Szövetkezeti Értesítő, 1926 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
straioo Kor. BUDAPEST, 1921. .TANTIÁR 9 XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE M Megjelenik minden hét szám* tatján. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Rákóczi-ut 42,1. cm. — A MUNKÁS- TERMELÉS SZÖVETKEZET KI Y/AS FOGYASZTÁS ALAPELVEI HASZONUUUUDlCIU Mit JJUOlti OuUlUl tussal együtt egy negyedévre 9000 korona. Telefon: József 75—70. Egyes szám ára 700 K mmamoBmmismasssimx Az uj év. Nem zeng hozsannát ajkunk az új esztendő beköszöntésével, mert nem tudjuk, hogy az elkövetkező idők méhe mit rejt magában! Ahajnalhasadás kibontakozó képe fenséges látvány, de a színaranypompában leáldozó nap aranykévéi sem maradnak mögötte! A két véglet között állunk; búcsút kell mondanunk az egyiknek: a múltnak és köszönteni az újat: a Mát, amely azÉletet jelenti részünkre. A remény, amely bennünket, eszmék világában élő embereket arra sarkal, hogy gondolatvilágunkat ne engedjük elhomályosítani alantas, kisded, önző célok szolgálatában álló kísértetektől, hassa át lelkünket és emelkedjen a hótakarta bércek fölött repülő Saskeselyű szárnyán egy olyan magas régióba, ahol tisztultál!), frissebb, üdítőbb atmoszféra között megtaláljuk a mi ideálunkat, a szövetkezeti eszményt. Vessük le magunkról a hétköznapiasság zubbonyát, szálljunk le a föld mélyébe, erre a szent helyre, ahol embertestvéreink a legnehezebb fizikai munkát végzik, hogy megszerezzék részünkre azt az erőforrást, amely a zord téli időben helyettesíti a melengető, jótékony nap sugarait — amit ők maguk nélkülözni kénytelenek — és gondolkozzunk! Engedjük át szívünket és agyunkat az elmélyedésnek, száműzzünk lelkünkből mindent, ami az emberi gyarlóságra emlékeztet és próbáljunk emberekké lenni; keressük meg az Embert önmagunkban, mert az emberi porhüvely sokszor nem embert takar. És ha az Embert megtaláltuk, akkor az Igazság is napfényre került, mert a kettő egyet jelent. És így eljutunk a mi országunkhoz, a szövetkezeti gazdasági alapelven nyugvó társadalomhoz, amely a legnehezebb emberi munkát végzőket nem engedi páriasorban sínylődni és minden ember részére megadja, amit a Természet még az állatvilágnak is megad — a fizikai életlehetőséget! Ha szellemileg birtokba vettünk mindent, a ami bennünket elvezet kitűzött célunkhoz, akkor az elmélet és gyakorlat egymásra talál és kiegészíti egymást! Balgaság azt hinni, hogy mozgalmunk az egyént elnyomja. Ellenkezőleg: az individualizálás teljes kifejlődéséhez vezet, mert megadja erre a lehetőséget. Csupán a rut önzést váltja föl az altruizmus! Az évforduló határkövet jelent úgy az egyén, mint az intézmények életében. A hátunk mögött hagyott esztendő immár Clio birodalmába tartozik s az eljövendő új esztendőt a fölvilágosodás, a tudás, az összetartásban rejlő erő acélsisakos köntösébe öltözve, vértezötten várjuk, hogy felkölt ideálunkat, az igazságos társadalmat kivívjuk! R. A. Évfordulón. Tizennyolcadik évfolyamába lép mai számával a Szövetkezeti Értesítő. Mint jóbarát kopogtat be a szövetkezők ajtaján, régi, hűséges jóbarát, a legjobb kívánságokkal az új esztendő küszöbén. Hisszük, hogy lapunkat is, jókívánságainkat is azzal a szeretettel fogadják olvasóink, amellyel immár tizenhét esztendőn keresztül fogadták barátjukká a magyar munkásszövetkezők lapját. Tizenhét év előtt azt ígérte a Szövetkezeti Értesítő, hogy soha nem csüggedő szószólója lesz a szövetkezeti eszmének, védője a gyöngéknek, hirdetője az igazságnak és hűséges fegyvertársa a jobb jövőért küzdő, dolgozó embernek. Nem volt nehéz eleget tennie ennek az ígéretnek, hiszen az a kicsike gárda, amely megindulásakor mögötte állott, hatalmas táborrá növekedett és kitart lapunk mellett tovább, ugyanolyan hűséggel, ugyanolyan odaadással, mint amilyen hűséggel és változatlan odaadással igyekszik szolgálni olvasóinak, a dolgos szövetkezőknek érdekeit ma is a Szövetkezeti Értesítő. Az új esztendőben is vállaljuk ezt a munkát. Lapunk fejlesztése, az összetartozandóság érzé- i sének állandó ébrentartása és megerősítése, a szövetkezeti világmozgalom ismertetése, kicsinyek és nagyok tanítása és szórakoztatását — ezek azok a célok, amelyek az új év kezdetén szemeink előtt lebegnek. Bízunk abban, hogy céljainkat — olvasóink segítségével — el is érjük. Olvasóink, tagtársaink segítségével! Mert erre szükségünk van. A Szövetkezeti Értesítő ma egyike a legelterjedtebb hetilapoknak az országban, de még mindig nem találta meg az utat sok-sok fogyasztócsalád háztartásába. Még a szövetkezeti tagok között is sokan vannak, akik nem olvassák rendszeresen lapunkat, amely pedig az övék, a szervezett fogyasztóké. Nem kutatjuk itt most, mi ennek az oka, de figyelmeztetünk arra, hogy a szövetkezeti mozgalom a szövetkezeti sajtó nélkül sohasem érkezett volna el arra a magaslatra, amelyen ma áll és hogy további fejlődésének egyenes előfeltétele a szövetkezeti tudás elterjedése. Aki azt akarja, hogy szövetkezete fejlődjék és ezáltal gazdasági boldogulása biztosabb alapokra helyeztessék a jövőben, annak nem szabad megfeledkeznie a Szövetkezeti Értesítő