Szövetkezeti Értesítő, 1934 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1934-01-06 / 1. szám
›■ A SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XXVI. évfolyam írtuk meg, hogy 60 napi elzár rásira ítélték, újra bíróság elé került. A fűszerhamisítás különben nagyban folyik tovább, a feketeborsot és több más fűszert lenmagliszttel, kenyérdarával, őrölt bükkönymaggal hamisítják és — mint a minap az említett angyalföldi kereskedő újabb és a Viktória-élalmiszerművek esetében — a nyilvánosság nem is vesz tudomást az ítéletről, amelyet a felek írásban kapnak meg. Az egyetlen hatásos büntetés az ilyen javíthatatlan élelmiszerhamisítók esetében egyedül az iparjog megvonása volna, mert ha azt látnák, hogy megrögzött élelmiszerhamisítókat irgalmatlanul megfosztanak a csalás lehetőségétől, a kevésbé elszántak talán mégis elrettennének cselekedetük következményétől. Ami azonban még az enyhébb esetekben is elkerülhetetlenül szükséges, az a kipellengérezés. Kötelezni kell az élelmiszercsalókat arra, hogy a bíróság döntését üzletük bejáratánál falragaszokon írják le, hogy a gyanútlan fogyasztóközönség tárja, kivel van dolga. Addig is, amíg ez megtörténik, a legjobb védekezési mód a fölvilágosodott fogyasztó számára minden csalás és élelmiszerhamisítás ellen az, hogy csak az Általános Fogyasztási Szövetkezet elárusítóhelyein vásárolja be élelmiszerszükségletét, mert a szövetkezet nem csal, nem árusít hamisított és az egészségre ártalmas élelmiszereket. S ha nem is érünk el egyelőre nagyobb eredményt az élelmiszerkalózok elleni harcunkban,szövetkezéssel, törhetetlen szövetkezeti hűséggel legalább anynyit el kell hogy érjünk, hogy a fogyasztók egy nagy rétegét fölvilágosítva, s szövetkezetünkbe vezetve, az értelmesebb embereket megmentsük azoktól a károktól, amelyek ellen ma még csak marjunk erejével, a szövetkezéssel védekezhetünk sikeresen. A szövetkezet versenyképessége a tagok szövetkezeti belátásától függ. A jó szövetkezők és jó gazdasszonyok szövetkezete állandóan versenyképes marad, míg a közömbös, meggondolatlan tagok otthonukban sem, szövetkezetükkel sem fognak boldogulni. Az angol szövetkezetek köréből érdekes hírek érkeznek hozzánk. Ezekből mindenekelőtt megállapítható, hogy a gazdasági helyzet Angliában az elmúlt évekhez viszonyítva, örven-detes javulást mutat. Az idei karácsonyi forgalom arányai felülmúlták az 1930. évit és csak az utolsó békeévben, 1913 karácsonyában volt hasonló szédületes forgalom, mint az idén. Bár nem lehet még biztonsággal megállapítani, hogy a mutatkozó föllendülés állandó lesz-e, vagy csak múló jelenség, mégis a hangulat a szövetkezetek köré-ben bizakodó. Az idén karácsonykor kerültek először forgalomba az angol nagybevásárló üzemeiben kiállított „Defiant“ védjegyű rádiókészülékek, amelyek hamar népszerűek lesznek az angol szövetkezők világában. A Defiant szó dacot jelent és igen érdekes e „csak azért is!“ készülékek keletkezésének a története. A magánkapitalizmus, mint másutt, Angliában is harcol a szövetkezeti termelőüzemek, általában a szövetkezeti áruközvetítés ellen. Ebből kiindulva, a rádiókészülékeket gyártó társaságok kartellszervezete csak az esetben volt hajlandó az angol szövetkezeteknek készülékeket szállítani, ha azok az általuk forgalomba hozott készülékek után nem adnak tagjaiknak vásárlási visszatérítést. Ezt a követelést, mint néhány év előtt a grammofongyárak ezirányú követelését is, a nagybevásárlótársaság kereken és ridegen visszautasította. A kartell a szállítás beszüntetésével fenyegetőzött s a fenyegetésre a nagy bevásárló azzal felejt, hogy berendezkedett rádiókészülékek gyártására és mint a jelek mutatják, sikerrel veszi föl a versenyt a kartell gyártmányaival. Ebből az alkalomból az angol szövetkezetek hetilapja erélyesen állást foglalt a saját termelésű áruk fogyasztásának fokozása érdekében. A cikk szerint még igen nagy területeken lehet és kell a kapitalista termelés termékeit a szövetkezeti fiókokból és áruházakból kiszorítani, így fényképezőgépeknél, filmeknél pakknál, orvosságnál, tápszereknél, grammofonlemezeknél elő. Egyetlen angol szövetkezőnek sem lenne szabad például mást, mint szövetkezeti gyártmányú cigarettát szívni. A fiókok és elosztóhelyek vezetőinek pedig szent kötelességük legyen a tagtársakat meggyőzni arról, hogy a szövetkezetek üzemeiben előállított áruk árban, még kevésbé minőségben, nem maradnak a kapitalisták által előállított áruk mögött és hogy minden szövetkező csak szövetkezeti védjegyű árut vegyen. (Ez az agitáció nálunk is elkelne.) A lap végül emlékeztet az angol szövetkezetek és a szappangyárosok között néhány évtized előtt lezajlott harcra, amely a szövetkezők és szövetkezeti üzemeik győzelmével végződött. Ebben a harcban a fogyasztók milliói nyertek, mert a szappankartell felbomlott és elmaradt a fogyasztók zsebei ellen tervezett érvágás. Ezt a példát kell a jelenleg folyamatban lévő harcoknál is szem előtt tartani, a jelszó pedig legyen továbbra is. Szövetkezők, mindenekelőtt és mindenekfölött csak a szövetkezeti boltokban vásároljatok! Csak azért is! Az új év kezdetével az angol birodalmi szövetkezeti propagandabizottság két irányban indítja meg a propagandamunkát. Az egyik a szövetkezeti tőkegyűjtés érdekében indul, ennek a célja, hogy szövetkező csak szövetkezeti intézménynél helyezze el pénzét. Ki a szövetkezeti tagok pénzével a magánbankokból! — mondja a kiáltvány. — Új feladatok előtt áll az angol szövetkezeti mozgalom, ezeknek a megvalósításához pénz, mégpedig sok pénz kell. A szövetkezeti pénzintézetek legalább is olyan jók és megbízhatók, mint a magánbankok, amellett milliók megélhetését könnyítik meg. Mígamazok a ti pénzeteken a mai észszerű tien gazdaságú berendezkedést rögzítik meg, addig a szövetkezetek egy észszerűbb és emberibb világ felépítésén dolgoznak. Azt hisszük, minden szövetkező tudja ezután, hogy hol van a legjobb helye a pénzének. A propaganda másik része az úgynevezett „alvó szövetkezők“ fölébresztésére irányul, amelyből — úgy látszik — Angliában is sok van. Ezek azok a tagok, akik nagyritkán vásárolnak, nagy vásárlóerejük csak csekély hányadáért veszik igénybe a szövetkezeteket. Ha valaki megkérdi őket, hogy miért nem járnak el a fiókba, meg a taggyűlésekre, mindenféle kifogással állanak elő. Az ilyen tagokat föl kell rázni mély álmukból és rá kell őket vezetni az igazi útra, az „Egy mindannyiért, mindannyian egyért!“ igazságaira. Ez az agitációs munka nagyszabású lesz, a röpívek milliói, az összejövetelek ezrei, nők, férfiak és gyermekek tízezrei állanak a propaganda szolgálatában. „Awakening the sleeping partners!“