Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-04 / 102. szám

2 Virtuális világháború Egyre nagyobb az igény arra, hogy a játékkészítők ne csak egy játékosra írjanak progra­mot, hanem legyen lehetőség multiplayer, azaz több játékos módban is használni. Ez nem jelent mást, mint hogy háló­zati eszközök segítségével ugyanazt a programot futtat­va egymás ellen, vagy éppen együttműködve lehet csatáz­ni, versenyezni. A multiplayer rendszer kezdetben csak lokális háló­zatokon üzemelt, aztán ahogy a hálózati technika fejlődött, szélesedett a lehetőségek tár­háza, ennek köszönhetően manapság már több ezer kilo­méterre egymástól is kapcso­lódhatunk egy-egy játékhoz. Hogy miként valósul meg a kapcsolat az egyes gépek és a kiszolgáló között, azt a rendel­kezésre álló eszközök hatá­rozzák meg (LAN, WiFi). Ha csak két gépet akarunk össze­kötni, és így egymással meg­mérkőzni a virtuális térben, akkor nem kell más, mint egy helyiségbe helyezni a számí­tógépeket és egy kábellel ös­­­szekötni, majd elindítani a programot. Nagyobb gépszám esetén már hálózati elosztóra (router) is szükség van. Ilyen esetben egy kiszolgáló gépet is futtatni kell, amihez csatla­kozva be lehet lépni a közös térbe,­ ezeket nevezik­­ LAN partiknak. Ekkor több gépet egy helyen állítanak fel, és ott csapnak össze a játékosok, legtöbbször akciójátékokkal, vagy autóverseny-programok­kal, de a stratégiai szoftverek kedvelői is élvezhetik a háló­zati játékok világát. Ha nincs lehetőség azon­ban egy térben megvalósíta­ni a közös játékot, akkor ma­rad a távoli kapcsolat, az in­ternet. Ilyen esetben otthon, a gépünkön elindított játékhoz lehet csatlakoztatni azokat, akikkel szeretnénk játszani, vagy szabadon is hagyhatjuk a kaput, így bárki, a világ bár­mely részéről kapcsolódhat. Ennek köszönhetően egy vi­lágméretű háborút is indítha­tunk, persze egyetlen igazi puskalövés nélkül. ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 4., KEDD MEGYEI TÜKOR A halál megváltoztatha­tatlan tényét nagyon ne­héz elfogadnia az elhunyt hozzátartozóinak. A gyil­kosságban, balesetben, betegségben életüket vesztők halálhírét hozó rendőrök, mentősök, or­vosok sincsenek könnyű helyzetben, amikor a ro­konok elé kell állniuk, és a hírt közölniük. Munkatársainktól A rendőröknek általában közle­kedési balesetekben elhunytak, bűncselekmények áldozatai, ön­gyilkosok családtagjai előtt kell e nehéz feladattal megbirkózniuk. - Rendőreink tanulnak pszi­chológiát és intézkedés-lélek­tant, ám az élet szülte szituáci­ókra nem mindig lehet felké­szülni - hangsúlyozta Szabó Zi­ta százados, a megyei rendőr-fő­kapitányság sajtóreferense. - Jellemzően az egyenruhás rend­őrök személyesen keresik fel a hozzátartozót. A rossz hír közlé­se nemegyszer orvos, vagy men­tő jelenlétében történik meg. A közlés módja persze szituáción­ként változik. Ha közlekedési balesetben megsérül valaki, ak­kor a sérülés fokától függ, ki ér­tesíti a családot. Ha a sérülés le­hetővé teszi, akkor maga az érin­tett telefonál, ha súlyosabb, ak­kor vagy a kórház vagy a rend­őrség értesíti a hozzátartozót.­­ Nem­ könnyű közölni a hoz­zátartozókkal a halálhír tényét, nem lehet gyakorlatot szerezni ebben — sóhajtott Kardos József, megyei vezető mentőtiszt. — Ez a mi munkánk legkeservesebb ré­sze. Míg a látványhoz hozzá le­het szokni, ahhoz, hogy az itt maradókkal közöljük, elvesztet­ték azt, akit szerettek, nem. Még nehezebb, ha háromnegyed órás újraélesztési kísérlet után kell közölnünk a rossz hírt. Kardos József elmondta, a mentőszolgálat részéről akkor kell közölni a rossz hírt, ha laká­son történik rosszullét és a bio­lógiai halál beállta miatt nem­ tudták elkezdeni az újraélesztést vagy az sikertelen volt. Közterü­leten levő halálesetekhez, bal­esetekhez mindig kérik a rend­őrséget is. Ilyenkor ők értesítik a családot. A hozzátartozóval mindig kellő empátiával, sze­mélyre szabottan közlik a rossz hírt. Félrehívják a mentőautóba, megfelelően előkészítve, meg­nyugtatva tudatják a rossz hírt. Felmérik a lelkiállapotát, szemé­lyiségét, azt, hogy milyen közel állt az elhunythoz, s ha szüksé­ges, adnak számára nyugtatót. — Mindig emlékezni fogok az első alkalomra, amikor közöl­nöm kellett a hozzátartozókkal, elveszítették családtagjukat. Mégis a legszörnyűbb az volt, amikor egy háromgyermekes édesapának kellett a szemébe néznem és elmondanom, elve­szítette fiatal feleségét. Máig em­lékszem a kérdésére: „mit csi­náljak most a három gyermek­kel?” Minket a sikerélmények hajtanak, szerencsére azokból több van, és ellensúlyozzák a tra­gédiákat, segítenek azokon túl­lépni - árulta el a megyei veze­tő mentőtiszt. — A szeretett családtag, hoz­zátartozó elvesztése mindig mély fájdalommal jár, mely az elhalálozott életkorától független - tájékoztatott dr. Sélleiné Már­ki Mária, a megyei Hetényi Gé­za Kórház és Rendelőintézet fő­igazgatója. - Talán az idős, sú­lyos, krónikusan beteg hozzátar­tozó esetén a legrosszabb hír ke­vésbé váratlan, de a veszteséget ez sem csökkenti. Az orvostan­hallgatókat az egyetemi képzés alatt felkészítik a beteggel, hoz­zátartozóval történő empatikus kommunikációra, melybe bele­tartozik a szomorú hír közlése is. A gyakorló orvos számára azonban ez az egyik legnehe­zebb, emberi-lelket próbáló fel­adat, amely nagy együttérzést igényel. Ezért nagyon nehéz fel­dolgozni, elfogadni, évtizedes or­vosi gyakorlat után is, hiszen az orvosi munka központi tevé­kenysége a gyógyítás, életmen­tés, még akkor is, ha nyilvánva­ló, hogy vannak megállíthatat­lan folyamatok, és az élet véges. A rendeletben és a kórház mű­ködési rendjében meghatározot­tak szerint, a beteg kórházba va­ló felvételekor feljegyzik annak a hozzátartozónak a nevét, lakcím­ét, akit a beteg esetleges haláláról értesíteni kell. A kórházban bekö­vetkezett halálesetről az elhunyt személy hozzátartozóját a kórház minden esetben haladéktalanul táviratban is értesíti. Emellett ter­mészetesen szóban is közlik a szomorú hírt, amely az orvosok feladatkörébe tartozik. A halálhír közlése nem tanulható történetek A tragédiáról a hozzátartozókat kellő empátiával értesítik Az orvos számára a halálhír közlése az egyik legnehezebb, emberi-lelket próbáló feladat, amely nagy együttérzést igényel. Képünk illusztráció. Eddig tizenegyen haltak meg az utakon a tavalyi évben 46-an vesztet­ték életüket a megyénk útjain, 301-en súlyos, 698-an könnyű sérüléseket szereztek közleke­dési baleset során. 2008-ban ötvennyolcan haltak meg, 299- en sérültek súlyosan és 683-an könnyebben. Az idei évben a megyei rendőr-főkapitányság április 22-ig elkészült adatös­­­szesítése alapján tizenegyen haltak meg, 52-en súlyosan, 124-en könnyebben sérültek balesetben. Két karcagi politikus kap helyet az új Orbán-kabinetben kormányalakítás Varga Mihály a miniszterelnökség, Fazekas Sándor az agrár- és vidékfejlesztési tárca élén Folytatás az 1. oldalról - Először is nagy megtisztelte­tés, hogy a miniszterelnök mel­lett dolgozhatok, és a most létre­jövő miniszterelnökséget vezet­hetem - mondta lapunknak Var­ga Mihály. - Készen állok erre, komoly munka lesz, korábban a kormányzati irányítás ezen ré­szével még nem foglalkoztam. Ez szakmailag és emberileg is nagy kihívás, nagyon bízom benne, hogy a közgazdász vég­zettségem és a politikai jártas­ságom jól fog jönni ebben a mun­kakörben. - Legelső feladata mi lesz? - Elkezdtem a miniszterel­nökség szervezését. Most egy olyan struktúra van, ami jóval bonyolultabb, nagyobb létszá­mú, ezt szeretném másfajta ke­retek közé helyezni. A minisz­terelnökségnek kell lenni annak az intézménynek, amely az em­berek véleményét, akaratát min­denképpen képviseli a kormány felé - hangsúlyozta Varga Mi­hály, aki továbbra sem szakad el a 8-as választókörzettől. - A mi­niszterelnök úrral már tisztáz­tam is, hogy a kormányzati mun­kám mellett a legfontosabb fel­adatom a választókörzetem kép­viselete. Megtartom továbbra is a fogadóóráimat, igyekszem mi­nél több rendezvényre is eljutni. Nagyon bízom benne, hogy a kormányzati munkát össze lehet egyeztetni a választókerületivel. Elsősorban továbbra is ország­gyűlési képviselő leszek. Biztos vagyok benne, hogy az emberek, amikor támogattak, el is várták, hogy a kormányzati munkába is kapcsolódjak be. Ez most meg­történik, nekem az lesz a dol­gom, hogy a kormányzati mun­ka és választókerület képvisele­te is majd több ponton találkoz­zon, az ő érdekükben is fogok dolgozni a kormányban. - Mit tesz majd a magyar vidék fejlesztéséért?-kérdeztük dr. Fa­zekas Sándor karcagi polgár­­mestertől, aki a vidékfejlesztési miniszter lesz. - Nagyon nagy megtisztelte­tés, hogy Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök úr rám gondolt. Igyekszem majd eleget tenni en­nek a hatalmas feladatnak, ami a magyar vidék fejlesztésével kapcsolatos kormányzati posz­tot jelenti. A célunk az, hogy nemzeti ügyként kezelve a vi­dékfejlesztést, az agráriumot, a környezetvédelmet, a természet­­védelmet, elérjük azt, hogy a vi­déki települések, városok és fal­vak versenyképesek legyenek életminőség szempontjából a nagyvárosokkal. Ha más orszá­gok ezt meg tudják ezt csinálni, mint például Ausztria, Csehor­szág, Franciaország, akkor a ma­gyarság is képes erre. Ezen sze­retnék majd munkálkodni. Az új munka minden szempontból ki­hívás a számomra. Végül is a vi­dékfejlesztésben töltöttem el két évtizedet, és most szeretném azokat a tapasztalatokat, amiket vidéken élve összegyűjtöttem, hasznosítani az országos dönté­seknél is. A döntések előkészíté­sénél a vidékiek minden szerep­lőjére számítunk, gazdákra, ön­­kormányzatokra, különböző ci­vil szervezetekre, nemzeti kon­zultációra kérünk mindenkit, hogy ossza meg gondolatait, el­képzeléseit velünk azért, hogy a magyar vidék élhetőbb legyen, hogy azokat a szellemi tőkéket, amelyek felhalmozódtak Ma­gyarországon, minél jobban fel tudjuk használni. Dr. Fazekas Sándor számára a természet- és környezetvédelem sem új dolog, hiszen az elmúlt években több száz kilométeres kerékpártúrákat szervezett itt­hon és külföldön családjával.­­ Nekem a hobbim az is, hogy az országot faluról falura, véden­dő értékről védendő értékre be­járjam. Az egész Kárpát-meden­cét, de leginkább Magyarorszá­got jártuk be családommal az el­múlt években. Fontosnak tar­tom, hogy feladataim mellett sa­ját kezűleg művelek 55 sor kert­földet a családommal együtt. Édesapám évtizedekig dolgozott a mezőgazdasági termelésben, és tanított is, a testvérem pedig borkereskedelemmel foglalko­zik, így ezekre a területekre is van rálátásom. ■

Next