Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-22 / 93. szám
1993. április 22., csütörtök A Föld napján Mága Anna: A kutyám Pénteken, amikor mentem hazafelé, a kutyám nyavíkolt. Én csodálkoztam, hogy miért nyavíkol, aztán megláttam, hogy vérzik a lába. Mondtam apukámnak, hogy a kutya megvágta a lábát. Én bekötöttem neki, és akkor már nem nyavíkolt, és én nagyot nevettem. Anyukám mondta, hogy ne nevessek a kutyámon. Azután elmentem a kertbe, láttam barkát, ami nagyon szép volt. Nagyon örültem neki, azután anyukám behívott enni. A biológiai sokféleség védelmében A Föld napja alkalmából számos írás jelenik meg most a sajtóban, igyekezvén felhívni olvasóinak figyelmét a bolygónkat veszélyeztető környezeti problémákra. Sajnos nincs hiány témában: az ózonpajzs károsodásától a vizek nitrátosodásáig, a globális felmelegedéstől a trópusi esőerdők pusztulásáig bőséges a választék. Bizonyára elhangzik a környezetvédők felhívása is: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! Hogy ez mit jelent valójában, azt talán egy példával érdemes illusztrálni. Nézzük meg, mit sikerült tenni itt, a Tisza-tó partján egy olyan világméretekben jelentkező gond enyhítése érdekében, mint a biológiai sokféleség megőrzésének problémája! Vadpontyok és nemespontyok A mi színeink között a piros, gyümölcseink közt az alma, azt a helyet foglalja el halaink között a ponty: a legismertebb és a legkedveltebb. Ám róla alkotott képünk ismertsége ellenére sem egységes. Múlt századi elődeink még csak az ősi, vad formáit ismerték. Enyhén ívelt háta, aranyló pikkelyekkel vagy korhűen halpénzekkel borított vaskos testű és erős izomzatú halat képzelhettek maguk elé a ponty szó hallatán. Ma viszont a többség számára az a nemesített változat jelenti a pontyot, amely a halboltok leggyakoribb áruja. Az olajbarna vagy olajzöld színekben játszó, rendkívül magas hátú, és pikkelyeket alig-alig viselő tükörponty. Nemespontjaink - melyek között pikkelyes és pikkelytelen fajták egyaránt találhatók - évszázada tartó kiválogatás és céltudatos tenyésztői munka eredményei. Formájukat nézve talán kevésbé tetszetősek, mint vad fajtársaik, úszásban sem igen vehetik fel velük a versenyt, ám valamennyiükre jellemző a jó táplálékhasznosítás és a gyors súlygyarapodás. Nemesítésüknek is ezek voltak fő céljai, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy halaink két-, három- vagy négyéves korukra érik-e el a piaci méretet. Haltenyésztő szakembereink kiváló munkáját dicséri, hogy a magyar pontyfajták világhírre tettek szert. Mesterséges szaporításuk módszere is egyre tökéletesedett - szintén hazai kutatók jóvoltából -, így gyakorlatilag korlátlan számban állt rendelkezésre vizeink benépesítéséhez a jó minőségű nemespontyivadék. Került is belőle bőségesen nemcsak a halastavakba, hanem természetes vizeinkbe is. Egyenlőtlen verseny Ismervén a nemespontyok jó tulajdonságait, úgy vélhetnénk, hogy betelepítsük a természetes vizekbe csak hasznos lehet, hiszen nem hogy csökkentenék, de növelik a biológiai sokféleséget. A kérdés azonban kissé bonyolultabb. A telepítések - még ha évről évre ismétlődnek is - nem okoznának gondot, ha vadpontyaink is megfelelően szaporodnának. De sajnos már a folyószabályozások óta gondok mutatkoznak ezen a téren. A pontyok legjobb ívóhelyei a tavaszi áradáskor víz alá kerülő ártéri rétek. Ha tartósan kinn marad a víz, nemcsak az íváshoz, hanem az ivadék megerősödéséhez is eszményi feltételeket kínál. Szabályozott folyóinkon azonban olyan gyors az áradások lefutása, hogy halaink vagy le sem ívnak, vagy ha mégis, a hirtelen apadással szárazra kerülve, az ikrák zöme elpusztul. Ilyen körülmények között teljesen természetes, hogy a rendszeres nemesponty-telepítések hatására egyre inkább csökkent a vadpontyok aránya. Mégpedig oly mértékben, hogy egyes vizeinknél már eltűnésüktől kellett tartanunk. A változatosság: érték Persze joggal merülhet fel a kérdés: miért lenne az baj, ha a vadponty kiveszne vizeinkből, hiszen ott van helyette a jobb növekedésű nemesponty? Nos, azért lenne pótolhatatlan veszteség mert, a nemesített fajták csupán kis hányadát hordozzák a faj génjeinek, amelyek a látható és rejtetten meglévő tulajdonságok hordozói. Mert igaz ugyan, hogy a nemespontyok táplálékhasznosítása jobb, növekedése gyorsabb, mint a vad formáké, de például a táplálékkeresés, a ragadozók előli menekülés vagy a betegségekkel szembeni ellenállóság tekintetében messze elmaradnak mögöttük. A vadpontyok változatos génkészlete teszi lehetővé a faj változó és szélsőséges körülmények közötti fennmaradását, de emellett arra is módot ad, hogy egy-egy értékes tulajdonságukat a nemesítők átvigyék a tenyésztett fajtákba. Gondoljuk csak el, mihez nyúlhatnának kutatóink, ha felütné a fejét egy olyan betegség, amellyel szemben nemespontyaink védtelenek, s nem lennének vadpontyaink? Hogy ennek kicsi a valószínűsége? Igaz, de 20 éve még az AIDS-re se gondoltunk . . . Génbank Vadpontjaink ugyanúgy védelmet érdemelnek, mint a hortobágyi rackajuh vagy a rideg tartású szürkemarha. Igaz, még nincsenek oly nagy veszélyben, de ha nem gondolunk rájuk idejében, ez is bekövetkezhet, s akkor már nehezebb lesz a dolgunk. Azt hiszem, határozott jelzésként kell értékelnünk, hogy egy Ausztria halait ismertető könyvben már csak a tükörponty fotóját találjuk meg a faj illusztrációjaként. Ugyanakkor örömmel mondhatom, hogy a Magyar Országos Horgász Szövetség is szívügyének tekinti vadpontjaink védelmét és ennek köszönhetően az utóbbi években már nem tükörpontyokkal, hanem helyi vadpontyoktól származó ivadékkal gyarapítja a Tisza-tó halállomnyát. Valójában tehát máris génbanknak tekinthető a Tisza-tó, ahol a vad formák génkészletének megőrzésével tudatosan törekszünk a biológiai sokféleség fenntartására. dr.Harka Ákos Halászat és környezetvédelem Tapasztalatból tudjuk, hogy hal nélkül halott minden víz. Ilyenkor élőlényekben csak rövid ideig gazdagok, azután elszegényedik az élővilág, mert hiányzik az őket fogyasztó állatcsoport, a hal, amelyik a vízi életet állandóan mozgásban tartja. A folyók szabályozása előtt a krónikák feljegyzései a Duna és a Tisza mesés halbőségéről szóltak. A mai krónikák ennek az ellenkezőjét rögzítik. Ez azt jelenti, hogy a szabályozással nyertünk és veszítettünk is. Nyertünk a mezőgazdasági termelésnek akkora területet, mint amekkora egész Hollandia. A lakosság vetését nem fenyegették évente a korábbi nagy áradások pusztításai, nőtt a termelés, ezzel együtt a lakosság megélhetése, létbiztonsága, és ezzel járt együtt a szaporodása. A hátrányok közül első helyen kell említenünk a halak korábbi ívóhelyeinek elvesztését, amely több tízezer hektár volt. A szabályozással ez a terület a két gát közé szorult. Az eredményét pedig ismerjük. A szabályozást követően a mentett területen elkezdődött az úgynevezett másodlagos szikesedés, ami a rendszeres elöntések megszűnésének a következménye. Az utóbbi évtizedekben minden hazai folyónk és tavunk halbősége tovább csökkent, vagy tűnt el az ipari- és mezőgazdasági-, továbbá a háztartási szennyezések hatására. Az ipar - tudjuk - sok vizet igényel és sok szennyvizet termel. A termelés során a felhasznált vízben olyan anyagok maradnak oldott állapotban, amelyek még sokszoros hígulásuk után is mérgezőek. Évek szükségesek egy folyóvíz, vagy tó megtisztulásához, hogy abba a halfajok ismét visszatelepüljenek. Erre példa a Sajó és más északmagyarországi folyó és patak. A mezőgazdaság a műtrágya és a növényvédőszerek széleskörű alkalmazásával, az állattartó telepek híg trágyájának nem kellő módon történő kezelésével szennyezték és szennyezik a vizeket ma is. A halászat kérdéseivel nem lehet úgy foglalkozni és azokat megoldani, hogy ez ne szolgálná a környezetvédelem ügyét és érdekét. Szerencsére, ez utóbbi ma már nem csupán kinyilatkoztatott állami irányvonal, de a vizek védelmére, szennyezettségük csökkentésére az utóbbi három évben jelentős szellemi és anyagi erőfeszítéseket tapasztalunk. A hivatalból e feladatot végzők mellett megnőtt a társadalmi szervezetek száma és jelentősége egyaránt. A legjobb példa erre, hogy az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága szinte minden fontos kérdésben kikéri a társadalmi szervezetek véleményét. A tógazdasági haltenyésztés sem feltétlenül környezetszennyező tevékenység. Az utóbbi években a kutatók kimutatták, hogy még a takarmányozott tavakról elfolyó víz minősége is gyakran sokkal jobb a befolyó vízénél. Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy a halastó, ha jól kezelik, feldolgozza a vízzel bejutó tápanyagokat, az egyéb szennyezőanyagok nagy része is leülepszik, vagy megkötődik, de azt is jelenti, hogy vizeink nagyon szennyezettek. A hatékonyabb munka megkívánná, hogy a különböző minisztériumok a közös feladatok megoldására szellemi és anyagi erőforrásaikat az eddigieknél jobban hangolják össze. Számos párhuzamos tevékenység folyik külön-külön vonalon, jelentős anyagi ráfordításokkal, de nem annyi, mint amennyi kellene egy adott gond megoldásához. Ugyanezek a ráfordítások összehangolva akár elegendőek is lehetnének. Őshonos halfajaink többségének állománya olyan mértékben csökkent, hogy akár a kipusztulásukkal is számolni kell. Szükség volna tehát arra, hogy feltérképezzük azokat a menedékhelyeket, élőhelyeket, ahol még megtalálhatók. Az életfeltételeik megteremtésével az élőhelyeik határait ismét ki kellene szélesíteni, hogy fennmaradásukat, túlélésüket lehetővé tegyük. A halászat és a halgazdálkodás érdekében is fő feladat a vizek szennyezettségének csökkentése. E nélkül nem lesz több a hal, nem lesz több jó horgászvíz, és sem a halász, sem a horgász halfogási esélye nem nőhet. Egy ilyen környezetvédelmi feladat ezáltal válik nemzeti feladattá és nemesedik nemzeti üggyé. Megoldása a sok sürgős kérdés között is az elsők között kell legyen! dr.Szító András Tisza Klub, Szolnok 13 Természeti és környezeti nevelés a tiszabői Freinet-műhelyben Tiszabőn 1991 őszén alakult a Freinet-műhely. Ennek a pedagógiai műhelynek az egyik tanulócsportja az ötödik b. osztály. Ezek a gyerekek a hagyományos rendszertől eltérő módon dolgoznak (természetesen figyelembe véve a még érvényben lévő tantervet). A csoport iskolaotthonos formához hasonló módon, a Freinet módszer segítségével dolgozik. Freinet francia pedagógus volt, aki gyakorlati és elméleti munkájával megteremtett egy jellegzetes módszert, egy új pedagógiai szemléletet. A szabad iskolák körébe tartozó módszer, amit Freinet a munka iskolájának nevez, a gyerekek szabad önkifejezésére, öntevékenységére, a kísérletező szabad munkára épül. A tanulók elfogadó, kényszermentes légkörben, játékosan, munka közben, sokrétű tevékenységen keresztül sajátítanak el ismereteket, ezáltal formálódik személyiségük. Az ötödik b. osztályban a természeti-környezeti nevelésnek rendkívül jó lehetőségei vannak. Az iskola melletti kertes családi házban található a tanterem és a műhely. A gyerekek a kertet önállóan gondozzák, művelik. A mindennapi (éppen aktuális) kerti munka a tanulás részét képezi. Csakúgy mint a teremben élő kisállatok - hörcsög, papagáj -, növények gondozása. A tananyagot a tanulók nem tantárgyakra szétbontva, hanem témakörönként hagyományos tantárgyak tananyagait egymásra épülve - hiszen az életet is a maga teljességében éljük - összefüggéseiben sajátítják el. A tanulás során nem az ismeretek, a lexikális tudásanyag megtanulása, bebiflázása a cél. A cél az, hogy a tanulók különféle megismerési formák gyakorlásával, az ismeretek feldolgozásával olyan élményeket tapasztalatokat szerezzenek, melynek nyomán nem könnyen elfelejthető, betanult holt tudást kapnak, hanem megismerve megtapasztalva, átélve, valóságos élmények és érzéseken keresztüljussanak az igazi tudáshoz! „Hallom- elfelejtem, látom- emlékezem, teszem- megértem.” (Egy régi kínai bölcs mondás) Fontos cél továbbá, hogy a feladatok és gyakorlatok végzése közben éljék meg, hogy ők és környezetük a természet részeként annak nem birtoklói, kihasználói, nem csak passzív szemlélői, hanem formálói és alakítói is. A műhely munkájának eredményeként jelenik meg már két éve a Palacsinta című osztályújság. Ez a műhelyben található, a gyerekek által használt házi nyomdában készül, amely írógépekből, sokszorosító gépből, linónyomtató eszközökből és kézzel szedhető betűkből áll. Hagyományosnak nevezhető, hogy a műhely a Föld napjára megjelenteti a Palacsinta különszámát, Tisza Klub felkérésére. A különszámban a gyerekek sajátos módon vallanak a természettel való kapcsolatukról. A nyomdát nem csak az újság készítésére használják. A különféle témakörök (projektek) feldolgzásának is igen fontos eszköze. Az idei tavasz egyik témaköre a gyerekek szűkebb környezetének bemutatását tűzte ki céljául. A tervezet szerint kiadványokat, metszeteket, térképeket, transzparenseket készítenek és kiselőadásokat írnak Tiszabőről. A témát különféle témakörökre bontva dolgozzák fel: Tiszabő története, Tiszabő Jelene, Tiszabő földrajzi környezete, Állatvilág, Növényzet, A Tisza, Tiszabő jövője . . . stb. Az, hogy minden tanuló az általa szabadon választott, vagy kitalált témát dolgozhatja fel - hallatlan motivációs erőt, lendületet ad a munkának. A tevékenység során a gyerekek sokrétű tapasztalatokat szereznek, melyek készségeik fejlesztése, tudásuk gyarapítása mellett személyiségüket is formálja. A tiszabői Freinet-műhely munkája és tervei egy lehetséges útját mutatják meg annak a nevelői feladatnak, amelynek célja olyan embereket nevelni a jövő számára, akik a természetet megismerve, megszeretve nem kihasználói, hanem felismerve a természetes környezet jelentőségét életünkben annak védőivé válnak. Imrei István Tisza Klub „Megjöttek a gólyák!” ...lelkendeznek a gyerekek. A fehér gólyák tudálékoskodik kritikusan képzett társuk, utalva a pontos fajnév fontosságára. Igen, itt vannak a gólyák, s ez valahol tudatunk mélyén a tavasz megérkezését jelzi. Bár a tény, ha kitekintünk az ablakon, kétéséges. Vajon a budapesti, a nagyvárosi gyerekeknek mi jelzi a tavasz érkezését? A naptár? A tévé? Vagy talán ők is készülődnek a tavasz méltó megünneplésére, mint sok-sok diák megyénkben? Nyolc nagykun település vetélkedik Herman Ottó nyomán, környezetvédelmi versenyek adnak helyet a természettudományok terén szerzett ismeretek bizonyítására és azok elmélyítésére. Előadássorozatok, kirándulások, terepgyakorlatok, kiállítások, megannyi rendezvény, tevékenység biztosítja a természetszeretők csapatmunkáját. S hogy mindez ne csak kampányjellegű legyen, az előzetes kiadott feladatok biztosították. Az előzőekben felsorolt valamennyi program résztvevői a kisújszállási Arany János Általános Iskola diákjai. Mindemellett folyamatosan vizsgálják az eső savasságát, a levegő szennyezettségét, településük ivóvizének, ásott kútjainak minőségét, s aggódva figyelik az indikátorok elszíneződését, mely jelzi: az eső savas, a levegő szennyezett, az ivóvíz szerencsére egészséges. S ekkor értelmet nyer: taposd laposra! De meg se vedd a dobozos üdítőt, műanyag helyett papírteméket használt. De. A papír fából készül, s az erdők, az oxigén, az ózonréteg... Ebben az évben nem volt hulladékgyűjtés sem, hát mégsem hasznosítják újra a papírt? Erdőt irtani könnyebb? Tudatosan számolják a városban fészkelő madarakat, jelzik a virágos, fásított utcákat, kerékpározásra, gyalogos közlekedésre buzdítanak. Néhány tanuló, sikeres környezetvédelmi pályázatának eredményeképpen Dombóváron tölti ma a Föld napját. Tapasztalatcserében, információáramlásban nem lesz hiány. Kilencen a természetkutató szakkörösökből eddig sikeresen vették az akadályt a nyíregyházi országos ökológiai verseny fordulóin. Ha nyár - tábor. Vándortúra a Körösök holtágainak felfedezésére, a Zempléni-hegység rejtett tikainak megfejtésére, s Magyarhertelend is új élményekkel vár. A természetkutató tábor helye évek óta Ecsegpuszta. Azok a diákok, akik mindezen élményekkel tarsolyukban élik hétköznapjaikat, ismeretik birtokában tudják lakóhelyük élővilágát, rájuk nem vonatkozik a latin mondás: „Ignoranti nulla Cupido”, vagyis csak a tudatlannak nincs vágya... S ők várnak a természet csodáira. dr. Danka Klára, Tisza Klub