Szövetkezeti Értesítő, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
2 oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ IX. évfolyam van, hiszen — mondjuk mi — nem is lehet készen! Vagy lehet-e készen az olyan gazdaságpolitikai alapszerződés, amely a fogyasztók életérdekeinek minden kérdésében dönt, amikor még egy szóval sem kérdezték éppen ezektől a fogyasztóktól: mit kivonnak a kiegyezéstől? Lehet-e készen? ... A termelőket meg is kérdezték, meg is hallgatták már. Mikor kérdezik és hallgatják meg a fogyasztókat? Az agrárius kívánságok a mezőgazdasági vámok felemelésére, a húsbehozatal korlátozására és megtiltására már elhangzottak. Most tehát forduljanak a fogyasztók szervezeteihez — találhatnak politikait is, gazdaságit is, megtalálhatják, ha akarják, a legszorosabb értelemben vett fogyasztószervezetet, az Általános Fogyasztási Szövetkezetet is — és hallgassák meg azokat! Hallgassák meg azokat az érveket, amelyekkel minden mezőgazdasági és pénzügyi (pusztán árdrágító) vám, minden közvetett (szintén csak árdrágító) adózás ellen tiltakoznak! Amíg ezeket nemcsak meg nem hallgatják, de amíg ezekre rá nem hallgatnak, addig a még nem kész kiegyezés ne is legyen készen, mert elkészülte súlyos csapást jelent mindazokra a milliókra, akiknek a legnélkülözhetetlenebb szükségleti cikkek nem dús jövedelmet, hanem csak gondot és bajt jelentenek. g. SZEMLE. és 548. számú rendeleti A háborúnak kellett eljönni, három esztendőn keresztül embervérnek kellett folyni, a lakosságnak éheznie és koplalnia kellett, az üzérek ezreinek kellett a háborús nyomoron meggazdagodni, amíg végre rájöttek a hivatalos körök arra, hogy a közélelmezés lebonyolításában a szövetkezetek megbízható éspróbált szervek. A Közélelmezési Hivatal az 5948. számú rendeletével ezt adja tudtúl a törvényhatóságoknak. Magyarországon közintézményeknek, különösen azoknak a fogyasztási szövetkezeteknek, amelyek a fogyasztók és nem a termelők, vagy magánosok érdekét szolgálják, nem könnyű ilyen hatósági elismeréshez jutni, mert nálunk a magánvállalkozás érdekeltsége összeköttetésénél fogva azt is megakadályozni igyekszik, hogy a fogyasztási szövetkezetek kifejlődjenek, hogy azok a kitűzött cél felé haladhassanak. A kereskedelmi érdekeltségek mindent megtettek és megtesznek, hogy a szövetkezetek munkája elé gátat emeljenek és így az egyedül üdvözítő profitot megmentsék. A háború különösen alkalmat adott nekik erre. Hogy mégsem győzedelmeskedhettek a ■fogyasztási szövetkezetekkel szemben, ez kapzsiságuknak is tudható be. Ennek a rendeletnek a megszületése — amelyet itt közlünk — is ennek tulajdonítható. Azt mondja a Közélelmezési Hivatal rendelete: „Felhívom, hogy a törvényhatósága területén működő összes fogyasztási szövetkezeteket (a Hangya és a keresztény központtal összefüggő és attól független szövetkezetek) a közélelmezés lebonyolításában a tömeg élelmicikkek szétosztásánál mint megbízható és kipróbált szerveket használja fel és azok működési körét területileg megállapítván, liszttel mint egyéb élelmicikkekkel aránylagosan lássa el. Különösen kikötöm azonban, hogy a szövetkezeteket kötelezze arra, hogy működésükben a körzetükhöz tartozó összes hatósági ellátásra igényt tartó polgárt egyenlően szolgálják ki és a szövetkezeti tagokat semmiféle előnyben ne részesítsék.“ Észre kellett venniök a fogyasztási szövetkezeteket, mert a mai mérhetetlen élelmiszeruzsora előmozdításából a kereskedők annyira kivették a részüket, hogy az egész „tisztes“ kereskedelem minden „tisztessége“ örökre kompromittálódott. Ezzel szemben egyedül a fogyasztási szövetkezetek voltak azok, amelyek még ezekben a kereskedők által súlyosbított időkben is tőlük telhetőleg segítették a fogyasztókat az uzsora elleni védelemben. Hogy működésükkel mégsem tudták annyira ellensúlyozni a visszaéléseket, az egyedül annak tudható be, hogy nálunk a visszaélők szabadjukra hagyattak, a fogyasztó meg pedig szabad préda volt. Ilyen viszonyok mellett nehéz volt a szövetkezetek munkáját irányítani. De hogy mégis sikerült nekik eredményes munkát végezni, azt éppen ez a rendelet igazolja és azzal ma, ha későn is, teljes elismerést nyújt a szövetkezeteknek. A Közélelmezési Hivatal, amely fennállása óta sok visszásságot szüntetett meg és sok visszaélésnek és visszaélőnek szegte nyakát, felismerte a fogyasztási szövetkezetek hasznos munkáját és módot nyújt, amint ebből a rendeletből kivesszük, a szövetkezeteknek, hogy tagjaik érdekeit még az eddigieknél is fokozatosabban teljesíthessék. De mert Magyarországon vagyunk, nem merünk még ebben a rendeletben sem hinni. Azért, mert tudjuk és tapasztaltuk már elégszer, hogy a legszebb rendelet megjelenése után az érdekeltségek, jelenben a kereskedelmi érdekeltségek, mindent felboríthatnak. Hiszen e rendelet megjelenése előtt a fűszerkereskedelmi érdekeltségek máris beadványban fordultak a kereskedelemügyi kormányhoz, hogy akadályozza meg a szövetkezeti mozgalom túltengését, mert azok rohamos fejlődése lehetetlenné teszi a magánkereskedelmi érdekeltség exisztenciájának a biztosítását. Ha ők félnek a szövetkezetektől, mi meg ?