Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-12 / 135. szám

4 Nyílt tér MSZP-szemmel Egy évvel a választások után (2.) EGYHÁZI INGATLAN SZOLNOKON Igény a volt tulajdonra• Az idén esedékes külföldi adósságterhek mintegy kétszeresét teszik ki a várható exportbevételeknek, azaz mintegy 2,2 milliárd forint tőkét és 1,6-1,7 milliárd forint kamatot kell visszafizetni, így összesen 4 milliárd forintot kell kivonni a nemzeti jövedelemből. A kormányzatnak el kell gondolkodni azon, hogy meddig lehet ezt az adósságtömeget magunk előtt gördíteni, természetesen kétséges, hogy a nyugat a kelet-európai politikai érdekek védelmében meddig hajlandó elmenni. Ezt eddig a kormányzat nem tapintotta ki, lévén a hatalmi szférára mintegy évet elfogyasztott, és törvényalkotói munkájában most is ezzel van elfoglalva. Ami késik, az nem múlik. A privatizáció során ez megtehető. Véleményem szerint Magyarország számára elsősorban a fizetőképesség megóvása mellett fontos feladat, hogy a privatizációt összekapcsolja az állami tartozások egy részének konvenciójával, így ugyanis csökkenthetők a tőketerhek és kamatkiadások. A privatizációban két fontos területet hagytak figyelmen kívül. Elsősorban azokat a területeket kellett volna áttekinteni, ahol nagy számban élnek bérből és fizetésből élő munkavállalók. Itt két dolgot lehetett volna megoldani, nevezetesen csökkenteni a munkanélküliséget, másrészt a dolgozók részvételét a tulajdonlásban a dolgozói részvények kibocsátásával. Akadtak helyek, ahol ezt meg is tették. Az a politikai-gazdasági válság, ami manapság az országot sújtja, elsősorban a munkavállalók létbizonytalanságához vezet. Ez olyan politikai feszültségekkel járhat, amely Magyarországon a demokratikus berendezkedést elsöpörheti. Ez pedig senkinek sem lehet érdeke, pártpolitikai érdeke. Tudomásul kell venni ebben az országban mindenkinek, a munkavállalók vannak többségben, ugyanakkor a legkiszolgáltatottabb helyben. Mégis nagyon sokan rovásukra kívánnak kárpótlást. Azokra a délibábos ígéretekre, úgy vélem, a bérből és fizetésből élőknek várni kell hosszabb időn át, mert a jelenlegi hatalom csak árakat, ezzel munkahelyeket szüntet meg, szegénységet és bizonytalanságot tud nyújtani. És még egyet, növelni a külföldi adósságállományt. De meddig? Van-e megoldás a jelenlegi helyzetben? Igen, van. Az ország vezető pártjai és politikusai az ország jövője érdekében üljenek tárgyalóasztalhoz, és az égető legfontosabb kérdésekről konzultáljanak egymással. Szerintem az alábbiakról: 1. A gazdaság átalakítása, a válság leküzdése. A privatizáció, az infláció kezelése, az agrárágazat összeomlásának megelőzése, a külgazdasági stratégia kialakítása, az önkormányzatok működésének biztosítása, a munkanélküliség kezelése, a szociális ellátás biztosítása. 2. A demokratikus intézményrendszer védelme és megerősítése. A munkavállalók jogait biztosító érdekegyeztetési mechanizmus kialakítása. Az MDF-SZDSZ-paktum következményeinek felülvizsgálata, továbbá az alkotmányellenes, szélsőséges erők elleni közös fellépés. 3. A közös múlt közmegegyezésen alapuló rendszerét, főként a sok vihart kavart Justitia-terv és hasonló további kísérletek elvetését, s az elmúlt időszak folyamatainak tudományos és nem politikai céllal és igénnyel történő feldolgozását, értékelését. A magyar társadalomnak, társadalmi békére, politikai konszenzusra van szüksége. Addig azonban, amíg a fenti paktum, azaz a kétharmados törvény hatályban van, nincs mód a koncepció nélküli kormányt jobb belátásra bírni. Hozzáteszem, az MDF-SZDSZ-megállapodás 1990. május 2-i megállapodása sokkszerűen érte a politikailag aktív közéleti embereket. A szerződés akkori szándéka a kormányzati stabilitás biztosítása volt. Kiderült azonban, hogy az MDF túlsúlyba került, emiatt a kormányzati kapkodás, a koncepciótlanság érzéki csalódás. A koncepció azonban adott, tömören úgy fogalmazható meg: mindenáron erős hatalmi pozíciókat szervezni, eközben pedig a központilag vezérelt újraelosztási folyamat elindításával, csakis a mai kormányzathoz, koalícióhoz (benne főleg az MDF-hez) hű tulajdonosi vagy a fogyasztási javakból jobban részesedő réteget létrehozni. A logika hibátlan. Erős hatalmi vezérléssel megteremteni azt, a választásra jogosult polgárok 10-15 százalékát kitevő réteget, amely mindenkor biztosíthatja a kormányzati hatalom megtartásához szükséges szavazat mennyiségét is. Ez hát a koncepció. Nem baj, hogy eközben a gazdaság tönkremegy. A gond természetesen nem önmagával a hatalmi bázis kiszélesedésével van, hanem a 20- as, 30-as évekre jellemző viszonyok restaurálási kísérleteivel. S ebben a meghatározó döntési helyekre is egyre több kormánypárti ember kerül. Az alkalmasság fő kritériuma közt ismét szerepel a politikai hitvallás. Nem baj, ha nem voltál a korábbi állampárt tagja, még jobb, ha elnyomtak. Ha nem tudtál teljesíteni, csak mondd: elnyomott a múlt rendszer. Egy bizonyos, e folyamatban újra „komisszárok” keletkeznek, a szürkeállomány, amit a szocialisták szellemi tőkének neveznek, pedig egyre szürkébb lesz és kivándorol! Puczik László Tiszafüred, MSZP Az egyházi ingatlanok tulajdonlásának, illetve visszaszármaztatásának kérdése a belpolitika egyik neuralgikus pontjává vált. Városunk - egykori szépségét már csak sejtető - műemlékegyüttese is indulatok kereszttüzébe került. A volt ferencrendi kolostort és a szorosan hozzá tartozó szabadtéri színpad területét a Komarov-teremmel együtt a Belvárosi Plébánia 1991. július 31 -ig szerettte volna használatba venni. Az épületeket részben a 633-as Számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola, részben a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ használja. A plébánia - túl az ügy elvi részén, miszerint elvett egykori tulajdonára mindenképpen igényt tart - a birtokbavételt a fent említett konkrét dátumhoz szerette volna kötni. Erre a szükség készteti, ugyanis rendkívül megnövekedett feladatainak eszközök hiányában nem tud maradéktalanul eleget tenni. A rendszerváltással beköszöntött lelkilelkiismereti felszabadulás örvendetes, ámde fokozott kötelességeket is jelentő következménye a hitoktatásban, s általában az egyházi életben részt vevők számának növekedése. Harmincöt csoportban közel hatszáz gyermek részesül hitoktatásban, s ez a szám a jelentkezések alapján a jövő évben megduplázódik. A jelenleg rendelkezésükre álló három kolostorépületi helyiség és az iskolák által nyújtani tudott férőhely szűkössége már az idén is problémát okozott, jövőre lehetetlenné teszi a nagyobb létszám mellett e tevékenység zökkenőmentes folytatását. A megalakult Damjanich cserkészcsapat foglalkozásait is csak a hétvégeken tudtuk megtartani a helyszűke miatt. Égető probléma a karitatív tevékenység, ezen belül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szolnoki Csoportja ügyének megoldása. A csoport két kis helyiséget tud magáénak, sem irodahelyisége, sem raktározási lehetősége nincsen. Azért szerveztük meg a közel ötvenfős lelkes csapatot, hogy a szociális gondokon enyhítsünk, elhagyott, magára maradt embertársainkon segíthessünk. Legalább napközben melegedőhelyiséget találjanak azok, akiknek otthon pokrócokba takarózva kellett elviselniük a téli hideget, mert fűtésre nem telt a kis nyugdíjból, esetenként élelemre is alig. Úgy gondoljuk, nem kell indokolnunk e tevékenység létjogosultságát és szükségességét. Helyhiány miatt nem lehetséges a csoportos foglalkozás a jegyesekkel és a gyermeket nevelő szülőkkel sem. Ez egészen új, sajátságos egyházi feladat, amit mint az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett „új plébániai modell” keretében ez a plébánia vállalt. E tevékenység eredménye ugyan hosszabb távon jelentkezik, de minél sürgősebben el kell kezdeni, mert az elmúlt 40 év a családi életet rombolta szét. A szétzilált, rendezetlen családok pedig újratermelik önmagukat. Magáról az épületről szólva: annak állapota siralmas. Ha nem tulajdonosi tudattal lesz használva, el nem hárítható állagromlásának bekövetkezése elkerülhetetlen. Annak idején kifejezetten egyházi célok megvalósítására épült, s ilyen célok szolgálatában működött. A rendeltetésellenes használat s a karbantartás hiánya, melynek beszédes tanúja a kolostor, oda vezetett, hogy egy elkésett birtokba adás már csak formális aktus lesz, mert alkalmatlan lesz mindenféle egyházi célra. Erre, úgy véljük, több szót vesztegetni nem érdemes. A nyilvánvaló tények beszélnek helyettünk. Úgyszintén nem érdemes szót vesztegetnünk a szabadtéri színpad kérdésére. Mindenütt alkalmasabb helyen lenne, mint itt, egy lakóházaktól övezett, műemléki környezetben. A kérdés legfájóbb pontja a kollégiumban lakó diákok elhelyezésének gondja. Úgy látszott, ez ügyben kézenfekvő a megoldás a katonai kollégium hasznosítása. Ennek reményében tett az önkormányzat is ígéretet a nyári átadásra. Most úgy tűnik, anyagi okok miatt más megoldást kell keresni. Bízunk abban, hogy itt még az i betűre nem került fel a pont. E problémára a megoldást közösen kell megtalálnunk, de nem tartjuk a legszerencsésebb útnak a jelenlegi, senkinek sem jó állapot fenntartását. A szabadtéri színpad és a Komarov-terem jelen helyzetben is aktuális átadása csak részmegoldásnak tekinthető, de nem az ügy lezárásának. A fenti gondolatokat az 1991. június 3-án megtartott egyháztanácsi gyűlésen fogalmazták meg a képviselő-testület tagjai. Barotai Imre kanonok plébános Az Új Néplap politikai vitafóruma Jászapáti ünnepel. 600 éve, trónviszályokat, jobbágysanyargatásokat, törökdúlást, több száz éves Habsburg-elnyomást, majd félévszázados szovjet megszállást túlélve ünnepli fennmaradását - sajátos szimbólumaként - sokat szenvedett országunk történelmi településén. És most, a függetlenség küszöbén, a tavaszi mostoha, hűvös időjárás után létrejött éltető nyári csapadékos idő mintha jelezné e település élni akarásában a boldogabb élet utáni vágyat. És talán kellő aktualitást is adott ehhez ezen a kellemes vasárnapi napon itt megtartott Országos Kisgazdapárti Nagygyűlés - mely eredetileg a „Tiszán inneni kisgazdák” összejövetelére terveződöt - de sokkal kibővítettebben aktivizálódott. A felgyorsult politikai események sodrában, a kártalanítás újbóli napirendre tűzésének tükrében, a sokat szenvedett és sokszor becsapott magyar parasztság érdekében az FKgP Nagyválasztmányán történő állásfoglalás megvitatására az eredetitől eltérően 16 megye és Budapest kisgazdáinak vezetői jöttek el e fontos tanácskozásra. (Három dunántúli megyét az FKgP Dunántúli Regionális Szervezetének vezetői képviseltek.) Az egész országot képviselő kisgazdákkal telített terem elnökségében országos vezetőink is tanúsították részvételükkel e gyűlés fontosságát. Állásfoglalás született, hogy nem lehetnek a parasztság rovására azok a szikrázó szócsatározások, politikai párbajok, képzetten ügyeskedő meg- és kimagyarázkodások, melynek alapján a föld népe még mindig a bizonytalanságnál tart. Nincs és nem lehet demokrácia, ha vezetőink a tagság véleményét figyelmen kívül hagyva politizálnak. Németh Béla, Cseh Sándor országos alelnökök, dr. Kávási Sándor és dr. Zsíros Géza képviselők - a megyék és Budapest egyértelmű állásfoglalása alapján történt meg az a határozat, hogy pártunkban teljes mértékben meghatározó szerepet töltsön be a progresszív - radikális irányvonal, ami hetvenezres tagságunk túlnyomó többségének biztosítéka kell hogy legyen. Az Országos Nagyválasztmányban történő személyi kérdések meghatározásáról szólva hazánk majd minden részéből jelen lévő hatvan vezető tagtársunk közül ötvenhárman akarják Torgyán Józsefet országos pártelnöknek, hárman ellene szavaztak, hárman a szavazástól tartózkodtak. A résztvevők egyöntetűleg akarják Németh Bélát országos főtitkárnak - Cseh Sándort országos alelnöknek. Azt hiszem, e szép jászsági településen megtartott, indulatoktól mentes, paraszti bölcsességről tanúskodó országos kisgazda-összejövetel állásfoglalását érvényesítve bizonyítani fogja a föld népének mindazt, ami mind ez ideig reménynek látszott, és e határozott irányvonal alapján nem süllyedünk el a múltból itt maradt, még mindig ki nem száradt mocsárban. Guth Sándor FKgP-sajtószóvivő A pedagógusokhoz! Felhívjuk a megyében élő aktív és nyugdíjas pedagógusokat (oktatókat, tanárokat, tanítókat és óvónőket) a megalakítandó Magyar Pedagógus Kamara megyei szervezetébe való jelentkezésre. A Pedagógus Kamara szakmaitársadalmi szervezet, amely ellátja a pedagógusok érdekvédelmét, gondoskodik a pedagógusok szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítéséről, előmozdítja a pedagógustevékenység tekintélyének, társadalmi megbecsülésének, erkölcsi és anyagi elismerésének helyreállítását, közreműködik a korszerű pedagógiai munka elvi feltételeinek, a képzési és továbbképzési rendszer követelményeinek, az oktatáspolitikai koncepciók, tervek, normatívák és jogszabályok kidolgozásában, őrzi és ápolja a pedagógushagyományokat. Várjuk mindazon pedagógusok jelentkezését, akik részt kívánnak venni e feladatok teljesítésében, akik felelősséget éreznek a jövő pedagógiájának alakulásáért és a pedagógusok társadalmi presztízsének, megbecsülésének helyreállításáért. A jelentkezéseket (név és cím) az alábbi címre kérjük: Pedagógus Kamara Szervező Bizottsága Szolnok, Bajnok út 1. Szervező Bizottság \ /--------------------------------------------- Bírósági ügy lesz Az Új Néplap 1991. június 5-i számában „Az beszél, akinek a háza ég” című olvasói levelében személyemet sértő, valótlan állításokat közöl Faragó Sándor szolnoki lakos. Nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással vádolom, és a Szolnok Városi Bíróságon ellene feljelentéssel élek! Boros János Szolnok Munkástanácsok A sztrájk veszélyes akció A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöksége az MSZOSZ elnökének sztrájkfelhívásával kapcsolatban az alábbiakban foglalja össze véleményét: A sztrájkfelhívást teljesen megalapozatlan, a társadalmi békét öncélúan veszélyeztető, hangulatkeltő politikai lépésnek tartjuk, mely az ország stabilitását fenyegetve, a komoly tőkebefektetők elriasztásával sokkal súlyosabb problémákat idézhet elő. Munkástanácsaink mint önálló jogi személyek természetesen szuverenitásuknál fogva dönthetnek akár a sztrájk mellett is, de józanságukban bízva reméljük, hogy e hisztériás hangulatkeltésben nem vesznek részt. Munkástanácsok Országos Szövetsége Elnökség 1991. JÚNIUS 12. KISGAZDÁK LEVELE________________ A példa ragadós? Elgondolkodtató, hogy olyan alant közölt esetek történhetnek, amikor fennen hirdetjük a demokráciát. Merthogy az „úri” Magyarországon előfordulhatott felsőbbségi mivoltukat valló embereknél hasonló eset, de a „dicső szocializmusban” is nagyon sokszor ragadtatták el magukat szilárd védőpajzzsal a hátuk mögött olyanok, akikről a történelem hámozta le a leplet - nos, a letűnt korok „ideológiája” alapján érthető. De ma? Ma érthetetlen és megbotránkoztató. Nem is túl régen Budapesten két fontos beosztásban lévő úr a Torgyán melletti tüntetőket csürhének nevezte?! Ahogy a felháborodás hulláma végigsöpört az országban, az ellentábor rögtön megtalálta a számára kedvező választ: „részegek uszították az ottlévőket”. Érdekes ez a demokrácia. Egykét részeg (ha igaz) miatt a tömeg csürhe. Azt hisszük, megfelelő választ kapott a két úr Törökszentmiklóson a Torgyán-gyűlésen egy parasztembertől: „Ha a nép csürhe, akkor e két úr jöjjön le hozzánk kanásznak! ’ ’ Csakhogy úgy látszik, divatossá válik e szó. Ugyanis egy jelentős politikai pártban Szolnokon a minap megtartott gyűlésen részt vevő kb. negyvenfős tagság nemtetszését és tiltakozását fejezte ki az alig két hete megválaszolt új vezetőség egyes tagjai ellen. Többen megütközésükben el sem jöttek a gyűlésre. A tiltakozás alapja a választás többfajta vonatkozású, nem megfelelő lebonyolítási eljárása. A vitát illő lett volna diplomatikusan, a felek számára valamiféle kompromisszumos megoldással lezárni? Azt hisszük, igen. De a politikai „előírásokhoz” görcsösen ragaszkodó új vezető teljesen figyelmen kívül akarta hagyni a jelen lévő tagság (és a tiltakozó nem jelen lévő tagok) akaratát, aminek eredményeképpen a nemtetszés jogos felháborodásban mutatkozott meg. És itt megkérdezzük a cikk elején közölt kérdést: a példa ragadós, vagy annyira tetszik a „csürhe” kifejezés? Ugyanis nevezett vezető úr az indulatok láttán használta e kifejezést. Amit természetesen minden jelenlévő hallott (hangszalag is van róla - legalábbis készült). Egy rossz történelmi múltat eltüntetni készülő, konfliktusokkal telített légkörben a megoldások kompromisszumok lehetőségeit keresve sokfajta lehetőség adódna e sokat nélkülözött nép felemelkedésének biztosítására, még akkor is, ha az elgondolások nem mindig azonosak. De azért ne ismétlődhessenek meg az ilyen közfelháborodást fokozó, méltatlan, sértő megjegyzések! Reméljük, a tisztelt vezető út levonja ebből a részére megfelelő következtetést. Nagy Sándor, Menkó Béla, Ridegh József, Kun András Polónyi Géza A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.