Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

2 Párbeszéd agyarok és franciák mindig külön úton jártak történelmük során, ma sincs ez másképp. De mindig összefogta őket európaiságuk. Aki ismeri Batsányi vagy Ady nevét, azt is tudja, milyen termékenyítő szerepet játszottak a francia történelem haladó korszakai a magyar közgondolkozásban. A két ország közötti földrajzi távolságot megannyiszor leküzdötte a progresszív eszmék és irányzatok határokat nem ismerő áramlása. Kapcsolatainknak a történelemben gyökerező múltja van. Immár közelítve a mához: az enyhülés éveiben életünk, s a világ politikai gyakorlatának természetes részét képezték a magas szintű látogatások, kelet és nyugat vezetőinek felső szintű érintkezése. Manapság zordabb és feszültebb idők járnak a világpolitikában, így ugyanezek a találkozók hatványozott jelentőségűek. Ebben az értelemben fogható fel a világsajtó ama értékelése, hogy Kádár János mostani párizsi látogatása túlmutatott a kétoldalú kapcsolatokon. Teljesen világos, hogy egy kis szocialista ország, mint Magyarország, s nagyobb nyugati partnere, Franciaország nem oldhatják meg a nemzetközi politika alapkérdéseit. De önmagában párbeszédük fenntartásával máris jótékonyan hatnak a feszült kelet-nyugati kapcsolatokra. Ahogy Mitterrand francia államfő találóan mondta: „közösen vizsgáljuk meg a világ helyzetét, s ezen a téren nincs tilos téma. Mindkettőnket egyaránt érdekel minden, ami a békével és a béke megteremtésével kapcsolatos... Mi a világpolitikának nem tárgyai vagyunk, hanem alanyai, szereplői, és igényeljük azt a lehetőséget, hogy a bennünket megillető szerepet töltsük be.” Nem véletlenül hangsúlyozta Kádár János is olyan nyomatékkal a Magyarország és a Franciaország közti találkozási pontok jelentőségét, amelyek közt első helyen említette: egyik nép, egyik kormány sem akar háborút. A gondolattól a tettig azonban hosszú út vezet. Kádár János azt is érzékeltette, a békéért hogy csakis a konkrét, határozott lépések állíthatják meg az éleződő kelet-nyugati szembenállás Európa népei számára különösen veszélyes irányvonalát. „Mi a jelen időszak fő feladatának olyan szerződések kidolgozását és megkötését tartjuk — mondotta —, amelyek garantálják a felek egyenlő biztonságát a fegyverzetek alacsonyabb szintjén.” Eredményeket várunk a stockholmi konferenciától éppúgy, mint attól a jövőre megrendezendő budapesti kulturális fórumtól, amelyben a francia tárgyalópartnerek a mai Magyarország kulturális és politikai értékének, tekintélyének hű tükröződését látják. Nem pusztán a kötelező vendéglátói udvariasság, hanem az őszinte elismerés csendült ki Mitterrand elnök szavaiból, amikor a magyar politika építő és realista jellegét méltatta. Egyik fél sem ünneprontásnak szánta, amikor a legmagasabb szinten tett említést arról, hogy a kulturális és gazdasági együttműködésben kiaknázatlan tartalékaink jóval nagyobbak, mint amivel számoltunk. Gyakorlati és jelképes jelentősége van annak, hogy az MSZMP Központi Bizottságának első titkára párizsi látogatásának második napján külön is találkozott a francia üzleti élet vezető személyiségeivel. Mert minden hasznos és méltánylandó erőfeszítés ellenére is a kétoldalú gazdasági kapcsolatok eddigi eredményei láthatóan fáziskésésben vannak a politikai együttműködéséhez képest. ádár János párizsi látogatása nem a magyar—francia kapcsolatok előrehaladásának nyitánya, hanem újabb fontos láncszeme volt. Ismét alkalmat adott arra, hogy ország-világ előtt bebizonyosodjék: a népek és a kormányok akkor cselekednek történelmi felelősségük tudatában, ha tevőlegesen hozzájárulnak napjaink világfeszültségének csökkentéséhez, a kelet és a nyugat közötti párbeszéd újrafelvételéhez. Győri Sándor Szovjet—koreai külügyminiszteri tárgyalások A kétoldalú kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdésekről volt szó a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének tegnapi találkozóján. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter Moszkvában fogadta Kim Jong Namot, a Koreai Munkapárt KB PB tagját, a Közigazgatási Tanács elnökhelyettesét, külügyminisztert. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az érdemi tárgyalásokra mindig készek voltunk (Folytatás az 1. oldalról.) nekünk, hogy egy ilyen verseny szabályait dolgozzuk ki. Ez azonban lényegében maga az űrfegyverkezési verseny törvényesítését jelentené. Érthető módon mi ebbe nem egyezhetünk bele. A mi célunk a világűr tényleges békéjének biztosítása. Mi állhatatosan törekedni fogunk e cél megvalósítására. Nos ezek a tények. Most pedig Reagan elnök önök által emlegetett nyilatkozatáról szólnék. Amennyiben az elnök által kinyilvánított készség a tárgyalásokra nem egyszerűen taktikai lépés, akkor kijelentem, hogy a Szovjetunión egyáltalán nem múlik a dolog. A komoly és érdemi tárgyalásokra mindig is készek voltunk és ezt nemegyszer ki is nyilvánítottuk. Reális lehetőség van az atomfegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának befejezésére. Ha nem lesznek ilyen kísérletek, az azt jelenti, hogy nem fogják tökéletesíteni ezeket a fegyvereket és akkor a nukleáris fegyverkezési verseny fékeződik. Az Egyesült Államok itt is tettekkel bizonyíthatja, hogy őszinték a nukleáris fegyverkezés megfékezéséről tett kijelentései. Bebizonyíthatja akár azzal is, hogy ratifikálja a föld alatti atomrobbantásokról szóló szovjet—amerikai megállapodásokat. Ezeket a szerződéeiket már 1974-ben és 1976-ban aláírták. Az Egyesült Államok éppen a ratifikálással bizonyíthat, nem pedig azzal, hogy — mint az amerikai fél javasolja — pártatlan megfigyelőket hívjanak meg a robbantások ellenőrzésére. A Szovjetunió többször fordult azzal a felhívással Washingtonhoz, hogy kövesse példánkat és vállalja magára a kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Washingtonból minden esetben nemet hallottunk. Képzeljünk el egy fordított helyzetet: az Egyesült Államok kötelezettséget vállal s lemond a nukleáris fegyver elsőként történő bevetéséről, minket pedig felszólít, hogy cselekedjünk ugyanígy. Mi azonban nemet mondunk, mert nem felel meg nekünk és fenntartjuk a jogot a nukleáris első csapásra. Mit gondolnának ebben az esetben szándékainkról az Egyesült Államok lakói? Az ilyen választ nem lehet kétféleképpen értelmezni. KÉRDÉS: Széles körben elterjedt vélemény szerint nemrégiben a szovjet— amerikai kapcsolatok javulását mutató előrelépés jelei mutatkoztak. Mi a véleménye erről és milyen távlatokat lát ön e kapcsolatok számára az elkövetkező időszakban? VÁLASZ: Valóban meglehetősen elterjedt az a vélemény, hogy nemrégiben olyan fejlemények történtek, amelyek a szovjet—amerikai viszony javulásához vezethetnek. Ez nézetünk szerint azt tükrözi, hogy mind jobban megértik e kapcsolatok jelentőségét, különösen a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Sajnos, egyelőre nincs alapja annak, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban pozitív előrelépésről, mint tényről beszéljünk. Lehetséges-e az előrelépés? Erre a kérdésre egyértelműen azt válaszolom, hogy igen, lehetséges. Az általam említett problémák megoldása elősegítené ezt. Meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok építőszellemű fejlesztésének nincs ésszerű alternatívája. Mi természetesen nem hunyunk szemet afelett, hogy társadalmi rendszerünk, világnézetünk különböző. De ha állandóan a két ország által viselt felelősségre gondolunk, ha a békét és nem a háborút célzó politikát akarunk folytatni, akkor ezek a különbségek nemcsak hogy nem akadályozzák, hanem ellenkezőleg, szükségessé teszik a kölcsönös megértés kialakítását. Már szóltam róla és szeretném ismételten hangsúlyozni: mi jó viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a kapcsolatok lehetnek jók. Ehhez feltétlenül szükséges mindkét fél kölcsönös akarata, hogy a kapcsolatok egyenjogú, kölcsönösen előnyös és a béke ügyét szolgáló alapokra épüljenek. Amerikai választási hadjárat Éleződik a vita, csökken Reagan előnye Élesedik, személyeskedőbbé válik a hangnem az amerikai elnökválasztási hadjárat befejező szakaszában. A személyeskedésben elsősorban George Bush alelnök jeleskedik, aki ugyanis hamis vádakat terjesztett a demokrata párti elnök- és alelnökjelöltről , Walter Mondaléról és Geraldine Ferraroról, de ezeket nem tudta bizonyítani. Reagan elnök választási beszédeiben ugyancsak keményen támadja demokrata párti ellenfelét. Reagan azzal vádolta Mondale-t, hogy az amerikai katonai erőt akarja kockára tenni, defetista politikát folytat és magatartása lehetetlenné tenné, hogy az Egyesült Államok az erő helyzetéből tárgyaljon a Szovjetunióval. Leopold Gratz osztrák külügyminiszterrel Varsóban megbeszélést folytatott Wojciech Jaruzelski. A kép a tárgyalások előtt készült (Telefotó — KS) 1984. OKTÓBER 18. MOSZKVA Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke tegnap Moszkvában megbeszélést folytatott Abdel Halim Haddammal, a szíriai Arab Szocialista Újjászületés Pártja vezetőségi tagjával, a Szíriai Arab Köztársaság alelnökével, aki Hafez Asszad elnök baráti munkalátogatása alkalmából tartózkodik a Szovjetunióban. BUKAREST Az NSZK-ban tett kétnapos hivatalos látogatását befejezve szerdán hazaérkezett Bukarestbe Nicolae Ceausescu román köztársasági elnök és kísérete. A román államfő Richard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke meghívásának tett eleget. TOKIÓ Tokióban megkezdte munkáját a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A tanácskozás napirendjén a párt tevékenységével, valamint a japán belpolitikai és a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdések szerepelnek. PÁRIZS A francia nemzetgyűlés kedden este megkezdte az 1985. évi költségvetés vitáját. A költségvetés tervezete 995 milliárd frank kiadást és 139,8 milliárdos hiányt irányoz elő. BRÜSSZEL Tegnap hajnalban terroristák felrobbantották a kormányzó keresztény néppárt (CVP) helyiségét Gentben. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Wilfried Martens miniszterelnök, aki genti és gyakran tartózkodik e párthelyiségben, azonnal a helyszínre sietett. Egyelőre nem ismeretes, kik követték el az újabb robbantást, két héten belül a negyediket Belgiumban. BELGRÁD A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Belgrádban megtartott ülése az 1984. évi gazdaságpolitikai célok megvalósítását értékelte és meghatározta a párt feladatát a jövő évi gazdasági tervek sikeres teljesítéséhez. BONN A nyugatnémet kormány tegnapi ülésén úgy döntött, hogy 1989-től a hadkötelezettség időtartamát a jelenlegi 15 hónapról 18 hónapra kell emelni az NSZK-ban. 1944. október 15-e évfordulóján 3. SS-akció és koronatanács Magyarország kormányzója, akit 1920. márciusában fegyveresek asszisztenciájával választottak államfővé, uralma utolsó napján, 1944. október 15-e reggelén frissen, kipihenve ébred. Megkapja a moszkvai delegáció táviratát, és úgy dönt, hogy ismét Utassy de immáron Nádas ezredessel, a vezérkari hadműveleti osztályának vezetőjével este induljon útnak Szegedre, Malinovszkij marsallhoz. Nádas a hitleristák bizalmi embere, egyik előkészítője a nyilas puccsnak, de a kormányzó vakon megbízik benne. Épp úgy, mint Vörös Jánosban, vezérkari főnökében. Az alkotmányos formaságokhoz pedig mindenképpen ragaszkodik, nem úgy mint a Szovjetunió elleni hadüzenet esetében tette. Koronatanácsra készül, amelynek a módosított program szerint 10 órakor kellene kezdődnie. Néhány perccel kilenc előtt előáll a gépkocsi, amellyel — három testőr kíséretében — a kormányzó fia az Eskü térre autózik. A kormányzó nem tud fiának erről a vállalkozásáról. Azt a házat, amelyben az iroda van, Skorzeny már kora hajnalban körülveteti embereivel. Némelyik SS-legény sárga csillagot varr civil ruhájára, így álcázva üldögél az Eskü téri padokon. A 8230-as Gestapo-ügynök magához veszi a partizán vezérkari főnök nevében és pecsétjével hamisított iratot, amelyben őt „megbízza” a tárgyalásokkal, elmegy a házba, s rövidesen szemben ül a kormányzó fiával. Átadja neki a „megbízólevelet”. A kormányzó fiának azonban még annyi ideje sincs, hogy tüzetesebben szemügyre vegye az iratot. Skorzeny emberei betörnek az irodába. A kis Horthy gyorsan megsemmisíti a „Libi alezredestől” átvett dokumentumot, hogy ne legyen ellene bizonyíték. Pillanatok alatt zajlik le minden. Az utcán rövid tűzharcra kerül sor: a három kísérő testőr közül egy halálos, egy pedig súlyos sebet kap. A harmadik rohan fel a Várba. Jelenti Lázár altábornagynak, a testőrség parancsnokának, hogy a kormányzó fiát elrabolták. Lázár aztán Horthyval közli a hírt. A kormányzó megrendülése érthető. Négy gyermeke közül az utolsót vesztette el. Közben már a levegőbe emelkedik a budaörsi repülőtérről egy repülőgép, fedélzetén a fogoly ifj. Horthy Miklóssal és Bornemisszával, a közvetítővel. Kettejüket a Gestapo emberei az irodában pokrócba csavarták, úgy, hogy nem látszottak ki belőle, s aztán, mint valami csomagot, feldobták őket a ház előtt álló teherautóra. A teherautó a budaörsi repülőtérre hajtatott, ahol már bemelegített motorral várta a szállítógép. Irány: a bécsi repülőtér. Fél órával azután, hogy Horthy értesül f ia elrablásáról, Vörös János vezérkari főnök jelentkezik a kormányzónál. Jelenti: Guderiantól, a Wermacht főparancsnokságának főnökétől 12 órás ultimátumot kapott. A németek elrendelték: Magyarország német stratégiai terület, ahol valamennyi alakulat, a magyar csapatok is, német parancsnokság alatt állnak, csak a német főparancsnokságnak van joga a magyar alakulatoknak parancsot adni. E két esemény felborítja Horthy előre elkészített menetrendjét s háromnegyed órás késéssel kezdődik meg az eredetileg tíz órára tervezett koronatanács. A gondos Ambrózy egy ívre előre felírt mindent, s Horthy nem is téveszt el semmit. Megnyitja a koronatanács ülését, s elmondja: Magyarország történelmének legnehezebb óráiban hívatta egybe a minisztérium tagjait. A katonai helyzet igen súlyos. Németország közeli katonai összeomlása nem kétséges, és ha ez bekövetkezik, a szövetséges hatalmak Magyarországot egyedül találják, mint szövetségest Németország mellett, úgy Magyarország esetleg, mint állam megszűnne létezni. Ezért kénytelen fegyverszünetet kérni az ellenségtől. Olyan hírei vannak, hogy elfogadható feltételeket kap. Rokonok és barátok nélkül igen nehéz ma a helyzet Európában. Budapest még áll. Kár ma minden egyes életért, amelyet feláldoznának e kilátástalan harcban. Ezután Vörös János ismerteti a katonai helyzetet. Sokáig beszél, pedig nincs szükség sok szóra. Elegendő lenne annyi, amivel kezdi: „Az orosz csapatok napok alatt Budapest alá érkezhetnek”. Az előre megbeszélt menetrend szerint Lakatos beterjeszti a kormány lemondását. Horthy elfogadja, s azután újból kinevezi az egész kormányt. Marad minden a régiben, de új esküt kell tenniük a minisztereknek. Az eskütétellel azonban várniuk kell. Déli 12-re fordul közben az óra mutatója. Veesenmayer követ megérkezik az előző nap megbeszélt audenciára. Horthy dolgozószobájában, Lakatos, Ambrózy és Vattay jelenlétében fogadja a birodalmi megbízottat. Arca vörös a felháborodástól, kiabál, ingerült. Felelősségre, vonja Veesenmayert fia elhurcolásáért. Hitler megbízottja nem veszti el nyugalmát. Vállalja a kormányzó fiának elrablását. — Az ellenséggel cimboráit, le kellett tartóztatni! — mondja nyugodtan. A kormányzó elédobja az asztalra a tölténytárát, amelyet a hírhozó testőr az Eskü téren talált, s közli, hogy kilép a háborúból, fegyverszünetet kötött. Veesenmayer megőrzi nyugalmát. — Ez öngyilkosság! — mondja, és arra kéri Horthyt, hogy fogadja Rahn nagykövetet, aki Hitler külön megbízatásával érkezett Budapestre. — Fogadom, de ez már nem fog elhatározásomon változtatni! — adja a tántoríthatatlant a kormányzó. Horthy Istvánná főméltóságú asszony harisnyájában, hogy cipője zajt ne üssön, hallgatózik a dolgozószoba ajtajánál, s abban a pillanatban, amikor apósa kiejti Veesenmayer előtt a „fegyverszünet” szót, azonnal átadja Hlatkynak a prolk’liamáció szövetgét. Hlatky kocsiba ül, ránarancsol a sofőrre, vigye őt a Rádióhoz. Pintér István következik: 4. „Idiótából” nemzetvezető.