Szövetkezeti Értesítő, 1923 (15. évfolyam, 34-52. szám)
1923-08-25 / 34. szám
A. MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. Rákóczi út 42. szám, I. em. Telefon: József 48-01, József 75-70 és József 75-71. A munkásszövetkezet alapelve:KÖZÖS Megjelenik minden hét szombatján Egyes számára 30 korona termelés fogyasztás haszon Előfizetési ára postai szállítással együtt egy negyedévre 650 korona. A Közgyűlési Küldöttek figyelmébe: A közgyűlési küldöttek szeptember hó 1-én, szombaton délután ‘15 órakor és szeptember 4-én délután ‘15 órakor a központi iroda helyiségében: VII, Isákóczi út 42, II. emelet, előértekezletet tartanak. A küldöttek tényleges kiadásai (villamos, Müv. vagy Hév. költség) megtéríttetnek. Pontos megjelenés szükséges. — .......- ¦—Г —» Figyelmeztetés. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatósága ezúton is figyelmezteti a szövetkezet tagjait, hogy a közgyűlésre vonatkozó indítványaikat a közgyűlés előtt legalább 8 nappal 10 tag aláírásával az igazgatóságnak nyújtsák be. (Alapszabályok 15. §-ának 6. pontja.) Az indítványok benyújtásának végső határideje 1023 szeptember elseje, déli 12 óra. Ezen időponton túl beérkező indítványok nem vétetnek figyelembe. Az 1921. és 1922. üzletévről szóló és 1923 szeptember 9-én megtartandó küldöttközgyűlés elé terjesztendő igazgatósági jelentést kapják kézhez a mai számmal tagtársaink. A jelentést nyugodt lélekkel bocsáthatjuk tagtársaink bírálata alá és így annak kommentálása részünkről fölösleges. Mindazon szempontokat, melyek az igazgatóságot a lefolyt üzletévekben vezették, az elmúlt időkben lapunkban bőven ismertettük. Most, hogy már közeledik a közgyűlés napja, új tervek érnek, melyeket azonban csak majd a közgyűlés fog helyes formába önteni. Uj tervek, új törekvések körül folyik a vitatkozás a küldöttek körében és most, hogy a jelentés számszerű adatai kezükben vannak, most fogják látni, hol és mi módon kell segíteni a fölismert hiányokon. Ma már közhelyszámba menne annak ismételgetése, hogy az öntudatos szövetkező nemcsak az elárusítóboltot látja szövetkezetében, hanem az összetartáson alapuló nagy szövetkezeti mozgalmat, melynek irányát a rochdalei takácsok mutatták meg. Ha röviden kitértünk erre, tettük ezt azért, hogy rámutassunk arra, miszerint nagy célok felé visz utünk és minden egyes öntudatos tagtársunk áldozatkészségére és kötelességteljesítésére bizton számítunk. Mert miként már a jelentés is jelzi, a tagok megértő áldozatkészsége és az ezzel járó pontos kötelességteljesítése nélkül a szövetkezeti mozgalom megerősítése a távol ködébe elvesző ábránd lenne. A szövetkezeti tagot kell hogy ne csak a napi árpolitika fűzze a szövetkezethez, hanem magasabb, ideálisabb célok és e célok megvalósítása érdekében el kell néznie az apróbb akadályokat. Neki mindenkor az irányt kell szem előtt tartania és azt nézni, vájjon ez az irány megfelel-e fölfogásának. Ez az irány nem mindenkor nyílegyenes, de nem szabad elfeledni, hogy a vándor útja sokszor sűrű vadonon keresztül vezet, sokszor kietlen pusztaságon és itt csak az az iránytű mutatja meg a helyes utat, mely évek hosszú sora óta mutatja meg a munkásság szövetkezeti mozgalmának útját. Ha ezen az úton haladunk továbbra is, ha támogatjuk, erősítjük szövetkezetünket nemcsak minden fillérünkkel, hanem tudásunkkal, akaraterőnkkel is, akkor a ma még elérhetetlennek látszó vágyaink is beteljesednek és szövetkezetünk hatalmas léptekkel haladhat ideáljaink megvalósíthatása felé. A jelentés minden szava, minden érve ezt a magasabb, ideális célt szolgálja és ezért él bennünk a remény, hogy sok-sok megpróbáltatás és hányattatás után az Általános Fogyasztási Szövetkezet élén fog haladhatni ennek a mozgalomnak, ha a tagtársaink is úgy akarják. És mert az erős hitünk, hogy ezt akarják, jó munkát munkálkodásukhoz. ... Ha ketten egyet tesznek, mégsem ugyanaz az? Szép hazánkban az utolsó hetekben az igazságügyminisztertől kezdve a falusi bakterig, mindenki arról szónokolt, hogy a nép ne várjon mindent a kormánytól, különösen nem akkor, amikor a drágaság megfékezéséről van szó, hanem lépjen az önsegély útjára és törekedjen fogyasztási szövetkezetek alapításával és általában a szövetkezti mozgalom istápolásával sanyarú sorsán segíteni. A vidéki városok és községek munkásai maguk is belátták, hogy a drágaság ellen a leghatásosabb szer a szervezkedés és szövetkezetekbe való tömörülés és igyekeznek is, amennyire az anyagi tehetségük megengedi, szövetkezeteket alapítani. Szegény jámbor munkástársainkat azonban