Szövetkezeti Élet, 1977 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1977-01-01 / 1. szám
1977. január VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZÖVETKEZETI ÉLET A VESZPRÉM MEGYEI IPARI, MEZŐGAZDASÁGI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA II. évfolyam 1. számára: 1.50 Ft Közös cél, egységes akarat „Pártunk tovább folytatja bevált lenini szövetkezeti politikáját. Támogatja, hogy a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási és értékesítési szövetkezetek rendeltetésüknek megfelelően hozzájáruljanak a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásához, tevékenységükben erősödjenek a szocialista vonások.” (A XI. kongresszus határozatából) Az elmúlt év szövetkezeteink számára a kongresszusok éve volt. Ezeken az országos fórumokon vitatták meg szövetkezeteink küldöttei gazdálkodásunk, társadalmi, politikai fejlődésünk legfontosabb eredményeit és jövőbeni tennivalóit. Ha ezeknek a nagyjelentőségű tanácskozásoknak határozatait vizsgáljuk, azonnal felfedezhetjük az azonosulást társadalmi céljainkkal, ezen belül is pártunk szövetkezetpolitikájával, a XI. kongresszus határozatainak, a párt programnyilatkozatának idevonatkozó pontjaival. A gazdasági építőmunka feladatai mind az V. ötéves tervben, mind pedig az elkövetkezendő 15—20 évben — tehát a fejlett szocialista társadalom felépítésének időszakában — feszített fejlesztést követelnek szövetkezeteinktől. Nemzeti jövedelmünknek az V. ötéves tervben 30 százalékkal, az ipar termelésének 33—35 százalékkal, az építőiparnak 35—37 százalékkal (ebben benne van ipari, építőipari szövetkezeteink várható teljesítménye is) a mezőgazdaságénak 16—18 százalékkal kell emelkednie. Még nagyobbak a feladatok a távlatokban: az ipar és az építőipar termelés 2,5—3-szorosára, a mezőgazdaságé 1,5—2-szeresére emelkedik. A nagy számok nagy feladatokat takarnak, minden egyes szövetkezeti dolgozótól, tagtól, vezetőktől és beosztottaktól egyaránt, minden eddiginél lelkiismeretesebb munkát, nagyobb erőfeszítéseket követelnek. Megkövetelik a lenini szövetkezetpolitika, agrárpolitika töretlen és folyamatos alkalmazását, a szövetkezetek szocialista jellegének erősítését. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink egyre intenzívebben térnek át az iparszerű, nagyüzemi termelésre, a zárt termelési rendszerek alkalmazására. Arra törekednek, hogy a beruházásokon belül előtérbe kerüljenek a rekonstrukciók, korszerűsödjön a gépállomány, bővül a nagyhozamú növény- és állatfajták elterjesztése, a gabona és az ipari növények hozamának növelésével párhuzamosan megoldják a folyamatosabb zöldség-, gyümölcs-, tej- és húsellátást. Nem kisebb tennivalók várnak az ipari szövetkezetekre sem. Cél, hogy alapvető rendeltetésüknek megfelelően az eddiginél nagyobb ütemben fejlesszék szolgáltató tevékenységüket, egészítsék ki az állami vállalatok tevékenységét elsősorban a ma még hiánycikkek termelésével. A fogyasztási szövetkezeteknek is fontos szerepet kell betölteniök, különösen a kereskedelemben és a vendéglátásban. Mind a megyei értekezletek, mind pedig az országos kongresszusok megállapították, hogy e nagy feladat végrehajtásához szövetkezeteink szilárd gazdasági alapokkal rendelkeznek. Ez a gazdasági szilárdság párosul a vezetés állandó korszerűsödésével, a pártellenőrzés, irányítás hatékonyságának, eredményességének növekedésével. A szövetkezeti munkahelyek politikai gazdái, a pártszervezetek — és ezen belül minden egyes kommunista — mind jobban eleget tudnak tenni azoknak a feladatoknak, melyeket a párt szövetkezeti politikájának következetes helyi alkalmazása tőlük megkíván. Tagadhatatlanul nagy előnyben vannak e tekintetben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az ipari szövetkezetek, ahol a munkaerő koncentráltabb elhelyezése lehetővé tette önálló pártalapszervezetek és helyenként pártbizottságok kialakítását, melyek eredményesen szervezik a munkahelyek, a termelés pártirányítását, ellenőrzését, a politikai képzést. A megnövekedett feladatok fokozottan érvényesítik azt a követelményt is, hogy a gazdasági vezető egyben politikai vezető is. Számos vezetőnek a szövetkezeti mozgalom volt az elsődleges politikai iskola is, és ezt az iskolát becsülettel kijárták. Munka közben sajátították el a gazdasági, és a politikai vezetés tudományát, munkájukkal vívták ki a tagság, a dolgozók megbecsülését, tiszteletét, kiállták a legnehezebb idők próbáit is, felkészültek a magasabb szintű tennivalók ellátására a vezetés korszerű követelményeinek alkalmazására. Mégis, társadalmi céljaink eléréséhez a legfontosabb, legszilárdabb biztosíték a szövetkezeti kollektívák összeforrottsága, egységes cselekvési akarata, amely legszembetűnőbben a szövetkezeti demokrácia érvényesülésében testesül meg. A szövetkezeti tagnak éreznie kell azt a jövőben is, hog nemcsak munkájára, hanem szellemi kapacitására, véleményére is szükség van, minden vezető érte és a közösségért cselekszik, hogy mindenki egyenjogú, egyenrangú társ, bármilyen munkaterületen dolgozik is. Nemcsak könnyebb, hanem eredményesebb ott a munka, ahol helyesen értelmezik és gyakorolják a szövetkezeti demokráciát. (szilágyi) Kialakultak megyénkben a nagy termelőszövetkezeti gazdaságok Balogh Mihálynak, a megyei pártbizottság titkárának nyilatkozata az 1976-os esztendő gazdaságpolitikai tapasztalatairól és az 1977-es év feladatairól Véget ért az 1976-os esztendő, az ipari és a mezőgazdasági üzemekben a végső összegezések készülnek. Ez az év is — bár folyamatos gazdaságpolitikánk megvalósításának egy rövid szakasza volt, éppen úgy mint az elmúlt esztendők bármelyike — mégis különös jelentőséggel bírt. 1976. az V. ötödik ötéves terv nyitánya volt, s döntő lehet a tervteljesítésében, hogy a gyárak, vállalatok, közös gazdaságok miként alapozták meg a további termelést, bővítést, fejlesztést. — Hogyan értékeli az V. ötéves terv első esztendejének gazdasági eredményeit Veszprém megyében a gazdaságpolitikus? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Balogh Mihályt az MSZMP Veszprém megyei bizottságának titkárát. — összességében Veszprém megyére is érvényes mindaz, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának decemberi ülésén közleménybe foglaltak. „A gazdasági munkát nehezítette a világgazdaságban végbemenő kedvezőtlen folyamatok hatása, valamint a mezőgazdaságot sújtó szélsőséges időjárás. Ugyanakkor a végrehajtás szervezettsége erősödött, alapvetően a kijelölt irányba haladunk”. Veszprém megyében az ipari fejlődés meghaladta az országos fejlődés ütemét és megközelíti 12 százalékot. Ezen belül külön kiemelném a rendkívül dinamikusan fejlődő vegyiparunkat, amelynél a termelés fejlődésének mértéke meghaladta a 45 százalékot. Ehhez természetesen hozzájárult, hogy a Péti Nitrogénművek új gyára is bekapcsolódott a termelésbe. Valamennyi vegyi üzemünk tovább korszerűsítette termékösszetételét és bővítette legkeresettebb áruinak válaszékát, növelte mennyiségét is. Ezt a fejlődést úgyszólván teljes egészében a termelékenység növelésével érték el, hiszen megyénk nagyüzemeiben csupán 0,2 százalékkal nőtt a létszám. A mezőgazdasági üzemekben a kedvezőtlen időjárás ellenére is tartották az elmúlt évi termelési szintet és igen biztató folyamat indult el az ipari szövetkezetek tevékenységében is. — Milyennek látja Ön Veszprém megye mezőgazdasági üzemeinek elmúlt esztendejét, gazdálkodásuk alakulását? — Az elmúlt ötéves tervben gyakorlatilag befejeződött megyénkben is a termeőszövetkezetek ésszerű koncentrálása. Átlagban 4—4 és fél ezer hektáron gazdálkodó egységek alakultak ki, s ez a nagyságrend már lehetőséget ad a magasszínvonalú szakember ellátottságra és a korszerű agrotechnika megvalósítására egyaránt. Véleményem szerint az elmúlt esztendőben éltek a gazdaságok a megváltozott nagyságrend adta lehetőségekkel. Ezt bizonyítja többek között, hogy várhatóan egyetlen termelőszövetkezet sem zárja az évet veszteséggel. Megbirkóztak az aszályos időjárással is, s egyes termékekből igen jó hozamokat értek el. így például 34,3 mázsás a búza hektáronkénti átlagtermése, 33,3 az őszi árpáé, 30,3 mázsa volt a tavaszi árpáé. A gazdálkodást bizonyítja például, hogy úgyszólván mindenütt sikerült csökkenteni az energia felhasználást,az üzemanyag költségeket. Az elmúlt esztendőben már a műtrágya mellett jelentősen növelték a szervestrágyázást is. A gondosabb munka eredményeképpen az elmúlt esztendőben 400—450 literrel nőtt a fejési átlag is. — Az időjárás mellett mi okozott legtöbb gondot a mezőgazdaságnak az elmúlt esztendőben? — Arról már többször szóltunk, hogy átmenetileg csökkent a műtrágya iránti igény, de szerencsére ez ma már kiegyenlítődött. Inkább az ellátást érintette az a tény, hogy megyénk elsődlegesen nem étkezési, hanem vetőburgonyát termel, s az elmúlt aszályos esztendőben igen nehéz volt ezt átváltani. Ezt a gondot azonban már megoldottuk import burgonya beszerzéssel. A helyi problémákon túl egyes központi intézkedések is gondot okoztak. Itt említeném az ésszerűtlen gabonafelvásárlást, amely során gyakran a közös gazdaság eladta, később felárral visszavásárolta ugyanazt a terményt. A továbbiakban a közös gazdaságok fontos feladata még a korszerű sertéstenyésztés kialakítása, a meglevő telep bővítése, figyelembe kell venni ugyanis, hogy a Pápai Húsgyárat elsődlegesen megyénk gazdaságainak kell ellátnia. Ugyancsak több gondot kell fordítani a juhtenyésztésre, hiszen egyes tájainkon — főleg a Bakonyban — igen kifizetődő. — Ön említette, hogy igen kedvező folyamat indult el az ipari szövetkezeteknél? — Igen. Az ipari szövetkezeteknél a tanácsi vállalatoknál egyaránt. Tény, hogy ezeknél a gazdasági egységeknél ma még kis hatékonysággal végzik munkájukat. Éppen ezért gondos elemző munkát követően néhány tanácsi vállalat megszüntetésére, illetve szövetkezet összevonására is sor kerül. Megszüntetik többek között a Sümegi Mészművet és az ott felszabaduló munkaerőt a lényegesen hatékonyabban termelő üzemekhez csoportosíthatják át. Az ipari szövetkezeteknél cél, hogy úgynevezett tiszta profilú egységeket alakítsanak ki, olyan nagyságrendet valósítsanak meg, amely már garancia lehet a korszerű termékek előállítására is. Ennek jegyében vonják össze például a veszprémi, pápai és a keszthelyi asztalosipari szövetkezeteket. Ezek a változtatások bizonyosan megteremtik majd a hatékonyabb termelés alapfeltételeit. Éjszakai műszak Egy GAZ—69 típusú kocsiban ülünk — Farkas Károllyal, a csóti Vörös Hajnal Tsz fiatal üzemmérnökével — Bébre igyekezve, ahol két műszakban szántanak a traktorok. A főagronómus szabadságon van, így kölcsönkaptuk a terepjárót, különben didereghetnénk a motorbiciklin, mert a középvezetőknek csak az van. Menet közben kiderül, hogy először Járóházára kell menni forró teáért. Az üzemegység egyik brigádvezetője ott lakik, és a felesége főzi a „védőitalt” az embereknek. Bekopogunk Iványi Gyuláék lakására. — Jó hogy jöttek, éppen elkészült a tea. Kint már biztos nagyon várják — szól ki Iványi néni. — Rum nincs benne — így a férj. Egy tízliteres kannával gyarapodva folytatjuk utunkat. Szó szót követ, és mire a helyszínre érünk, majdnem minden lényeges dolgot megtudok az újszerű munkaszervezésről. Csóton új, most kezdik először. Hat MTZ és két John Deere traktor alkot egy brigádot. A brigádok éjjel-nappal mennek, az emberek egyszer váltanak, így 12 órát dolgoznak. A brigádot egy szerelő teszi „kompletté”, a kisebb javításokat így helyben el lehet végezni. Az idén különösen szükség volt erre a szervezésre, hisz ezer hektárban beszéltek a szántatlan területekről. Naponta 23 órát dőltt a gépek — egy óra a karbantartás. Lehetne még az előnyeit sorolni, de talán ezek a legfontosabbak. * Közben a bébi határba érünk. Fél nyolc van, hamarosan itt a váltás ideje. A GAZ-ból kiszállva érezzük csak igazán az este minden kellemetlenségét. — A nadrágszárat feltúrni — kiált oda valaki. Nagyon igaza van, nagy a sár, két napig esett. A dűlőn motorkerékpár, Zsiguli, egy bódé és egy tartálykocsi parkíroz. A bódéban olajkályha duruzsol, kellemes a meleg. A bódé felszerelése egyszerű. Egy satupad — ezen szerelnek, ebédelnek, vacsoráznak — meg két deszkapad. Nagyobb gondot fordítottak a szerszámokra. A legszükségesebbek kéznél vannak, beleértve a hegesztőt is. Három ember fogad bennünket, mindannyian melegen öltözve, gumicsizmában. Itt van az üzemegység vezetője és traktoros brigádvezetője, meg a központi szerelő. *■ Egyszer csak harsány traktorzúgásra leszünk figyelmesek. Túráztatják a masinákat, az eső feláztatta a talajt, csúszik, pörögnek a kerekek. Ahogy közelednek, kirajzolódik a hat MTZ kontúrja. — És a John Deerek? —• A szomszéd táblán vannak. Tudod, nagyobb teljesítményűek, gyorsabban mennek — mondják szinte egyszerre. A tábla végére érve megállnak. 8 óra, vége a műszaknak. Az emberek lassan, komótosan ballagnak a bódé felé. A 12 órai munka, rázkódás, szerelés kivette erejüket. Fáradtak, de nem csüggedtek. — Hol a váltás? — kérdik kórusban. — Mikor indulhatunk haza? A váltás valóban késett pár percet, de negyed kilencre megérkezett. Az éjszakások is beállnak a bódé előtti körbe, és bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Régi emlékezetes süllyedésekről is szó esik. Aztán rátérnek napi gondjaikra. — Sok a 12 óra, különösen éjjel — méltatlankodik egyikük. — Nem tudok megnősülni, ha éjjel is dolgozni kell — szól közbe egy fiatalember. — Miért nem kapunk meleg ebédet? — kérdi valaki. Nem lehet megállapítani, kik a kérdezők, de nem is fontos. Mindegyiket kérdezhetné bárki. A vezetők igyekeznek magyarázatot adni, látszólag mindenki megnyugszik. — Indulunk — kiáltja a személyszállító kocsi vezetője. — Jó szerencsét! — búcsúznak a hazaindulók. Ennek a bányászköszöntésnek ők tudják az értelmét. " Hasznos, jó" kezdeményezés ez az új munkaszervezés, hiszen nyolc gép száz hektár terület mélyszántását végzi el naponta. A traktorosok szépen keresnek, két-háromszáz forint között van napi munkabérük. Nem is nagyon méltatlankodnak, legfeljebb azért, mert nekik szokatlan még az új módszer. Egy kérdést azért akaratlanul is megfogalmaztak beszélgetés közben: embercentrikus-e ez a szervezés? Gondoltak-e a vezetők arra, hogy meddig lehet napi 12 órában helytállni ? — Gondoltunk — mondja a fiatal agronómus. — Néhány nap múlva mások dolgoznak ugyanilyen munkabeosztásban. Az ebédet sajnos nem tudtuk megnyugtató módon elintézni. Az üzemi konyhánk még nem kész. Mi ketten ebben maradtunk. De a gazdasági vezetés ezzel nem elégedhet meg, a jövőben nemcsak a munka eredményességére és gazdasági hasznára kell gondolni, hanem dolgozóik jogos iényére is. Farkas József