Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
12 Divatváltás ősz és tavasz: az új divatirányzatok „betörésének” időszaka. A kirakatok előtt hosszasabban ácsorgunk ilyenkor, be-betérünk az áruházakba is szemrevételezni, hogy meglevő kabátunk, kosztümünk versenyképes-e, a divatjamúltság kellemetlen érzése nélkül viselhetjük-e még — avagy eljött az ideje, hogy újítsunk ruhatárunkon, mert a divat így diktálja ... A szemlélődésre különleges lehetőséget kínálnak ezekben a hetekben megye-, sőt országszerte a divatbemutatók is. Mégis csak más a manökeneken látni azokat a holmikat- melyek az üzletek állványain sorakoznak, könnyebb mérlegelni kinekkinek: illik-e az alakjára, megfelel-e egyéniségének. A közelmúltban látottak alapján megnyugodtunk: nagyot nem változott a módi. És persze az is biztató, hogy a bemutatott modellekért nem kell utazgatni, a megyeszékhelyen valamennyi, de vidéken is a legtöbbje megkapható. Ízelítőül bemutatunk néhányat azoknak, akik a legfrissebb divatbemutatón nem voltak ott. Nagy Zsolt fotói Családi magazin Megértést, olykor áldozatot kíván Aki felnőtt fejjel beül az iskolapadba, nagy elhatározásokkal, tervekkel és a várható nehézségekre számítva teszi. Bizonyára meggondolja, hogy a tanulás áldozatokat követel. Kevesebb szabad idő, kevesebb szórakozás, több elfoglaltság lesz része. A tanulás, különösen felnőtt korban egyéb áldozatokkal is jár. A munka után, a családi gondok közepette nehezebb a feladatokra, a tanulnivalóra koncentrálni. Nehezebb a mulasztásokat bepótolni. Erőfeszítést és kitartást követel az iskolarendszeres részvételt az órákon, felkészülést minden alkalomra és rendszeres tanulást. Akkor is, ha beteg a gyerek, akkor is, ha több a munka otthon vagy a munkahelyen. Akkor is, ha sétára, kirándulásra csalogat a jó idő. De áldozatokat, megértést kíván a tanulás — akár a feleség, akár a férj tanul —• a család valamennyi tagjától, a házastárstól, a nagyszülőktől, a gyerekektől. A házastársnak ilyenkor többet kell vállalnia az otthon gondjaiból. De bizonyára, amikor elhatározták, menjen az asszony iskolába- férjuram vállalta, hogy többször megy a gyerekért az óvodába, bevásárol, vagy még a nagy mosást is elvégzi. A nagyszülők, akár együtt laknak a fiatalokkal, akár külön, mindig sokat segíthetnek a tanulást vállaló asszonynak. Nemcsak fizikailag, hogy vigyáznak a gyerekre, amíg a mama tanul, vizsgára készül, de azzal is, hogy egyetértenek céljával, buzdítják- ha csügged, ha nehéz a tananyag. A gyerekek , különösen, ha már iskolások, szintén segíthetnek iskolás anyukájuknak. Együtt írhatják feladataikat, kikérdezhetik egymástól a leckét, ha például az általános iskola felső osztályait végzi anya és gyerek. Ha alsóbb osztályos a gyerek, a tanuló felnőtt vele ismételheti az alapfogalmakat, tananyagai előzményeit. De az egészen kis gyereknek is megmagyarázhatja édesanyja, hogy most * vizsgára készül, iskolába jár, elmondhatja, ha jól szerepelt — előkészítve ezzel gyermekét az iskolás évekre. A legtöbb családban nem előzi meg a tanulás, az iskolába járás vállalását megfontolt megbeszélés. Sokan a munkahely nyomására, pillanatnyi felbuzdulásból határoznak. S aztán a nehézségek láttán megfutamodnak. Ezért gyakori- hogy a kezdő létszám a dolgozók iskoláiban az év végére már a felénél is kisebb. Hasonló a helyzet a felnőtt gimnazistáknál, vagy a szakmát tanulóknál, de még a nyelvtanfolyamok statisztikája is hasonlóan alakul. Mert bizonyára kellemesebb időtöltés egy mozi, színház vagy vendégség, mint a rendszeres iskolába járás. Csábító a televíziózás, olykor még a házimunka is egyszerűbbnek, kellemesebbnek tűnik, mint a feladatok elkészítése. De aki céltudatosan, valamit akarva, s családjától támogatva kezd neki a rendszeres tanulásnak, s aki menet közben is e célra tekint, s családja buzdítását élvezi, az nem torpan meg az első nehézség láttán. Sokféle oka lehet, ha az asszony tanulni kezd. Munkahelyén akar előbbre lépni, gyermekeit ellenőrizni, segíteni a tanulásban, férje magasabb iskolai végzettségéhez akar felzárkózni, vagy akár túlszárnyalni. Hajthatja becsvágy, tudásvágy, vagy a több, magasabb fizetés reménye. Tanulhat azért, hogy hasznosan töltse el a gyes éveit, azért, hogy ne maradjon el kollégái mögött, azért hogy lépést tartson szakmája fejlődésével, azért hogy többet tudjon a világról- hogy szélesebb legyen látóköre. Ám bármi az indok, az áldozatvállalás egyaránt fontos csak úgy, mint a kitartó, rendszeres tanulás. Ha az asszony iskolába jár BETÜREJTVÉNYEK •ípuBzssjA 'criiaa •£ ‘loijya 'z- -jnrzssiA T :s9»f3ja»w A csemegeszőlő téli eltartása A szőlő téli eltartásra történő szedésekor ügyeljünk arra, hogy minden szőlőfajtát a teljes érés állapotában szüreteljünk, amikor azok a fajtára jellemző zamatúak. (A szőlő nem utóérő.) Eltartásra a laza fürtű, rothadásnak ellenálló, erős vagy vastag héjú és húsos bogyójú fajták a legalkalmasabbak. Az eddigi gyakorlati megfigyelések szerint az Afuz Ali, az Itália, a Hamburgi muskotály, a Laszla-félék, az Otelló, a Kövidinka és a Csiri-csuri még a késői téli hónapokban is megőrzik finom ízüket, táplálóértéküket. A szőlőt lehetőleg száraz állapotban, száraz időben szedjük, mert az esőtől nedves fürtök hamar elrothadnak. Ha esetleg a fürtön sérült, beteg bogyók vannak, ollóval vágjuk ki. Jelentősen meghosszabbíthatjuk az eltartásra szánt fürtök élettartamát, ha 0,12 százalékos Fundazol 50 Wp vagy 0,25 százalékos Ortho Phaltan oldatával fertőtlenítjük. E „csávázás” után nem szabad lemosni a fürtöket, hanem le kell csorgatni és szikkasztani, mert így a kórokozók nem tudnak megtelepedni. Legegyszerűbb eltartási módszer a fürtök kamrában való felaggatása. E helyiséget viszont célszerű előzőleg 1—2 százalékos rézgálicos mésztejjel lefesteni, mert így sok kórokozót tudunk igen egyszerűen és gyorsan elpusztítani. A meszelést mindig alapos szellőztetés, majd közvetlen használatbavétel előtt kénezés kövesse. Légköbméterenként 3 gramm kén elégetésével tökéletesen fertőtleníthetjük a tárolót. Legegyszerűbben huzalokra aggathatjuk a rafiával párosával összekötött fürtöket. A szőlő betárolása után a dróthálóval, védett ablakot addig tartsuk nyitva, ameddig a fürtök kocsánya megszikkad, majd ismét leképezzük a kamrát. A szőlő további kezelése abból áll, hogy rendszeresen átvizsgáljuk a fürtöket, és a romlásnak induló bogyókat kivágjuk a fürtökből. Sz. Cs. Huh István: Lombot tépeget Jön az ősz mérgesen Jár A faluvégeken Jár A jegenyén Táncol a hegyen Jön-jön Lépeget J Lombot tépeget 1981. NOVEMBER 1 Ajtó helyett függöny A modern lakásokban, ott, ahol kis vagy úgynevezett félszobák vannak, olykor zavaróan hat az ajtó, feleslegesnek tűnik, mert szinte agyonnyomja a szobát. Ilyenkor sokkal célszerűbb, dekoratívabb és előnyösebb egy-egy jól megválasztott színű vagy mintázatú függöny az ajtó helyébe. Akár színesre festett rúdra fakarikákra függesztve, akár méretre szabott keskeny fémkarnisra helyezve teljesen leengedve, netán zsinórral féloldalt összefogva. Anyaga sokféle lehet, például dekor függöny, vékonyabb bútorszövet vagy méterben kapható szőttes anyag Ám, mint alsó rajzunkon illusztráltuk, készülhet házilag is olyan térelválasztó „függöny”, amely vékonyabb kötélen vagy vastagabb zsinóron rögzítve különböző nagyságú fagolyókból, illetve fémlapocskákból áll. Széchény vidékén az úgynevezett vászonszakácskákat (kötényeket) piros-kék mosópamuttal hímezték, öltéstechnikája egyszerű: laposhímzés és száröltés. Az egyes motívumok kialakításában az öltések irányának döntő szerepe van. Palóc hímzés Ennél a két szép sormintánál ugyancsak két szín uralkodik: a vonalas motívum jelzi a piros, a tömör fekete pedig a kék színt jól felhasználhatók gyermek- és női ruhák díszítésére, szettek, térítők, futók, oldaltarisznyák szegélyére, vagy a mostanában divatos hímzett övek kivarrására. Mióta laknak az embernél a háziállatok? Hajdanában-danában a háziállatok együtt éltek az erdőben. Volt nekik egy mohaházikójuk, abban éldegéltek békén. De nem sokáig lakhattak nyugodtan abban a házikóban. Egyszer a farkas kileste őket, és fel akarta falni a kövér kismalacot. A malac éppen a házikóban a tűznél melegedett. Hirtelen, mintha a földből nőtt volna ki, előtte termett az ordas. Megfogta a malacot, és elhurcolta az erdőbe. A malac rémülten visított: — Jujuj! Jujujuj! A kiáltozásra odaszaladt a bika, és hegyes szarvával nekiszorította a farkast a falnak, a kos pedig a hátába döfött. A bika addig-addig szorongatta, míg a farkas betört fejjel el nem menekült. De bosszút akart állni az állatokon, és rájuk zúdította az összes vadat. A háziállatok azonban közösen védekeztek, és mindig megkergették az ellenséget. Erre a farkas elment az Északi Szélhez, és kérlelni kezdte: — Segíts nekem kikergetni az állatokat a házikóból. Az Északi Szélnek több se kellett! Elindult az erdőbe és olyan erősen fújt, hogy minden víz befagyot, és csak úgy szakadt a hó. A bika nem bírta ezt a förgeteget és zimankót, bemenekült előle a kunyhóba, a szarvával véletlenül lelökte a tetőt, erre a kunyhó összedőlt. Az állatok belátták, hogy nincs menekvés. Elmentek hát az emberhez, és máig is ott élnek. A vadul dühöngő Északi Szél pedig azóta esztendőről esztendőre szívesen járja az erdőt. Süvölt, fúj, és ilyenkor még az éhesen didergő farkast is kiűzi a jeges förgeteg az erdőből (Lett népmeséből fordította: írcsik Vilmos) Az oldalt összeállította: Rónai Erzsébet