Szövetkezeti Értesítő, 1922 (14. évfolyam, 1-35. szám)
1922-01-07 / 1. szám
A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. Rákóczi út 42. szám, II. e. Telefon: József 48-01, József 48-02 és József 75-70. Megjelenik minden hét szombatján A munkás ¥ г ч •• termelés szövetkezete Q7(S fogyasztás alapelve: haszor Egyes szám ára 50 fillér. Előfizetési ára postai szállítással: egész évre 40 korona, szövetkezeti tagoknak 30 korona. Meghivó. "Az Általános Fogyasztási Szövetkezet ezennel meghívja küldött tagjait az 1922. évi január 22-én délelőtt 8 órakor az Építőmunkás-Szövet-ség nagytermében (VII. Aréna-ut 68) tartandó XIV-XV-XVI. rendes évi kisegéeítésére. Napirend 1. Az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentése. 2. Az évi zárszámadás megvizsgálása, jóváhagyása és a mérleg megállapítása. (Egyesített 1917/18—19—20. mérleg.) 3. Az igazgatóság és felügyelőbizottság fölmentése. 4. Az évi tiszta nyeremény hovafordításának az alapszabályok határozmányai szerint való megállapítása. 5. Igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok választása. 6. Alapszabályok módosítása. 7. Indítványok.8. Fellebbezések. Budapest, 1922. évi január hó 4-én. * A megválasztott közgyűlési küldöttek szombaton, január 7-én, délután 1 órakor a központi iroda helyiségében (VII. Rákóczi-út 42. II. em.) előértekezletet tartanak. Pontos megjelenés szükséges. 223/4 százalékkal drágultak a szükségleti cikkek átlagban Budapesten 1921 november havában. Ezzel a drágaság elérte csúcspontját — egyelőre. 1921 január végén, a „Pester Lloyd“ által rendszeresen vezetett kimutatás szerint — a drágaság indexszáma (amely úgy értendő, hogy az 1914 július közepén érvényben levő áraik minden cikknél 100 egységgel vezetnek, az ezen fölüli árak tehát az emelkedés mérvét mutatják) 6890 volt. Február végén 6584. Március havában indult meg azután az úgynevezett „olcsósági hullám“. Hömpölygésében március végén 5349, április végén 4491, május végén 4148 volt az Indexszám. Ekkor újra fölfelé ment az irány, az olcsósági hullám megelégedett egy kis szelítővel és június végén már 4213-ra, július végéin 4227-re, augusztus végén pedig 5395-re húzódott vissza. Szeptember végén már 6753 lett az indexszám, amely november végére egy határozott lendülettel 8292-re ugrott föl. December hó végére — hála a lisztárak esésének — a drágulási folyamat látszólag nyugvópontra jutott, sőt a „Pester Lloyd“ számítása szerint az indexszám 8292-ről 8259-re esett. Ez azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy a „P. Lt.“ statisztikusa a szén árát 180 koronával, a fa árát 230 koronával veszi föl számításába, nem mutatja a való helyzetet. A fa ára is jóval nagyobb kicsinyben (a lakosság zöme pedig csak úgy képes vásárolni), jó szenet 300 koronánál olcsóbban nem lehet kapni, a selejtes barnaszénben pedig nincs köszönet. A Szakszervezeti Értesítő legutóbbi száma 2514 korona 02 fillérre teszi az öttagú munkáscsalád heti szükségletét. Ez a szükséglet nem lett kisebb decemberben sem és a dolgozó munkás és tisztviselő családjának, amely megközelítőleg sem lesr ennyi jövedelemmel, még ma sincs reménye arra, hogy egyetlen ruhadarabbal is pótolhatja, amit az idő foga lerágott testéről. Nem a drágulási folyamat megállására volna itt szükség, amit ma annyi örvendezéssel állapotának meg némelyeik, hanem az árak nagymérvű esésére, bárhogy féljenek is tőle mások. Hogy ez közgazdaságunkat esetleg egy újabb megrázkódtatásnak tenné ki — lehetséges. Ám ez a megrázkódtatás semmiesetre sem lesz nagyobb annál, amely elmaradhatatlan, ha ez a nincstelenség tovább tart. A józan ész tehát azt diktálja, hogy két rossz közül a kisebbiket választva, mindent el kell követniük a drágaság letörésére azoknak a faktoroknak, amelyeknek ez a feladatuk. Aki pedig ezek közé a faktorok közé sorolja a szervezett munkásságot is, vegye tudomásul, hogy a munkásság szervezetei, elsősorban pedig fogyasztási szövetkezetei erősen dolgoznak az árak letörésén. Hogy munkájuk sikerrel járjon, ahhoz szükség van a hatalom faktorainak, a kormánynak és egyéb hatóságoknak a közreműködésére vagy legalább semlegességére is. A megértés, amely a szövetkezetek és szakszervezetek munkáját kiséri, nemcsak a fokmérője egy állam szabad voltának, de biztosítéka is az állam föntartásán dolgozó polgárok boldogulásának.