Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

2___________________________________ / SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter európai körútját félbeszakítva meglepetésszerűen hazarepült Washingtonba i— PatoUcsev szovjet külkereskedelmi miniszter az USA-ba utazott. KEDD: Nixon bejelentette a vietnami kikötők elaknásítását . Közzétették az olasz választások eredményét.. SZERDA: A bonni Bundestag hozzákezdett a ratifikációs vitához, majd egy hétre felfüggesztette — Hanoit és Haiphongot bombázta az amerikai légierő. CSÜTÖRTÖK: Szovjet kormánynyilatkozat az amerikai agresszióról — Grecsko, szovjet honvédelmi miniszter Szíriába látogatott. PÉNTEK: Bonnban parafálták a két német állam közlekedési szerződését. — Bukarestben aláírták az NDK és Románia barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. SZOMBAT: An Loc térségében heves harcok dúlnak. — Agnew amerikai alelnök Tokióban tárgyal, így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Hihetetlen izgalmak jegyében telt el ez a hét. Előrejelzéseinkben legfeljebb a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonáinak esélyeit latolgathattuk meg, hozzátéve azt a bizonytalansági tényezőt, amit az olaszországi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Voltak ugyan elszórtan vélemények arról, hogy az amerikai politika megkeményedik, hogy a VDK ellen visszavágást terveznek Washingtonban a vietnami hazafiaknak a déli hadszíntereken elért sikerei miatt. Azt azonban kevesen jósolhatták volna meg, hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két héttel a tervezett moszkvai látogatása előtt az indokínai eszkaláció újabb veszélyes lépcsőfokára menne, akarna hágni... S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hallgatva elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. Ugyanakkor kilátásba helyezte a légi háborúnak minden eddiginél szélesebb területre való kiterjesztését, a VDK területén az országutak és vasútvonalak korlátlan bombázását. Különösen az „akna-politika” volt az, amely a világban is, Amerika határain belül is megdöbbenést keltett. Ez az elaknásítás súlyosan megsértette a hajózás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. Katonai célja az lenne, hogy megakadályozza a Vietnámi Demokratikus Közársaságba irányuló szállításokat, s így közvetve kihasson a Dél- Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi: a délvietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmiszermennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem jelentkezhetnek... (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak a vietnamiak An Loc elfoglalásával.) Az Egyesült Államokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvélemény kutatási adatok szerint ama „csöndes többség”, a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalandor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat: — Edward Kennedytől tudósokig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelölt-elnöknek arra, hogy döntsön: a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. A moszkvai tervezett utazástól azonban már szinte csak napok választják el Nixont. A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is helyezte.) Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról továbbfolytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részletmegegyezés. Ugyancsak ráirányul a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Patalicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A héten „megkeményedett” a bonni ellenzék, amely pedig az emlékezetes bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásban egyszer már vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, ennek alapján ki is tették a Bundestag napirendjére a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de az utolsó pillanatban Bartel, Strauss és a többiek értésre adták, hogy ha nem halasztják el a szavazást, elutasítják a ratifikációt. — Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált: többséget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt a kockázatot a Brandt-kormány aligha vállalhatta. Hiszen éppen az volt addig a kancellár és Walter Scheel külügyminiszter szándéka, hogy egy közös külpolitikai nyilatkozatot szerkesztenek meg az ellenzékkel együtt. Barzelék azonban — szinte óráról órára változtatva álláspontjukat — a végén visszatáncoltak. S az emberben felmerül a kérdés: — Vajon Barzel, vagy Strauss olyan nagy ember-e, hogy a saját szakállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai kihatású bonni botrányt kavarni? A Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni időhúzó reakció és a minden eddigit felülmúló eszkalációba kezdő amerikai vezetés közötti összejátszás lehetőségére. Ünnepel a japán ellenzék TOKIÓ Szombaton délelőtt udvariassági látogatást tett Szato japán miniszterelnöknél Spiro T. Agnew amerikai alelnök, aki péntek este érkezett Tokióba, hogy Nixon képviseletében részt vegyen az Okinawa visszaadásával kapcsolatos ünnepségen. ■ Japán hivatalos források szerint Agnew tájékoztatta Szatot az Egyesült Államok legutóbbi külpolitikai lépéseinek hátteréről, beleértve a vietnami katonai intézkedéseket, Nixon pekingi tárgyalásait és tervezett moszkvai látogatását. Agnew az amerikai elnök személyes üzenetét adta át Szatonak Okinawa visszatérítése alkalmából. A japán ellenzéki pártok és a szakszervezetek hatalmas méretű tömegtüntetésekkel és sztrájkokkal ,,ünnepük” május 15-ét, Okinawa hivatalos visszatérítésének napját. Tüntetések FRANKFURT A nyugat-németországi Frankfurtban pénteken este több mint kétezer ember gyűlt össze az operaház előtt, hogy tiltakozzék a VDK bombázásának fokozása, a demokratikus Vietnam kikötőinek elaknásítása ellen. A rendőrség brutálisan közbelépett. A város több pontján incidensek történtek. STOCKHOLM Stockholmban pénteken este újabb háborúellenes tüntetést tartottak. A vietnami háború ellenzői az Egyesült Államok stockholmi nagykövetségének épülete előtt juttatták kifejezésre a felháborodásukat a VDK elleni legújabb amerikai terrorintézkedések miatt CALCUTTA Súlyos incidensek robbantak ki pénteken Calcuttában a Bank of America székháza előtt, az indokínai háború amerikai eszaklációja ellen tüntető fiatalok és rendőrség között. A tüntetők téglákkal és benzines palackokkal rohamozták meg az épületet. Megrongálták annak telefonberendezését és bútorait. A rendőrség —■ ütlegekkel és könnygázbombákkal igyekezett őket szétoszlatni.. Több amerikai egyetemen tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak az északvietnami kikötők elaknásítása ellen. Kép: A minneapolisi egyetem tüntető diákjai ellen rendőri alakulatokat is bevetettek. Erősödtek a román—NDK kapcsolatok A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének Romániában tett hivatalos, baráti látogatásáról kiadott közlemény beszámol arról, hogy a látogatás során aláírták a két ország barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését és tárgyalásokra került sor a két küldöttség között. Ezek keretében kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országban folyó szocialista építés eredményeiről, megvizsgálták a kétoldalú kapcsolatok állását, további fejlesztésük lehetőségeit és annak a véleménynek adtak hangot, hogy a barátsági szerződés megfelel a két állam alapvető érdekeinek, a szocialista országok egysége és összeforrottsága érdekeinek. A gazdasági együttműködés vonatkozásában a két fél kiemelte a KGST szerepét és megerősítette, hogy fejleszti a sokoldalú együttműködést a KGST tagállamaival. Hasonlóképpen állást foglaltak a Varsói Szerződés keretében folyó együttműködés fejlesztéséért. Megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a szocializmus a demokrácia és a béke erőinek kedvez. A felek síkraszálltak egy minden állam részéről történő kötelezettségvállalás rendszerének megteremtéséért, amely kizárná az erő alkalmazását az európai államok kapcsolataiban, elismerné a nemzetközi jog alapján a határok végleges jellegét, sérthetetlenségét, beleértve a két német állam, valamint Lengyelország nyugati határát. Egy európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozása pozitív hatással lenne az egész nemzetközi életre. A két fél elítélte az Egyesült Államok legújabb agressziós akcióit és határozottan követelte a VDK ellen irányuló valamennyi katonai akció haladéktalan beszüntetését az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak visszavonását Indokínából. A Közel-Kelet térségével kapcsolatban a felek a konfliktusnak a Biztonsági Tanács határozata alapján történő politikai rendezés mellett foglaltak állást. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal foglalkozó részben a közlemény leszögezi, hogy az NSZEP és a Román KP fejleszti elvtársi kapcsolatait a többi kommunista és munkáspárttal és minden erejével hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának erősítéséhez, az 1969-es moszkvai nyilatkozatban a pártok közötti kapcsolatokra írt elvek és normák alapján. Az NSZEP Központi Bizottsága és az NDK kormánya román párt- és kormányküldöttséget hívott meg látogatásra. 1972. május 14. A Varsói Szerződés és az európai biztonság A nemzetközi jog történetében soha nem létezett olyan ténylegesen védelmi jellegű politikai-katonai szövetség, mint amilyet 1955. május 14-én a lengyel fővárosban aláírt Varsói Szerződés életre hívott. A tizenhét esztendővel ezelőtti fenyegető európai helyzet parancsaiban írta elő a szocialista országok erőfeszítéseinek egyesítését, a hatékony önvédelem megszervezését. Az azóta eltelt időszak eseményei minden tekintetben igazolták e lépés megtételének helyességét. A Varsói Szerződés egész eddigi fennállása alatt betöltötte alapvető funkcióját: megbízhatóan garantálta valamennyi szerződő fél — köztük hazánk — területi sérthetetlenségét, nemzeti szuverenitását, függetlenségét és szabadságát. A koalíciónkban testet öltött hatalmas erő — a hatvanas évektől már a világpolitikában is egyre határozottabban jelentkező katonai erőfölényünk — eredményesen visszatartotta a nyugati agresszív köröket a kockázatos kalandoktól, biztosította a szocializmus építésének legkedvezőbb nemzetközi feltételeit és az általános biztonságot. Több mint másfél évtizeddel a szerződés aláírása, a szocialista országok egyesített fegyveres erőinek létrehozása után a tények meggyőzően igazolták, hogy földrészünknek ebben a században élvezett viszonylag leghosszabb békés időszaka elsősorban az erőviszonyok javunkra történt eltolódásának köszönhető! Ebből logikusan következik a kérdés: miért ne lehetne a még mindig bizonytalan európai békés állapotot tartós és szilárd alapokra helyezni? Emlékeztetnünk kell arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai már az alapító okmányban kimondták: „Ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és e célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek — amire a Szerződő Felek állandóan törekedni fognak — a jelen szerződés az általános európai szerződés érvénybelépésének napján érvényét veszti”. A népek körében az európai biztonság eszméje mind vonzóbb, a NATO legmakacsabb erőinek ellenállása, taktikázása miatt azonban lassú az előrehaladás. További kitartó, következetes harcra, a szocialista országok még aktívabb fellépésére van szükség ahhoz, hogy vissza lehessen szorítani az európai enyhülés ellenségeit. S. L. • Újabb pártközi tárgyalások Bonnban BONN A bonni kormány és jobboldali ellenzéke szombaton ismét tárgyalóasztalhoz ült. Az újabb, és feltehetőleg a ratifikálási vitáig tartó megbeszélés-sorozatot a CDU/CSU kényszerítette ki azzal az indoklással, hogy a közösen kidolgozott 10 pontos pártközi nyilatkozat és a „keleti szerződések” néhány „összefüggése” még tisztázatlan. A Brandt kormány elfogadni kényszerült az újabb kihívást, noha megfigyelők előtt nincs kétség a CDU/CSU manővereinek időhúzó jellege felől. A CDU/CSU a következő „kérdéseket” tartja tisztázandónak: 1. Milyen „rangot” szán a kormány a pártközi nyilatkozatnak? 2. Milyen magyarázattal sikerült a kormánynak ,,leszerelnie” a nyilatkozat két pontjával kapcsolatban felmerült szovjet „meggondolásokat”? (Ehmke miniszter, mint ismeretes, határozottan cáfolta hogy a Szovjetuniónak kifogásai lettek volna, a bonni szovjet nagykövet csupán felvilágosításokat kért — mondotta.) 3. Milyen formában kívánja a kormány elérni, hogy a nyilatkozat „nemzetközi jogilag kötelező” legyen mind Bonnra, mind Moszkvára nézve? Ami a nyilatkozat „nemzetközi jogi érvényét” illeti, az SPD/FDP-kormány reálisan felmérve a helyzetet, olyan megoldás mellett tart ki, hogy a nyilatkozatot átnyújtja a Szovjetuniónak, Találkozás fogoly amerikai pilótákkal HANOI Tóth Pál, az MTI tudósítója jelenti: Pénteken este a Hanoiban akkreditált külföldi tudósítók egy csoportja meglátogatta fogoly amerikai pilóták egyik hanoi táborát. Ngo Dien, a VDK külügyminisztériuma sajtófőosztályának vezetője tájékoztatja a tudósítókat arról, hogy azok az amerikai pilóták, akik előző nap a háború befejezését követelő felhívással fordultak az USA kongresszusához és az amerikai néphez, kérték, hogy illetékes vietnami szervek tegyék lehetővé találkozásukat a külföldi sajtó tudósítóival. David W. Hoffman őrnagy beszél legtöbbet közülük, a többiek inkább csak közbeszólnak, kiegészítenék, vagy hozzájuk intézett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy jól tájékozottak az utóbbi hetek bombázásai során okozott károkról, ismerik a haiphongi, a hanoi, a Thanh Hoa-i gaztetteket. Akadozva, félmondatokba beszélnek ezekről, — legfeljebb annyit mondanak:önöknek igazuk van uraim, sok borzalmat követnek el bombázóink. Hoffman külön nyilatkozatot olvas fel: — Tévedés lenne azt hinni, hogy a mostani támadás elősegíti a békét. Mi már tudjuk, addig nem lesz vége ennek a háborúnak, míg a vietnami nép ki nem vívja függetlenségét, biztonságát — mondja.