Szövetkezeti Értesítő, 1926 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

straioo Kor. BUDAPEST, 192­1. .T­ANTI­ÁR 9 XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE M Megjelenik minden hét szám* tatján. Szerkesztőség és ki­adóhivatal: Budapest, VII. kerület, Rákóczi-ut 42,1. cm. — A MUNKÁS- TERMELÉS SZÖVETKEZET KI Y/A­­S FOGYASZTÁS ALAPELVEI HASZON­­UUUUDlCIU Mit­ JJUOl­ti OuUlUl tussal együtt egy negyedévre 9000 korona. Telefon: József 75—70. Egyes szám ára 700 K mmamoBmmismasssimx Az uj év. Nem zeng hozsannát ajkunk az új esztendő beköszöntésével, mert nem tudjuk, hogy az el­következő idők méhe mit rejt magában! A­­hajnalhasadás kibontakozó képe fenséges lát­vány, de a színaranypompában leáldozó nap aranykévéi sem maradnak mögötte! A két véglet között állunk; búcsút kell mondanunk az egyiknek: a múltnak és köszönteni az újat: a Mát, amely az­­Életet jelenti részünkre. A remény, amely bennünket, eszmék világá­ban élő embereket arra sarkal, hogy gondolat­világunkat ne engedjük elhomályosítani alan­tas, kisded, önző célok szolgálatában álló kísér­tetektől, hassa át lelkünket és emelkedjen a hótakarta bércek fölött repülő Saskeselyű szár­nyán egy olyan magas régióba, ahol tisztul­tál­!), frissebb, üdítőbb atmoszféra között meg­találjuk a mi ideálunkat, a szövetkezeti eszményt. Vessük le magunkról a hétköznapiasság zub­bonyát, szálljunk le a föld mélyébe, erre a szent helyre, ahol embertestvéreink a legnehe­zebb fizikai munkát végzik, hogy megszerezzék részünkre azt az erőforrást, amely a zord téli időben helyettesíti a melengető, jótékony nap sugarait — amit ők maguk nélkülözni kényte­lenek — és gondolkozzunk! Engedjük át szí­vünket és agyunkat az elmélyedésnek, szám­űzzünk lelkünkből mindent, ami az emberi gyarlóságra emlékeztet és próbáljunk embe­rekké lenni; keressük meg az Embert önma­gunkban, mert az emberi porhüvely sokszor nem embert takar. És ha az Embert megtalál­tuk, akkor az Igazság is napfényre került, mert a kettő egyet jelent. És így eljutunk a mi országunkhoz, a szövetkezeti gazdasági alap­elven nyugvó társadalomhoz, amely a legnehe­zebb emberi munkát végzőket nem engedi páriasorban sínylődni és minden ember részére megadja, amit a Természet még az állatvilág­nak is megad — a fizikai életlehetőséget! Ha szellemileg birtokba vettünk mindent, a ami bennünket elvezet kitűzött célunkhoz, ak­kor az elmélet és gyakorlat egymásra talál és kiegészíti egymást! Balgaság azt hinni, hogy mozgalmunk az egyént elnyomja. Ellenkezőleg: az individualiz­­álás teljes kifejlődéséhez vezet, mert megadja erre a lehetőséget. Csupán­ a rut önzést váltja föl az altruizmus! Az évforduló határkövet jelent úgy az egyén, mint az intézmények életében. A hátunk mögött hagyott esztendő immár Clio birodalmába tar­tozik s az eljövendő új esztendőt a fölvilágoso­­dás, a tudás, az összetartásban rejlő erő acél­sisakos köntösébe öltözve, vértezötten várjuk, hogy felkölt ideálunkat, az igazságos társadal­mat kivívjuk! R. A. Évfordulón. Tizennyolcadik évfolyamába lép mai számá­val a Szövetkezeti Értesítő. Mint jóbarát ko­pogtat be a szövetkezők ajtaján, régi, hűséges jóbarát, a legjobb kívánságokkal az új esztendő küszöbén. Hisszük, hogy lapunkat is, jókíván­ságainkat is azzal a szeretettel fogadják olva­sóink, amellyel immár tizenhét esztendőn ke­resztül fogadták barátjukká a magyar munkás­­szövetkezők lapját. Tizenhét év előtt azt ígérte a Szövetkezeti Értesítő, hogy soha nem csüggedő szószólója lesz a szövetkezeti eszmének, védője a gyöngék­nek, hirdetője az igazságnak és hűséges fegy­­vertársa a jobb jövőért küzdő, dolgozó ember­nek. Nem volt nehéz eleget tennie ennek­ az ígé­retnek, hiszen az a kicsike gárda, amely meg­indulásakor mögötte állott, hatalmas táborrá növekedett és kitart lapunk mellett tovább, ugyanolyan­ hűséggel, ugyanolyan odaadással, mint amilyen hűséggel és változatlan odaadás­sal igyekszik szolgálni olvasóinak, a dolgos szövetkezőknek érdekeit m­a is a Szövetkezeti Értesítő. Az új esztendőben is vállaljuk ezt a munkát. Lapunk fejlesztése, az összetartozandóság érzé- i sének állandó ébrentartása és megerősítése, a szövetkezeti világmozgalom ismertetése, kicsi­nyek és nagyok tanítása és szórakoztatását — ezek azok a célok, amelyek az új év kezdetén szemeink előtt lebegnek. Bízunk abban, hogy­ céljainkat — olvasóink segítségével — el is érjük. Olvasóink, tagtársaink segítségével! Mert erre szükségünk van. A Szövetkezeti Értesítő ma egyike a legelterjedtebb hetilapoknak az országban, de még mindig nem találta meg az utat sok-sok fogyasztócsalád háztartásába. Még a szövetkezeti tagok között is sokan van­nak, akik nem olvassák rendszeresen lapunkat, amely pedig az övék, a szervezett fogyasztóké. Nem kutatjuk itt most, mi ennek az oka, de figyelmeztetünk arra, hogy a szövetkezeti moz­galom a szövetkezeti sajtó nélkül sohasem ér­kezett volna el arra a magaslatra, amelyen ma áll és hogy további fejlődésének egyenes elő­­feltétele a szövetkezeti tudás elterjedése. Aki azt akarja, hogy szövetkezete fejlődjék és ezáltal gazdasági boldogulása biztosabb ala­pokra­ helyeztessék a jövőben, annak nem sza­bad megfeledkeznie a Szövetkezeti Értesítő

Next