Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZÖVETKEZETI ÉLET A VESZPRÉM MEGYEI IPARI, MEZŐGAZDASÁGI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA VII. évfolyam, 1. szám Ifjúságpolitika 1982. január Ára: 3,60 forint 1981: több gabona, több tej kiszív elnökségi ülés ülésezett a TESZttV elnöksége Tavalyi utolsó ülését tartot­ta meg december 18-án a Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zeteik­ Veszprém megyei Szö­vetsége Gubicza Ferenc elnök­letével a TESZÖV székházának tanácstermében. Elsőként Petras János, a szövetség titkára tájékoztatta a testületet a titkárság által az elnökségi ülések közötti idő­­sza­kban végzett munkájáról. Többek között arról szólt írás­beli előterjesztése, hogy­­ a közgazdasági osztály munka­társai két termelőszövetkezet vezetőségét keresték fel, hogy megbeszéljék, milyen szervezeti változást kell végrehajtani az érvényben lévő közgazdasági rendelkezések és a tsz termé­szeti viszonyai mellett. (Folytatás a 3. oldalon) Az Ipari Szövetkezetek Szövetsé­gének Elnöksége Hörömpöly László elnök vezetésével december 30-án tartotta elmúlt évi utolsó ülését. Az elnökség elsőként Oláh Zoltán osztályvezető előterjesztésében meg­tárgyalta az ipari szövetkezetek if­júsági parlamentjének tapasztala­tait. Második napirendként az el­nökség megvitatta az ipari szövet­kezetek szociálpolitikai tevékenysé­géről szóló beszámolót. Három intézkedési terv tükrében Három helyről kaptam meg a nemrégiben le­zajlott ifjúsági parlamentek anyagait, hogy tudósít­sam az olvasókat; lezajlottak, ezzel, meg ezzel fog­lalkozott az illetékes gazdasági vezető beszámoló­jában, sőt értékes hozzászólásra is akadtak pél­dák. Ha most mégsem az utóbbi négy évben történ­tekről, az Ifjúsági Törvény több-kevesebb sikerrel való megvalósításáról írok, annak oka, hogy a be­számolók többnyire megállapították: a lehetőségek­hez mérten mindent megtett a szövetkezet, az „ide vonatkozó" felsőbb utasítások, rendeletek, határoza­tok és törvénybe iktatott kötelezettségek „maradék­talan végrehajtása érdekében”. Három intézkedési terv fekszik előttem az aszta­lon. Itt-ott aláhúzgáltam bennük a fontosabb ígé­reteket, feladatokat. Kérdőjelek, felkiáltójelek is tarkítják, néhány szavas megjegyzéseim csúfítják a gondosan gépelt lapokat. Három ifjúságpolitikai intézkedési terv három­féle felfogásban fogalmazva, három „helyi adott­sághoz" igazítva. Nem formanyomtatványok, nem kitöltött ifjúságpolitikai űrlapok. Három munka­­közösség, komoly politikai és gazdasági vezetők felelősséggel leírt feladatgyűjteménye négy eszten­dőre. „A magas szerződő felek ...” Ezzel — a diplomáciában használatos frazeoló­giával­­ is kezdődhetne a Balatonvidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, vagy ahogy mindenki ismeri, a berhidai ÁFÉSZ, ifjúságpolitikai intézkedési terve. Már első közcímei is sejtetik a feszes tömörsé­get, amely végigvonul az egész anyagon: „Az in­tézkedési terv célja”; Az intézkedési terv hatálya”; „A végrehajtás ellenőrzése”... Aki nem ismeri a szövetkezet vezetőségét, ebből nyilván valamiféle száraz, szigorú hivatalosságot ol­vasna ki. Pedig szívvel-lélekkel a mozgalomért dol­gozó kollektíva kovácsolódott ennek a közepes mé­retű áfésznek az élére. Olyan területen munkálkodik a szövetkezet, ahol nem is mindig az ellátás okozza a legnagyobb fej­törést, inkább az utánpótlás. Sokszor hallani a mezőgazdaságban az „ipar elszívó hatásáról". A berhidai fogyasztási szövetkezetnél a bőrükön ér­zik ezt a vákuumot. Nem véletlen, hogy a jól gaz­dálkodó, szépen gyarapodó ÁFÉSZ szélesíti a kap­csolatait a működési területén lévő általános is­kolákkal. Azt szeretnék a vezetők, ha a falubeli gye­­­rekek kerülnének eladónak a boltokba, hiszen nem utolsó szempont a helyismeret, a lakossággal már meglévő személyes kapcsolat, a jó igényfelmérő készség. Könnyebb és ésszerűbb ilyen utánpótlást nevelni, bevonni a társadalmi életbe is, mint ki tud­ja honnan ingázókat. Mert egyet ne feledjünk, a boltos is politizál. Ha másként nem, a maga mód­ján, a maga eszközeivel alakítja a közhangulatot. „Valamit valamiért” tartja a szólás, s a vállalati feladatok címszó alatt válik kétoldalúvá az Ifjúsági Törvény helyi alkalmazása. Elsőként ugyanis a fia­talok vállalják, hogy részt vesznek a szocialista munkaversenyben, segítik az áruellátás színvonalá­nak javítását, valamint az üzem- és munkaszerve­zést. A készletgazdálkodás és a vagyonvédelem, a takarékosság ugyancsak bőséges feladattól négy esztendőre. Szerényen húzódik meg a sor végén egy kitétel: a szocialista kereskedelemhez méltó maga­tartásukkal a fiatalok elősegítik az udvarias ki­szolgálást. Mostanában — egy-két évtizede tán — az áruválaszték, illetve a hiánycikkek garmadája mellett kedvenc újságírói pellengér a közönyös, elutasító kereskedői magatartás. Városban éleseb­ben mutatkozik ez a jelenség, de vidéken sem ör­vend mindenhol közszeretetnek a boltos. Az egyik „szerződő fél" után a másik, a szövet­kezet vezetősége vállal kötelezettségeket. ígérik, az ifjúság méltó módon képviseltetheti magát az üze­mi demokrácia fórumain, s a társadalmi szervek vezetőségeiben. Magára vállalja az ÁFÉSZ a továbbtanulással, a szakmai képzéssel járó sok-sok pillanatnyi hátrányt, s az anyagiak jó részét. Ezért csak annyit kérnek, tanuljanak jól a fiatalok, s majdan képesítésüknek megfelelő poszton bizonyítsanak. Ezek után már nem lep meg, hogy a legalább köze­pes eredményt elérő szakmunkástanulókat az éves nyereségből is részesítik, s a harmadik év második felétől gyakorlatilag „segédként" díjazzák. Amikor a pályakezdők beilleszkedése kerül szó­ba a tervezetben, az a kellőnél rövidebben, igen általánosan, szinte csak súrolja az ember életében oly döntő mozzanatot. Ez az a pont, ahol először megítéltetik a közösség által a fiatal, s a fiatal által a kollektíva. Az indulás sokat javíthat is, ront­hat is a további pályaíven. Akad azért olyan is, amivel nem egészen érthet egyet az újságíró. A kismamák, a gyermekgondozá­si szabadságon lévők részére miért pont kétéven­kénti találkozókat terveznek? Kapcsolattartásnak ez hatástalannak tűnik, és ezt az sem enyhíti, hogy a közgyűlésekre a kismamák is hivatalosak. Ugyancsak figyelmet keltő, csupán ellenkező elő­jellel, hogy az áruellátás megszervezésénél a fia­talság, mint réteg igényeinek megfelelő cikkek be­szerzésére fokozottan figyelnek. Az intézkedési tervet az igazgatósági elnök, a szakszervezeti bizottság titkára és a párttitkár, va­lamint az ifjúsági bizottság elnöke írta alá egyet­értésük, s a közös akarat jegyében. Az utánpótlásért Hét pontból, hét fejezetből áll a Zöldért Vállalat ifjúságpolitikai intézkedési terve. Két teljes oldalon át részletezi, miként, milyen eszközökkel, milyen patronálós hálózattal tegyék könnyebbé a fiatalok kezdő lépéseit. Mindjárt az elején a szakma elsajátításához kí­vánnak hozzájárulni azzal, hogy a szakmunkáskép­ző iskolával az eddigieknél szorosabb kapcsolatra törekednek, majd sorban a patronálási rendszer kö­vetkezik. öt esztendőn át egyengeti egy-egy ráter­mett, szakmailag kiváló dolgozó a rábízott ifjú út­ját. Számomra örvendetes és szimpatikus vonása e fejezetnek, hogy a vállalat vezetésének figyelme ki­terjed a patronálókra is. Ezt rögtön, „helyben” rögzítik: a jutalmak, kitüntetések alkalmával előnyt élveznek az utánpótlást nevelő, tapasztalt szakem­berek. Bizonyáig nem csupán formaság az sem, ami a Zöldértnél élő demokratikus szellemre utal, ugyanis az iskolából kikerült ifjú szakmunkások lehetőséget kapnak, hogy maguk válasszák meg kölcsönös meg­állapodással, hová, melyik munkahelyre mennének legszívesebben dolgozni. Mindebből kiderül, hogy a vállalatnak fontosak a fiatalok, fontos az utánpótlás. Igyekeznek meg is tartani a náluk képzett tanulókat, és szép gesztus­sal rendes munkaviszonynak ismerik el az itt eltöl­tött három tanuló esztendőt a törzsgárdatagság szempontjából. A Zöldért Vállalat ifjúságpolitikai intézkedési ter­ve a sok-sok segítség dokumentumba foglalása után azzal fejeződik be, hogy a végrehajtás során a mulasztást elkövető dolgozót felelősségre vonják hibázásáért, a fiatalok pedig éljenek jogaikkal, és bátran lépjenek föl az őket sértő magatartásokkal szemben. így csonka a terv, hiszen ide illett volna még egy mondat. Körülbelül ez: a fiatalok érezzék megtisz­teltetésnek, hogy ilyen alaposan és ekkora szere­tettel segítik őket első lépéseik megtételében, ezért azon igyekezzenek, hogy a rájuk fordított energiát legjobb tudásuk szerint, a legjobb hatásfokkal hasz­nosítsák a vállalat céljainak eléréséhez. Előlegek Fogyasztási szövetkezeteink között különleges hely­zetben dolgozik a Balatonfüred és Vidéke ÁFÉSZ. Tevékenysége egyik fő meghatározója az idegen­­forgalmi reflektorfényben álló természeti környezet: Balatonfüred és vidéke, amint az a szövetkezet ne­vében is olvasható. A tagságnak óriási forgalomingadozásokkal kell számolni, de ezt már megszokta. Az ifjúsági parlament elé terjesztett intézkedési tervük - tévedés ne essék, nem bántó szándékkal mondom — érdekes mód, bárhonnan indul ki, mindig az anyagiaknál köt ki. Azzal kezdődik, hogy a területükön működő KISZ-szervezetekkel ismétel­ten keresik a kapcsolatot. Dicséretes törekvés a szövetkezet vezetőitől, hogy ők keresik az ifjúsági szervezeteket, pedig úgy hiszem, ennek fordítva kellene lennie. A tag- és utánpótlás-szervezésnek ilyetén módját választotta a falusi fiatalság köré­ben az ÁFÉSZ. Azt azonban bajosan hiszem, hogy a vezetőség ne ismerné eléggé a környékbeli ifjú­ság problémáit, hiszen közöttük élnek, lépten-nyo­­mon találkoznak ezzel a nemzedékkel. A szövetkezet bőkezűségére vall, hogy a problé­mák feltérképezése után nyomban hajlandók a fa­lusi fiatalság politikai, kulturális és sportolási igé­nyeit anyagilag is támogatni. Lehet, hogy rosszul értelmezem, de a fiatal dol­gozók munkabérüknek megállapításánál az idősebb dolgozókkal szembeni alapvetően hátrányos helyzet kiküszöbölését ígéri a vezetőség. Meggyőződésem, hogy ezen a téren náluk eddig sem akadtak nagy problémák, s bár nem vagyok fiatalságellenes, még­is úgy hiszem, mielőtt jól megfizetnek egy-egy ifjú kereskedőt, vagy vendéglátóst, azoknak nem ártana az idősebbektől egy s mást eltanulniuk, ellesniük, hiszen senki sem jön szakmával, szaktudással a vi­lágra. Annak megszerzéséhez hosszú esztendők ki­tartó, következetes munkája szükséges. A javakora­beli dolgozók többsége pedig éppen ezzel az előnnyel rendelkezik, s ennek bizony az anyagiak­ban is meg kell mutatkoznia. Vagyis előbb a bizo­nyítás, aztán a díjazás. Vajon mit kérhet majd számon az ifjúságpoliti­kai intézkedési tervben foglaltak alapján a szö­vetkezet vezetősége az 1984-es ifjúsági parlamen­ten? Minek alapján mondhat bírálatot? Kívánom, ne kelljen kritikát gyakorolnia. Szimpatikus a tervben az iskolaszövetkezet meg­alakításának szorgalmazása. Jó, hogy meghívják az igazgatóság fiatalokat érintő kérdésekkel foglalko­zó üléseire az ifjúsági bizottság elnökét, örvende­tes, hogy a fiatalokat érintő döntésekben a KISZ- titkár gyakorolhatja véleményezési, illetve egyet­értési jogát. Szép kezdeményezés a végzős szak­munkástanulók ünnepélyes fogadtatása, a gyesen lévő kismamák rendszeres tájékoztatása. Biztonság­érzést nyújt a fiataloknak a 150 ezer forintos la­kásépítési és az 50 ezer forintos ifjúsági alap. Öröm olvasni erről a nagy-nagy segítőkészségről, a jóindulatú gondoskodásról, amellyel körülveszik az életet kezdőket. Talán sokuknak a szülői ház sem nyújtott ennyi mindent egyszerre. A mérleg viszont akkor kerül egyensúlyba iga­zán, ha mindkét serpenyőbe - legalábbis megkö­zelítőleg - egyforma súlyokat tesznek. Gy. J.

Next