Szövetkezeti Értesítő, 1910 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-15 / 1. szám
4. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ II. évfolyam Bizonyíték. Mindig hirdettük, hogy a közvetítő kereskedő mesterségesen drágítja az árukat. Amikor nemrégiben felemelték a tej árát a tejtermelők, a közvetítő kereskedő a felemelt árnak a dupláját számította, neki még külön is hasznot kell venni. Ugyanez történt most Stuttgartban is. A tejtermelők felemelték a tej árát egy pfennigel, természetes, hogy a közvetítő kereskedők itt is siettek kihasználni az alkalmat és elhatározták, hogy a tej árát két pfenniggel emelik. Szerintük a fogyasztók azt az egy fillér különbséget nem érzik meg, ők ellenben ebből vagyont gyűjtenek. Íme a bizonyíték arra, hogy a közvetítő kereskedő minden alkalmat megragad, hogy a fogyasztót kizsarolhassa, a tunya fogyasztó pedig ahelyett, hogy a szövetkezeti mozgalom támogatásával kiküszöbölné a rajta élősködő közvetítő kereskedőt, tűri, hogy kiszipolyozzák. Miként terjesszük a szövetkezeti eszmét ? A Genossenschaftliche Rundschau Hamburgban körkérdést intézett a tagokhoz aziránt, milyen eszközökkel lehet a szövetkezeti eszmét a legelterjedtebbé tenni. A beérkezett különféle javaslatok után a G. R. azt ajánlja, hogy az eszme elterjedésének a legjobb eszköze a sajtó. A szövetkezeti sajtó elterjedésével terjed maga az eszme is. Így hát minden tagnak azon kell lenni, hogy a szövetkezeti eszmét ismertető lapot mindenütt, ahol a tagok megfordulnak, terjesszék. Szerinte ennek a módja nagyon egyszerű. Az elárusítóhelyeken, a raktárakban mindenütt van néhány száz példány a lap legutóbbi számából. A tagok vegyenek magukhoz néhány példányt s a műhelyben munkástársaiknak, a házban lakótársaiknak, a családban rokonaiknak, a szervezetben tagtársaiknak igyekezzenek azt néhány fillérért eladni. Az, aki a szövetkezeti lapot olvassa, rájön arra, hogy a szövetkezésben rejlő erő által kedvezőbbé teszi a megélhetését s igy könnyebben sikerül őt a szövetkezet tagjává megnyerni. A G. R.-nak eme sorai teljes egészében reánk is vonatkoznak, annyira hű tükre annak, amit a Szövetkezeti Értesítő olvasóinak, az Általános Fogyasztási Szövetkezet tagjainak is meg kellene tenniök. Utánozzuk a hamburgi szövetkezeti harcosokat, szerezzünk mi magunk tagok a lapnak nagy olvasóközönséget, hogy ez által a szövetkezetnek minél több tagja, az eszmének minél több harcosa legyen. Részetesen a munkások képtelenek voltak erre válaszolni. Mindenesetre jellemző az eset. Jellemzi a magyarországi közegészségügyi hatóságokat és viszonyokat. Azokban a mindenféle kis cukrosboltokban, ahol ezeket és az ehez hasonló egészségtelen, festett cukrocskákat árulják, csak a szegény ember és azok gyermekei vásárolnak. Az úri gyermekek, a gazdag szülők, azok nagyon jól tudják, hogy itt, olcsó pénzen csak egészségtelen árut kapnak. És mert a gazdagok nem keresik fel ezeket a kis boltokat, a hatóságok sem törődnek vele. A közegészségügyi hatóságok védelmét mi hiába várjuk, a szegény ember egészségét nem az fogja megvédeni. Azt csak a munkás védheti meg maga, mégpedig úgy, hogy semmit sem vásárol, sem ő maga, sem pedig gyermekei idegen helyen, hanem csak az általa alapított, vezetett és fentartott szövetkezetekben. Ott csak jó árut kap, amely nem ártalmas az egészségre. De e mellett hozzájárul ahoz is, hogy a szövetkezet fejlődésével teljesen kiküszöbölhető legyen a mérgezett élelmiszereket árusító közvetítő kereskedő. Ez is „szövetkezet“. A Máv tisztviselői «Takarékosság» címen szövetkezetet alakítottak. Az összes napilapok «törvényszéki rovatai» most ezzel a szövetkezettel foglalkoznak azért, mert a szövetkezet pénztárosát és könyvelőjét, akit közben szabadlábra helyeztek, a Máv főtisztviselőit letartóztatták. Annyira szívükön viselték a tagok érdekeit, hogy a szövetkezet egész készpénzvagyonát elsikkasztották. Bizonyára úgy gondolkodtak, hogy a tagoknak teljesen egyre megy, hogy a szövetkezetben fekszik-e pénzük vagy a főtisztviselők zsebében. A megindított vizsgálat eddig kiderítette, hogy az üzleti könyveket meghamisították, valamint a valótlan adatok bejegyzésével töbszörös okirathamisítást követtek el. A tagok annyira megbíztak a szövetkezet eme két vezetőjében, hogy a szövetkezetet teljesen ellenőrzés nélkül hagyták. S így történhetett meg az, hogy egyes igazgatósági tagok is minden váltóaláírás nélkül nagyobb összegeket vehettek fel. A károsult tagok egy része most bűnügyi zárlatot kér az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagoknak a vagyonára, valamint a magyar államvasutaktól járó fizetésére. Persze a szegény tagok, az államvasutak alantasabb hivatalnokai, munkásai kényszerítve vannak arra, hogy a főtisztviselők által alakított «szövetkezetek» tagjai legyenek. A vasútnál dívó fegyelem pedig megköveteli azt, hogy a «fölöttes» tettét bírálni nem szabad. Vagy merte volna csak valamelyik «tag» a főellenőr urak munkáját bírálgatni, annak ugyancsak elhúzták volna a nótáját másutt. Mindez azt bizonyítja, hogy a munkások csak ott, annál a szövetkezetnél védhetik meg érdekeiket, ahol nemcsak «joguk» van az ügyek intézésébe beleszólani, hanem ezt minden «megtorlás» nélkül meg is tehetik. Az ilyen szövetkezetnél nem uralkodik a «Takarékosság» elve. SZÖVETKEZETI HÍREK. Ausztria. Új munkás nagy bevásárló szövetkezet Prágában. Munkások termelő és bevásárló szövetkezete címmel a cseh- és morvaországi fogyasztási szövetkezetek egy nagybevásárló szövetkezetet alakítottak. A szövetkezet tőkéje a tagok befizetéseiből áll. Minden csatlakozott szövetkezet tagonként 2 koronát jegyzett. Termelő szövetkezetek 100.000 korona forgalomig 1250 koronát, 300.000-ig 750 koronát és 500.000 korona for-