Szövetkezeti Értesítő, 1909 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1909-02-06 / 1. szám

2. oldal I. évfolyam SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ meghagy, azt elszedi a fogyasztó szája elől a háziúr és a közvetítő­ kereskedelem, a­kik a mai gazdasági berendezkedésnek és kezdetleges áru­elosztási formának a teremtményei, akiket azon­ban nemcsak nélkülözni kell, de céltudatos, ki­tartó munkával lehet is. E célok elérésére, tehát a megélhetés köny­­nyebbé tételére harcot, nagy, hatalmas akciót indítani, ez lesz a mi feladatunk. Hathatós eszközül célunk elérésére a szövet­kezeti mozgalom istápolása és propagálása kínál­kozik. Főleg pedig a fogyasztási szövetkezeti mozgalom szervezése, a­mely nemcsak legfonto­sabb része a szövetkezeti mozgalomnak, hanem alapja, kerete az egésznek s ezen az alapon nyugszik, ebben a keretben helyezhető el leg­biztosabban és legtöbb eredménynyel a termelő-, hitel-, takarék-, házépítő- stb. stb. szövetkezeti forma. Az a meggyőződésünk, hogy a munkásmoz­galom csonka a szövetkezeti mozgalom nélkül. Hiába vívnak ki a szakmai szervezetek sokszor erős küzdelem és sok áldozat árán tagjaik részére bérjavítást, ha az kamatostól visszavándorol a háziurak és élelmiszer-uzsorások zsebébe. A cél­­tudato­­ munkásmozgalomnak nélkülözhetetlen alkotórésze a szövetkezeti mozgalom úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból. Ezt az állítást nem mi találtuk ki, hanem­­ külföldi példák bizonyítják. De éppen ezért nem vagyunk ráutalva a sötétben való tapogatózásra, mert a művelt Nyugat országainak példája nyíl­egyenesen kijelöli számunkra az utat, a­melyen haladnunk kell. Angol- és Skótország, Német­ország, Belgium, Hollandia, Svájc, Ausztria, Olaszország szövetkezetei világító tornyokként állnak előttünk, egy-egy állomást jelezve meg­teendő utunkon. Nem elég azonban ezekre a példákra hivat­koznunk. Hogy utánozhassuk, ismernünk kell őket. Nagy súlyt helyez tehát a Szövetkezeti Értesítő arra, hogy a külföldi szövetkezeti moz­galom létesítését, fejlődését, fontosabb esemé­nyeit és az általa elért eredményeket hűen be­mutassa, mert ezek a képek hű tükrei egyúttal a mi mozgalmunknak is. Ugyanazt az utat kell megtennünk, hogy ugyanolyan, ma még egyesek­nek elérhetetlennek látszó óriási eredményeket érhessünk el. Ez a mi programmunk. Mindenkit, a­ki ezt a programmot magáévá teszi és érette munkál­kodni kész, pártpolitikai és felekezeti különbség nélkül szívesen, testvéri szeretettel üdvözlünk táborunkban és köszönettel vesszük, ha bennün­ket szellemileg is támogatnak. A szerkesztőség. Az asszony és a fogyasztási szövetkezet. Nem azért húzódom ezzel a kis dolgozatom­mal a vonal alá, mintha a tárcairáshoz jobban értők speciális munkájába akarnék belekontár­­kodni, hanem azért, mert a férfiaknak és asszonyok­nak egyaránt kellemetlen igazságokat akarok elmondani s azt remélem, hogy ezt a vonal alatt nem veszik olyan zokon, mintha ugyanazt nagyképűsködő komolysággal például vezércikk­ben mondanám el. * Ha az ember általánosságban a teremtés koro­nája, akkor ennek a koronának legékesebb drágaköve kétségtelenül az asszony. Ő ad az úgynevezett koronának fényt, az életnek tartalmaz, ő képezi az alapját, a kereteit, a lényegét az emberi boldogságnak. Asszony nélkül nem korona a «korona», nem élet az élet; asszony nélkül borongós, sivár volna a földi lét, sőt egy­általán nem volna lét, mert az életet egyenesen, megváltoztathatatlanul az asszony adja. Asszony nélkül tehát a férfi férfi ugyan, de nem ember. Csak félember. Egész emberré az asszony teszi. Az asszony szíve nagy, határtalan szeretetre képes, de gyűlölni is rettenetesen tud. Az asszony szeretete fölemel, éltet, boldogít, a­ gyűlölete eltipor, megsemmisít. Hogy miért mondom el mindezt? Nem azért, mintha csak az asszonyt akarnám dicsérni. Ők arra nincsenek rászorulva, bár talán nem harag­szanak meg érte. Hanem elmondom azért, mert a szövetkezeti mozgalom, különösen pedig a fogyasztási szövetkezet első­sorban az asszony szeretetére van utalva. Egy asszony többet hasz­nálhat a fogyasztási szövetkezetnek, mint 50 férfi, de többet is árthat. A­mivel azonban nem azt mondom, hogy tehát a férfi ne agitáljon a szövetkezet érdeké­ben. Sőt. A fogyasztási szövetkezetre az asszony szere­tete annyi, mint a virágra az éltető tavaszi nap­sugár. E nélkül elszárad, elhervad. Hogy már most a tárgyra térjek, kijelentem, hogy meggyőződésem szerint el fog következni az idő, talán sokkal előbb, semmint hinnék, hogy az asszonyok általában szeretetükbe fogadják a szövetkezetet s attól kezdve kétségtelenül roham­lépésben fog az nőni, terjeszkedni, gyarapodni és igazi céljához közeledni. Mert ha az asszonyok szeretettel fölkarolják a fogyasztási szövetkeze ügyét, ha az asszonyok válnak az eszm apostolaivá, ki tudna akkor ellentállni.

Next