Szövetkezeti Értesítő, 1909 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1909-02-06 / 1. szám

1. szám. Budapest, 1909 február 6. 1. évfolyam. AZ ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kapható az Általános Fogyasztási Szövetkezet összes üzleteiben. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Wesselényi­ utca 18. Megjelenik minden hó elsejét követő szombaton. A szövetkezet alapelvei: Közös termelés! Közös fogyasztás ! Közös haszon! Egyes szám­ára: Szövetkezeti tagoknak — -- 4 fillér. Nem tagoknak.................­ — 8 fillér Előfizetési dij postai szállítással 1 évre 2 korona. Mit akarunk? Annak rendje és módja szerint ezennel be­kopogtatunk a jó emberek lakásába és miután bebocsáttattunk, illő szerénységgel beszámolunk arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk, egy­szóval : bemutatkozunk. Nevünk: Szövetkezeti Értesítő; szülőanyánk: az uzsorának ezerféle faja; nemzőnk: az ön­tudat; célunk: a kisemberek fölvilágosítása, rá­vezetése arra az útra, a­melyen haladva, gond­terhes megélhetésüket tűrhetőbbé tehetik. Nem ijedünk meg az ellenvetéstől: Nini, már megint egy fogadatlan prókátor, a­ki hívatlanul tolja föl magát apostollá; már megint egy, a­ki bennünket fölvilágosítani akar, holott ezt annyian ígérték már és ígérik napról-napra és végül­­ becsapják az embert. Nem ijedünk meg a le­­küzdhetetlennek látszó akadályoktól sem, a­melyek leginkább egy mondatban fejezhetők ki: A sze­gény ember önmagának a legnagyobb ellen­sége. Szóval: semmitől sem ijedünk meg, ha­nem haladunk a magunk szigorúan megszabott útján. Rendíthetetlen bátorságunknak magyará­zata az a meggyőződés, hogy születésünk köz­­szükségletből fakadt és az az erős elhatározá­sunk, hogy feladatunkat talán néha több jó­akarattal, mint rátermettséggel, de föltétlen becsületességgel igyekezünk megoldani. * A kiváltságosok kicsiny osztályának kivételé­vel, minden lakója ennek az országnak napról­­napra, óráról-órára súlyosan érzi, hogy a meg­élhetés mind nehezebbé válik. A jövedelem, a kereset nem emelkedik, vagy ha igen, távolról sem olyan arányban, mint a­milyen rohamlépés­­ben drágulnak a megélhetéshez nélkülözhetetlen Melmi cikkek, a lakás és ruha árai. Mindnyájan nyögünk a drágaság súlya alatt, de legtöbben megelégszenek a sóhajtozással, mások meg, régi magyar szokás szerint, zsebben tartott öklüket szorongatják. Pedig ez is, az is hiábavaló, mert sem a gyámoltalan sóhajtozás, sem a nagyhangú fenyegetés nem változtat a helyzeten. Csak a céltudatos munka. Erre a céltudatos munkára az olvasókat föl­hívni, ennek a szükségességéről őket meggyőzni, a védekezés útját megmutatni és az áruelosztás­nak mai igazságtalan és természetellenes módja ellen intézendő erőteljes támadást szervezni és irányítani, — ezt a feladatot tűzte maga elé a Szövetkezeti Értesítő. Az uralkodó osztály egyoldalú, önző gazdaság­­politikája, a­mely az egyik oldalon néhány agrá­rius nagyúr profitja érdekében elzárja a vám­sorompókat a behozatal elől, a másik oldalon meg ugyanazok érdekében mindenféle kedvez­ményekkel elősegíti az élelmicikkek és nyers áruk kivitelét,­­ éppen úgy drágítja a megélhe­tést, mint az igazságtalan adózási rendszer, me­lyet az urak parlamentje a saját érdekükben és a nép rovására, az utóbbi megkérdezése nélkül csinált és most készül még rosszabbá tenni és a­melynek legnagyobb igazságtalansága abban van, hogy a szegény embernek sem jogot, sem kellő védelmet nem nyújtó állam kiadásainak nagy részét a szegény ember megélhetését sújtó fogyasztási adókból teremti elő. Ugyanerre a lapra tartozik a székesfőváros háziurakból, gázbárókból és panamistákból álló urainak népellenes politikája, akik maguk között kaszinói szellemben, a kéz­ kezet mos elve értel­mében igazgatják ezt a milliós várost és csaknem annyira vitték már, hogy a szegény embernek a beszívott levegőt is pénzért mérik. A­mit pedig állam és község még ezek után

Next