Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

XXIII. évf. 391. sz. 1973. dec. 10., vasárnap. A M­EGYE­I PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA w Vállalat — vagy hatóság? *73 mondjunk ezúttal neveket. Korán­tsem azért, mint­­­ [UNK] ha az alább következő esetek elkövetői megérde­melnék a méltányosságot, hanem, mert ugyan­ilyen és hasonló eseteket bárki fel tudna sorolni saját gya­korlatából. Kezdjük tehát a példákkal. Az egyik szolgáltató válla­lat plakátokat helyezett el valamennyi kirakatában, s fel­szólította „a lakosságot”, hogy nála levő holmiját eddig és eddig vigye el, a továbbiakban leltározás, átalakítás stb. stb. miatt nem vállal felelősséget. Személyre szóló értesítést sen­kinek sem küldött. Egy másik — építőiparhoz tartozó — vállalat emberei megjelentek egy utcában, s mert az ott parkoló gépkocsik a munka megkezdésének útjában voltak, egyszerűen felrakták azokat a járdára. Természetesen elő­zetes értesítés nélkül, s az értékes „tartós fogyasztási cik­kekben” okozott esetleges kárért sem­ volt hajlandó a hátát tartani. Egy harmadik — történetesen kereskedelmi — vál­lalat sorozatosan elmulasztotta fontos közszükségleti cikkek beszerzését, s a vásárlók panaszaira­­ csak egy vállrán­dítás volt a válasz. A sort, a példákat még bárki hos­­­szan folytathatná. A szolgáltatást igénybe vevő, a vásárló, az új lakásba beköltöző, egyszóval: az állampolgár először bosszankodik, aztán — ki-ki vérmérséklete szerint — a felsőbb szervhez fordul vagy egyszerűen tudomásul veszi egyes vállalatok (Arany János kifejezésével élve) packázásait. Belenyugszik, hogy ennek így kell lennie, hiszen a vállalat az államé, te­hát a társadalom nevében beszél — vagy éppen nem áll­t szóba — az állampolgárral. P­edig nem erről van szó. Igaz, hogy a vállalatokat az állam alapította, s gazdálkodásukról, vagyoni helyzetükről a „tulajdonosnak”, tulajdonképpen a társadalomnak kötelesek számot adni. De a vállalat — legyen az akár ipari, építőipari, kereskedelmi, közlekedési vagy bármilyen jellegű — semmiesetre semm hatóság. Ha a vállalat eladja saját termékeit vagy a boltjában­ levő árucikkeket, ha kimossa-vasalja az ágyneműt vagy meg­javítja a tévékészüléket, ha felépíti a lakóházat vagy úti­céljához szállítja utasait — csupán azt teszi meg, amiért az állampolgár fizet. A vállalat és az állampolgár között tehát egyszerű üzleti kapcsolat van, s ez egyaránt ad jo­gokat és szab kötelességeket mindkét félre. De semmieset­re sem csak az egyikre. A hatósággal szemben az állampolgár — ügyfél. Lehet panaszos vagy panaszolt, felperes vagy alperes, kaphat a hatóságtól idézést vagy kérheti meghallgatását, egyszóval: számos válfaja lehet a hatóság és az állampolgár közti kap­csolatnak, de ez mindig az egész társadalmat (vagy annak helyi szerveit) képviselő hatóság és az egyes ember viszo­nyát fejezi ki. Ide tartozik ugyan az is, hogy éppen az utób­bi időben ez a kapcsolat is mind közvetlennebbé,­ szívélye­sebbé válik: ma már ritkaságszámba megy az egykor álta­lánosan elterjedt „hivatalos” hang. Hiszen ugyanazt a célt — mint a példák ezrei mutatják — könnyebben el lehet érni udvarias hangnemben. Vállalat részéről az udvariatlan, sőt utasító, ellentmon­dást nem tűrő hang — legtöbbször a monopolhelyzetből adódik. Amelyik vállalat „egyeduralkodónak” érzi magát, abban a biztos tudatban engedi meg magának a parancsol­gató hangnemet, hogy „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A gazdaságirányítási reform óta igen sok területen szűnt meg egy-egy vállalat kiváltságos helyzete — s ez meghozta ered­ményét a hangnemben is. Ismét kár volna a példákat so­rolni, annyira nyilvánvaló: egykor csak „kérvényre” vála­szoló vállalatok azóta megtanulták nemcsak azt, hogy egyenjogú emberként tárgyaljanak a pénzüket hozzájuk vivő emberekkel — de még azt is, hogy reklámmal, cégüket n népszerűsítő propagandával helyettesítsék a korábbi „lé­trátokat”. Példa rá — tegyünk egyetlen kivételt a névtelenség­­ alól — a posta, amely pedig bizonyos hatósági­­ jogköröket is élvez. Rövid idővel ezelőtt még sok bosszúságot okozott szinte mindenkinek (hiszen ki ne venné igénybe a posta szolgáltatásait), hogy új és még újabb rendelkezéseinek megtartására szólította fel a nagykö­zönséget. Ma pedig­­ minden lehető módon reklámoz­za a januárban életbelépő irányítószám-rendszert. (Ami sajnos nem jelenti azt, hogy már minden postahivatalban minden tisztviselő viselkedése megváltozott volna.) Nemegyszer csupán némelyik tisztviselő — vagy akár egy boltvezető, építésvezető stb. — kiskirályoskodó hajlamai okozzák, hogy a vállalat — hatóságot játszik. A helyi ta­nácsok sokat tehetnek (és cselekednek is) az ilyen jelensé­gek ellen, hiszen elég egy „fentről” elhangzó szó, s máris megváltozik a hangnem. A „kiskirályok” lélektanához tar­tozik, hogy azonnal engednek, amint önmaguknál nagyobb „hatalommal” találkoznak. Hiszen tulajdonképpen a szocialista törvényességet is sérti, ha egyes vállalatok egyes (kisebb vagy magasabb ran­gú) beosztottai hatósági szerepkörre tolják fel magukat. A szocialista társadalomban minden intézménynek, hivatal­nak, hatóságnak megvan a maga helye és feladatköre. Adott — és törvényben, körülírt — a vállalatoké is. Aki ezen túlmegy, a törvényeket szegi meg. Nem említettünk neveket, hiszen egy múlóban levő, idejét meghaladott jelenségről volt szó. Aki ma­gára ismer, bizonyára igyekszik maradi kötöttsé­geitől szabadulni. Aki viszont a városban, a községben, a maga s szűkebb környezetében találkozik valamelyik vál­lalat „hatóságosdi”-jával, lépjen fel ellene. A szocialista társadalom nevében, amely éppen úgy védi az állampol­gárok jogait, mint a vállalatokét — s éppúgy nem engedi, hogy túllépje a hatáskörét az egyik, mint a másik. V. E. Jelentős fejlődés a Alföldi Szilikátipari Vállalatnál A tavalyihoz képest megkétszereződött a termelés örvendetes fejlődésit álla­pított meg a legutóbbi fe­lügyeleti vizsgálat az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál. „A termelés ilyen nagyarányú emelkedése a tanácsi helyi­ipari vállalatoknál egyedül­álló” — rögzíti az írásbeli értékelés egyik mondata. A vállalat a Szolnok me­gyei Tanács felügyelete alá tartozik, s a VB ipari osz­tályának irányításával látja el feladatát az egyetlen építőanyag­­ipari cég a megyében, amely tanácsi hatáskörbe tartozik. Régebben váltakozó teljesít­ményt nyújtott, ám a gaz­daságirányítási reform utób­bi éveiben, úgymond magá­ra talált. ■ u :■ ■ [UNK] ■ Ahhoz mérten, hogy sem a technikai felszereltség, sem a dolgozói létszám tekinteté­ben nincsenek nagy lehető­ségei a vállalatnak, mégis — elsősorban azáltal, hogy rugalmasan alkalmazkodott a piac igényeihez, — évről évre számottevő fejlődést mutatott fe. 1969-es munkájával példá­ul elnyerte a megyei veze­tő szervek vándorzászlaját s a Kiváló vállalat címet is. A következő két évben is növekvő teljesítményt ért el, tehát az idei kétszeres ter­melésnövelés valóban egye­dülálló, mert nem esett vis­­­sza a tavalyi termelés sem, hanem a korábbihoz mérten ugyancsak nőtt. A gyártmányszerkezet vi­szont utóbb évről évre mó­dosult. Céltudatosan, a piac igényeihez alkalmazva, vál­toztatták termékeiket — egyik-másikat meg is szüntették — a keresett és jövedelmezőbb összetétel irá­nyában s a vállalati adottsá­gok figyelembevételével. Ily módon érte el gazdálko­dási eredményeit a cég, amelynek az első háromne­gyedévi termelése bravúros sikert hozott az idén. Az említett felügyeleti vizsgálat és értékelés megszabta azo­kat a teendőket is,­­amelyek az eredményes folytatáshoz szükségesek. • « Ünnepi ülés a Tanácsakadémián A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége meg­­­alakulásának 50. évfordulója alkalmából szombaton tudo­mányos emlékülést rendezett a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Tanácsakadé­mia. Dr. Papp Lajos állam­titkár, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnöke megnyitó beszédében hang­súlyozta: a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsé­gének megalakulása és fél­évszázados története a mar­xista állam- és forradalom­­elméletben és a szocializmus világrendszerré formálódásá­ban is kiemelkedő helyet foglal el. A megnyitót követően két referátum hangzott el dr. Takács Imre egyetemi tanár, az MSZMP Központi Bizott­ságának alosztályvezetője „A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége megalaku­lásának 50. évfordulója és a szovjet föderáció történe­tének tanulságai” címmel és Leon Arsankovics Onyikov, az SZKP KB agitációs és propaganda-osztályának kon­zultánsa pedig „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulása és a Szovjetunió társadalmi struktúrájában végbement változások” címmel tartott előadást. Képek, szobrok a munkáséletről Kihirdették a Megyei Tanács pályázatának eredményét A Megyei Tanács VB mű­velődésügyi osztálya egy év­vel ezelőtt pályázatot hirde­tett „Munkásábrázolás a kép­zőművészetben” címmel a Magyar Képzőművészek Szövetsége közép-magyaror­szági területi szervezetének tagjai részére. A pályázat ér­tékelését és eredményhirde­tését, az Állami Lektorátus zsűrijének döntése alapján, tegnap tartották meg. Tóth Tibor, a művelődés­­ügyi osztály vezetője elmond­ta, hogy a művészek valóra váltották a pályázathoz fű­zött reményeket, értékes al­kotások érkeztek be, amelyek valóságélményt sugározva mutatják az ipar és a mező­­gazdaság szocialista fejlődé­sét, a dolgozó emberek éle­tét. A művészi színvonal mellett örvendetes a pályá­zati felhívás aktivizáló ha­tása is: ötvenöt alkotást küldtek be a művészek, s ezek közül a zsűri harminc­­kettőt kiállításra alkalmas műnek ítélt. A pályázaton a festészeti kategória első díját (7000 fo­rint) Chiovini Ferenc kapta a kiskörei vízlépcső munká­latait ábrázoló két festmé­nyéért. Bárányé Sándort Az algyői gázkitörés és Meggyes Lászlót Rőzsehordók című képéért 5—5000 forintos má­sodik díjjal jutalmazták. Grafikai művekre két öt­ezer forintos, második díjat adtak ki Gácsi Mihály és Palicz József lapjaiért. A szobrászati alkotások közül Simon Ferenc munká­ja a Villás és Szabó László Kubikosa nyerte a 7—7000 forintos első díjat, Nagy Ist­ván Gyümölcsszedők című kisplasztikája harmadik dí­jat (3000 forint) kapott. A pályadí­jas művészek nevében Baranyó Sándor festőművész, a területi szer­vezet titkára mondott köszö­netet. Hangsúlyozta, hogy a pályázatban a szolnoki mű­vésztelepen hagyományos és az utóbbi párthatározatok által is támogatott realista ábrázolás ösztönzését látja. Az elfogadott pályaműve­ket januárban mutatják be a nyilvánosság előtt, a szo­kásos megyei téli tárlat ke­retében. M­a: Heti világhíradó ☆ Tsz-vezetők javadalmazásának rendszere if Szűcs-telepi gondok, örömök * 50 éves a Szovjetunió Két perc nyelvművelés if Egyszerűbb és gyorsabb 110 éves a Palotásy-kórus ☆ Decemberi kulturális események if Szagos mise if A gondolkodás higiéniája is Játszani ünnep is Boldogtalanság is Emlékezés a múltra is Jász-Kun Kakas Öröm és csalódás Kádár János köszönete Ezúton mondok őszinte köszönetet mindazon párt-, állami­, társadalmi szervek­nek, munkahelyi, lakóhelyi, intézeti és más közösségek­nek, magánszemélyeknek, akik a Lenin-renddel tör­tént kitüntetésem átadása alkalmából graulációikkal megtiszteltek. Kádár János Az emberi jogok napja alkalmából A Magyar ENSZ Társa­ság és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa december 11-én az emberi jogok nap­ja akalmából ünnepi ülést tart a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Belg­rád rakparti székházában. Az ülésen a nők jogairól hangzik el előadás, és ez alkalommal fogják beje­lenteni, hogy az 1973-as esztendőt az emberi jogok évének nyilvánították. Magyar—guineai tárgyalások Dr. Bíró József, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, külkereskedel­mi miniszter és dr. Barry Alpha Oumar, a Guineai Demokrata Párt Politikai Bizottságának tagja, keres­kedelmi miniszter tegnap reggel a Külkereskedelmi Minisztériumban jegyző­könyvet írt alá, összegezve a tárgyalások eredményeit. Guinea kérésére előzetesen megvizsgálták,­ hogy Ma­gyarország milyen módon vehet részt, az 1973. tava­szán induló új guineai öt­éves gazdaságfejlesztési és szociális terv megvalósítá­sában. Áttekintették a két ország árucsereforgalmának alakulását és kibővítésének lehetőségeit is. Tizenhat tsz társulása Tegnap Újszászon — mint Lovász Dániel tsz-elnök te­lefonon közölte — létrejött a cukorrépa termelés zárt rendszerének kialakítására tizenhat termelőszövetkezet együttműködési társulása, amelynek technológiai veze­tő gazdasága — gesztora — az újszászi Szabadság Tsz, amely a Mátravidéki Cu­korgyárakkal együtt látjal el a gesztori feladatokat. Jászfelsőszent­­györgyiek Szolnokért A város fennállásának 900. évfordulójára az Egyet­értés Tsz. 1973—74-ben 60 ezer forinttal járul a tisza­ ligeti úttörőtáborban épülő faházak építési költségeihez. A községi tanács a jövő év­től kezdődően 1975-ig évi 10 ezer forint támogatást ad fejlesztési alapjából az emlékpark létesítéséhez. A község lakossága, főleg a fiatalok, száz nap társadal­mi munkát végeznek majd. A jászfelsőszentgyörgyiek felajánlását községi tanács­határozat rögzíti, a fel­ajánlások lebonyolítását községi koordinációs bizott­ság végzi. Húszezer hektó aszúbor Tíz napja kezdték meg a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági borkombinát tolcsvai, mádi, sátoraljaúj­helyi és hercegkúti pincé­szetében az „évszázad” aszútermésének feldolgozá­sát. Az aszúkészítés technoló­giája most sem tér el az évszázadok során kialakult formától, de már igénybe veszik a korszerű feldolgo­zó gépeket is. Az aszútészta például darálóval készül. A különleges darálógép csak a bogyók húsát őrli meg, a benne lévő magot azonban nem töri össze. Az így nyert pépből jó minőségű óborral áztatják ki az íz-, illat-, és zamatanyagokat, majd ki­préselik. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági borkombinát ed­­­dig kereken húszezer hek­toliter aszúbort készített. TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK— HÍREK

Next