Állami Kanizsai Orsolya leánygimnázium, Szombathely, 1920

o­ v­i­t­s Margit IV. B. oszt. tanuló, áldozatul is esett a gyil­kos ragálynak. Szelíd és szerény viselkedésével, kitartó szorgalmával, kedvességével a legszebb emléket hagyta maga után. Nyugodjék békében! A ragály idejében s még annak elmúltával is, gyako­riak voltak a mulasztások, mert azok a tanulók sem láto­gathatták az iskolát, akik fertőzött házban laktak. Az őszi és tavaszi szemvizsgálaton dr. Dános Jó­zsef kór­ tisztiorvos ragályos szembeteget nem talált. Öt tanulónkat újraoltotta. Nevelés. Még sohasem volt nagyobb szüksége a hazának jel­lemezős, hazaszeretettől áthatolt, munkás ifjúságra, mint most. Minden törekvésünk odairányult tehát, hogy tanu­lóink lelkében a vallás- és hazaszeretet értelmét minél jobban mélyítsük, hogy ezen az alapon építhessünk to­vább és nevelhessünk a hazának áldozatkész, dolgozni tudó, fenkölt gondolkodású nőket. Ezek az elvek irányították minden munkánkat. Amikor az egyes tárgyak tanításánál arra igyekeztünk, hogy tanulóink minél több és alaposabb ismereteket szerezzenek, egyúttal azt a célt is követtük, hogy úgy megszerettessük a komoly munkát, hogy az élet­szükségletté váljék előttük, megértetvén velük, hogy szok­janak már most ahhoz, hogy kötelességüket híven telje­sítsék, hogy később azt a munkakört, amelybe az élet, a haza iránti kötelesség állítja őket, szeretettel és teljes oda­adással tudják betölteni. A vallásosság ápolása céljából szigorúan ügyeltünk arra, hogy vallási kötelezettségének minden tanuló híven eleget tegyen. R. kath. tanulóink négyszer végezték a szent gyónást és áldozást, s vasár- és ünnepnapokon istentisz­teletre s exhortációra jártak a helybeli Szt. Domonkos r. apácazárda kápolnájába, melyet a zárdafőnökség a leg­nagyobb előzékenységgel bocsátott az intézet rendelkezé­sére. Fogadja érte e helyen is az intézet hálás köszönetét. IV—VII. osztályú növendékeink a tanév folyamán több­ször kilátogattak a temetőbe is, ahol osztályfőik vezetése mellett 10 olasz sírt gondoztak. A kath. tanulók részt­­vettek a március havi m­issiós lelkigyakorlatokon is. A hazaszeretetnek, az irredenta eszméjének ápolására is megragadtunk minden alkalmat. Tanulóink tanítás előtti és utáni imájukba foglalták fohászukat a haza területi épségének helyreállításáért és fogadalmukat, hogy minden erejükkel a hazát fogják szolgálni. Szép hazafias ünnepély keretében áldozott intézetünk a márc. 15.-i nagy nap em­lékének. A Himnusz eléneklése után, melyet Lomoschitz Károly polg. isk. tanár vezetésével a növendékek énekkara adott elő, Poócza Géza tanár méltatta az ünnep jelen-t.

Next