Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

19T1. október V. Sokrétű oktató és kutató munka Az Oktatási Igazgatóság tevékenysége 1971-72-ben A marxizmus—leninizmus esti egyetem előadásainak és szemináriumainak megindulásával teljessé vált az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanévkezdete. Az Oktatási Igazgatóság esetében nem lehet olyan tanévnyitásról beszélni, mint amilyen az iskoláknál szokásos, hiszen a különböző típusú foglalkozások beindulása már augusztus óta folyamatosan tart. Jól bevált gyakorlat alapján Az Oktatási Igazgatóság az 1971—72-es tanévben is a jól bevált, sok éves gyakorlat alapján végzi munkáját Újszerű elemet csupán a különböző pártiskolai tanfolyamok jelentenek. Ilyen volt a tömegpropagandisták augusztusi tanfolyama, amit a Politikai Bizottság határozata alapján rendeztek meg, s amelyen a 243 résztvevő gazdaságpolitikai, világnézeti, etikai, művelődéspolitikai, pártépítési, illetve a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos továbbképzésben részesült Hasonlóképpen először kerül megrendezésre ilyen formában a középszintű pártvezetők jelenleg is tartó tízhetes továbbképző tanfolyama. Ezen a vezetés elméleti-módszertani kérdéseiével, másrészt a megyei pártvezetés középtávú orientációival és a pártélet, pártépítés időszerű feladataival ismerkedik a hatvankilenc hallgató. Újszerű formában tartják meg a megye marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolák propagandistáinak rendszeres tájékoztatóit isis az eddigi gyakorlattól eltérően összevont továbbképzésben részesülnek. Speciális szemináriumok Az esti egyetemnek összesen több, mint 1400 hallgatója van az 1971—72-es tanévben, tehát a létszámot tekintve a képzés azonos szintű az előző évekével. A hároméves általános tagozatnak 1050, a politikai gazdaságtani, filozófiai, magyar és nemzetközi munkásmozgalmi kétéves szakosítóknak 163, az ugyancsak kétéves kiegészítő szakosítóknak 106 hallgatója van. Ötféle speciális szeminárium működik, ezek közül a szociológiai szeminárium 5 hónapos, az ipar-, agrár, és művelődéspolitikai, illetve a vallástörténeti-valláskritikai témájú szemináriumok az egész tanév folyamán tartanak. Az esti egyetem hallgatói körében az utóbbi években egyre magasabb az átlagos iskolai végzettség, viszont életkorukra nézve fiatalabbak, a politikai életben szerzett tapasztalataikat tekintve kevésbé gyakorlottak a hallgatók. Ennek megfelelően az esti egyetem oktatói nagyobb figyelmet szentelnek a gyakorlati összefüggések tanulmányozásának. A munkások helyzetének felmérése Az említetteken kívül az Oktatási Igazgatóság feladata a megyében folyó helytörténeti kutatómunka integrációja és az elméleti konferenciák előkészítése, lebonyolítása. Jelenleg 25 főnyi szociológiai munkaközösség dolgozik a Szolnok megyei munkásság helyzetének felmérésén. Több éves vizsgálódásuk eredményeit a jövő év tavaszán vitatják meg tudományos ülésen. Mire jó az ágyú ? Jaroszówban,’ ■ Tűzálló Anyagok Gyárában érdekes módszert alkalmaztak a forgókemencék időszakos tisztításánál. A kemencefalra rásült agyagréteg szétverését egy 40 mm kaliberű ágyú végezte el, amelyet külön erre a célra szerkesztettek a varsói Katonai Műszaki Akadémián. A kemence belső falára sült, kb. 25 tonnás agyagréteg leválasztásához 30—40 beütő és robbanólövedék kilövésére van szükség. Ez utóbbiak 500 ° C-os hőmérsékleten robbannak. A leírt módszer lehetővé teszi a felrakódott gyűrű leválasztását a kemencék kioltása nélkül. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mit ígér az új tanévre a pedagógiai könyvtár? Új könyvekkel, folyóiratokkal gazdagodva várta a tanév kezdetét a szolnoki pedagógiai könyvtár. Az idén szorosabb kapcsolatot tart a felsőoktatási intézményekkel, s folyamatosan gyűjti azok pedagógiai jellegű kiadványait. Eddig is sok helyről küldtek kiadványokat, de nem rendszeresen és nem minden intézetből. A pedagógiai könyvtárnak saját tájékoztatói is vannak. Rendszeresen megjelenik a „Rövid úton”, amely pedagógiai szakcikkek kivonatát közli és az „Ajánló bibliográfia”, amely tantárgyanként gyűjti össze a szaksajtóban olvasható cikkeket, illetve hírt ad a megjelent könyvekről. A középiskolai tanulmányi versenyekre készülő diákoknak segítséget nyújt a könyvtár bibliográfiák összeállításával. Az irodalomhoz és a történelemhez már elkészült a bibliográfia, de készül más tantárgyakból is. A könyvtárnak eddig több mint kétszázötven beiratkozott olvasója van. A szolnokiak helyben olvashatnak, a vidéki pedagógusoknak postán kiküldik a kért könyveket. Megadott témához is válogatnak irodalmat, s kérésre elküldik. A könyvtár rendszeres kapcsolatot tart a szakfelügyelőkkel és az iskolai könyvtárak vezetőivel a hatékonyabb együttműködés érdekében. Ebben az évben néhány író-pedagógus találkozót rendeznek, most egyeztetik az időpontokat Az igények alapján vállalják előadások közvetítését pédául a pedagógus-továbbképzés elősegítésére. A könyvtár a szakdolgozatok készítőinek és egyéb kutatómunkát végzőknek is nyújt segítséget Szívesen látják a könyvtárban az érdeklődőket személyes tájékoztatásra, könyvajánlásra, pedagógiai kérdések megbeszélésére. A munka folyamatosságának biztosítására naplót vezetnek az ilyen beszélgetésekről, s ennek tanúsága szerint eddig majdnem százan éltek ezzel a kutató munkát segítő lehetőséggel. * A Szabadság-híd születésnapja A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vámház és a budai Gellért tér között felépítendő dunai híd helyét. Addig csak három híd ívelte át a folyót: az 1849-ben felavatott Lánchíd (az angol Clark fivérek alkotása), az 1875-ben elkészült Margit-híd (a párizsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli összekötő vasúti híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Cail és társa párizsi cég építette). A Vámház téri híd — később Ferenc József hídnak nevezték el — építése 1894- ben kezdődött és jó két év múltán fejeződött be. A főváros felszabadulása után a szovjet hadsereg műszaki alakulatai, magyar munkások segítségével, huszonöt nap alatt uszályokra és faoszlopokra épített átkelőhelyet ácsoltak a híd helyén. Tíz hónapig állt ez az ideiglenes híd, majd a Kossuthhidat követően a Szabadság-híd újjáépítése volt a felszabadulás után a magyar hídépítők második legnagyobb vállalkozása. Bizonyos átalakításokat, korszerűsítéseket hajtottak végre rajta, de az eredeti formáját megőrizték. Az a több tízezer ember, aki naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a hídnak is van születésnapja. Pedig van: a Szabadság-híd 75 éves. V. F. A 75 éves budapesti Szabadság-híd Első lett a tizenhárman Amikor hírét hozták, hogy a vadászati világkiállítás rangos rendezvényét - az ország 18 horgász intézőbizottságának halfőző versenyét - a középtiszaiak nyerték, két cserzett arcú, a szót szűken mérő, esetleg lógóbajuszú halászt képzeltem a bogrács mellé. A találkozás teljes csalódás volt: Nyírő László és Balogh Sándor, a Magyar Nemzeti Bank Szolnok megyei igazgatóságának dolgozói kinézetre semmiképp nem víz melletti emberek. Ami horgásszá teszi őket: — mindketten rajonganak a vízért, a természetért. — Hogy készült a bajnoki halászlé? — A verseny színhelyén — a dunakömlői halászcsárda mögötti tisztáson — két kiló pontyot, egy kiló harcsát adtak a két fős csapatoknak. Elővettük a bográcsot, a hamisítatlan Tisza vizet, a fűszereket, amelyekre esküdtünk, aztán kezdődött a több órás verseny. — Megtudhatnánk a receptet? — Először hagyma, zöldpaprika, a hal feje, farka került a bográcsba. Mikor a ponty koponyája is szétfőtt egy szűrőn átpasszíroztuk az alaplevet. Ebbe főztük lassú tűzön a lesózott halszeleteket. A piros paprikát odaszórtuk, ahol a víz éppen buzogott . A 13-as sorszámot kapta csapatunk. A rangos szakácsokból álló zsűri elé egy jelige kíséretében került a halászlé. Óriási izgalom, aztán felujjongott a szolnoki szurkolótábor — mert az is volt, — aztán Földes László, a kiállítás kormánymegbízottja nekünk nyújtotta át a győzteseknek járó hatalmas kristályvázákat. A fehér kötényben ketten sürögtek a bogrács körül. A fentieket is együtt mondták, egymást felváltva, kiegészítve. Aztán mindkettőjük kérése az volt, hogy ne őket, hanem a horgászatot népszerűsítsük. Hogy miért? Mert a Tisza mentén a természet olyan nagyon szép... BODROGI SÁNDOR* Randevú a Kopasz Oroszlánban 14. — Csak arra nem gondol, igen tisztelt kollégám — szólt közbe a miniszter —, hogy ez a Wocheck nem Ausztriában, Olaszországban, nem a Paradicsom-szigeteken, vagy Honoluluban van, hanem sokkal közelebb és sokkal távolabb ezeknél a helyeknél. Wocheck úr — Budapesten van. Nem hinném, hogy az ODESSZA... — Ugyan miniszter úr... melyik megszállt országban mulasztotta el annak idején az SS, hogy tiszteket sorozzon? Legyen biztos abban, ott is akad néhány bujkáló egykori katonánk. Egy hatásos belépő, néhány határozott mondat... Az értekezlet elnöke felugrott: — Mióta Eberling úr, ön a szervezet vezetője, még én sem merek az irodámban hangosan gondolkodni. Kérem, ne itt beszéljék meg magánügyeik apró részleteit. Én sajnálkozom Wocheck úr elhatározása felett, de hivatalosan — mint már mondtam — semmiről nem tudok és semmiért felelősséget nem vállalok. A viszontlátásra uraim... A két férfi a titkosszolgálat központjába hajtatott. Eberling az IBM számítógép osztály vezetőjét kérte. — Állapítsa meg, hogy ezidőben Budapesten hány volt SS-katona tartózkodik. Keresse ki az ODESSZA bécsi rezidensének e havi hívószámát és a nevemben a jelkulcs szerint táviratilag a Kopasz Oroszlánba rendelje. Hívjon le kétszázötvenezer márkát a költségvetés terhére, abból százezret váltson át dollárra, tizenötezret forintra, a többit pedig márkában még ma este bocsássa rendelkezésemre. Amikor a két férfi magára maradt, Eberling konyakot bontott. — Ezen a Wocheck ügyön... mondotta — úgy tűnik... ügyes emberek kereshetnének valamit. A szakminiszter hangosan felkacagott A telefonhoz lépett, tárcsázott. — Klauske ezredes? Kérem, a költségvetésből szabadítson fel és a titkosszolgálat pénztárához utaljon át ötszázezer márkát. Halló... Az illetékes is tud róla... és különben, micsoda vonás ez, hogy így kioktasson engem? Mire letette a kagylót Eberling már töltött is. — Látja kérem — mondta gunyorosan — a barátok a bajban mindig egymásra találnak... A Kopasz Oroszlánban, ebben a városszéli, és mégis előkelő vendéglőben ezen az estén csak nagyon kevés vendég tartózkodott Ha valaki azon töpreng, hogy ilyen kis forgalom mellett, hogyan lehet egy ilyen fényűzően berendezett éttermet fenntartani, arra kellett volna gondolnia, hogy a márkák sokféle csatornán folydogálhatnak egy páncélszekrény felé Ezt a vendéglőt ugyanis az ilyen „magánjellegű” értekezletek számára tartotta fenn a titkosszolgálat, így aztán nem csoda, hogy Eberlinget régi ismerősként üdvözölték. — A hetes szeparé már várja önt — közölte a portás. Eberling átadta kabátját és kalapját az elősiető inasnak, majd otthonos biztonsággal vágott neki a magasba vezető, vastag szőnyeggel borított falépcsőnek. A kis helyiségben kerevet, asztal, s három szék volt. A szabadba nem nyílt ablak, csak egy kis nyílás a táncparkett felé. Eberling odalépett és vastag, bélelt, vörös plüssfüggönyt húzott a lőrésszerű ablakocska elé. Ezután kipróbálta a székeket és végül arra, amelyiket a legkényelmesebbnek talált, leült. Cigarettát vett elő, rágyújtott Azután halkan megszólalt: — Főúr, — kérem... Kisvártatva nyílott az ajtó és egy pincérruhás férfi lépett a helyiségbe. — Munkavacsoránk lesz, a lehallgatókészüléket kapcsolják ki és miután felszolgálták az ételt, a folyosóról is tűnjön el mindenki. — S a vendégek? — Csak egy vendég lesz. Megismeri, reverendát visel — Főnök! Csak nem gyónni akar? — Olyan nap az, mint maga meg én. Idevezeti, becsukja mögötte az ajtót, azután visszajön, felveszi a rendelést és amíg a reverendás el nem távozik, senki ide be nem léphet . Ahogy parancsolja. A pincér eltávozott és Eberling most visszahúzta a bordó függönyt és egy pillantást vetett a földszinti táncparkettre. A lila, zöld, vörös, sárga és fehér fényben néhány összeölelkezős párt látott Eberling, és arra gondolt, jól dolgozik a tettőrsége. (Folytatjuk) ]