Szövetkezeti Értesítő, 1929 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

XXL ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ara 6 fillér BUDAPEST, 1929 JANUÁR 5. R­­AMAG­YARORSZÁGI MUNKÁSSZÖ­VETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE M­egj­elenik minden hét szám* batifin. Szerkesztősöd és lel­­ke 16hivatal: Budapest, VII. kerület, Rákóczi-út 42,1. em. A MUNKÁS- -rrtknsk.C'i TERMJÜLISS SZÖVETKEZET KIl/tÓS FOGYASZTÁS ALAPELVE: HASZON Előfizetési éra postai szállí­­tással egy fitt egy negyedévre 72 fillér. — Telefon: József 401—0­1. Egyes szám ára Cfill, Célkitűzés.­ ­ Január elsején tij naptárt állítunk aszta­lunkra és a régi, megmaradt utolsó lapjával, az enyészet martaléka lesz, önkéntelenül is át­lapozzuk az újat, anélkül, hogy magyarázatot adnék magunk előtt, miért, megnézzük, hogyan esnek az ünnepek. De még meg sem néztük,­­máris elfelejtettük és csak az elénk táruló üres lapok vonják magukra­­gondolatainkat. Várjon mit hoz ez az új 365 nap? Meghozza-e reménysé­geink egy részének telje­­­­sülését? Azt, hogy min­den vágyunk teljese­désbe megy, már­ nem is s merjük remélni. Már megelégednénk egy kis részlettörlesztéssel is. De szinte már ebben sem bí­zunk. Keserves eszten­dők szomorú tapaszta­latai megrendítették biza­­lkod­ás­unkat. És mégis kell,hogy biz­­árunk, hogy reményked­jünk, hiszen az életnél­ csak akkor van célja, ha szemeink előtt megvaló­­sítandó feladatok lebeg­nek. Reménykedésünk nem ok nélkül kapcsolja össze a jövőt a szövetkezeti mozgalommal. Mi szövetkezők, akik már ráléptünk arra az útra, amely egy jobb, emberibb jövő felé vezet ben­nünket, nem adhatjuk fel hitünket, hogy ezen az úton haladva, el fogunk jutni azokhoz a célokhoz, amelyeket az emberiség boldogulása érdekében magunk elé tűztünk. A mi célunk: szövetkezeteink fejlesztése, meg­erősítése. A mi célunk: a fogyasztók, a dolgozó emberek fölvilágosítása, hogy megértéssel fo­gadják szövetkezeti törekvéseinket, hogy csat­lakozzanak a hűséges szövetkezeti tagok mun­kára kész, cselekvő táborához. A mi célunk: a szervezett munkások és alkalmazottak teljes egészének bevonása a szövetkezeti mozgalomba; megértetni velük, hogy munkabérük hozadékát csak vásárlóerejük tömörítésével, csak a fogyasztószövetkezet segítségével biztosíthat­ják maguknak és családjuknak. A mi célunk: Meggyőzni a széles fogyasztórétegeket arról, hogy csak az önsegély útján javíthatják meg gazdasági helyzetüket.A­ mi célunk: mennél több munkást és alkalmazottat fölszabadítani a dolgoztató és a­­profithajszoló kapitalizmus igája alól. Huszonegyedik évfolyamának küszöbén ennek a célkitűzésnek a szolgálatába állítja hasábjait a Szövetkezeti Értesítő. Ezeket a célokat fogják szolgálni azok a betű­­rengetegek, amelyek min­den héten csatasorba állanak lapunkban. És ezekért a célokért kell hogy küzdjön az új esz­tendő minden napján a szövetkezeti eszme min­den híve, hogy minden elmúlt nap alkonyán a jól végzett munka büszke tudatával mondhassa el minden tagtárs, minden tagtársnő. — Ezen a napon is­ megtettem, amivel ma­gamnak, családomnak dolgozó embertársaim­nak tartoztam: teljesítet­tem kötelességemet, hir­dettem a szövetkezeti eszme szent igazságait, új harcosokat toborozni szövetkezeti mozgal­munknak. Akkor el fogjuk érni célunkat. Figyelem? Fölhívjuk tagtársaink figyelmét, hogy szövetkezetünk alapszabályai­nak 12. §-a 4. pontja értelmében az 1928. évben eszközölt vásárlásaikról kapott pénztári blokkjaikat leg­később 1929 január 31-ig okvetlen adják le abban a fióküzlet­ben, ahol bevásárlásaikat eszközük. Budapest, 1928 december h­ó. Az igazgatóság. Olcsóbbít-e az „olcsójános“ ? Heinrich Pens német képviselő legutóbb az­zal a kérdéssel foglalkozott lapjában, a „Volks­­blatt für Anhalt“-ban, hogy várjon igaz-e, amit oly sokan hirdetnek, hogy minél több az áru­­közvetítő, annál olcsóbbá teszi a verseny az árakat"! Ha valaki azt az indítványt tenné a városi közgyűlésen — írja Peus —, hogy min­den házban rendezzenek be egy kis iskolát, hogy a gyermekek minél kényelmesebben el­jussanak oda, az illetőt bizonyára kinevetnék. Azt azonban természetes dolognak tekintik, hogy „ahol egy lyuk akad, boltot nyitnak“’. Pedig téves az a vélemény, hogy az egymással versengő kiskereskedők olcsóbbá teszik az ára­kat.. Ellenkezőleg, minden új bolt drágít. Azok az asszonyok, akik olyan házban laknak, ahol egy új bolt nyílik meg, igen kényelmetlenül

Next