Szövetkezeti Értesítő, 1927 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

ÉRTESÍT A évfolyam 1 % 1 SZÖVET*, „„rp, BH—HBBMBgEMgB. _ Az új esztendő első napján érdemes elgondolkozni afölött, hogy mi is lehet az oka annak, hogy a dolgozó emberek, a fogyasztók széles rétegei még mindig alig vannak egypár lépéssel távolabb attól a ponttól, ahol közel száz esztendő előtt állottak, amikor az első kísérletek történtek abban az irányban, hogy a védtelen fogyasztók tömörülve fölvegyék a harcot az elnyomó tőkével, a telhetetlen uzsorával, a határtalan nyerészkedési vággyal szemben. Ma talán még elkeseredettebbek, de bizonyára hangosabbak a panaszok, amelyek a kapitalizmus túlkapásait, a gyöngék elnyomását és kizsákmányolását az erősek által fölsorolják és mégis, mintha maga akarná kovácsolni magának a nép továbbra is azt a bilincset, amely meggátolja előrehaladásában, amely sebet ejt seb után elgyöngült testében. Előttünk a példa. Akik fölismerték a legszebb igazságot, hogy egyik ember testvére a másiknak, hogy egyesülésben rejlik az erő, azok boldogulnak, akik szövetkezeteik segítségével simább ösvényen haladnak egy jobb és szebb jövő felé. És mégis annyian vannak még, akik nem látják a szép példát és akiken nem segít még az újévi jókívánság sem, mert nem mernek akarni. Az új esztendő küszöbén jókívánságok helyett adjuk oda magunkat az összesség szent ügyének. Azzal az elhatározással lépjük át ezt a küszöböt, hogy ernyedetlenül kitartunk ezután szövetkezetünk mellett, hogy nem nyugszunk addig, amíg egyetlen ingadozó is lesz abban a táborban, amely velünk együtt szenvedi ennek az igazságtalan társadalmi rendszernek az átkát, azét a rendszerét, amely két osztályra osztotta az emberiséget, a dolgozók és a dologtalanok osztályára. És ha a férfiak — elfoglalva gyakran meddő vitatkozásokkal — nem tudnak ráhelyezkedni arra az alapra, amelyből kell hogy kiinduljon a dolgozók és fogyasztók fölszabadítása, az asszonyok fogjanak össze és jegyzék meg az első bátor lépés után, amely szövetkezeteinket megteremtette, a továbbiakat, amelyek naggyá, hatalmassá teszik mozgalmunkat és lerakják az alapját egy „szebb, boldogabb új , a dolgozó ifap jobb jövőjének. sz. 7* . Ne csak azt nézzük a szó v...keretben, hogy mennyivel teszi olcsóbbá az árakat, mert a szövetkezetnek más hivatása is van; a népek összetartozandóságának érzését kell hogy ápolja a szövetkezeti mozgalom, mert nem a pénz és a pénzért vásárolt érték fogja fölszabadítani az emberiséget, hanem az igazi testvériség. Az ember élete csak azáltal nyer fényt és értéket, hogy tud embertársáért élni és gondolkozni, felebarátját úgy szeretni, mint önmagát. I J I V tett biSSEc számára. A szövetkező nők a szövetkezeti sajtó leghűségesebb olvasói és legerősebb támaszai; sok közülök nem sajnálta a fáradságot, hogy a szövetkezeti lapokat maga is bevezesse az ismerős családokhoz. Kell tehát, hogy megértéssel viseltessenek aziránt, ami a háztartás vezető aszszonyok tekintetét bizonyos cikknél vagy hirdetésnél a legjobban magára vonja és ami a legélénkebb benyomást gyakorol rájuk. A nyár folyamán a Stockholmban megtartandó nemzetközi szövetkezeti kongresszussal kapcsolatban szövetkezeti sajtóügyi kiállítás is lesz és a Szövetkezeti Nők Nemzetközi Testülete (Gilde) vállalja a női osztály rendezését, amely valószínűleg kimerítően fogja bemutatni a szövetkezeti nőmozgalom irodalmát, valamint a nők folyóiratait és a női testületek körleveleit stb. Ennek az osztálynak egyik része egy pályázatnak lesz föntartva, amely minden szövetkező nő számára nyitva áll és egy falragasz tervezetét kell hogy képezze, amely vagy egy nők részére írt folyóiratot tesz ismertté, vagy pedig arra szólítja föl a nőiket, hogy pártolják a szövetkezeti sajtót. Itt alkalom nyílik a nőknek arra, hogy egy rajzban mindazt bemutassák, ami a szövetkezeti sajtó olvasóit érdekelheti, avagy egy képben a szövetkezeti lap különös előnyeit kiemeljék. Az összes vázlatokat el lehet majd adni a kiállításon és azoknak a lapkiadóknak, akik lapjaik részére több nőolvasót szeretnének tobo- I 1 J I U I Szilveszter este. November végefelé volt. Más esztendőkben már hó földte ilyenkor a mezőt, most gyönyörű őszi napok váltják föl egymást. Csak egy napra változott meg az időjárás. Messze túl a határon vészes zivatarok félemlítették meg a lakosságot és egy napra ide is elért előhírnökük, a havas-hideg eső. Váratlanul lepte meg a fővárost egy inkább tavaszi, mint őszi napnak mondható délután a jéghideg zápor. Fázósan, összehúzódva fut előle mindenki. Pillanatok alatt megtelnek a villamosok, ahol pedig nincs a közelben ily alkalmatosság, a kapuk alá húzódnak az emberek. De az eső csak nem múlik. Akinek sürgős a dolga, mit tehet mást, útnak indul a fal mellé lapulva. Ám ez sem védi a förgeteg ellen. Az ósdi bérkaszárnyák csatornái még emlegetik a háborús züllést és itt-ott dézsaszámra öntik az eresz alá húzódók nyakába a szennyes hóvizet. A Szondy-utcán fiatal leány fut a baloldali házsor mentén. Sietős lehet a dolga, meg is fázott már az egyik kapu alatt, hát nekivág a lucskos útnak. De az eső, mintha csak erre várt volna, most kezd csak úgy istenigazában zuhogni. Egyszerre csak észreveszi, hogy valaki ernyőt tart a feje fölé. És már hangzik is az udvarias köszönés: — Megengedi, hogy ernyőm alá vegyem? — De ez már mégis szemtelenség — akarja mondani mérgesen a meglepett leány. De elég az első három szó és máris magára marad. — Amint tetszik! Visszakozz! — hangzik vidáman és a fiatalember (mert hogy fiatal volt, még a sötétben is meglátta) továbbállott. Az eső peddig most még jobban rákezdte. A leány már észre sem vette ezt. Szerencsére közeledett hazafelé és gondolatokba merülve mendegélt föl a lépcsőn. ...Karácsony másnapján táncra gyűlt egybe a fiatalság a magántisztviselőknél. Charlestont táncoltak éppen, a Szondy utcai kislány is ott volt, de nem táncolt. Egyszerre csak egy fiú hajol meg előtte: — Szabad? — De, kérem, hiszen én nem táncolok charleston! — vág oda kissé ingerülten a leány, mert igen bosszantotta, hogy ennek az újfene táncnak nem akar vége szakadni.