Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám

4 Pénzritkaság a gyermekfaluért Tatabányáról, az Emlékpénz­­küldő Szolgálattól Pataki Antal agrármérnök az alábbi sorokat, felhívást juttatta el hozzánk: A Magyar Nemzeti Bank 100 Ft-os címletű pénzérmét bocsá­tott ki az „SOS Gyermekfalu Alapítvány” támogatására. Saj­nos az emberek pénztelensége miatt az akció eredményessége messze elmaradt a várttól, az el­készített 50 ezer pénzérméből még kb. 45 ezer a Nemzeti Bank értéktárában van, így pedig hiába az MNB ne­mes szándéka, mert csak a pénz­érmék eladása után kaphat­nak anyagi segítséget a rászo­ruló árva gyerekek! Az érme forgalmazásában - a tavalyihoz képest - sajnos változatlan a helyzet. Szívügyünknek tekint­jük a pénzérme forgalmazását, hiszen minden eladott érme árá­ból 50 Ft az SOS Alapítvány számlájára kerül! (A pénzérme törvényes fizetőeszköz, de kifi­zetést nem teljesít vele a bank, hanem a névértékénél magasabb áron megvásárolható. Ára 260 Ft.) Megvásárlásával segíti a rá­szorulókat, egyben olyan pénz­ritkasághoz jut, aminek nő az ér­téke. A pénzértmét utánvéttel, a postai költség felszámításával küldik a megrendelőnek. Cím: „DÁNIÓ” Emlékpénzküldő Szolgálat, 2803 Tatabánya, Pf. 3016. Térjünk vissza a sparhelthoz? Hallottam a rádióban, hogy jövőre csak 11 százalékos nyugdíj­­em­elést terveznek, meg azt is fontolgatják, mikortól és mennyire kellene felemelni a korhatárt. Gyönyörű! Míg az idős emberek fáradtan, betegen, szinte szakadásig dolgoznak, addig a munkanél­küli fiatalok otthon alszanak?! Az a réteg, amelyik most nyugdíjas, háború után felépítette az országot, majd 1956 után is keményen hajtott, sztahanovista, élenjáró, kiváló dolgozó volt. És közülük sokan hova jutottak? Kukázniuk kell egy darab kenyérért. A képvi­selő uraknak és másoknak is viszont 100 ezer forinton felül van a jövedelmük. Nekünk ez év elején adtak először 13 %-ot, majd szeptember elsejétől 6,5 % nyugdíjemelést. Számítógép nélkül is ki tudjuk számolni, hogy mitől estünk el. A Kádár-rendszerben decem­ber 25-31 között megmondták, hogy január elsejétől mennyire eme­lik a nyugdíjat, s arra egész évben lehetett alapozni. Most teljesen hülyének nézik az embert? Ha abból indulunk ki, hogy a nyugdíjasnak van egy központi fűtéses lakása, amit évekkel ezelőtt hozott össze keservesen, s van kb. 7000-8500 Ft nyugdíja, most már le kell mondania a kényelem­ről. Vissza kell mennie a sparhelthez, a kályhához, mert csak a konyhát bírja fűteni; a kenyér mellett csupán egy-két zsák szénre telik... Aztán majd cipő helyett zsákot használunk. De sokáig nem tűr a nép! Török Tihamér T­örökszentmiklós Gázvezetés előtt Tizenegy települést érint A Jászságban leendő, tizenegy települést érintő gázvezetékből még nem sok látszik, a térképé­szek megjelenése azonban már jelzi: valami készül. A Dunatrade, mint a gázprog­ram kivitelezőjének megbízásá­ból, a Geoid Gmk. végzi több településen a gázvezetéshez szükséges kül- és belterületi tér­képezést. Először tíz kilométer hosszban, majd késő ősszel foly­tatják a munkát. A jászjákóhalmi községházá­nál tevékenykedő geodétáknak mindig akad csodálójuk a gyere­kek köréből, de a felnőttek szá­mára is némi biztosítékot nyújt, hogy talán mégsem hiába fizet­ték be a megvalósításhoz szük­séges „beugrót”. F. I. A reklám a felelős? Az Új Néplap október 8-i szá­mában olvastam Szilárd Ádám tanár úr levelét, melyben a rek­lámról kialakult rossz vélemé­nyét ecsetelte. Anélkül, hogy bármiféle személyeskedésbe mennék - fiatalabb korom sem engedné - soraihoz szeretnék né­hány gondolatot fűzni, mert úgy vélem, levele közhangulatot tükröz. Valóban tehetetlen düh fogja el az embert, ha az elszegénye­désre, nehéz sorsú nyugdíjasok­ra, a létminimumon élő csalá­dokra gondol. Nagyon remélem azonban, hogy mélyebb okait is látja a felsorolt problémáknak, mert ha nem, akkor úgy cselek­szik, mint kicsiny nemzetünk sokszor történelme folyamán: nem a valódi ellenség ellen har­col. Tanár Úr! Ha reklámallergiája van a mostani hirdetésektől, ak­kor hogyan tudta elviselni az el­múlt évtizedek igazán nagy rek­lámkampányát? „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!” szloge­nekkel éjjel-nappal zúdult ránk a propaganda. Meglehet, akkori­ban módunk volt üdülőbeutaló­hoz, ingyenes (?) orvosi ellátás­hoz, biztos munkához jutni, csakhogy a nagy szocialista du­hajkodásnak most isszuk meg a levét, amikor vissza­kérik meg sem valósult álmaink árát. Tud­juk, ez az út Balkánra vezetett és most Ön komolyan gondol­ja, hogy egy Pampers baba fogja utunkat állni az Európá­ba vezető úton? Jómagam a reklám szakmá­ban dolgozom és higgye el, ná­ A szerkesztőség postájából lam jobban senki nem gyűlöli az ötletszegény, ízlésromboló, cél­talan reklámokat. A jó reklám­nak azonban helyet kell adni. A nálunk fejlettebb országok mé­diáinak is csupán három lehető­sége van a működési költségeik előteremtésére. 1. Előfizetési dí­jak: Ebben az esetben - a televí­ziónál maradva - havi több ezer forintért nézhetnénk kedvenc műsorainkat és még ez sem fe­dezné az előállítási költségeket. 2. Állami támogatás: A televízió és a néző is kénytelen lenne elvi­selni a politikusok öntömjénezé­sét. 3. Reklámdíjak: Marad a leg­­jobbik rossz megoldás, és bizo­nyára hihetetlennek találja, de tény a reklám, illetve az abból befolyt pénz adja meg a médi­ák­­ ezzel a tömegek szólás­­szabadságát, így a demokrácia lehetőségét. A kátyúból csak egy modern gazdaság lendülete segíthet ki minket, ez pedig sehol a világon nem nélkülözheti a reklámot. Nem beszélve arról, hogy a vá­sárlóknak joga tudni, melyik ter­mék milyen előnyöket kínál. Még egy adalék, hogy az Ön és mások allergiájának tüneteit enyhítsem. Régi „emberközpon­tú” rendszerünk után eljött az idő, hogy valóban emberszámba vesznek minket és kegyeinket keresik a reklámok. Sok időbe telik, amíg minden - így a reklám is - a helyére kerül új értékren­dünkben. Makacsul remélem, hogy talán már az Ön unokája és az én gyermekem egy európai Magyarországban nézi a szuper­csodák hirdetését, és ha tetszett neki, az első üzletben megvásá­rolja azt. A legnagyobb tisztelet­tel: Molnár Lajos A családi kapcsolatot erősítve A József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány Szakkuratóriu­mának döntése alapján, a szolnoki Humán Szolgáltató Központ „Fog­juk egymás kezét” idősek klubja és a családi klub - pályázat útján - 200 ezer forintot kapott. A pályázat célja az egymást segítő egyének és családok kapcsola­tának erősítése volt. Legjobb alkalom ehhez egy-egy közös kirándu­lás, amikor közelebb kerülhetünk egymáshoz és hosszú távra szóló, érzelemgazdag barátságok szövődhetnek. A gondokkal teli hétköz­napok után fontosnak tartjuk a több generáció együttlétét, amely elősegíti az egymás iránti felelősség erősödését, és reményeink sze­rint majd tettekben is megnyilvánul. E gondolatok jegyében, idősek és fiatalok számára, családok részvételével Pécsre szerveztünk kirán­dulást október 9-10-én, és gondoskodtunk a teljes ellátásról. (A költséget az alapítványtól kapott pályázti díjból fedeztük.) Az Alapítvány szakkuratóriumának ezúton is köszönjük, hogy támogatásával hozzájárult a kétnapos kellemes, gondtalan kikapcso­lódáshoz, melyen hetvenheten vettek részt. Klubvezetők Már jó látni a kiserdőt Aki járt már a szolnoki lengyel piacon, az láthatta, hogy annak környéke milyen szemetes és piszkos. Ez alól nem volt kivétel a 4-es számú főútvonal túlolda­lán lévő kiserdő sem, ahol sűrű bokrok, fák vonzották a nyári melegben hűsre vágyókat, no és azokat, akiknek „sürgős dol­guk” akadt. A terület mint zöldövezet sze­repel a város térképén, és hogy ma ez így is néz ki, az Tóth Gé­­zánénak, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési iroda főmun­katársának, gyors intézkedésé­nek köszönhető. Lelkes csapatá­val lekaszáltatta és kitakaríttatta a területet, majd oszlopokkal és sorompóval záratta le­­ a külföldi autósok parkolásának és táboro­zásának megakadályozására. De ígéretet kaptunk arra is, hogy ezentúl évente háromszor leka­szálják az erdei füvet. Az intézkedést ezúton is na­gyon köszönjük. „A környék lakói” /­­N Kisegített az eladólány A szolnoki Centrum áruház­ban többfélét vásároltam októ­ber 8-án. Otthonkának való anyagot is nézegettem, de ami­kor az eladólány kiszámolta az árát, kiderült, hogy már nincs nálam annyi pénz, nem tudom megvenni. Látva zavaromat, azt mondta: ’’Adok én a néni­nek, majd be tetszik hozni. És ha nem lennék itt, tessék oda­adni a pénztárosnak.” Kisegí­tett 50 forinttal, amit másnap megadtam. Az eladót Matkovics And­reának hívják, akinek a nyilvá­nosság előtt is szeretnék kö­szönetet mondani az udvarias kiszolgálásért, az önzetlen se­gítségéért. Özv. Kézér Imréné Szolnok _____________________ Megkésett hozzászólás Kellemes estét töltöttünk e hó 9-én dr. Dornbach Alajossal, a parlament alelnökével az SZDSZ tiszafüredi fórumán. Sajnos keve­sen (kb. huszonöten) jöttünk össze az önkormányzat tanácskozóter­mében, és sajnáltuk, hogy a város első vezetői nem voltak jelen. Utólag mondhatjuk, hogy szerencsére is, mert a tájékozató, s ennek nyomán a hozzászólások - kis túlzással a parlament üléseit tükrözve - főként elméleti kérdésekre oktatta a jelenlévőket. Az előadó köz­vetlen szavakkal vezetett be a nagy társadalmi változás politikai boszorkánykonyhájába, és egyaránt bírálta pártját, az ellenzéket is. Mint mondta, a demokratizmus még nem működik megfelelően; a múltból több káros szokást örököltünk, rászoktattuk az embereket a képmutatásra és akik akkor kommunistának­, ma közülük többen kreszténynek vallják magukat; a jó szakemberek egy része a múltban kompromittálódott, pedig ma is nagy szükség van rájuk; az ellenség­képet ma is keressük; többek között szólt még a nemzetközi kapcso­latteremtés szükségességéről. Bizalommal vettük körül a vendéget, szót válthattunk vele, hiszen nem zárták el tőlünk a biztonsági emberek. Befejező mondatai meg­szívlelendők, melyben kifejezésre juttatta, hogy sok mindennel nem vagyunk megelégedve, a sors ingája kilengett a liberalizmus felé, az értékek egyensúlyát meg kell keresnünk, s hogy a liberalizmus legnagyobb értéke a kollektivizmus, az együtt gondolkodás, együtt cselekvés, így válik életté a demokratizmus. Nagy János Tiszafüred 1992. OKTÓBER 22. Küldjön egy képet Kedves Olvasóink! Változatlanul arra biztatjuk Önöket, küldjenek egy képet (több is lehet), fényképritkaságaikat osszák meg olvasóinkkal. Szólhat a családi körben megélt érdekes vagy jelentős pillanatról, történésről, de az élet más területéről is. Örülnénk, ha közte olyanokat is kapnánk, melyeken lakóhelyük egy-egy eseményét, változását örökítették meg. A képeket (a hozzá tartozó szöveggel, visszaemlékezéssel) ebben a rovatban hozzuk nyilvánosságra, és a beküldők között jutalmat sorsolunk ki. (A fotókat természetesen visszaküldjük) Szeretettel várjuk tehát a fényképeket, s a leveleiket. A jászkun huszároknál - 1930-ban Nem mindegy, milyen a sorkatona közérzete! címmel jelent meg lapjukban - ez év elején - az a levél, melyben egy kiskatonának válaszoltak. Valóban, nem leányálom katonának lenni, de mi a mostani katonaélet a régihez képest?! Mi, akik a mellékelt képen vagyunk, 1930-ben vonultunk be Budapestre, a jászkun huszárok­hoz. (Két pengőt kaptunk tíz napra.) A kiképzés - mai szemmel nézve - nagyon kemény volt, mert pl. a délelőtti lovagláskor az őrmester ostora hol a lovat, hol az újoncokat érte. Jutásról került hozzánk az egyik szakaszvezető, aki igen durva, kegyetlen ember hírében állt. A harmadik szakaszban, ahol én is szolgáltam, áldott jó őrmesterünk volt. Emlékszem a nevére, Tiba Istvánnak hívták, és az ülő sorban balról a negyedik. Szeretném, ha a képen látható, egykori bajtársaim írnának nekem néhány sort. Barna Antal Jászárokszállás (Dobó u. 1.) Hozzászólás cikkünkhöz Robin Hood, a bűvész válasza a Rinaldo Rinaldini című darab kritikájára Tisztelt Valkó Mihály Úr! Nem áll szándékomban, hogy megsértsem, de a színházat láto­gató emberekért kénytelen va­gyok reagálni az október 17-i írásában szereplő valódi, illúzió­romboló mondataira. Utal arra, hogy a darabban nem vélte felfe­dezni a programfüzetben feltün­tetett trükkös effekteket. Szeret­nék Önnek egy kis segítséget nyújtani az alábbi sorokban: A többes számnál igazat adok Önnek éleslátásáért, valóban csak egy trükk szerepel. Ennek magyarázata­­ nem trükkös­­ az, hogy a produkcióhoz tervezett effektekből a végleges változat­ba csak egy került be, és e vál­toztatásra a műsorfüzet nyomta­tása után került sor. Ezért min­denkitől elnézést kell kérnünk, így Öntől is. Továbbá utal arra, hogy a megmaradt egy trükköt nem érzékelte úgy, hogy az kel­lemes látványként maradjon meg Önben. Mivel én csak a pre­miert néztem meg, s számomra az egész darab élmény volt, hogy ne legyek elfogult magammal, ezért csak találgatni tudok a vá­lasszal kapcsolatban. Az első le­hetőség, hogy a darabból kima­radt a trükk, amikor Ön látta. Ezt utólag ellenőriztem, s benne volt. A második, hogy csak néz­te, de nem látta, s ha nem látta, nem érthette, s ha nem értette, akkor úgy gondolta, az nincs. A harmadik, és egyben utolsó lehe­tőségnél ismét egyet kell érte­nem Önnel. A trükköt, ami egyébként világviszonylatban megállja a helyét, nem bűvészek mutatják be, hanem lelkes színé­szek, kiknek sok munkája fek­szik benne. Véleményem szerint nem úgy mutatják be, mint ahogy egy profi bűvész, de be­mutatják úgy, hogy színházi vi­szonylatban igenis produkció maradjon. A fent leírtaktól függetlenül, a trükk, ahogy Kőműves Kele­menné kijön úgy a falból, hogy a fal nem bontható szét, benne van a műben. A trükk tempója - a színház sajátossága miatt - egy kicsit gyorsabb, s ha valaki egy pillanatra elfordítja a fejét, meg­történhet, hogy a falból kijövetel egy-két másodpercét elszalaszt­ja­ Valkó Úr! Köszönöm, hogy nem vette észre. Remélem, írá­sommal nem sértettem meg. Ha véletlenül e válaszom után meg­nézné a darabot, kérem, engedje el magát és élvezze azt, ami min­dentől függetlenül jó. Mert ha nem, békává varázsolom... További sikeres munkát kíván Önnek Robin Hood, előadómű­vész * * * Kedves Robin Hood! Örülök, hogy csak azzal fenyeget, béká­vá varázsol — mert gondolni se merek rá, ha nyilaival vesz célba — akkor bizony elvesztem — volna. További észre nem vehető trükköket kíván Valkó Mihály Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next