Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-16 / 217. szám
1982. SZEPTEMBER 16. Új üzemi konyhát épített dolgozóinak a jászladányi Egyetértés Termelőszövetkezet. A saját tervezésű és kivitelezésű, hatszáz adagos, ebédlő építkezéséhez a téesz tagsága kétnapos társadalmi munkát ajánlott fel. Képünkön az utolsó simításokat végzik a téesztagok Fotó: Forgács A számítás- A számítástechnika a korszerű tájékoztatás egyik leghatékonyabb eszköze, az eszperantó nyelv célja pedig — többek között — a különböző nyelvet beszélő szakemberek közötti információcsere megkönnyítése. Nem véletlen tehát, hogy e két területen dolgozó társadalmi szervezet, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és a Magyar Eszperantó Szövetség között rendszeres együttműködés alakult ki. Az eszperantó szövetség számítástechnikai csoportjának szakemberei részt vesznek a Neumann Társaság különböző szakosztályainak munkájában, rendeztek már közös konferenciát, elkészítették a számítástechnikai szótár eszperantó nyelvű bővítését, és a két társaság között rendszeres információcsere is létrejött. Legjelentősebb közös eseményükre most készülnek: december 27. és január 2. között Budapesten rendezik meg az „Intercompute ’82” * nemzetközi számítástechnikai szimpoziont és kiállítást. A számítástechnikusok közötti szakmai információcsere nyelve az eszperantó lesz. Az előzetes jelentkezések alapján csaknem húsz országból érkeznek előadók és kiállítók. Mivel 1983-at az ENSZ a kommunikáció évének nyilvánította, e tanácskozás és a kiállítás is már része lesz a jövő évi rendezvénysorozatnak. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Barátságos környezet, gyorsabb gyógyulás technika és az eszperantó Mesealakok a kórtermek falain A karcagi városi kórház gyermek-és csecsemőosztályának kórtermeit eddig kórházhoz illetően, egyetlen színre — a fehérre — festették. Ezek közé a falak közé kerültek az otthon megszokott mindennapjaiból hosszabb rövidebb időre a kis betegek. Vitathatatlan, ez a steril környezet nem hasonlított a gyermekszobák általában sokszínű világához, néha arra már korábban is volt példa, hogy az apróságok kórtermeit is lehet barátságosabbá tenni. Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Gyermekklinikáján a szobák falai, a helyiségek, inkább hasonlítanak az óvodára, mintsem egy, hagyományos kórházi kórteremre. A karcagi illetékesek, gyermekorvosok megtekintették a klinikát kicserélték tapasztalataikat az ott dolgozó egészségügyi szakemberekkel. Ezután a Vöröskereszt karcagi városi vezetősége szervezésében az idén márciusban megkezdődött a gyermekosztály átalakítása. A kilenc kórteremben a SZIM gépgyár szocialista brigádjai indították a munkát: a fehér vaságyakat színessé „varázsolták”, kiegyengették, lesimították a fal egyenetlenségeit. Hétvégeken, munkaidő után részt velztek ebben a vállalkozásban a KÁTISZ, az ÁFÉSZ, a Nagykunsági Építőipari Szövetkezet, a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet a HTV, a HAGE szocialista brigádjai, munkakollektívái is. Harmincnál több ágyat az osztályon dolgozó nővérek festettek be társadalmi munkában. A falakra két helybeli iparművész főiskolás: Borsódi Zsolt, és Szabó Sándor illetve mellettük Chlumeczky Ágnes festett színes mesefigurákat. Egyúttal feloldották a korábbi merev szabályokat, és ha a kis ápoltak szülei igénylik, illetve az orvos is kedvezőnek ítéli meg a a gyermekek egészségi állapotát, a legközelebbi hozzátartozók akár naponta látogathatják kisfiúkat, kislányukat. Az eredményekről még korai lenne beszélni, de egy bizonyos: a falakra festett színes világ, a kezelések után kapható bátorságjelvények segítenek a jó kedélyállapot, a gyermekekhez illő nyíltság, felszabadultság megőrzésében. A barátságos környezetben a rendszeres szülői látogatások mellett még az is hihető, hogy a gyógyulás kevesebb időt vesz igénybe. D. Szabó Miklós Tej, kakaó az iskolásoknak Jónéhány esztendővel ezelőtt még Jászberényben is vitatéma volt az iskolatej. Gyakran megkérdőjelezték a létjogosultságát, nem tudták eldönteni, ki legyen a gazdája a gonddal, a ráfizetés kockázatával is járó akciónak. Szerencsére ez már a múlté. Még eltérőek ugyan a vélemények arról, hogy melyik iskolában, hogyan szervezzék meg az ellátást, mindenki egyetért viszont abban, hogy hasznos a gyerekeknek, segítség a szülőknek, vagyis szükség van rá. Az elmúlt évekhez hasonlóan Jászberényben az idén is a város valamennyi általános iskolájában megszervezték, és szinte a tanév kezdésének napján megkezdték a gyerekek reggelijét, uzsonnáját biztosító iskolatej-ellátást. Idejében megállapodtak a tejipari vállalat és a sütőipari vállalat helyi üzemével. A poharas tejet, a közkedvelt kakaót és a péksüteményt a reggeli órákban viszik a város általános iskoláiba. Az igényeknek megfelelően 100—120 adagot kap egy-egy iskola. Ahol a délutános gyerekek igényt tartanak rá, délután is szállítanak friss tejet. A tejet az első szünetben fogyasztják el a gyerekek. Addig hűtőszekrényben vagy hűvös helyiségben tárolják. Télen a melegítőkonyhában a kályha mellett „várja ki” az első szünetet a gyerekek kedvenc csemegéje, a poharas tej. Jászberényi tapasztalatok igazolják, hogy nemcsak a legkisebbek kedvelik a poharas tejet, a kakaót. A Lehel vezér Gimnázium, az Erősáramú Szakközépiskola és az Ipari Szakmunkásképző Intézet büféjében a reggeli órákban a legkeresettebb áru a poharas tej. Gyógyszertechnológiai konferencia Országos gyógyszertechnológiai konferencia kezdődött tegnap Siófokon, a magyar szakemberek mellett angol, osztrák, francia, jugoszláv, csehszlovák, NDK- és NSZK-beli résztvevőkkel. A konferencia idejére a TIT siófoki székházában kiállítást rendeztek külföldi és hazai gyógyszer-, vegyszer- és műszergyárak termékeiből. eptember első napai mindig lázas szalomban tartják az iskolásokat. Ilyenkor a gyerekek is úgy üdvözlik egymást, mint akik már nagyon régen találkoztak. A nagyobb fiúk kezet fognak, a lányok pedig puszit nyomnak barátnőjük arcára. Vidámak és nevetgélnek, de azért belül kicsi szorongást éreznek. Feszültségük csak akkor oldódik, ha a nyári hónapok élményeiről beszélhetnek. Megállok az udvar egyik félreeső sarkában, és nézem ezt a zsibongó sereget. Látom a kis Torba Katit is, aki szokatlanul boldogan ugrálja körül társait. Máskor szomorkás szemében most olyan boldogság ragyog, hogy elcsodálkozom. A szomorúságra megvolt az oka, mert részeges apja nagyon sok keserves órát okozott a családnak. Emiatt a kis Kati tanítás alatt is gyakran elsírta magát. Ilyenkor riadtan tekintett rám, s csak akkor nyugodott meg, ha megsimogattam szőke fejecskéjét. Most önfeledt boldogsága engem is magával ragad, vele együtt már én is mosolygok. A vidámságnak végül is a csengő hangja vet véget. Élesen, szinte gonoszan szól, mintha megirigyelte volna a gyerekek boldogságát. Az osztályban minden gyerek várakozó komolysággal néz rám. Tudják, vége a játéknak, kezdődik a munka. Szeretném az arcukat továbbra is vidámnak látni, ezért elmosolyodom. Szemükben újra kigyullad a fény és szétárad az osztályban. Mint minden esztendőben, most is ezt a pillanatot ragadom meg, hogy a gyerekek megírják első fogalmazásukat. Még friss az élmény, félig még benne élnek a boldog, önfeledt napokban. Még nem mondtam ki, de a szememből már kiolvassák a szándékomat. — A nyári élményeinkről írunk! — kiált fel szinte egyszerre Bobák Feri meg Csikós Zoli. Bólintok, s máris írom a táblára a címet. A gyerekek a füzet fölé hajolnak. Csak Kati ül messzenéző tekintettel. Már éppen szólnék, de kezébe veszi a tollat, s lassan írni kezd. Ha néha felpillant, a szemében az öröm fénye ragyog. A többi gyerek is belepirul a munkába. Némelyiknek az orra alatt apró izzadságcseppek fénylenek. Faragó Marika pedig írás közben a copfja végét kezdi rágni. Mikor megszólal a csengő, valamennyien nagyot sóhajtanak, elégedetten egymásra néznek, majd még egyszer végigpillantva írásukon, lassan becsukják füzeteiket. Először Torba Kati írását olvasom el. Mi lehet a szokatlanul nagy boldogság oka ? ..Az idén nagyon boldog vakációm volt. Pedig nem utaztam el sehová sem, mint a barátaim közül sokan. Csak itthon maradtam. Körösi Sári azzal dicsekedett, hogy ő egész nyáron a Balaton mellett volt, de én mégsem cseréltem volna vele. Azért voltam boldog, mert édesapám hazajött a kórházból, és édesanyámmal együtt jártak paradicsomot szedni a téeszbe. Néha én is kimehettem velük. Édesapám elmesélte, hogyan szoktatják le az embereket a kórházban az ivásról. Néha nagyokat nevettünk ezen. Édesanyámnak még a könny is kijött a szeméből. Átölelte édesapámat, és azt mondta neki, hogy ha nem kell visszamennie a kórházba, akkor gondoskodnak nekem kistestvérről is. Ezért örülök én most nagyon.” Becsukom a Kati füzetét. Az eresz alatt éktelen csiviteléssel búcsúzik egy nagy útra készülődő fecskepár. Konráth Sándor Boldog vakáció 5 Törökszentmiklóson • •Ünnepi megemlékezések a Kodály-centenárium alkalmából A tízéves múltra visszatekintő törökszentmiklósi Kodály Zoltán zenei napok során e hét elején — a centenárium alkalmából — ünnepi rendezvénysorozat várta az érdeklődőket a művelődési központban. Várdai Jánosné művelődési osztályvezető-helyettes helyezte el a megemlékezés koszorúját a Kodály Zoltán Zeneiskola emléktábláján, így tisztelegve a magyar nép kulturális felemelkedéséért oly sokat tett zeneszerző és zenepedagógus művészi és emberi nagysága előtt. A centenáriumi emlékülésen a KÓTA főtitkára, dr. Tóthpál József tartott előadást Kodály életművének jelentőségéről nagyszámú közönség, javarészt a mesyéből összesereglett zenepedagógusok előtt. Telt házat vonzott Kodályné Péczely Sarolta hétfői dalestje és kedd délutáni koncertje is. A dalirodalom legnehezebbjeiből válogatott műsora őszinte és komoly elismerést érdemel. Az eredetileg is angol szövegre írt Haydn-dalok után Brahms dalai hangzottak fel németül. Liszt, Richard Strauss és Kodály dalai közül a drámai fűtöttségű, illetve lírai tartalmú, olykor melankolikus dalokat választotta, helyenként fűszerezve csak műsorát könnyedebb muzsikájú, népszerű dalokkal és ismertebb Kodály-népdalfeldolgozásokkal. Mély átéltséggel és elhivatottsággal énekel a kitűnően képzett hangú énekesnő. Mindenekelőtt nagyfokú művészi tudatossága, stílusismerete és hangjának széles, lelkesen dallamos szárnyalása tűnt fel. Egyre felszabadultabbá válik előadása, éneklése, a teljes kifejezést nemcsak magában a dallamvonalban, hanem a dallamhoz adott beszédes, deklamatorikus hangsúlyokban is keresi. Meggyőzően tolmácsolta Brahms és Gabriel Fouré dalait, Strauss dalaival viszont zenei és vokális kultúrája ellenére sem győzött meg. A legihletettebb pillanatokat Kodály dalainak és népdalfeldolgozásainak előadása hozta a zongorakísérőnek is remek Lantos István közreműködésével, valamint Kistétényi Melinda avatott kíséretével. Az Énekszó és a Magyar népzene című sorozat dalait annyi kedvességgel és bájjal, légkört teremtve énekelte, hogy a közönség ráadást várt volna. Különösen tetszett a Magas kősziklának kezdetű népdal képfestő erejű megszólaltatása és a balladái hangvételű Csillagom, révészem szuggesztív előadása. A lelkes és értőn figyelmes közönség a koncertek végén virágokkal halmozta el Kodályné Péczely Saroltát. Labáth Valéria Félidőben a munkavédelmi filmfesztivál Ismeretterjesztés művészi eszközökkel Beszélgetés Rajcsányi Ferenccel, a zsűri elnökével Tegnap délelőtt a játékfilmek bemutatójával folytatódott Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a szocialista országok nemzetközi munkavédelmi fesztiváljának programja. Ezzel a seregszemle félidejéhez érkezett. A másfél nap eseményeinek tapasztalatairól, a versenyprodukciókról kérdeztük Rajcsányi Ferenc filmrendezőt, a zsűri elnökét. • Hat kategóriában versenyeznek a filmek. Melyik csoport alkotásait tudják a szakemberek legjobban felhasználni a munkavédelmi nevelésben? — Remélem mindegyiket. Ez csupán formai kérdés. Egy szigorúan vett oktató-nevelő film — ami talán kissé szárazabbnak tűnik — épp oly hatással lehet a nézőre, mint egy játék- vagy animációsfilm. Az összehasonlítási, minősítési alapot az adja, mennyiben szolgálja a munkavédelem javítását. — Milyennek ítéli a verseny színvonalát? — Vannak kevésbé sikerült produkciók, melyeknek mondanivalójuk erőtlen, művészi kidolgozásuk, meggyőző erejük csekély. A nagy átlag azonban jó és akad egy-két kiemelkedő is. Egyébként az alkotásokat profik, hivatásos filmesek készítették. Egyre inkább érezhető a tendencia, ahogy évről-évre nívósabb produkciók készülnek ebben a műfajban. Komolyan veszik a munkát, igyekeznek olyan alkotást az asztalra tenni, amire büszkék lehetnek. A szakmai tudás nyomai mellett a művészi jegyek is jelen vannak. — Milyen összetételű a zsűri, mely szempontok alapján mérlegel? — A zsűri héttagú, a fesztiválra nevezett szocialista országok hivatalos delegációjának munkavédelmi filmes szakembereiből áll. A produkciókat szabad véleménycsere során értékeljük. Elsősorban az alkotás ismeretterjesztő, szemléletformáló, oktató hatását, aktualitását, művészi értékét minősítjük. — Mi lesz a sorsa az itt bemutatott filmeknek? — Hagyomány, hogy a produkciók a rendező országnál maradnak. A legjobbakat, a díjazottakat, szinkronizáljuk, és a munkavédelem területén dolgozó kollegák rendelkezésére bocsátjuk. — f —