Szövetkezeti Értesítő, 1928 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-07 / 1. szám

MostoLonik minden hét szom­batján. Szerkesztésért és ki­­adóhivatal: Budapest, VII. kerület. llákóczi-ut 42. l. cm. Ára­di fillér XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM BUDAPEST, 1928 JANUÁR 1. , x. PP A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖ­VETKEZETEK HI­V­AT­ALOS KÖZLÖNYE A MUNKÁS- rrXXX« TERMELES SZÖVETKEZET KI­V/i­­SI FOGYASZTÁS ALAPELVE: HASZON Előlzetési óra postai szállí­­tással együttesig negyedévre 72 fillér. — Telefon: József 461—04. Egyes szám ára 61111, U­ntter Gyu­la ímegBlali. Hideg, ködös télidőben, amikor az anya­g a természet ridegsége ólomsullyal nehezedik ■ az emberi lélekre, kétszeresen fájó, ha vá­­ratlan csapás éri. És azoknak elvesztése,­­­ akiket szerettünk, akiket tiszteltünk, várat-­­­lan csapás mindig, mert hiszen az ember H már úgy van teremtve, hogy az utolsó pil- H­lanatig bizakodik, remél, hogy talán mégis TM jobbra fordul minden, így bíztunk, biza­kodtunk mi is, akik hosszú hónapokig ag­gódó szívvel állották körül Hoffer Gyula tagtársunk, a fárad­hatatlan szövetkezeti vezér, az Általános Fogyasztási Szövetke­zet igazgatójának be­tegágyát, aki a leges­legjobbak, a legönzet­­lenebbek, a legdere­­kabbak között is a leg­­különbek egyike volt. Nem tudtuk, nem akar­tuk hinni, hogy elhagy bennünket az a ne­­meslelkű férfiú, aki be­tegségének utolsó órái­ban is csak szövetke­zetének élt , és ami­kor a szerdára virradó éjjel bekövetkezett el­hunyta tudomásunkra jutott, megbénult a munka a szövetkezeti fogyasztók hatalmas intézményében —­ és eluralkodott rajtunk a döbbentő fájdalom. Hoffer Gyula elhunytéval fölmérh­etetle­­nül sokat veszített a szövetkezeti mozgalom, amelynek az elhalt egyik legerősebb tá­masza és legkitartóbb napszámosa volt. Tizenöt évvel ezelőtt emberszerető szívére appelláltak Reisz Mór és Erdélyi tagtár­saink, amikor az Általános Fogyasztási Szövetkezet húsosztályának fölállításáról tárgyalva, az ő tudását, rátermettségét kérték segítségül. És a derék férfiúban nem csalatkoztak. Hoffer Gyula, aki éppen akkor vonult vissza húsárugyárának vezetésétől azzal a szándékkal, hogy egy hosszú mun­kás élet után a megérdemelt nyugalomban töltse hátralévő napjait, készséggel állott a munkások szövetkezetének rendelkezé­sére, megteremtette és minden díjazás nél­kül évekig irányította, naggyá fejlesztette a szövetkezet húsüzemét. A diktatúra bukása után még nagyobb munkát kellett vállal­nia Hoffer tagtár­sunknak. És ő, aki anyagilag is függet­len ember volt, nem vonult félre, mert a zászló becsülete, a szö­vetkezeti eszme szere­­tete, a szövetkezeti mozgalom érdeke le­begett szemei előtt. Kezébe ragadta a zászlót és haláláig helyt állott azon a poszton, amelyet maga vállalt és amelyet a dolgozó nép, a szövet­kezeti fogyasztók ér­dekeinek védelmében minden harcon, annyi méltatlan és igaztalan támadáson keresztül becsülettel megállóit. Hoffer Gyula példaképe volt a munkás, önzetlen és puritán férfiaknak. A cseleke­detek embere volt, aki nem ismert fárad­ságot, amikor a szövetkezeti mozgalom és az általa oly bensőségesen szeretett hús­ipari munkásság javáért dolgoznia lehetett. A magyarországi szövetkezeti mozgalom a legteljesebb együttérzéssel osztozik el­hunyt vezérünk családjának gyászában és kegyelettel fogja megőrizni Hoffer Gyulá­nak, a becsületes úttör­őnek dicső emlékét.

Next