Szövetkezeti Értesítő, 1925 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
is SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XVII. évfolyam Apotheozis Az édesanyját mindenki szereti — szimbóluma ő a jóságnak, békességnek, kiengesztelő Vésnek —, hiszen még a megátalkodott rablógyilkos is szerető szívre talál édesanyjánál. Anyára haragudni, a természet töményeivel való ellentétet jelent. Amint az emberiség nagy szellemei örökké élnek műveikben, alkotásaikban, éppen úgy az anya fogalma is örökéletű az ember lelkivilágában. Gondolatai, sejtései, emlékei visszavisszatérnek a régen eltávozott anyához, akinek már az ókor primitív emberei szobrot emeltek mondáikban. Mily bájos jelenség az édesanya védőszárnyai alá menekülő kis madárka, amely még a leghidegebb lelkű ember szívét is megindítja. Hisz még az állatvilágban is számtalan jelét látjuk az örökké élő anyai szeretetnek. Közös édesanyánk nekünk a mi szövetkezetünk, amelyet ridegen Általános Fogyasztási Szövetkezetnek, Munkásszövetkezetnek, becézve azonban mindig „Szövi“-nek nevezünk. A mi „Szövi“ édesanyánkat bizony sokszor megbántjuk, hogy gyermekeiről — a nagy szövetkezeti társadalomról — nem gondoskodik a kellő előrelátással. Pedig hát nem mindenkor indokolt ez a nagy buzgalom, amit a rossz nyelvek a szeretet megnyilvánulásának tartanak. Az igazság elmondása szükséges és ez semmiképen sem befolyásolhatja azt a harmonikus viszonyt, amely anya és fia — szövetkezet és tag — között fönn kell hogy álljon , amelyet mélyíteni, ápolni, fejleszteni célja a- hivatása minden hit szövetkezőnek. A földi javak igazságos szétosztása álmaink megvalósulása, amelyért küzdünk. Az emberiség nagy eszményeit, a szent Anyát, azért tettük írásunk sarkpontjává, mert ő is ugyanazon nemes szerepet tölti be az ember életében, mint amire a szövetkezeti eszme hivatott. Naggyá, hatalmassá kell tenni a mi jó Anyánkat és ezt csak úgy érjük el, ha minél többen sorakozunk védőszárnyai alá, amely egyúttal a mi erősségünk is. Csak úgy tudunk magunkon segíteni, ha mindnyájan összefogunk. A rideg kalmárszellem helyett hassa át egész lényünket a testvéri szeretet melege és ez jusson kifejezésre barátságos érintkezésünkben a szövetkezeti élet minden megnyilvánulásánál. Szép és nemes hivatás az emberiség boldogulását előbbrevivő eszmék ápolása, amelyre a nők szinte predesztinálva vannak. Áll ez főként a szövetkezeti mozgalomra nézve, amelynek cselekvő részesei a háztartást vezető aszszonyok, akiknek mindegyikére jut a glorifikált Anya homlokát övező fénysugárból. A bölcsőben ringó kisgyermek — az emberi szakra — álmai fölött az anya szelleme őrködik, a patriarchális korú nagy bölcselő, Anatole France, a „mama“ szent hevével búcsúzik a földi élettől, az öntudatos szövetkező büszkén tekint mentsvárára, „édesanyjára", a szövetkezeti eszmére, II. A. Az kitörő. (Folytatás.) Megemlítésre méltó még, hogy a rochdalei takácsok mindannyian Owen eszméit vallották és azt remélték, hogy szövetkezetükkel végeredményben meg fogják tudni valósítani a konmunista termelési rendet és szövetkezetüket is ilyen irányban kívánták kifejleszteni. Ezt a tényt bizonyítja egyébként az a körülmény is, hogy alapszabályaikban az 1828-ban a Brightonban (Anglia) alakult owenita termelőszövetkezet és a „Rational Sick and Burial Society“ — Betegsegélyző és temetkezési egylet — alapszabályaiból (ez utóbbit egyébként manchesteri kommunisták alapították) vették át mindazokat a szakaszokat, amelyek céljaiknak legjobban megfelelni látszotak. Sok töprengés, vitatkozás és számvetés után végre 1844 október 24-én megjegyeztették szövetkezetüket. Az alapítóokmányban a szövetkezet céljául a következőket jelölték meg: A szövetkezet tagjainak anyagi és erkölcsi helyzetét célozza megjavítani azáltal, hogy a tagok 1 font sterling üzletrész jegyzésével és befizetésével az alábbi terv megvalósításához szükséges tőkét összegyűjtik. Élelmiszerek és szükségleti és ruházati cikkek stb. árusítása céljából üzletet nyit Tagjai számára, akik anyagi és erkölcsi helyzetük javítása céljából ebben egymást kölcsönösen segítik és támogatják, megfelelő lakóhelyül házakat vesz vagy épít. Kezdeményezi olyan cikkek gyártását és készítését amelyeket a szövetkezet megállapít s amelyek a tagok szükségleteit szolgálják. Ezzel a tagjait foglalkoztatja, akik munka nélkül vannak, vagy munkabércsökkenés el nem fogadása miatt váltak munkanélküliekké. További kedvezményként a szövetkezet földet földbirtokot vásárol vagy bérel, amelyet az összesség javára munkanélküli vagy rosszul fizetett tagjaival miveltet meg. A szövetkezet a lehetőséghez képest elősegíti a közös termelés, árufelosztás és oktatás megvalósítását, más szóval önsegélyen alapuló közérdekű otthontelepeket (Home Colony) létesít, vagy ilyeneket létesítő szövetkezetet törekvésében támogat. Itt következett egy hosszú, sok pontból álló szabályzat, amelynek alapján a termelés és szétosztás történt volna, amelyből azonban az első 15 év alatt csak a következők valósultak meg, illetőleg mentek át a gyakorlatba. Vásárlási visszatérítést csak a tagok kaphatnak. Az árusítás csak készpénz ellenében történik. Az üzletrész után kamatokat nem fizet a szövetkezet, ellenben kamatoztatja a tagok által a szövetkezetnek kölcsön adott összeget. (Ez volt a takarékbetétek kezdetleges formája.) A nyereséget a bevásárlás, általában a szolgálmányok — munkateljesítmény arányában osztják föl. Az eladási árakat naptárban állapítják meg. A szövetkezetben minden tagnak, ha férfi, hifi nő, egyenlő jogai és kötelességei vannak. Hogy a mértékletességet előmozdítsák, elhatározták egy Temperence Hotel — olyan szálloda, amelyben nem mérnek szeszes italokat —, fölépítését és üzemibehelyezését. _ Miután mindezekben megállapodtak, fölvetődött a legnehezebb kérdés: honnan lehet a szükséges pénzt előteremteni. Azok közül, akik a tanácskozásokon részt vettek, mire a gyakor