Szövetkezeti Élet, 1979 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Kulcskérdés: a takarmánygazdálkodás Az állattenyésztés helyzete megyénk termelőszövetkezeteiben Mezőgazdasági szövetkezeteinkben az egyik legfontosabb tevékenység az állattenyésztés. E fontos ágazat helyzetét, a továbbfejlődés feladatait az elmúlt években is több alkalommal elemezték megyénk párttanácsi és szövetkezeti testületét. Az MSZMP KB 1978. március 15-i határozata újabb helyzetmegítélést és feladatmeghatározást tett szükségessé Egyben lehetőség nyílt arra is, hogy az ötödik ötéves terv első félidejének mérlegét is megvonhassák. Ezért került sor a közelmúltban a TESZÖV elnökségének fórumán az állattenyésztés helyzetének, feladatainak megvitatására, áttekintésére. Az országos átlag alatt az mindenképpen megállapítható, hogy a megyei pártbizottság 1977. júniusi határozatának végrehajtása minőségi változást hozott a szövetkezeti állattenyésztés fejlődésében. Ennek tudható be hogy az állattenyésztés javára módosulás következett be a termelésszerkezetben s már 1977-ben az előző évhez képest 8 százalékkal több húst, 18 százalékkal több tejet, és 28 százalékkal több tojást értékesítettek a szövetkezetek és társulásaik. A továbbfejlődést, a tervcélok teljesítését azonban számos gond nehezíti. Leginkább a takarmányhelyzet, a kukorica hiánya, s egészében a takarmányozási költségek növekedése rontotta és rontja az állattenyésztés jövedelmezőségét. Különösen a szarvasmarhatenyésztés helyzete kritikus. Alacsony a fajlagos tejhozam amelynek emelkedése nem éri el a tervezettet és 1á százalékkal marad el, az országos átlagtól. Ugyanakkor az egész állattartás volumene, az állatsűrűség, a vágóállat-kibocsátás sem éri el az országos átlagot Például 100 hektár mezőgazdasági területre megyénkben 24 számosállat jut az országos 27.8 darabbal szemben, s ugyancsak 100 hektár területre 108.9 mázsa vágóállat-kibocsátás jut megyénkben az országos 158.9 mázsával szemben. termelés és értékesítés A megfelelő központi intézkedések, s a piaci igények jobb fokozottabb figyelembevétele az állattenyésztés minden ágazatában nagymértékben visszahat a termelésre. Igaz ugyan, hogy a szarvasmarha-tenyésztés, a takarmányozási költségek növekedése, a korszerűtlen férőhelyek következtében komoly gondokkal küzd, azonban a hatékonysági mutatók előrehaladást bizonyítanak, így például lényeges javulás van a szaporulatnál s az e lehullás aránya még az országos átlagnál is kedvezőbb. Különösen dinamikus fejlődést értek el a sertés- és baromfiágazatokban. A sertéstenyésztésnél elsősorban a felvásárlási árak rendezése, a nagyüzemi férőhelyek rekonstrukciója, a közös gazdaságok termelésszervező munkája, a kihelyezési akció, a takarmányellátás javítására tett intézkedések és az értékesítési biztonság együttesen azt eredményezte, hogy a kistermelés kocaállománya is nagymértékben emelkedett-s ennek következtében növekedett a vágóállat-termelés is. Itt azonban 1%-o ° kell eevezni, hogy a vágósertés 70 százaléka a szakosított telepeken iparszerű technológiával került előállításra. Ez a körülmény megteremtette a termelés biztonságát, egyenletessé tette az ellátást. Ennél még kedvezőbb a helyzet a baromfitenyésztésben, amely az egész állattenyésztésben a legbiztosabb jövedelmet hozó ágazatnak bizonyult, igen ugrásszerű növekedés következett be a tojásértékesítésben, de a hústermelésben is elérte a vágóbaromfi mennyisége a vágósertés-kibocsátás felét. Ez nem kis eredmény, s csak sajnálni lehet, hogy az utóbbi időben romlott a baromfiértékesítés piaci helyzete. A juhászat, a juhtenyésztés is kiegyensúlyozottan, egyenletesen fejlődik, így az elmúlt évben a vágójuh-értékesítés is meghaladta lényegesen a tervezettet. Növekedett a fajlagos gyapjúhozam is, de a minőség, sajnos romlott. A melléktermék jó takarmány! Az állattenyésztés gazdaságosságának, jövedelmezőségének kiszámításánál nyilvánvalóan a legalapvetőbb a takarmányozás költsége. Vitathatatlan, hogy azok a szövetkezetek érnek el legjobb eredményeket az állattartásban, amelyek a szükséges takarmánybázist a lehető legolcsóbban megtermelik. Ezt bizonyítja, hogy az intenzív irányú növénytermesztési gazdaságokban az állatsűrűség magasabb, és a hatékonysági mutatók is kedvezőek. Az idézett párthatározat szellemében az élelmiszer-termelés növelése érdekében az állattenyésztés részarányát tovább kell fokozni a termelési szerkezetben. A belföldi fogyasztói igények magasabb színvonalú kielégítése mellett az exporttervek teljesítéséhez is nagyobb arányban hozzá kell járulnia az állattenyésztésnek. Ennek pedig a legfontosabb alapfeltétele a hatékony takarmánygazdálkodás megteremtése. E tekintetben nem a fejlesztésben, a beruházásban mutatkoznak elsősorban a tennivalók, hanem a növénytermesztésben, így minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, a rét- és legelőgazdálkodásban. És külön ismételten hangsúlyozni szükséges: a melléktermék is jó takarmány, mellőzése, a lehetőségek ki nem használása komoly mulasztás. A fehérjét elsősorban növénytermelésből, a pillangósok, különösen a lucerna vetésterületének, fajlagos hozamának növelésével lehet és kell biztosítani. Az abrakhelyzet megoldásának pedig a biztonságos kukoricatermelés a feltétele. Közös gazdaságainknak arra kell törekedni, hogy az abrakigényes ágazatok szükségletét döntő arányban saját termelésű szemes takarmányokból biztosítsák. Mindezek mellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy nem kielégítő az állattenyésztésben dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsülése sem. A munkadíjazásban feszültségek tapasztalhatók, s egyes helyeken a szociális létesítmények hiánya, valamint a nehéz munkafeltételek népszerűtlenné teszik az állattenyésztést, s munkaerőgondok keletkeznek. Különösen kevés a szakmunkás. Az előrelépés érdekében szövetkezetenként szükséges elemezni a helyi körülményeket, s megtenni a szükséges intézkedéseket Faludi Sándor а SZÖVETKEZETI ÉLEI A munkálatok jó ütemben haladnak Beruházások a gyöngyösi Autószövnél • Ez a szövetkezet hosszú évekkel ezelőtt jónéhány krízist élt át. A törzsgárda tagjai azonban nem mondtak búcsút, bíztak abban, hogy idővel helyrejönnek a dolgok, s megszületnek az annyira várt rangos eredmények. Ezeket nemcsak óhajtották, hanem tettek is értük. A bizalom, a szorgalom, a helytállás nem volt hiábavaló, hiszen az egykor aggasztó gondok zöme már a múlté. Az is megnyugtató, hogy a jövő még a jelennél is többet ígér. A vezetők jókor gondoltak a fejlesztésre. Épp ezért gondosan terveztek és sürgették a legfontosabb, a mindenképp indokolt beruházások mihamarabbi kivitelezését. Az 1972-ben átadott Ipar u. 2. szám alatti autószerviz- tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt — nem felelt meg a követelményeknek. Ezért a gazdaságos üzemelés érdekében feltétlenül szükség volt egy nagyobb arányú rekonstrukcióra. Erre a célra az AFIT beruházási főosztálya a kivitelezésre — céljavaslatként — 16 800 000 forintot irányzott elő. A megyei, a városi tanács, az OKISZ, a KISZÖV és a szövetkezet közti egyeztetés után az alapokmány 10 millió forintot szabott meg 1975 októberében. A kezdés időpontját 1976 szeptember 30-ban, az üzembehelyezését 1978. március 31-ben jelölték meg. 1976-ban területmegosztási megállapodás jött létre a Mátravidéki Építő- és Szakipari, az AGROMECHANIKA Szövetkezetek és az AUTOSZÖV között, amely a kívánalmaknak megfelelően módosította a telekhatárokat. Egyezséget kötöttek a Mátraaljai Szénbányák Tervező Irodájával, a kivitelezést pedig a Dél- Heves megyei Építőipari Szövetkezet vállalta Az elképzelésekből mégsem lett valóság. Nemcsak tervezési és egyéb hiányosságok játszottak közre, hanem a beruházó is módosításokat javasolt. A tanműhelyre — a KISZÖV támogatásával — pályázatot nyújtottak be, a Munkaügyi Minisztérium ezt elfogadta, s 3 500 000 forintos támogatást adott. Az OKISZ is egy esztendő halasztást adott, figyelembe véve a közbejött körülményeket. A városi tanács által benyújtott kocsimosási igény jóval meghaladta az alaptervben előírtat, ezért változatot dolgoztak ki, amely kielégítette a legkorszerűbb követelményeket is. Azt is elhatározták — s ez helyes döntés volt —, hogy áttérnek a gáztüzelésre. A dolgozók a lehetőségeikhez képest mindent megtettek azért, hogy segítsék a munkálatokat Brigádvállalásaikban szerepelt az építkezés támogatása. Adott szavukat egyébként meg tartották, s amikor arra szükség volt készséggel segítettek. Mindannyian arra számítanak, hogy 1979-ben végre átvehetik az annyira óhajtott létesítményt. Az új feladatokra felkészültek. Létszámgondok nem lesznek, mert időben gondoltak az utánpótlás szervezésére. Ezért foglalkoztak ipari tanuló képzéssel. Pillanatnyilag negyvenhat, diákkal törődnek. Közülük ebben az évben tizenöten szereznek szakmunkás bizonyítványt. Az bíztató, hogy többségük nem pályázik máshová, hanem a Szövetkezetnél marad, mivel megkedvelte a légkört. Munkavédelem ipari szövetkezeteinkben Már közhely egy-egy baleset után az a mondás. ..Egy pillanat, és már megvan a baj!’’ Aztán: „Szinte hihetetlen..." Sajnos, ha megtörtént, már hihető, s igaz, hogy a baj egy pillanat műve, de kevésbé egy pillanat mulasztása. Olykor szabálytalanságok sorozatát követik el egyegy munkahelyen, vagy munkavégzés során, s amíg egy baleset be nem következik, addig nincs baj. Csakhogy a mulasztások törvényszerű következménye mind az üzemi, mind az üzemen kívüli baleset. Ezt állapította meg a KISZÖV elnöksége is egyik legutóbbi ülésén, amelyen megtárgyalták a tagszövetkezetek munkavédelmi helyzetét. NEM PÉNZKÉRDÉS. A munkavédelmi ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az OKISZ és a KISZÖV által kiadott irányelvek, állásfoglalások nem mindenütt érvényesülnek. Néhány szövetkezet például a felhívás ellenére sem készített munkavédelmi fejlesztési és intézkedési tervet, vagy csak hiányosan. Aztán az is kiderült, hogy jó néhány hiba, mulasztás ismétlődik. Ilyenek: a munkavédelmi szabályzat kiegészítése, módosítása az újabb rendelkezések figyelembevételével nem történik meg folyamatosan; határidőn túl jelentik be az üzemi baleseteket és a balesetelhárítási oktatásról készített nyilvántartások hiányosak, valamint a munkavédelmi és üzemegészségügyi szemléket nem a meghatározott időközönként tartják meg. E hiányosságokkal kapcsolatban nehéz bármiféle magyarázatot is elfogadni, mivel ezek megszüntetése nem pénzkérdés, nem anyagiakon hanem a hozzáálláson, a szemléleten múlik. Hasonló a helyzet az üzemi balesetekből eredő károk elbírálásánál és kifizetésénél is, ahol azonban pozitív szemléletváltozás következett be; ma már minden szövetkezetnél írásban hívják fel a balesetet szenvedett dolgozókat kárigényük bejelentésére, benyújtására. Ezeket az igényeket a vezetőség bírálja el, s a szövetkezet végzi a kifizetéseket is nem az Állami Biztosító, így a dolgozó hamarabb megkapja a neki járó kártérítést. Azonban nem megy ilyen zökkenőmentesen azoknak az eseteknek az elbírálása és rendezése, amikor a szövetkezet felelős a sérülésért, pedig ilyenkor a vonatkozó rendelkezések értelmében a kárt igénybejelentés nélkül is meg kell téríteni. 1978-BAN ROMLOTT A HELYZET 1976-ban és 1977-ben az előző évekhez képest sokat javult a munkakörülmények előnyös változása következtében a megye ipari szövetkezeteinek munkavédelmi helyzete. 1978-ban azonban ismét visszaesés tapasztalható: amíg ugyanis 1977 első kilenc hónapjában 139 baleset fordult elő, ezzel szemben tavaly ugyanebben az időszakban 153-ra növekedett a statisztika. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy közben egy szövetkezet megszűnt, a helyzet még súlyosabb. Egyébként a legnagyobb emelkedés a gyöngyösi Autó- és Motorkerékpárjavító Szövetkezetnél és az Észak-Heves megyei Építőipari Szövetkezetnél következett be. Ha a balesetek alakulását összehasonlítjuk az ipari szövetkezetek országos átlagával, akkor kitűnik, hogy a megyei helyzet annál is kedvezőtlenebb. Ugyanis országosan ezer dolgozóra 1977- ben 27 baleset jut, megyénkben pedig 34. Ugyanakkor, ha a balesetek miatt kiesett munkanaló tendenciát regisztrálhapok számát vizsgáljuk, javulunk, mert 1976-ban egy balesetre 23,2 kiesett munkanap jut. 1977-ben alig 21, tavaly pedig 16.3 nap. Igen súlyos balesetek tehát nem fordultak elő az utóbbi évben, a kisebb súlyúak gyakorisága viszont növekedett. NAGYOBB FIGYELMET AZ anyagmozgatásnAK Az ellenőrzések során, az események elemzésekor kitűnt hogy a gépi balesetek és a kézi szerszám okozta sérülések száma csökkenő tendenciát mutat. Ez kedvező, örvendetes tény, viszont annál elgondolkodtatóbb, hogy az anyagmozgatásoknál változatlanul magas az előfordult balesetek számarányai. Az okok vizsgálatánál arra a következtetésre jutottak az illetékesek, hogy a gépi balesetek többsége a védőberendezések hiányából, hibájából vagy mellőzéséből következtek be. Az anyagmozgatásoknál előfordult sérülések a munkafolyamat helytelen szervezésére — vagyis munkahelyi okokra — vezetek vissza. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy az eddigieknél fokozottabb figyelmet kell fordítani a szervezésre, mint ahogy az üzemen kívüli, de munkaidő alatt — főként a közlekedési szállítójárművekkel — előforduló balesetek megelőzésére is jobban oda kell figyelni. Az OKISZ és a KISZÖV eddig is nagy gonddal foglalkozott a szövetkezetek munkavédelmi helyzetének javításával, így a különböző tanfolyamok, kiállítások, s a tudatformáló egyéb módszerek ráirányították a figyelmet erre a fontos kérdésre. Azonban a további előrelépéshez elengedhetetlenül az szükséges, hogy a szövetkezetek vezetői, középvezetői tervszerűbben és rendszeresebben foglalkozzanak a munkavédelemmel, ne késlekedjenek a szükséges intézkedések megtételével, s azok végrehajtását is folyamatosan ellenőrizzék. ( i) Több dinnye Tarnaméráról Elkészült az idei terv a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezetben is. A több mint tízezer hektáron gazdálkodó nagyüzemben változtattak a termelés szerkezetén. A kertészetet a piaci igényekhez igazították. Ennek alapján csökkentik a vegyes zöldség, továbbá a paradicsom és a paprika vetésterületét. Ezek helyében hetven hektáron a jövedelmezőbb dinnyetermeléssel foglalkoznak majd. Ezzel még nagyobb lehetőség nyílik, hogy a közös gazdaság többet szállítson ebből az ízletes gyümölcsből a hazai piacokra, valamint exportra is. SZERKESZTŐI Képesek leszünk-e...? Új évet kezdtünk, s ahogy ez ilyenkor szokásos: eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk ismerőseinknek, akivel csak január első napjaiban, heteiben először találkozunk. Ez a jó kívánság, annak beteljesülése mindenkor jól jött voln idén különösen. Mindenki előtt világos — nálunk a párt és a kormány régóta nem csinál titkot országunk, népgazdaságunk, államháztartásunk helyzetének megismertetéséből —, hogy komoly gondok megoldása, nagy feladatok előtt állunk. Sok cikk, nyilatkozat, rádió- és tévériport hangzott el, látott napvilágot erről, s milliók szeme láttára és füle hallatára zajlott le az országgyűlés téli ülésszaka is a televízió jóvoltából, amelyen gondjainkat és feladatainkat összegezték, sőt: törvénybe foglalták. Amit minden fontos poszton álló vezető hangsúlyozott és hangsúlyoz: új szemlélettel, gyökeresen másként kell dolgoznunk az idén, mint eddig! Ilyeneket persze már sokszor írtunk és mondtunk egymásnak és önmagunknak, de most — a gazdálkodásban erre kényszerítenek a módosított és módosítandó szabályozók is — valóban a tetteken a sor. Lapunk szerkesztésében is igyekeztünk másként, a magasabb követelményeknek megfelelően dolgozni, ami egyebek közt azt jelenti: a termelés, a gazdálkodás az eddigieknél még nagyobb hangsúlyt kap. Azt szeretnénk, ha szövetkezeteink egyre jobban a saját fórumuknak éreznék lapunkat, s minél több gyakorlati problémát írnának meg, s ha kibontakozhatna egy egészséges kritikai szellem. Annak ugyanis, hogy a menet közben előforduló tévedéseket és hibákat mihamarabb észrevegyék minden szövetkezetben, az egyik legfőbb biztosítéka, ha nemcsak elviseljük, de igényeljük is a kritikát. Persze mindez távolról sem azt jelenti, hogy a jövőben csupa bírálat lesz a lap, azonban az élet dinamikáját követve, erősödni fog ez a Ф ♦л