Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-06 / 284. szám
4 Szeretetük, vigasztaló szavuk a szívünkig ért Fájdalmunkat enyhítették A napokban a legnagyobb szívfájdalmat szenvedtük el, amikor elvesztettük hatgyermekes édesanyánkat. Míg élt, Tálas Gabriella doktornő éveken át szeretettel gyógyította, és szinte már családtag volt nálunk. Nem számított neki, hogy vasárnap van, ha hívtuk, rögtön jött. Megható volt, amikor a kórházban, Ledár György és Ledár Péter doktor urak együttérző szavakkal vigasztaltak, pedig édesanyánk már csak egy órát töltött náluk. Sokat segített Ondovay Tibor plébános úr, aki fáradságot nem ismerve, mindent elintézett, megható, szívhez szóló beszéde, a kántor úr gyönyörű hangja a szívünkig hatolt. A megyei temetkezési vállalat (Unitas Rt.) mezőtúri kirendeltségének munkatársai, akikkel eddig még nem találkoztunk, felajánlották segítségüket, és munkájukat tapintatosan, lelkiismeretesen végezték. Előttünk emberségből jelesre vizsgáztak. Köszönjük. Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Figyeljünk oda egymásra, és a bajbajutottakat ne hagyjuk magukra! Segítsünk embertársainkon! A Polgár és a Jász család Mezőtúr „Saját erőnkből mi már nem tudjuk megcsináltatni az utat” Hidegburkolatot kértek Tavaly - helyszíni szemle után - megállapították az illetékesek, hogy a szolnoki Vitorla utca esős időben járhatatlan, s azt mondták, hogy az ott lakóknak önerőből kellene megcsináltatniuk. Az Aranyos utca lakóközössége be is nyújtotta az ezzel kapcsolatos kérelmeket, de nem történt semmi. Megemlítem, hogy az öt éve lefektetett gázvezeték betöltött árka állandóan süpped. Érthető, hiszen a helyreállításnál a munkagép csak bezúrta. Azóta - a talaj lazasága folytán - lassan járhatatlanná válik. A legkritikusabb rész, a mintegy 150 méteres dűlőút harminc-egynéhány éve földút, noha a környék majd minden utcája már melegburkolatú! Mi ilyen luxust nem kértünk, csupán hidegburkolatú utat szeretnénk. Ebben az utcában - egy-két családot kivéve - idős nyugdíjasok laknak, és örökös aggodalommal tölt el bennünket, mi lenne velünk, ha ne adj’ isten! a mentőnek vagy a tűzoltóautónak kellene bejönnie. Mert a teherautók által feltört úton már szinte semmilyen járművel nem lehet közlekedni, eső után a gyalogjárón is bokáig ér a víz. Fagyos időben, sajnos hiába graderezték, próbálták ideiglenesen helyreállítani az utat, rövid ideig használt csapadék után még több víz áll rajta, és süpped a talaj. Kérjük az illetékeseket, hogy amint engedi az idő, az utcánkat mihamarább hozzák rendbe, mert erre mi már sajnos önerőből képtelenek vagyunk. Pozsonyi Sándor , Szolnok Köszönet a segítőknek, közreműködőknek Az újság olvasói már értesülhettek róla, hogy vidám, Micimackó családi sportdélutánt tartottunk november 27-én Újszászon, a sportcsarnokban. Ezúton is tisztelettel köszönjük a jól sikerült rendezvényünkhöz nyújtott segítséget. Községünk polgármesteri hivatala anyagilag a jutalmak beszerzésében támogatott; a kereskedők, vállalkozók jutányos áron - esetenként térítésmentesen - süteménnyel, üdítővel, gyümölccsel járultak hozzá a jótékony célú rendezvény bevételéhez. Külön köszönjük a szülőknek, a szülői munkaközösség tagjainak a versenyek jutalmazásához adott gyümölcs- és zölségfélét, a szervezésben, árusításban nyújtott segítségüket. S a délután sikeréhez tartozik, hogy az újszászi, illetve szolnoki középiskolások és fiatalok lelkesen elvégezték a rájuk osztott feladatokat, illetve egy szolnoki középiskolás lány felvállalta a sete-suta Micimackó jelmezes szerepét. De köszönet és tisztelet illeti mindazokat, akik a sportnap megszervezésében, lebonyolításában bármivel is a segítségünkre voltak. Köztük a sportcsarnok dolgozói, hiszen együtt tettünk a szebb és boldogabb óvodáskorért. Az Összevont óvodai Intézmény nevében: Szabóné Balogh Etelka intézményvezető óvónő Új szász Rázós „élmény” a 32-esen A közeli napokban rázós „élményben” volt részem a 32-es úton, ahol az egyik vasúti átjárónál erős útbemarásokon keresztül lehetett csak átjutni - gondolom, a járművek lassítása céljából. Ez idáig rendben, de miért mind a két sávban? Hogy nehezebben lehessen gyorsítani, vagy így volt gazdaságosabb? (Fotó: Barna Sándor) A szerkesztőség postájából „Az ember látatlanul is felvonja a szemöldökét” Tiszavárkony-szőlő a senki földje? Van egy település a megyehatár szélén, amit nyugodtan nevezhetnénk senki földjének. Ez a jelző konfliktusok esetén azt jelenti, hogy itt mindenki védelemben részesülhet, a Tiszavárkony-szőlő esetében pedig azt, hogy az ott élő, közel négyszáz fős lakosság ügyének intézésével senki nem törődik. A tisztességes és becsületes lakosok közigazgatásilag Tiszavárkony községhez tartoznak, ahonnan szinte semmi támogatást nem kapnak. A közelmúltban (az „átkos”-ra gondolok) ez a település jobb napokat is megélt. Minimálisan lehetővé tették, hogy az itt élő emberek (és a szolnoki, tószegi, karai zártkerttulajdonosok) a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt a helyszínen értékesítsék. Volt gázcseretelep, ahonnan „ismeretlen tettesek” addig lopták a palackokat, míg mind elfogyott, s lehetett tüzelőolajat vásárolni. A kultúrházban olyan rendezvények voltak, (vacsorával egybekötött táncmulatságok, szilveszterezés stb.), amelyek a helyi és környékbeli lakosok igényeit kielégítették. Ma mindezek helyett egy vegetáló kis élelmiszerbolt van. Ha az Új Néplapban elolvassuk a Jelzálog a kultúrházakon cím alatti írást (XII. 1.), akkor az ember még látatlanban is felvonja a szemöldökét és elgondolkozik. Hát még az, aki ismeri a település áldatlan állapotát, és nap mint nap látja, hogy 70 éven felüli emberek a csúszós úton (ha még útnak lehet nevezni) tolják a kerékpárjukon a gázpalackokat Jászkarajenőre, amely a telpüléstől 4 km-re van, s ott vásárolnak be; a gyerekek szintén oda járnak iskolába legalább harmincan, mert Tiszavárkonyban a „kisiskola” használaton kívül van. Megdöbbentő dolog, hogy miközben a társadalom átalakulóban, ami állítólag magasabb kvalifikáltságot igényelne, a kultúrházakat jelzáloggal terhelik, átadják a Matávnak, miközben Tiszavárkony-szőlő területén még halvány jelei sem mutatkoznak a távbeszélő-hálózat építésének. Tessék mondani: a befizetett adókat mire használják fel? Szándékoznak-e a szőlőkben élő idős emberek gondjain enyhíteni, járhatóvá tenni az utat? Ugyanis ez az út annyira tönkrement, hogy a rajta közlekedés balesetveszélyes. Úgy vélem, nagyobb felelősségérzettel kell a döntéseket megalapozni és meghozni. Ha nem ezt teszik, úgy jár a két település is, mint az ország. Javaslom, hogy az önkormányzat gondolja át a határozataikat. Mert kell a telefon, de kell sok más is ahhoz, hogy ezek a kis közösségek jól érezzék magukat a saját településükön. A többi már lelkiismeret és hivatásszeretet kérdése. Tolnai Antal Küldjön egy képet! Kisújszállási kocsigyártók A kép 1952-ben készült a Kocsigyártó Kisipari Szövetkezet dolgozóiról, a ktsz tízéves fennállása alkalmából. Kovácstanuló voltam, s az ölemben ül az a kisfiú, aki azóta nagypapa. Csíki István - Kisújszállás A biztonságosabb közlekedésért Ha piros a jelzőlámpa ... Talán sokan nem tudják, hogy a 4-es számú főút Kisújszálláson átmenő szakaszán forgalomirányító lámpát helyeztek el a város központjában lévő gyalogátkelőhelynél. Vitatják a szükségességét, de sokkal többen érvelnek a biztonságos átjutás mellett, hiszen ezen a helyen szinte óránként iskolás gyerekek közlekednek oda-vissza. Az önkormányzat ezért is áldozott több százezer forintot a létesítésére. Feltétlenül szükséges, hogy a lámpa jelzéseit a járművezetők és a gyalogosok egyaránt vegyék figyelembe és tartsák be a közlekedés szabályait. Ezt azért hangsúlyozom, mert láttam, amint az egyik anyuka piros jelzésnél vonszolta át az úttesten a fennhangon tiltakozó, hat év körüli gyermekét. Jobb lett volna, ha ehelyett megmagyarázza az átjutás alapvető szabályait. Azt, hogy meg kell nyomni a gombot, s megvárni, míg a lámpa zöldre vált, leáll a forgalom. Mert nem csak a közlekedési dolgozók feladata, hogy a szabályos közlekedésre tanítsanak, felhívják a figyelmünket. Tisztelt Embertársaim! Ugye egyetértenek velem? S ha igen, a balesetmentes közlekedésért tegyünk is többet - felelősséggel. Farkas László Kisújszállás „Szemünk fénye” - a gyerek Mindig mély tiszteletet érzünk azok iránt, akik a „szemünk fényéért”, gyermekeinkért - lehetőségeikhez képest - meg is tesznek mindent. Ennek jegyében szeretnénk köszönetet mondani a Panoráma Tours munkatársainak, akik a szolnoki Mátyás Király Általános Iskola legapróbb táncosait, az első és második osztályosokat ingyen autóbusszal vitték (november 22-én) a Szigligeti Színházban rendezett Corvinka-gála próbáira, majd a csodálatos előadásra. Az 1-2. a osztályos tanítónők 1993. december 6., hétfő Expressz - ajánlva Felszámolják a céget Juhász Imréné törökszentmiklósi olvasónk vállalatánál az elmúlt években igencsak változott, zajlott az élet - de mindig süllyedő irányban -, miközben ő kisbabájával 1989 óta gyeden, majd gyesen van. Ugyanis a cég, a Dél-magyarországi Piért ma felszámolás alatt áll. A kismama az ilyen helyzetben várható járandóságaival kapcsolatban fordult hozzánk tájékoztatásért, s többek között ezt írta: szülése után nem sokkal kiderült, hogy kislánya sajnos asztmás, így - a gyes meghosszabbítását kérve - még otthon maradhat vele. Ami a munkáltatóját illeti: 1992-ben Törökszentmiklóson felszámolták azt a lerakatot, ahol ő is dolgozott, és a gyesen lévő kismamákat egy másik részleghez „csapták”. Az idén sajnos ezt a munkahelyet is bezárták, őket pedig tovább„vitték”, mégpedig jó messzire, a szegedi központhoz. A nyár derekán odáig jutottak, hogy felszámolás alatt a cég, a gyesen lévő kismamák most Szegedről, az egészségbiztosítási pénztártól kapják a havi járandóságukat. Ezek után kérdezi: a gyes lejárta után vajon kitől kaphatja meg az egy évre szóló szabadság ellenértékét? Számíthat-e végkielégítésre, s ha igen, milyen mértékig? Kedves Olvasónk! A szabadság megváltása és a végkielégítés iránti követelésével a céget felszámoló pénzintézethez, a Takarék Részvénytársasághoz forduljon. (Címük: 1027 Budapest, Mártírok út 1.) Szabadságát pénzben kell kifizetniük, ezenkívül - ha a munkviszonyát felmondják - jár a végkielégítés. Ahogyan levelében írta, 1987-től áll munkaviszonyban a vállalatnál, ennek alapján kéthavi átlagkereset illeti meg. (A végkielégítés mértéke: 3 év után egyhavi, 5-10 év között kéthavi sít.). Tájékoztatására közöljük még, hogy a csőd- és felszámmlási törvény 1991. évi, 49. paragrafusa kimondja, hogy a felszámolás alatt álló cégnél a dolgozó munkaviszonyát felmondásal kell megszüntetni. E törvény azt is előírja, hogy a vállalat értékesített vagyontárgyaiból elsődlegesen a bér jellegű követeléseket (így a szabadság megváltása, végkielégítés .. .) kell kifizetni, és csak azután jöhet számításba az egyéb tartozás, hitel kiegyenlítése. Bizalmát köszönjük, és jó egészséget, kislányának mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk. Üdvözlettel: 1^/h 'll Több emberséget kérünk November 25-én jelent meg A További gond című olvasói levél, melyhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Támogatom a parkoló bővítését, mert az a meglátásom, hiába rakják ki a parkolni tilos táblákat, bizonyos napokon - főképp hétvégeken - már szinte lehetetlen a szolnoki Nagysándor József úton és környékén közlekedni. Ezenkívül sajnos az a tapasztalatom, hogy olykor a közterület-felügyelők sem állnak hivatásuk magaslatán, sőt előfordult, hogy emberségből elégtelenre vizsgáztak. Pl. november 26-án 1000 Ft-ra bírságoltak egy olyan kocsitulajdonost, aki éjszaka vidékről érkezett haza a közelmúltban megözvegyült édesanyjához. S mivel ez a kocsi az én lakáson előtt állt, arra hívtam fel a két úr figyelmét, hogy hét végén kellene ellenőrizniük, amikor az egész utcában egymást érik a kocsik. Ezúton is arra kérem az illetékeseket, hogy a lakótelep nyugalma, biztonsága, garázsaink megközelítése érdekében találjanak valami elfogadható megoldást. Talán a pártoló bővítése lehetne az. Komáromi K.-né Az igazság ládájából „Táj magyar ecsettel, télesti csendélet” - fejeződik be az az írás, amit az Új Néplap november 30-i számában, Rémálom az első utcában címmel olvashattunk. Hozzászólásomat talán kezdhetném azzal, hogy „egy család magyar módra”, mert vajon ki nem ismer ehhez hasonló történetet. Sajnos egyre inkább azt tapasztalhatjuk, láthatjuk, hogy a hűség, a becsület, az egymás iránti tisztelet elhalványulóban, sőt mind kevésbé van együtt. A szülők olykor egymást túllicitálva vásárolnak a gyereknek - ezzel bizonyítandó, ki szereti jobban. Természetesen először is videót kap, mert amíg azzal szórakozik, nem kell vele játszani, együtt tanulni, ki-ki mehet a saját dolgára (haverokhoz, kocsmákba, jobb esetben a munkába temetkezik a szülő, csak megszabaduljon az állandó „zaklatástól”). Aztán a gyerek - látva a szülők közötti széthúzást egyre ravaszabb lesz, a maga malmára tereli a vizet: „Az anyu többet szokott adni”, vagy „az apu ilyenkor nem engedi, hogy iskolába menjek ..és még sorolhatnám. Előtte zajlik minden, amit a két szülő egymás fejére zúdít, így nem smeri a tiszteletet; szélsőséges eetben a másik elleni harc eszköze lesz. Aztán a szétlazult családban, ahol már senkinek sem ő, és mindenki máshol remél öömöt (csak a gyerek nem tud menekülni még), a harc ádázabbá válik, amiben csakis a gyeek a vesztes. Mert rá már senki sem figyel. Következménye, hogy amint majd teheti, elmegy otthonról, aztán könnyen felsippanthatja valamely gaféri, akadhat ivócimbora... Véül azt tapasztalja, hogy a hallásokra odafigyelnek, és ezzel szép lassan bezárul a kör, válsággá válik, miben nem hisztek sokan: „Az apák bűneit a fiúkban bosszulom meg heted izgién.” Ugye ismerős a történt: ha nem a saját családunkból, akkor a szomszédéból, a munkatárséból vagy máshonnan. Persze nem mindenki viszi utcára a szennyesét, ahogyan ezt az említett cikkben olvashatuk. Van, aki ide dugja, van, aki oda, de az igazság ládájából minduntalan kibuggyal egy-egy darab, akárhogy szorítják is rá a tetőt! K. L. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné