista orszá­gok javaslatának elfogadásá­tól. Az európai biztonsági ér­tekezlet előkészüle­­teit, ame­lyeket már több NATO-ál­­lam diplomáciá­ja is meg­kezdett, az amerikaiak fel­­akarják fékezni. Ezzel pár­huzamosan Willy Brandt kor­mányával szemben is „bizal­mi válságot” teremtenek, legalábbis lassítani szándé­koznak a nyugatnémet kor­mány és a szocialista orszá­gok között, a viszony nor­malizálására irányuló tárgya­lásokat. E ponton irányítanám rá a figyelmet a múlt év politi­kai fejleményeinek legfőbb vonására, amely az európai biztonság problémakörétől a latin-amerikai változáso­kig uralkodó jellegű: a hala­dó erők aktivitásának álta­lános fokozódására. Ez az aktivitás különböző esemé­nyek folyamán különböző­képpen jelent meg. Említhet­jük a szocialista országok nagy kezdeményezésében, az európai konferencia előké­szítésében elért haladást, amelyben a magyar diplomá­­­­cia is tekintélyes részt vál­lal. A Szovjetunió sikerrel zárta ötéves tervét, az NDK tovább növelte nemzetközi tekintélyét, Csehszlovákiá­ban eredményesen folytató­dik a konszolidáció , hogy csak néhány szocialista or­szág példáját említsük. S ami még ennél is több: a szocialista világredszer egé­szének létezése és fejlődése meghatározó hatással van minden lényeges nemzetkö­zi esemény alakulására. Látványos bizonyítéka en­nek például az amerikai imperializmus indokínai po­litikájának kudarca. Szoros összefüggésben van­ mindez a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egysé­gének erősödésével. Az egész év története igazolja, hogy az 1969-ben megrendezett moszkvai tanácskozás helye­sen­ jelölte meg a kommu­nista és munkáspártok kö­vetendő politikájának vona­lát. Az amerikai magatartás az év végére érezhetően negatí­vabbá vált Vietnam és a Kö­zel-Kelet ügyében. Nixon el­nök azzal fenyegetőzik, hogy felújítja a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területé­nek bombázását. Mindeneset­re nagy erővel folytatja a háború „vietnamizálását”: az amerikai katonák — egyre vontatottabbá váló — kivo­nását a saigoni bábrezsim hadseregének felduzzasztásá­val, felfegyverzésével akar­ja ellensúlyozni. A háború 1970-ben egyébként indokí­nai méreteket öltött: ame­rikai segítséggel puccs tört ki Kambodzsában. Norodom Szihanuk herceg, miniszter­­elnök Kínába menekül , és ott szervezte meg új kormá­nyát, a népi felszabadító had­sereg rövidesen megalakult és megkezdte harcát a Lón Nol-féle puccsisták ellen. Az első eredmények kedvezőek a népi erők szempontjából. A hartütetezet Dél-Vienam­­ban sem változott, az ameri­kai erőfeszítések hiábavalók­nak bizonyulak, a Johnson, majd Nixon által annyiszor ígért „győzelem” ugyanolyan elérhetetlen ma, mint volt 1966-tól kezdve minden esz­tendőben. Sajnos az ameri­kai kormány irántsem von­ja le e helyzetből a szüksé­ges következtetést A párizsi tárgyalásokon, amelyek már a 100. ülés f­­ é közelednek, a politikai megoldás keresé­se elől elzárkózik Nixon kül­döttsége. A Közel-Keleten 1970 augusztusában sok remén­­nyel kecsegtető tűzszünet jött létre, bizonyos fokig ép­pen az amerikai külügymi­niszter, Rogers, javaslatainak figyelembevételével. Csakha­mar kiderült azonban, hogy az amerikai kormány nem gondolta komolyan a Ro­­gers-tervet, Izrael még ke­vésbé... Négy teljes hónap telt el anélkül, hogy meg­kezdődtek volna — akár közvetve is, a svéd Jarring közreműködésével — az arab—izraeli tárgyalások. Csak éppen e napokban mu­tat — valószínűleg taktikai megfontolásokból — némi hajlandóságot az izraeli kor­mány. A Közel-Kelet volt az év­ben a világ legmozgalma­sabb térsége: gondoljunk a jordániai polgárháborús je­lenségekre, a szíriai vezetés megújhodására, vagy ami mély gyászba borította az arab világot, Nasszer halálá­ra. Az egyiptomi elnök hir­telen elhunyta — a nyugati várakozásokkal ellentétben — nem okozott megtorpa­nást a haladás arab táborá­ban, mert az utódlás kérdé­se hamar rendeződött Kai­róban, és Nasszer szellemé­ben halad tovább a legtekinté­lyesebb arab állam. Az év utolsó hónapjaiban jelentős politikai kísérlet kezdődött az EAK, Líbia, Szudán és Szí­ria szövetségének szoro­sabbra fűzése végett. Az év eseményeinek átte­kintéséből nem maradhat le a chilei Unidad Popular, a népi egységfront nagy győ­zelme. Dr. Allende személyé­ben baloldali, marxista köz­­társasági elnöke lett a dél­amerikai országnak, a kor­mányba bekerültek kommu­nisták is, az egységes balol­dali program alapján hozzá­láttak a földreformhoz, a bányák államosításához, kül­politikai téren pedig Chile és a szocialista országok kap­csolatainak bővítéséhez.­­ Mindez ígéretes Latin-Ameri­­ka egészének jövője szem­pontjából. Nem egy politi­kai megfigyelő jósolja, hogy a 70-es évtized Latin-Ame­­rika változásának évtizede lesz. RIO DE JANEIRO Szerdán ismét megjelent a december 16-án betiltott bra­zil lap, az O Pasquim. A ha­tóságok felforgató jellegű­nek minősített cikkek miatt függesztették fel a­­ lap meg­jelenését. S az újság kilenc munkatársa még mindig őri­zetben van. SAIGON Csütörtökön helyi idő sze­rint 0­ 00 órakor, életbe lépett Dél-Vietnamban a DNFF ál­tal meghirdetett, három na­pos újévi tűzszünet. Mint ismeretes, az amerikai sai­goni fél 24 órás újévi fegy­vernyugvást ajánlott, és ez csütörtökön 18 órakor kez­dődött. A dél-vietnami népi erők rádiója, a Giai­ Phong csü­törtöki adásában felajánlotta a dél-vietnami zsoldoshadse­reg tagjainak, hogy látogas­sák meg újév napján a fel­szabadított területeken élő családtagjaikat. Az ilyen lá­togatások feltétele: a kato­nák nem vihetnek magukkal fegyvert. A tűzszünet első óráiból érkezett saigoni beszámolók szerint Dél-Vietnamban va­lóban elcsitult a csatazaj, a helyzet,­­ mint egy ameri­kai szóvivő közölte,­­ „na­gyon csendes”. TEHERÁN Hatnapos per után csütör­tök hajnalban ítéletet mon­dott a teheráni katonai bíró­ság az államellenes összees­küvéssel vádolt személyek első, 18 főnyi csoportja ügyé­ben. Az összeesküvést öt hó­nappal ezelőtt fedezték fel. A per egyik fővádlottját, a 24 éves Ah­m­ad Szaburit eredetileg életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélték, tekin­tettel azonban arra, hogy a kihallgatások során „együtt­működött a hatóságokkal” — büntetését 3 évi szabadság­­vesztésre változtatták. Sza­­buri író rom­társa életfogy­tiglani börtönbüntetést ka­pott, egy vádlottat 15 évi, ti­zenhármat pedig 3—10 esz­tendei szabadságvesztésre ítél­ten. MONTREAL Tízezer, illetve ezer dollár óvadék ellenében szabadláb­ra helyeztek nyolc kanadai személyt, akiket a Cross és Laporte-üggyel kapcsolatban meghirdetett szükségállapot idején vettek őrizetbe — je­lentette be Jerome Choquette québeci igazságügyminiszter. Ma tizenkét éve, az 19S9-ik évre virradó éjszakán, drá­mai gyorsasággal zajlottak le a kubai népi felkelés záró­akkordjai. A főváros elleni roham sikere következtében a gyűlölt diktátornak, Ful­­gencio Batistának alig ma­radt ideje a menekülésre, de még így is egymilliárd dollár értéket hurcolt­ magával Ku­ba nemzeti kincseiből. A fő­város elfoglalásával a forra­dalom győzelme január else­jén beteljesedett. Hosszú út, kemény harcok sorozata előzte meg ezt a napot. Fidel Castro 17 tagú csoporttal kezdte meg a fegy­veres küzdelmet a Batista­­rendszer megdöntésére, moz­galma azonban csakhamar az egész nép ügyévé vált. Batista rémuralma Kubában a legkegyetlenebb latin-ame­rikai diktatúrák között is különösen hírhedt volt: bör­töneiben több mint húszezer hazafit gyilkoltak meg. A szigetország gazdasága teljes egészében az Egyesült Álla­mok függőségébe került.­­ Mint Sartre kifejezte: ha Havannában elindult egy gépkocsi vagy felgyulladt egy villany, néhány­­ cent azon­nal átgurult az Egyesült Államokba. A nép mérhetet­len politikai, gazdasági és társadalmi elnyomottsága tet­te, hogy Fidel Castro felsza­badító mozgalmához tömege­sen csatlakoztak a munká­sok, parasztok és véget ve­tettek Batista uralmának. Az Egyesült Államok ak­kori vezetői hamar felismer­ték, hogy Kubában minősé­gileg más jellegű fordulat történt, mint amilyeneket a sűrű latin-amerikai puccsok során megszoktak. A kubai forradalom belpolitikailag demokratizmust, a népjogok kiterjesztését hozta, külpoli­tikai tekintetben pedig szi­­­­árdan antiimperialista lett. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok rögtön megszakí­totta diplomáciai kapcsola­tait a forradalom kormányá­val és mindent elkövetett annak megdöntésére. Befo­gadta, pénzelte és felfegyve­rezte a kubai nép ellensé­geit, a Batista-rendszer hí­veit, zsoldosokat toborozott, szabotőröket, merénylőket küldött, majd intervenciós csapatokat küldött a népha­talom megdöntésére. De min­den imperialista merénylet meghiúsult Kubában és­ a nyugati félteke első szabad állama rátérhetett a szocia­lista építésre. A forradalmi erők­ Kubá­ban nemcsak a zsarnokság elleni harcban, hanem az új társadalom építésének idő­szakában is legendás tette­ket hajtottak végre: felvet­ték a küzdelmet a tudatlan­ság, az elmaradottság, a nép­betegségek ellen, lakásokat, gyárakat építettek és hozzá­láttak a korszerű népgazda­ság megteremtéséhez. A gi­gantikus vállalkozáshoz nél­külözhetetlen segítséget kap­tak és kapnak a jövőben is a szocialista közösség orszá­gaitól, mindenekelőtt a Szov­jetuniótól. Hogy a Kuba el­leni összes imperialista mes­terkedések kudarcba fullad­tak­, az a kubai nép elszánt­sága és hősiessége mellett mindenekelőtt ennek a test­véri segítségnek tulajdonít­ható. A népi forradalom győzel­mének évfordulóján meleg szeretettel köszöntjük a ku­bai népet és vezetőit. Ismer­jük hősies küzdelmüket,­­­­eredményeiket, de a nehéz­ségeket is, amelyekkel az új élet megteremtése során kell megküzdeniük. Mélységesen meg vagyunk győződve, hogy a kubai nép — kommunista pártja vezetésével ■— sikere­sen teljesíti az önmaga által kitűzött feladatokat, megvé­di a forradalom vívmányait, felépíti szocialista társadal­mát, és követendő példát mutat az egész nyugati kon­tinens felszabadító mozgal­mainak. (KS) Gázvezetékszerelő szakmunkásokat y» kéréses« lehetőséggel azonnali belépéssel ‘elveszünk. Jelentkezés: TEMPÓ KSZ Szolnok, Jókai út 21. SZOLNOK MEt :PLAE ----------------- -1971. január 1. A lengyel Minisztertanács közleménye A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szak­­szervezetek Központi Taná­csának elnöksége együttes ülésén határozatot hozott a legalacsonyabb fizetések fel­emeléséről, a dolgozók né­hány csoportja fizetésének kiegészítéséről, a családi pót­lékok, bizonyos nyugdíjak, öregségi és rokkantsági se­gélyek emeléséről. A legalacsonyabb havi fi­zetést, amely jelenleg 850 zloty, és azokat a fizetése­ket, amelyek ennél az ös­­­szegnél valamivel nagyob­bak, havi 1000 zlotyra eme­lik. Államosítások Chilében Salvador Allende chilei el­nök szerdán este elhangzott rádió- és tv-beszédében be­jelentette, hogy a kormány haladó programjának meg­felelően államosítják a chilei magánbankokat. Az erről szóló törvényjavaslat a jövő héten kerül a kongresszus elé. A bejelentés szerint a kor­mányzat felajánlja a magán­bankok­ részvényeinek meg­vásárlását. Január 11 és ja­nuár 31 között a részvények egy részét bármikor bevált­ható állami kötvényekért ve­szik meg; valamennyi rész­vény megvásárlására kettőtől tizenöt évig terjedő időszak alatt kerül sor. Az államosí­tási intézkedések nem vo­natkoznak a külföldi ban­kok chilei leányvállalatira, ame­lyekkel a­­ kormányzat „az ország és e bankok jogainak figyelem­be vételével közvet­len megállapodásokat” kíván kötni. A chilei kormány pénzügyi hatóságai felügyeleti megbí­zottakat küld minden egyes magánbankhoz. Január 1-től körülbelül egynegyedével csökkentik a kamatlábakat, hogy kedvező hitelfeltétele­ket teremtsenek a kisebb be­ruházásokhoz. Halál helyett 15 A leningrádi városi bíró­ság büntető kollégiuma a napokban nyilvános ülésen megvizsgálta annak a 11 sze­mélynek a bűnügyét, akik ellen egy szovjet polgári re­pülőgép eltérítésének kísér­lete miatt emeltek vádat. A bíróság, az ügy, a tár­gyi bizonyítékok, a vádlottak és a tanúk vallomásai, a szakértői megállapítások gon­­dos megvizsgálásának ered­ményeképpen megállapítot­ta, hogy E. Kuznyecov és M. Dimsic, a bűntény szer­vezői 1969 végétől tevéke­nyen foglalkoztak egy bűnö­ző csoport megalakításával és a repülőgép elrablásának előkészítésével, hogy hazaá­rulást elkövetve külföldre távozzanak. A bűnösök ki­tervelték a személ­yzet elleni támadást, a pilóták meggyil­kolását és a gép elrablását. A leninerádi városi bíró­ság büntető kollégiuma bebi­­zonyítottnak ismerve el a vádlottak bűnét, a különle­gesen veszélyes államellenes bűncselekmény szervezőit, l>'msi'-et és Kuznyecovot ha­lálra ítélte. A többi vádlot­tat különböző ■ időartamú szabadságvesztésre ítéltél!.. . Az OSZSZSZK Legfelső Bírósága, amely semmiségi panasz alapján vizsgálta meg az ügyet fi uv»i*»mhévé­vé, hogy a géprablási kísér­letet idejekor i megakadá­lyozták és a szovjet törvény­kezés szerint a halálos íté­let rendkívüli büntetőintéz­kedés, lehetőséget talált ar­ra, hogy Dimsic és Klinye­­cov halálos ítéletét 15 évi szabadságvesztésre változ­tassa. A leningrádi per megfe­lel az Egyesült Nemzetek Szervezete határoz^tainak. Ez év november 25-én az ENSZ-közgyűlés 25. üléssza­ka határozatokat hozott a év gépeltérítések elleni harc ér­dekében. Meg kell állapítani, hogy egyes nyugati országokban akadtak olyan személyek, akik szovjetellenes propa­gandát szítottak azzal az íté­lettel kR’0'«oi­ th-n amelyet a leningrádi bíróság hozott. Ilyenek a cionista buj­­togatók, akik olyan benyo­mást akarnak kelteni a hi­székeny emberekben, hol a szovjet bíróság nem az elkö­vetett bűncselekmények, ha­nem nemzetiségi hovatarto­zásuk miatt ítélték el a bű­nösöket. A kampány­célja nyilvánvaló: a cionisták, Iz­rael nyílt politikai támoga­tásával, el akarják vonni a világ közvéleményének a fitomimzt arró­­l, bűnös po­­liti­káról, amelyet az ame­rikai imperialista körök ál­tal inspirált izraeli szélsősé­gesek folytatnak a Közel-Ke­leten. Közel-Kelet KAIRO Anvar Szadat szerdán több órán át tanácskozott az egyiptomi katonai parancs­nokokkal a közel-keleti hely­zet politikai és katonai kilá­tásairól. Az egyiptomi elnök ismételten, figyelmeztetett ar­ra, hogy február 5-e után Kairó nem hajlandó újra ki­terjeszteni a tűzszüneti meg­állapodás érvényességét, csak akkor, ha a közvetlen béke­tárgyalásokon konkrét meg­­állapodások születnek az iz­raeli csapatok kivonásának mene­trend­j­éről. NEW YORK Az ENSZ szóvivőjének közlése szerint csütörtökön bejelentették Jarring ENSZ- megbízott New Yorkba való visszatérésének időpontját. •Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a közve­tett béketárgyalások felújí­tására január 4-én kerül sor. Izrael­­ ENSZ-képviselete a Biztonsági Tanácsnál tett li­banoni panaszra intézett vá­laszában nem tagadta az e hét elején Jazir dél-libanoni település ellen végrehajtott izraeli támadás tényét, az akciót azonban „megtorló in­tézkedésnek” minősítette,­­ amelyet azzal próbált indo­kolni, hogy e térségből ,,szá­mos terrorista támadást” in­téztek a libanoni területen állomásozó gerillák Izrael ellen.

Next