Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
1071. Június TL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Fehér Lajos miniszterelnökhelyettessel a Nagykunságban (Folytatás az I. oldalról.) húshozamú fajtákra kell menni. A kormány elnökhelyettesét mindkét nap nagyon érdekelték a közös összefogással működő vállalatok. Ezért szerepelt a programban Kunhegyesen az ÁFÉSZ, az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek közös húsfeldolgozó üzemének meglátogatása is. Munka közben találta Fehér Lajos a henteseket. Csurdi Jenő mészárostól kérdezte hány fajta kolbászt tud készíteni? — Többet, de mind felel magáért — válaszolta a mester. — Vigyázzanak is a jó falusi ízre. És arra, hogy ez ne dunántúli, hanem kunsági tájtermék legyen. Mert az egész vállalkozásnak csak akkor van értelme, ha jó terméket is adnak. Budapesten, mikor megnyílt az állami gazdaságok mintaboltja, kitűnő hurkát lehetett kapni. Tódult a nép érte. Aztán egy idő múlva nagyon sok lett a rizs a hurkában. Akkor már nem keresték annyira az emberek. — Igen, de a rizs olcsóbb a töltelékárunál — mondta Glauzius Pál, a vállalkozás igazgatója. — Szóval az üzemi nyereség? Erre gondol? — kérdezte vissza Fehér Lajos. — Elismerem, hogy ebben érdekeltek a kollektívák. De csak a hírüket nem rontó, tisztességes nyereségszerzés a becsületes. Visszatérve a Középtiszai Állami Gazdaságba dr. Szentes Jánosnéval, az üzemorvosi rendelőben beszélgetve értesült arról Fehér Lajos, hogy kilencszáz munkavállalójukról már elkészült az egészségügyi nyilvántartólap. Dicsérte a kezdeményezést, majd azt kérdezte: — Mondja elvtársnő, fizetne-e maga három napon alul táppénzt? — Én egy fillért se, ha tőlem függne — mondta dr. Szentes Jánosné. Fehér Lajos. — Akkor eggyel több szavazat, mert én is emellett vagyok, hogy ezt vezessük be. A gazdaságnak 1400 hold halastava van. A halhozam felét exportálják. — Mekkorák a halaik? — kérdi a miniszterelnök-helyettes. S mikor megmondták, hogy átlagban 1,20—1,40 kilogrammosak, megjegyezte: ennél súlyosabbra nevelni már nem éri meg. Az tiszta takarmánypocsékolás. A karcagi program érdekes módon úgy alakult, hogy végig népművészekkel, népművészeti termékeikkel ismerkedett meg a látogató. Kovács István városi pártbizottsági titkár és Kundra József városi tanácselnök mutatták be Karcag híres szülöttét, Kántor Sándort. — Láttam a kiállítását a Szépművészeti Múzeumban. Örülök, hogy most a műhelyébe is eljöhettem — kezdte az ismerkedést Fehér Lajos. Hosszan elidőzve a műhelyekben meghallgatta a népművészet mesterének elbeszélését életéről. Azt is, ami ellen kapálózik Sándor bácsi. A népművészek szövetkezetbe tömörülve dolgoznak. S most az elnök munkaversenyt akar indítani. — Én rugdalózok ellene, hogy lehet nálunk versenyezni? — vallotta be őszintén Sándor bácsi. Mire Fehér Lajos: — Teljesen igaza van, mert ez butaság. A maguk alkotásában a szépség, a minőség jöhet csak számba. Kántor Sándor bejárta az ország kerámia művészeti helyeit. Csak az országhatáron lévő Magyarszombatfára nem jutott még el. Ahogy mondta: hiába imádkozok, nem megy, mert a határszélen van. — Dehogynem, — bíztatta a 77 áves mestert Fehér Lajos. — Itt varrnak a megyei elvtársak, kocsiba teszik egyszer és elröpítik. Az idős népművész vendégkönyvébe pedig azt írta többek között: .. „javaslom Karcag város igen tisztelt vezetőségének, építse meg a Kántor Sándor múzeumot”. Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke biztosította Fehér Lajost is, Kántor Sándort is, hogy a megyei tanács és Karcag összefogásából már jövőre meg lesz a Kántor múzeum. Ugyancsak karcagi határokon túl ismert népművészt, Russói Istvánt ismert meg az agyagipari népművészeti ktsz-ben is. Russói István most a vadászati világkiállítás megrendelésére dolgozik. Aztán tessék kivágni a rezet. Mert ez olyan rendezvény lesz, hogy már eddig 36 ország ötezer trófea felvonultatását jelentette be, biztatta a Minisztertanács elnökhelyettese az agyagipariakat. Bende Lajos padlóvázájára azt mondta: ez költemény. A háziipari és népművészeti szövetkezetben is sok szép mindent láthatott miniszterelnök-helyettesünk. — Nagyon egyetértett Csala Jánosné elnökkel és özv. Csikós Sándornéval, a népművészet mesterével, akik arról panaszkodtak, hogy a munka nincs megfizetve. — Arra ösztökéljék az exportőröket — mondta nekik — ne adják el külföldön bagóért a magyar népművészeti munkát. Fizettessék meg. És ha nincs kinn megfelelő óra, akkor inkább kapja meg a hazai közönség, az is szereti ám a szépet. A háziipari szövetkezetiek érthető örömmel mondták legutóbb, svéd és japán szállítás után elérték, hogy hatszáz párizsi nő is karcagi ruhában sétálgat. Azt ígérte a miniszterelnök-helyettes, legközelebb a termelőszövetkezetekbe is ellátogat Karcagon. Ha most nem is tehette, azért a beszélgetések közepette csak szó esett erről. Úgyis, hogy a város vezetői elmondták, náluk nagyon jó kenyeret sütnek a pékek. — Jó magyar búzából rossz kenyeret sütni tiszteletlenség is — vélekedett erről a Minisztertanács elnökhelyettese. A kétnapos látogatás után csütörtök este búcsúzott el a megye vezetőitől. — borzák — Russai István műhelyében A Budapesti Műszaki Egyetemen szerdán átadták rendeltetésének a tanulmányi célokat szolgáló új atomreaktort. (MTI fotó rr Fényes Tamás felv, KS) A KGST országainak búzanemesítői a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben Hazánkban a búzanemesítéssel, új agrotechnikai eljárások kidolgozásával több kutatóintézetben foglalkoznak. Munkájukat a szegedi kísérleti intézet fogja össze. Két napja, hogy szovjet, lengyel, bolgár, román, cseh, szlovák és magyar kutatók részvételével Szegeden búzanemesítési módszertani szinpóziumot tartanak. Tegnap a mintegy harminc tagú csoport ellátogatott a tiszaföldvári Lenin Tsz-be, hogy tanulmányozzák az itteni termesztési eljárást Bódi Imre, a tsz elnöke és dr. Szabó Béla termelésvezető mutatta be a vendégeknek a gazdaságot. Beszéltek az itteni vetésszerkezetről, műtrágyázási tapasztalatokról, fajta és talajművelési gondokról. Különösen izgalmas vitatémát jelentett a műtrágyaadagok megválasztásáról folyó beszélgetés. A gazdaság kísérleti telepén 44?—785 kilogramm közötti hatóanyag mennyiséget adnak hektáronként. Elmondták, hogy a nagy adagú műtrágyázás a tiszaföldvári száraz körülmények között nem alkalmas, legmegfelelőbb a 460 kilogramm hatóanyagú tápanyag utánpótlás. A külföldi kutatókkal járva a búzatáblák között jó volt hallani az elismerést és a jóslatot: az idén, lesz 50 mázsa búza is egy hektáron. Dr. Száraai Imrével, a szegedi kutatóintézet igazgatójával, a szinpózium eredményei felől érdeklődtünk. — Két fontos megállapodás született — mondta — úgynevezett „Gén-bankot” létesítünk Szegeden még ebben az évben. Az új keresztezésekből alakított utódokat, amit a nemesítők nem használnak fel ide küldenék hozzánk és mi tovább más országok kutatóinak, ugyanis előfordulhat hogy az egyik helyen nem megfelelő génkombinációjú búza másik kutató számára hasznos felhasználási alap lehet. A másik egy határozat, mely értelmében organizációs központ az ogyesszai genetikai kísérleti intézet lesz. Ide küldik a KGST országok kísérleti eredményeiket és innét informálják a tagországok a többi kutatókat. 3 „Zöld út" a kamionoknak A nemzetközi közúti fuvarozási szervezet — az IRU — hazánkban tartózkodó elnökével, dr. Rolf Schober-rel és a szervezet főtitkárával, P. Groenendiik-kel találkoztak csütörtökön a magyar újságírók a Volán Elektronika Karolina úti székházában. A tájékoztatón a tekintélyes nemzetközi szervezet képviselői elmondották, hogy igen előnyösnek találják a teher- és személyfuvarozás hazánkban tapasztalt koncentrációját. A vendégek a továbbiakban elmondották, hogy a genfi székhelyen működő nemzetközi fuvarozási szervezet — amelynek csaknem egy évtizede tagja hazánk is — mint érdekképviselet, igen sok előnyt biztosít tagjai számára. Az egyik például a TIR-egyezmény, amelynek értelmében a szabványoknak megfelelően összeállított rakományt az induló helyen vizsgálja meg a vámhatóság, a rakfelületet lezárják és ólomzárral látják el. Emellé különleges vámigazolványt adnak. A sértetlen ólomzár és a vámigazolvány együttesen „zöld utat” biztosít a gépjárműveknek, Hegyén belül elsimul?! Túl a körösön is egy a törvény A mezőtúri Új Élet Tsz-ben elkövetett törvénytelen cselekedetekről számolt be kollégám lapunk június 3-i számában. Aővárosi NER vizsgálat alapján közölte cikkét, amire Molnár Istvánná, Kiss Nándorné, Komár Pál, Roszik György és Simon István aláírásával a következő levelet kaptuk: A cikk „több tsz tagra sértő, vagy félreértésre okot adó megállapításokat tartalmaz. A pontatlan szövegezés többünk helyzetét a szövetkezetben elviselhetetlenné teszi. Kérjük a főszerkesztő elvtársat, hogy a cikk íróját szíveskedjék hozzánk kiküldeni és a velünk történő személyes beszélgetés alapján a megyei Néplapban helyesbítő nyilatkozatot közzétenni.’ Előrebocsájtom: az igazságtétel mindenekelőtt a NEB-é, s végső soron a bíróságé. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy aki pocsolyába ugrik, másokat is, vétleneket is bemocskolhat, — ezért adtunk helyet a kérésnek, s kerestem távol lévő kollégám helyett levélíróinkat. Beszélgetésünk során Roszik György és Komár Pál tiltakozott amiatt, hogy cikkünk szerint „törvénytelen személyi kölcsönöket” vettek fel. Mint mondották, beosztásuknál fogva ismétlődően volt náluk kisebb-nagyobb összeg, melyet elszámolási előlegként vettek fel, de arról határidőre mindig számot adtak. Szerintük a pénztárosnő visszaélt nevükkel, így kerültek a NEB jelentésbe. Ezért tartják visszatetszőnek a róluk írt sorokat. Molnár Istvánná és Kiss Nándorné azt sérelmezte, hogy jogtalan pénzforgalmi jutalék felvételéért marasztalta el őket cikkünk. Szerintük nem vettek fel pénzforgalmi jutalékot, hanem csak a nekik korábban megítélt havi 84 forint munkabérkiegészítést. Megítélésük szerint a cikkből úgy tűnik, mintha ők is hozzájutottak volna a sikkasztott pénz egy részéhez A „hallgattassák meg a másik fél is” elv alapján helyet adtunk levélíróink véleményének. Az ügy azonban a bírói ítéletig nincs lezárva. A tsz becsületes tagjait is érhetik az üggyel kapcsolatban múló vádak, rosszindulatú megjegyzések. Ezeket idejében tisztázni, visszautasítani kell. S főleg a tanulságokat levonni. S nemcsak Mezőtúron. Az ügy jelentősége túlnő Mezőtúr határain. Többről van ugyanis szó annál, hogy papírok hamisításával csaltak, sikkasztottak-e, vagy pedig becsületes embereket is lehetetlen helyzetbe hoztak. Olyan alapvető elveket sértettek meg, melyeken pártunk szövetkezetpolitikája alapul. Egyszerűbben szólva: a szövetkezeti demokrácia figyelmen kívül hagyásáról van szó, s mindarról, ami ezzel együtt jár. Íme néhány vélemény a tsz volt elnökéről: „Senkitől semmi tanácsot el nem fogadott”. „Ha megállt munkahelyemen az elnök autója, már vettem a karilt”. — „Visszaszólni nem lehetett". — „Olyan volt ez, mint egy rossz házasság, amelyben az apa mindig részeg, a gyerekek meg állandóan menekülnek”. — „Mondtam az elnöknek, hogy Talakörösön se más a törvény, be kell azt tartani. Azt felelte: rossz a törvény, meg kell változtatni”. A végén bebizonyosodott, hogy a törvény értéke nem egy ember saját szájíz szerinti magyarázatától függ, néhányan előzetes letartóztatásba kerültek Mezőtúron. A törvényt mindenhol, mindenkinek be kell tartani, — ez természetes. Mint ahogy az is természetes volna, hogy mindegyik tsz vezető a tagok iránti mélységes tisztelettel, ügyszeretettel, a közösség érdekében nagyratörő hivatástudattal végezze munkáját. Mezőtúron is, máshol is. S ahol magatartása a legkisebb visszatetszést szül a tagok körében, erélyesen fel kell lépni ellene. Utóvégre senkinek sem hitbizománya a termelőszövetkezet. Az elnök nem kiskirálya, hanem elsőszámú, felelős gazdája a közösségnek. Van még egy nagyon fontos tanulsága is ennek a mezőtúri ügynek. Elhangzott a levélíróinkkal folytatott beszélgetés során egy mondat: „Az elnök mindig azt mondta, bármit csinálhatunk, csak a megyén túl ne tudják meg. Megyén belül minden elsimult. Könnyen zárhatnánk le ezt azzal: nem simul el semmilyen törvényellenes ügy, egyetlen csalónak, kétes értékű embernek sem akad patrónusa a megyei vezetők között. Ez természetes, mert a Jászkunság irányítása is a párt politikáján alapul. Az is igaz azonban, hogy az a néhány megyei vezető bokros teendői közben nem tud megyénk több mint hetven helységében, megannyi tsz-ében rendszeresen tájékozódni. Ezért kell a helyi vezető szerveknek, mindenekelőtt a városi tanács törvényes felügyeletet gyakorló mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának és a pártszervezeteknek mindenhol rendszeresen figyelemmel kísérni az élet minden területét, ellenőrizni a különböző vezetői posztokon állók tevékenységét. A mezőtúri Új Élet Tsz volt elnökénél rendszeres látogatást tett néhány olyan helybéli ember, aki egy-két lépcsőfokkal felette állt a létrán, s ez is visszatartotta a tagokat az erélyesebb fellépéstől. — hangzott el a tsz-ben folytatott beszélgetésünk alkalmából. — Úgy voltak vele: akiknek kellene, azok nem intézkednek, akkor miért ugráljunk? Nos, ami ezt illeti, nem győzzük hangoztatni: ma már megdőlt az az elv, hogy akinek isten a barátja, könnyen üdvözül. Nálunk az emberi cselekedetek megítélésében, a vezető pozíciók megtartásában egyetlen mérce lehet: megfelel-e a párt politikájának, a közösség ügyének? Ha nem, akkor nincs olyan vezető poszton lévő barát, aki bárkinek mentőövet tudna dobni. S ha valaki esetleg akadna valahol, akkor az felett is áll valaki, ahhoz kell fordulni. Az igazságszeretetre, a törvénytelenségek elleni fellépésre mindenkit bátorítani kell a pártszervezeteknek. S a mezőtúri ügy tanulsága szerint tanítani is. — Az a sok idegen szó, a rossz kifejezés, olyan, mint a kolera. A tagok azt se tudják néha, hogy miről van szó, még az anyjuk keresztre feszítését is megszavaznák — szólt az egyik ember az Új Élet Tsz-ben. — Amikor például azt mondtuk nekik, hogy vissza kell hívni a tszelnököt, tiltakoztak, mondván, a fene se hívja vissza, maradjon csak ott, ahol van. Amikor megmagyaráztuk, hogy a visszahívás leváltást jelent, megkérdezték, miért nem beszélünk érthetően. Erről van szó, szerintem is. Beszéljünk mindig érthetően, nyíltan, hogy mindenki megértse miről van szó, s meg tudja ítélni tetteinket. Simon Béla