Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-03 / 180. szám
^ÍÉPIAP IA tudomány világa Hogyan szellőztetik az alagutakat A hegyek gyomrát átszelő, a folyó- és tengerfenék alatt haladó, a mély talajrétegekben húzódó hosszú alagutakat nemcsak megépíteni nehéz, de a későbbi üzembentartásuk is sok gonddal jár, s olyan problémákat vet fel, amelyeket már a tervezés és létesítés során meg kell oldani. Ilyen gond például a kielégítő szellőzés biztosítása, hiszen akár a járművek folyamatos haladása, akár feltorlódása, megrekedése esetén belégzésre alkalmas levegőnek kell lennie az alagút teljes hosszában és keresztmetszetében. Az alagutak szellőztetésére sokféle technikai megolidás van, rendszerint óriás ventillátorokkal létrehozott légmozgás formájában, a természetes „huzat” ugyanis csak igen rövid alagutak légcseréjét biztosítja. A levegőt tisztító állandó légáramlás létrehozására többnyire — egymástól megfelelő távolságra elhelyezett — függőleges aknákat készítenek. Az úgynevezett keresztirányú szellőztetésnél a körkeresztmetszetű alagút alsó szeletében vezetik be a friss levegőt, a magától fölemelkedő elhasznált levegőt pedig a felső szeletben szívják el (ezzel az eljárással a közlekedés szempontjából fölösleges alagútrendszereket is hasznosítani lehet). A hosszanti szellőzésnél szokták azt is csinálni, hogy az alagút egyik végén befelé irányított légsugárral megtolják, az alagút másik véget előtt pedig egy mellékjáraton keresztül megszívják az alagútban levő levegőt. Képünk az Alpokban levő Brenner-alagút egyik bejáratát mutatja egy tűzeset alkalmával, amely robbanást követően az alagútban tört ki. Elképzelhető, hogy milyen nagy teljesítménnyel és milyen tökéletesen kell működnie a szellőző berendezésnek, hogy — a sűrű füstöt is eltávolítván — friss levegővel lássa el az alagutat. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) „Nagyteljesítményű’’ kerámiák Az ipar új szerkezeti anyagai, a korszerű kerámiák forradalmi jelentőségűek. Ezek szervetlen és nem fémes anyagok, amelyek belső szerkezetét tudományos beavatkozással bizonyos célokra optimálisan alkalmassá tették. Elsősorban különféle oxidokról, nitridekről, karbidokról, boridokról, valamint ezek elegyéről van szó. Nagyarányú felhasználásuk magyarázata olyan különleges tulajdonságaikban rejlik, amelyek más anyagoknál ismeretlenek, vagy legalábbis nincsenek olyan mértékben kifejlődve, mint ezekben. Kivált a magas hőmérsékletekkel szembeni ellenállóképesség, a kopásállóság, a hőszigetelő képesség és az oxidációval, illetve korrózióval szembeni állékonyság teszik olyan értékessé ezeket a szerkezeti anyagokat. S e tulajdonságok némelyikükben egész különleges kombinációkat is alkotnak, amelyek lehetővé teszik mindeddig sok gondot okozó műszaki problémák megoldását. Ilyen kombináció például a jó hővezető és az elektromos szigetelő képesség párosulása, ami nagyteljesítményű számítógépekben, vagy például a savszivattyúk csúszócsapágyainak kialakításánál bír jelentőséggel. „Nagyteljesítményű” kerámiák nélkül szó sem lehetne a forrógázas turbinák forgórészeinek előállításáról. Nagy előnyük még az új kerámiáknak, hogy környezetkímélők, és hogy olcsó, mindenütt előforduló nyersanyagokból állíthatók elő. Képünkön egy kerámiai kristályrostról raszteres elektronmikroszkóppal készült felvételt láthatunk. Ilyen whiskerek tömegéből különlegesen hőálló keráállítják elő a nagy szilárd miákatságú szerkezeti anyagokat, a (MTI—Press) „Hálóját a szerencse...” A tengeri halászatban végleg véget értek azok az idők, amikor a fogás a halászok tapasztalatától és a szerencsétől függött. A halrajok felismerésére szolgáló korszerű berendezések közé tartozik az NDK-ban kifejlesztett 2x3 méter alapterületű és 1,2 méter magas áramvonalas, acélkábellel vontatott, 400 méteres mélységig lemerülni képes test, amelynek két fényszórótól megvilágított környezetéből két tévékamera készít felvételeket. Ezeknek a jeleit, továbbá a víz hőmérsékletét és az egyéb jellemzőit mérő műszereknek az adatait ugyanaz a koaxiális kábel juttatja a felszínre, amelyen át a merülő test működését is irányítja. A mélyből érkező jeleket a halászhajón egy kis számítógép dolgozza fel és jeleníti meg. Kukac a cseresznyében A cseresznyében gyakran talál az ember étvágyrontó fehér kukacokat — ezek a cseresznyelégy lárvái. A nőstény légy a petéit még a zöld cseresznyében helyezi el, mindegyik gyümölcsbe csak egyet-egyet rak le. Ha valamely cseresznyében már van pete, újabb légy a magáét már nem helyezi oda. Minthogy a madárcseresznye húsa többnyire csak egyetlen lárvának kínál kellő mennyiségű táplálékot, ez a „stratégia” szinte szavatolja a petéből kikelő lárva fejlődését. Ám honnan szerez a cseresznyelégy tudomást arról, hogy valamely bogyó már foglalt? Nos, a légy — miután a petéjét a cseresznyében elhelyezte — a tojócsövét még egyszer végighúzza a gyümölcsön. Abban a váladékban, amelyet eközben kibocsát a fajtársait tájékoztató fóromon foglaltatik. Az ugyanerre a gyümölcsre rászálló másik nőstény észreveszi a jelzést, s tartózkodik attól, hogy abba a cseresznyébe petézzen. Svájci kutatóknak nemrég sikerült a cseresznyelégy feromonját elkülöníteniük és elemezniük. Ez cukorból, zsírsavból és a tauxín nevű szulfonsavból áll. Jóllehet a cukor és a szulfonsav vízben jól oldódik, a jel még akkor is sokáig a cseresznye külsején marad, ha sűrű eső esik. Sőt, még 100 C-fokon sem veszíti el állandóságát, el sem párolog. A jelzés a legyeikre nem szagként, hanem ízanyagként hat. A gyümölcsre rászálló legyek a talpukon levő érzékelőkkel vesznek róla tudomást. 1989. AUGUSZTUS 3. VISSZATEKINTŐ A telefonközpont A telefon feltalálójának a németek Philipp Reis (1834 —1874) német fizikust tartják (1861), az angolok pedig Graham Bellt (1847—1922) az 1876-os készülékével. A telefon azonban nem volt több, mint két pont közötti beszélgetésre alkalmas készülék. Általános használatra Puskás Tivadar (1844— 1893) tette alkalmassá a telefoniközpont találmányával, ami azt tette lehetővé, hogy a hozzákapcsolt telefon-tulajdonosok mindegyike beszélhessen egymással. Az ötlet azonnal megfogant benne, amikor értesült a telefon feltalálásáról. Elutazott Edisonhoz, akinek előadta azt. Edison azonban először nem lelkesedett az ötletért, mert ő a telefont a távíró helyettesítésének eszközeként fogta fel. Később mégis elismerte ennek szükségességét és a Puskás családnak küldött arcképére a következőket írta: „Theodor Puskas was the first man on the world to suggest the central station for the telephone. T. A. E.” (Puskás Tivadar volt az első ember a világon, aki a telefonhoz központot javasolt. Edison Alva Tamás.) Puskás megvásárolta Edisontól Anglia kivételével egész Európára a telefon értékesítésének jogát, majd Párizsban nagy nehézségek után 1879. április 26-án az Avenue de l’Opera 55. számú házában létrehozta Európa első, nagyobb szabású városi telefonközpontját. Budapesten bátyjának, Puskás Ferencnek engedte át a telefonhálózat megszervezését. Itt még nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeni, mint Párizsban. Az 1879-ben beadott kérvényt báró Kemény Gábor földművelés-, ipari és kereskedelemügyi miniszter elutasította, s végül is két évi huzavona után született meg az engedély. Ezután következtek a háziurak tiltakozása a távbeszélő oszlopok elhelyezése miatt. „az egyik úr fél, hogy a villám majd beüt a wertheimjébe; a másik házának homlokzatát véli elcsúfítottnlak; a harmadik akkora összeget követel, amit lehetetlen megadni...” — írta 1881- ben a Budapesti Hírlap. Végül azonban 1881 februárjában elkészült az első vonal a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, három hónap múlva pedig, május 1-jén huszonöt előfizetővel megnyílt a Fürdő utca (ima József Attila utca) 10. III. emeletén Európa hatodik telefonközpontja. Amikor imég toborozták a telefon előfizetőket: „Hirtelen rosszul lett beteg orvosával, lángba borult a ház a tűzoltósággal, a meglopott tőkepénzes a rendőrséggel — egy perc alatt tudathatják a veszélyt.” Az egy évvel később megjelent első telefonkönyvben egyetlen orvos, kórház, sőt még a rendőrség vagy tűzoltóság sem szerepelt. A minisztériumok közül csak háromnak volt telefonja, a névsorban szereplő 240 állomás előfizetője főleg gyáros és nagykereskedő volt. K. A. Puskás Tivadar Az első budapesti telefonközpont A szapora poloskák Mintegy negyvenezer poloskafaj él a Földön, ezeket három nagy csoportba szokták osztani: vízi, vízen járó és szárazföldi poloskákra. A legősibb poloskák a vízparton és a víz felületén élő poloskák voltak; ragadozók, amelyek néha lebuktak a víz alá is zsákmányukért. Belőlük alakultak ki később a vízi és a szárazföldi poloskák. Ezek kisebb része ragadozó, amelyek áldozataik testnedveit szívják ki, nagyobb részük növényi nedveken él. Szipókájuk végén érzékszőrök vannak, amelyekkel a szúrásra alkalmas helyet kikeresik. Tényleges táplálékukat, például egy bizonyos növényfajt azonban nem ismernek fel általában azonnal, csak miután nedvük garatjukba ér, ahol ízérző idegvégződéseik vannak. Így fordulhat elő, hogy a növényeken vagy rovarokon élő poloskák minket is megszúrnak, de szipókájukat szinte azonnal ki is húzzák bőrünkből, mert nem leltek megfelelő táplálékra bennünk. Szúrásuk az emberben nem tesz kárt. Az ágyi poloska főként viszketést és helyi vérbőséget okozó nyála miatt kellemetlen. Érzékeny emberek bőre fel is hólyagosodhat, ég és viszket. Régebben jobban elterjedtek, a rovarölő szerek használata óta visszaszorulóban vannak. De az is segít, ha tenyésző- és rejtőhelyeit megszüntetjük: repedéseket a falon, bútorokon, a felhólyagzott tapétákat stb. A poloskák mezőgazdasági kártétele is főként szívogatásukkal kapcsolatos. Hazánkban több kártevő fajuk él. A gabonapoloska szívása nyomán fiatal növények nehezen kalászosodnak, a már kalászos növényeken a szemek ocsúsodnak vagy sikértartalmuk csökken. A káposztapoloska szívása után elsárgul a levél, majd zsugorodik és elhal. Hasonló kárt okoz a lucernapoloska, a körte-recéspoloska és különböző növényeken néhány egyéb faj is. Bár minden poloska büdös, van egy faj, ami különösen kitűnik téren; a közismert bencepoloska, vagy ahogy gyakran tévesen nevezik, a mezei poloska. Ősszel nagyon gyakran berepül még a városi lakásokba is. A címeres poloskák családjába tartozik a bogyómászó poloskával együtt, amely gyümölcseinkre, főként a málnára, ribiszkére és szamócára mászva élvezhetetlenné teszi azokat. Bűzmirigyük váladéka elsősorban az ellenségeik elleni védekezést szolgálja. Bűzmirigyeik párosak, váladékuk egy hólyagban gyűlik össze, amelyből csatornák vezetnek a test felszínére. A mezőgazdasági károkat okozó poloskákat rovarölő szerekkel irtjuk, de kártételük gyomirtással is jelentősen csökkenthető. Képünkön a mezei poloska furcsa alakú petéi egy levél felületén. (MTI—Press)