Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
1977. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Régi iskola—új sikerek A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium négy év múlva ünnepli fennállásának százötvenedik évfordulóját. Az iskola jelenlegi épülete ugyancsak tisztes kornak örvend, idén a kilencvenedik tanév csengetéseit visszhangozzák a másfél méter vastag falak. Kívülről erődítménynek tűnik a Tiszától nem messze magasodó épület; várutakat, kisasszonyokat azonban hiába keresünk benne. Iskolaköpenyes fiúk, lányok uralják a folyosókat, termeket. A diákok évről évre szép sikereket érnek el az országos tanulmányi versenyeken, eredményesen szerepelnek az egyetemi felvételi vizsgákon. Az elmúlt évben például a száznegyven érettségiző több mint felét felvették felsőoktatási intézményekbe, hét volt diák külföldi egyetemeken öregbíti a gimnázium jó hírét. Az igazgató, Molnár Sándor irodája akár egy múzeum megszámlálhatatlan serleg, oklevél, vándorzászló. Valamennyi a gimnázum tanárainak, tanulóinak munkáját dicséri, ugyanúgy, mint a legfrissebb sikerek az idei diáknapokon. Az iskola második lett — a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium után — a megyei művészeti bemutatókon: a 40 kiadott aranyoklevélből hatot hódítottak el a Verseghy tanulói. — Miben rejlik a siker titka? — kérdezzük az igazgatót. Jó eredményt vezérni csak • jó pedagógusközösségi csapat munkájával lehet. Szerencsére a tantestületünk jól összekovácsolódott, színeslélekkel a gyerekekért dolgozó közösség. Olyan légkört igyekszünk kialakítani, amely a legkedvezőbb az iskolai demokratizmus, s a tanulóink szellemi fejlődéséhez. Két harmadikos jön be a szobába, a közelgő ballagásról kérdeznek valamit. Hamarosan kiderül, hogy ők a negyedikeseket elbúcsúztató ünnepség fő szervezői: Kácsor József az iskola KISZ- titkára, s Gyetvai Béla a szervezőtitkár. A gimnázium hét évvel ezelőtt az elsők között tért át az új, az úgynevezett vertikális KISZ-alapszervezetek kialakítására. Jelenleg a közel ötszáz diákból négyszázan tagjai az ifjúsági szövetségnek. — Hogyan segítenek az elsősöknek a KISZ-taggá válásban? — Azt hiszem a legnagyobb segítség;lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy bebizonyítsák: alkalmasak a tagságra. — válaszol a KISZ- titkár. — Igyekszünk bevonni a mozgalmi munkába mindenkit, politikai vitaköröket szerveztünk, amelyeket párttag tanáraink vezetnek. Mind a nyolc KISZ -alapszervezetünk szívesen látja ülésein a még nem KISZ-tag fiataljainkat. — Hogyan sikerül bevonni a munkába a bejárókat? — Alig száz, bejáró tanulónk van. Ők vagy a lakóhelyük KISZ-szervezetében dolgoznak, vagy az iskolában. A gimnázium rendezvényein viszont ők is jelen vannak, részt vesznek a nyári építőtáborozáson, társadalmi munkaakciókban. Az elmúlt mozgalmi évben minden KISZ-tag átlagosan 8— 10 órában végzett társadalmi munkát, — mondja Gyetvai Béla. Az építőtábori beszámolók örök témái az iskola lapjának a „Diáktoll”-naik. A fiatal „szerkesztők, újságírók” cikkeikben számot adnak az eredményekről is. — A gimnázium jó iskola a diákoknak a közéleti tevékenységre is. Hogyan kamatozik ez az egyetemeken, főiskolákon? — Tapasztalataink szerint — mondja Csendes Csaba pártösszekötő tanár — tanulóink megállják a helyüket a felsőoktatási intézményekben is. Nem egy diákunkat az egyetemen KISZ-titkárrá választották. Ezek a sikerek adnak értelmet, további lendületet munkánkhoz. * * * A KISZ Központi Bizottsága az ifjúsági szövetség megalakulásának huszadik évfordulóján, az idén „Kiváló KISZ-szervezet” zászlóval jutalmazza a legeredményesebben dolgozó szervezeteket. A Verseghy Ferenc Gimnázium diákjai ma délután a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban veszik át munkájuk elismeréseként a magas kiüntetést. Tál Gizella Fotó: T. Katona László Achillestől az utolsó mohikánig Egész sor olyan kifejezés található nyelvünkben, amelyet irodalmi műből kölcsönöztünk. íme, egy kis szótár az ilyen szavakból, szókapcsolatokból: Achilles-soroknak mondjuk valakinek a sebezhető pontját, mégpedig azért, mert Akhilleusznak, a Tróját vívó görög sereg hősének az Iliász szerint a sarka volt az egyetlen pontja, ahol fegyver sérthette. Az orvostudományban pedig Achilles-innak nevezik a saroktól felfelé húzódó inat. A diák, amikor földajzórán az atlaszt lapozza, talán — „lelki szemeivel” — maga előtt látja a görög-római mitológia óriását, az égboltot tartó Atlaszt. A magyarázat: a XVI—XVII. század fordulóján Mercator kiadott egy térképgyűjteményt, amelynek a címlapját a földgolyót tartó Atlasz képe díszítette. Az orvostudomány ezt a mitológiai nevet is alkalmazza: a fejet közvetlenül tartó nyakcsigolya tudományos neve: Atlasz. A bábeli zűrzavar eredete az a bibliai történet, amely szerint az emberek elhatározták, hogy felépítik Bábel (Babilon) égigérő tornyát, de isten összezavarta az építők nyelvét, nem értették egymást, s abba kellett hagyniuk az építkezést. Bibliai eredetű a bűnbak kifejezés is: eredeti értelmében a bűnbocsánatért feláldozott bakkecskét jelentette. Henri Murgernek a múlt század közepén megjelent, Scenes de la vive de bohémé (magyarul: Bohémvilág, Bohémélet) című elbeszéléskötete alapján nevezzük bohémeknek a máról holnapra élő, de életvidám embereket, főként a művészvilághoz tartozókat. A szó eredetileg a franciában cigányt jelentett, mert a cigányság Csehországból vándorolt Franciaországba, így aztán tévesen Csehország: Bohémia elnevezést ragasztották rájuk. A hárpia, vagyis a házsártos asszony fogalma a görög mitológiából származik. Hárpiának nevezték a görögök a képzeletvilágukban élő karmos, szárnyas asszonyi szörnyeket. Moliere Fösvény című vígjátékának a hősét nevezi Harpagonnak, s ebből adódik, hogy a harpagon kifejezés azonosult a tébolyodottan gyűjtő, kincseinek élő ember fogalmával. Magyar író leleménye a halandzsa szó: Karinthy Frigyes Nagybácsi című jelenetében halandzsáznak először. Később a jelenetet már Halandzsa címmel is tette közzé a szerző. Halandzsának az érthető beszédnek ható, de értelmetlen szavakból összeállított beugrató célzatú mondókát értjük. Karinthyék társasága fel is használta a halandzsa nyelvet a meghalandzsázásra kiszemelt áldozat megtréfálására ... A Kékszakállú lovag eredetileg egy francia népmesegyűjteményben szerepel. Számos feldolgozása közül emeljük ki Bartók Béla egyfelvonásos operáját, a Balázs Béla költeményére komponált A kékszakállú herceg vára című remekművét. Kékszakáll ezekben a történetekben sorra megöli feleségeit, akik nem bírván asszonyi kíváncsiságukkal, belépnek a vár titkos szobájába, noha férjük megtiltotta nekik ... A kékszakáll fogalma a köznapi szóhasználatban az egyik asszonyt a másik után elcsábító és elhagyó szívtelen nőfalót jelenti. Szinte a szemünk láttára, fülünk hallatára vált közismert fogalommá Fejes Endre Rozsdatemetőjének címe. A szó eredetileg az ócskavastelepen dolgozók szakmai kifejezése volt, amely tágabb körökben csak a regény, illetve a színdarab sikerének hatására lett általánosan használatos. Most már nemcsak mint egy különleges rendeltetésű tárolóhely megjelölése, hanem mint általában az életből kikopás, a mindennapoktól való társadalmi lemaradás jelképes kifejezője is. Utolsóként iktassuk szótárunkba az utolsó mohikán kifejezést, amely J. F. Cooper 150 évvel ezelőtt megjelent The Last of the Mohicans című indián történetének alapján így nevezi valamely csoport, közösség megszűnte előtti utolsó tagot. h L ! h 5 ZOMBORY LAJOS: ÖNARCKÉP A szolnoki művésztelep alapító tagjaként festészetével, városrendészeti-parkírozási munkáival, szépészeti tanácsaival a várossal legszorosabban összeforrott Zombory tevékenysége. Dinamikus állatalakos képeivel lett ismertté, a telep nyári iskolájában egy ideig az állatrajzot oktatta. De legalább ilyen jelentőségű táj- és portréfestészete. Utóbbinak szép példája közölt képünk. SZŐNYI LAJOS: SZOLNOKI RÉSZLET A szolnoki művésztelep alapító tagja, 1949-ben bekövetkezett haláláig megbecsült törzstagja. A természetelvű tájfestés adottságai kötötték mindvégig Szolnokhoz, egy ideig ő volt a kolónia nyári iskolájának tájfestő tanára. Képünk a számára megunhatatlan festőiségű Tisza-parti város egy kis részletének megragadó művészi átköltése. • Sopron: a filmek bölcsője Sopron patinás belvárosában a helyreállított középkori barokk épületek szinte tálcán kínálják a lehetőséget a különböző történelmi filmek forgatására. A 700 éves városban most — éppen ezt a lehetőséget kihasználva — jubileumi filmszemlét rendeznek, amelynek során csupa Sopronban forgatott filmet mutatnak be. A felszabadulás óta Sopronban 12 magyar és ugyanennyi külföldi játék- és tévéfilmet forgattak. A magyar alkotások közül itt készült a Császár parancsára, a Vörös Requiem és a Harangok Rómába mentek című film. Jórészt Sopron és környéke adott otthont a Kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és a Kísértet Lublón című filmalkotásoknak. A számos külföldi forgatás közül a legjelentősebb A koldus és királyfi című amerikai és A parádé című osztrák—nyugatnémet film volt. Jelenleg is forgatnak külföldi filmesek a városban: itt készül Dosztojevszkij Őrült város című művének tévéváltozata az észak-német televízió produkciójában. A soproni filmnapok alkalmából tartják meg a Lőcsei fehér asszony című tévéfilm premierjét április elsején, a város felszabadulásának 32. évfordulóján. Rövidfilm Kun Béláróli Kun Bélának és a Tanácsköztársaság leverése után a Szovjetunióban élő magyar internacionalistáknak legendás históriáját, valamint a Kun Béla nevét viselő, most Uszty-Ilimszkben dolgozó ifjúsági brigádok helytállását örökíti meg a MAFILM híradó és dokumentum stúdiójának legújabb fimje, amelynek forgatását a napokban kezdte meg Kolonics Ilona filmrendező és Szabó Árpád operatőr. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében készülő film felvételei — Kun Béla szovjetunióbeli életéről fellelhető dokumentumok alapján — a távoli szibériai tájakon készülnek. A 20 perces dokumentumfimet előreláthatólag ősszel mutatják be a filmszínházak. Rekonstruált gyermekkor Oláh János: Közel regényt írt Oláh ____________János, olyat ami egyszeriben fiatal prózaíróink legjobbjai közé emelte. Ez most nem kis dolog: Magyarországon a líra mindig utcahosszal vezetett a próza előtt, ragyogó költőink mellett mindig kissé halványnak tűntek a prózaírók. Ez a rangsor mintha megfordult volna az utóbbi két-három esztendőben, de legalábbis kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A fiatal írók egyremásra kiemelkedő értékű művekkel (prózai művekkel) jelentkeztek, gondoljunk csak Dobai Péterre, Spiró Györgyre. Ördögh Szilveszterre és Balázs Józsefre. Ennek a névsornak az első két szereplője költő is — akárcsak Oláh János. Ez Közel című regényét olvasva, csöppet sem tűnik mellékes körülménynek. A kivételes figyelmet keltett Elérhetetlen föld című antológia erős, bár nem éppen kiemelkedő költője volt Oláh János 1969-ben. A három év múlva megjelent Fordulópont című verseskötetével sem sikerült nemzedéke legjobbjai közé kerülnie. Erre 1977-ig kellett várnia, első regénye megjelenéséig. A regény nem nevezhető könnyű olvasmánynak, próbára teszi az olvasót. Oláh bravúrosan írja le egy gyermek (önmaga) alakuló személyiségét, s eszközeit megválasztván kétfajta irodalmi hagyományt vállalt fel, s próbált összeötvözni. A remek, semmiféle sallangot, szószaporítást nem tűrő párbeszédek a Móricz Zsigmond-i utat folytatják. Tegyük hozzá: a nagy elődhöz méltó módon. Erőteljes dialógusai élettől duzzadnak, nincs bennük semmi finomkodás, irodalmiaskodás, műviség. A tájszólás zamata, különös egzotikuma megejtő. Kevés párbeszédet találunk ebben a könyvben, s mivel e dialógusok mindig a reális cselkemény, a valóságos történések hordozói, könnyen következtethetünk: a regény nagyobbik hányadát a belső történések képezik, amelyek más nyelven szólalnak meg. A Móricz Zsigmond-i hagyományokhoz még csak annyit, hogy e szellemben fogantak a regény legjobb fejezetei, így például a kovácsműhelyben játszódó vagy az aratást leíró rész. Az eddig leírtakból nyilvánvaló, hogy Oláh rétegnyelveket használ, s ebben Hernádi Gyula az elődje. A belső történéseket, látomásokat, a gyermek-Oláh csapongó képzeletét megjelenítő rétegnyelv erősen lírai, mármár versszerű, sőt szürrealisztikus. Ebben is Hernádi az előd, a mintaadó mester. Oláh nyelvezete azonban kevésbé szikár, sokkal burjánzóbb, gazdagabb, s a valósághoz jobban kötődik. Látomás csúszik látomásba, a képzelődés realistásba torkollik, s a reális események új látomásokat indítanak. Bonyolult asszociációk, nagy erejű költői képek érzékeltetik a gyermeki személyiséget, hozzá kell tenni azonban, hogy ezt a pszichológiai expedíciót a felnőtt Oláh János vezeti és irányítja a gyermek Oláh Jánost kutatva. Tehát a felnőtt tudatán, szemén keresztül láttatja, érzékelteti gyermekkori önmagát. Ez a tudatosan vállalt szemlélet egy újabb idősíkkal gazdagítja a regényt, de egyúttal túlságosan is bonyolultá és követhetetlenné teszi. Ez a regénynek talán egyetlen felróható hibája. Az már erény, hogy Oláh nem magyarázkodik, nem próbál szájbarágni lényegtelen „és akkor elindult”-szerű látszatcselekvéseket, nem bíbelődik töltelék-események leírásával, inkább a rekonstruált gyermeki és fortyogó, vajúdó belső világát adja, szinte egy pszichológiai személyleírást. A kor ,melyet az író W Wll igyekszik a maga sajátos eszközeivel megragadni a háború vége és az ötvenes évek Magyarországgá. A regény hiteles és pontos tudósítás új társadalmunknak e nem kevésbé fortyogó és vajúdó korszakáról. A vállakozás már csak azért is dicséretes, mert az Oláh előtti nemzedékek is eléggé elmulasztották ezt a korszakot irodalmi művekben tisztázni, megtisztítani történelmi tudatunkat. Tudjuk, hogy a fiatal író, Oláh János jelenleg Közel című regényének folytatásán dolgozik, s első prózai műve ismeretében ezt különleges figyelemmel várjuk (Szépirodalmi 1977). K. L.