Szövetkezeti Értesítő, 1909 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1909-02-06 / 1. szám
2. oldal I. évfolyam SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ meghagy, azt elszedi a fogyasztó szája elől a háziúr és a közvetítő kereskedelem, akik a mai gazdasági berendezkedésnek és kezdetleges áruelosztási formának a teremtményei, akiket azonban nemcsak nélkülözni kell, de céltudatos, kitartó munkával lehet is. E célok elérésére, tehát a megélhetés könynyebbé tételére harcot, nagy, hatalmas akciót indítani, ez lesz a mi feladatunk. Hathatós eszközül célunk elérésére a szövetkezeti mozgalom istápolása és propagálása kínálkozik. Főleg pedig a fogyasztási szövetkezeti mozgalom szervezése, amely nemcsak legfontosabb része a szövetkezeti mozgalomnak, hanem alapja, kerete az egésznek s ezen az alapon nyugszik, ebben a keretben helyezhető el legbiztosabban és legtöbb eredménynyel a termelő-, hitel-, takarék-, házépítő- stb. stb. szövetkezeti forma. Az a meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalom csonka a szövetkezeti mozgalom nélkül. Hiába vívnak ki a szakmai szervezetek sokszor erős küzdelem és sok áldozat árán tagjaik részére bérjavítást, ha az kamatostól visszavándorol a háziurak és élelmiszer-uzsorások zsebébe. A céltudato munkásmozgalomnak nélkülözhetetlen alkotórésze a szövetkezeti mozgalom úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból. Ezt az állítást nem mi találtuk ki, hanem külföldi példák bizonyítják. De éppen ezért nem vagyunk ráutalva a sötétben való tapogatózásra, mert a művelt Nyugat országainak példája nyílegyenesen kijelöli számunkra az utat, amelyen haladnunk kell. Angol- és Skótország, Németország, Belgium, Hollandia, Svájc, Ausztria, Olaszország szövetkezetei világító tornyokként állnak előttünk, egy-egy állomást jelezve megteendő utunkon. Nem elég azonban ezekre a példákra hivatkoznunk. Hogy utánozhassuk, ismernünk kell őket. Nagy súlyt helyez tehát a Szövetkezeti Értesítő arra, hogy a külföldi szövetkezeti mozgalom létesítését, fejlődését, fontosabb eseményeit és az általa elért eredményeket hűen bemutassa, mert ezek a képek hű tükrei egyúttal a mi mozgalmunknak is. Ugyanazt az utat kell megtennünk, hogy ugyanolyan, ma még egyeseknek elérhetetlennek látszó óriási eredményeket érhessünk el. Ez a mi programmunk. Mindenkit, aki ezt a programmot magáévá teszi és érette munkálkodni kész, pártpolitikai és felekezeti különbség nélkül szívesen, testvéri szeretettel üdvözlünk táborunkban és köszönettel vesszük, ha bennünket szellemileg is támogatnak. A szerkesztőség. Az asszony és a fogyasztási szövetkezet. Nem azért húzódom ezzel a kis dolgozatommal a vonal alá, mintha a tárcairáshoz jobban értők speciális munkájába akarnék belekontárkodni, hanem azért, mert a férfiaknak és asszonyoknak egyaránt kellemetlen igazságokat akarok elmondani s azt remélem, hogy ezt a vonal alatt nem veszik olyan zokon, mintha ugyanazt nagyképűsködő komolysággal például vezércikkben mondanám el. * Ha az ember általánosságban a teremtés koronája, akkor ennek a koronának legékesebb drágaköve kétségtelenül az asszony. Ő ad az úgynevezett koronának fényt, az életnek tartalmaz, ő képezi az alapját, a kereteit, a lényegét az emberi boldogságnak. Asszony nélkül nem korona a «korona», nem élet az élet; asszony nélkül borongós, sivár volna a földi lét, sőt egyáltalán nem volna lét, mert az életet egyenesen, megváltoztathatatlanul az asszony adja. Asszony nélkül tehát a férfi férfi ugyan, de nem ember. Csak félember. Egész emberré az asszony teszi. Az asszony szíve nagy, határtalan szeretetre képes, de gyűlölni is rettenetesen tud. Az asszony szeretete fölemel, éltet, boldogít, a gyűlölete eltipor, megsemmisít. Hogy miért mondom el mindezt? Nem azért, mintha csak az asszonyt akarnám dicsérni. Ők arra nincsenek rászorulva, bár talán nem haragszanak meg érte. Hanem elmondom azért, mert a szövetkezeti mozgalom, különösen pedig a fogyasztási szövetkezet elsősorban az asszony szeretetére van utalva. Egy asszony többet használhat a fogyasztási szövetkezetnek, mint 50 férfi, de többet is árthat. Amivel azonban nem azt mondom, hogy tehát a férfi ne agitáljon a szövetkezet érdekében. Sőt. A fogyasztási szövetkezetre az asszony szeretete annyi, mint a virágra az éltető tavaszi napsugár. E nélkül elszárad, elhervad. Hogy már most a tárgyra térjek, kijelentem, hogy meggyőződésem szerint el fog következni az idő, talán sokkal előbb, semmint hinnék, hogy az asszonyok általában szeretetükbe fogadják a szövetkezetet s attól kezdve kétségtelenül rohamlépésben fog az nőni, terjeszkedni, gyarapodni és igazi céljához közeledni. Mert ha az asszonyok szeretettel fölkarolják a fogyasztási szövetkeze ügyét, ha az asszonyok válnak az eszm apostolaivá, ki tudna akkor ellentállni.