Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1919-01-04 / 1. szám

А шая$&81Г&ре.хй«3 esítBNkes vftjjysssfcásS sseuvetk^sejek &r?wat­a?os kSzlSnye Szerkesztőség: Budapest, Megjelenik minden héten szombaton VIIL, Bérkocsis­ utca 1. sz. Telefonszára: József 1-33.­­ Kiadóhivatal: IX.kerület, A munkás Ipar utca 13 sz. Telefon­­szövetkezet József 48-01 és József 48 02 alapelve: СЛВВВЯ^ВнИ KÖZÖS termelés fogyasztás haszon Egyes szám ára szövetke- szeti tagoknak 10 ál­., nem- I tagoknak 14 Ш1. Előfize- t tési ára postai szállítással egész évre 14 kor., szövet­kezeti tagokna­k lőkorona. Ä ^?i8ág®S §©гвотс§Ё0 eszmék és erők nagy mérkőzésének idejében a szövetkezeti mozgalom fontosságát foko­zottabb mértékben kell hangsúlyoznunk. Most, amikor a munkásosztály fölszabadulá­sának ügye előtérbe nyomult, amikor a mód­szerek és a taktika kérdései foglalkoztatják a szervezett munkások tömegeit, föl kell hív­nunk a figyelmet arra, hogy Marx, a tudo­mányos szocializmus megalapítója is fölis­merte a szövetkezeti munka fontosságát. 1866-ban alakult meg Genfben a nemzet­közi munkásszövetség, amelynek alapszabá­lyait és indokolását Marx készítette. Nem­zetközi minkásszövetség első üzenetének be­vezetésében Marx elsősor­ban a munkaidő rö­vidítésének fontosságát emeli ki és megem­lékezvén arról a harcról, amelyet az angol munkások a munkaidő rövidítésért folytat­tak, a következőket mondja: „A 10 órás tör­vény nemcsak nagy gyakorlati eredmény volt, hanem az elv diadala is: először győzte le a munkásosztály közgazdaságtana fényes és világos nappal a burzsoázia közgazda­ságtanát..“ De Marx nemcsak a szakszervezeti mozga­lom gyakorlati munkájának nagy jelentősé­gét ismeri föl, hanem megemlékezik a szövet­kezeti mozgalomról is, amelyet a következő­­kép jellemez: A munka közgazdaságtana azonban sokkal nagyobb győzelem előtt állott, amit a birtok közgazdaságtanán aratott. A szövetkezeti mozgalomról beszélünk, különösen­ arról az együttműködés elvén alapuló, kevés, lanka­datlan, minden támogatás híján való kezek által alapított gyárakról. Ezeknek a nagy szociális kísérleteknek értéke kellőképpen meg sem becsülhető. Okfejtés helyett tettek­kel bizonyították be, hogy a nagyban való termelés — hozzá a modern tudományok tör­vényeivel összhangban — lehetséges a mun­káltatók osztályának létezése nélkül is. Hogy a munkaeszközök gyümölcsöző munkájához nem szükséges, hogy monopóliummá válja­nak a munkások leigázására és kizsákmá­nyolására. És hogy a bérmunka, mint a rab­szolgaság és jobbágyság, átmeneti és aláren­delt alakulat, amelynek elmúlás a sorsa, amelynek el kell pusztulnia, hogy helyet ad­jon a társult munkának, amely nehéz felada­tát készséggel, kedvvel és vidám lélekkel tel­jesíti. Marx itten arról a szövetkezeti és termelő munkáról beszél, amelyet Angolországban Owen Hébert kezdeményezett. A kezek alatt a munkások értendők, akik az üzemek nye­reségeiből részesültek. A modern szövetke­zeti mozgalom azonban sokkal jelentőség­telj­esebb ezeknél a kísérleteknél, mert nem­csak a termelésre igyekszik befolyást sze­rezni, hanem a fogyasztást is szabályozza. A német és az angol szövetkezetek, amelyek a munkások millióit vonták be a szövetkezeti mozgalom keretébe, kétségtelenül óriási sze­repet játszanak majd a jövő társadalom ki­építésénél. Mindezeket figyelembe véve, nem lehet vitás az, hogy a fejlődő magyar szövetkezeti mozgalom érdekében mindent meg kell tenni. A szocialista társadalom teljesen az együtt­működés elvén alapuló termelést akarja meg­valósítani, azt a termelést, amely kizárja a bérmunkát és a kizsákmányolást. Ennek az új termelésnek előkészítő iskolája a szövet­kezeti termelés, amelyet abban a mértékben lehet fokozni, amilyen arányban naggyá és erőssé teszi szövetkezetünket. (TV.) A régi reista feilis­, hogy Magyarországon nincsen ruházati cikk. Azaz van, de csak a gazdag embernek; nin­csen élelmiszere a szegénynek, de zsúfolásig tele a vagyonos konyhája, kamrája, hogy amíg benn az országban szűkre mért porció­­k­on tengődik a szegény ember, addig azok, akik a hatalmat bitorolták, hivatalosan csem­pészték ki az országból az élelmicikkeket, akárcsak a vágóhídra a férfilakosságot. Alig néhány hete, hogy leleplezték a volt királyi udvartartás ruhapanamáit, most le­leplezik Windischgrätz volt közélelmezési miniszter panamáját is, aki az ország éhező lakossága elől elvonta az élelmiszereket és kiszolgáltatta a királyi udvartartásnak. Hamis kimutatások alapján 14.000 ember Az ÁSft. Fogyasztási Szövetkezet f üzletré­szeit 25 fill. bélyegéttel lehet befizetni bármelyik üzletünkben

Next