Szövetkezeti Értesítő, 1935 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 1. szám

A SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XXVII. évfolyam­ a alom kiváló teljesítőképességét. A második korszak zárult le ezzel a szövetkezés történetében. A világháború csak a harctere­ken fejeződött be, folytatása a gazdasági csatamezőkön van és szenvedélyesen dúl még nap­jainkban is. Tagadhatatlan, hogy az a ret­tenetes állapot, amelyben jelen­leg az egész emberiség sínylik, a szövetkezeti életre is kihatással van és érezteti hatását. De ennek az állapotnak a szö­vetkezeti eszme nem okozója, ha­nem csupán szenvedő hőse. Ha az emberiségnek az a része, amely a mi mozgalmunktól tá­vol állt, a szövetkezésben fel­ismerte volna azt a regeneráló erőt, amely a gazdasági é­let fenn­maradásához szükséges és csatla­kozott volna ehhez a népmozga­lomhoz, amely végeredményben a harmonikus, a kölcsönös meg­becsülésen alapuló élethez vezet, a mai katasztrofális állapot nem következett volna be. A szövetkezés még a mai bi­zonytalan világban is a biztosító­­szelep szerepét tölti be. Látjuk, hogy azokon a területeken, ahol a szövetkezet működését külön­féle okokból kénytelen megszün­tetni, az árak minden ellenőrzés nélkül emelkednek, mert a regu­­látor jelenléte hiányzik. De mindezen súlyos megpró­báltatások dacára, amelyek a mai gazdasági életet terhelik, a szö­vetkezeti eszme sziklaszilárdan, megingathatatlanul áll helyén, és azt megdönteni nem lehet. A kartellek, a koncentrált nagytőke gyűrűjével szemben hathatós védelmet nyújt a fo­gyasztók egyesülése. A szövetkezeti gondolat a béke, a szeretet, az emberi boldogulás biztos záloga és fennmaradásá­nak, valamint elterjedésének a titka abban rejlik, hogy a szö­vetkezés zászlaja alá sorakozott fogyasztók tisztában vannak eme célkitűzéssel és azt szövetkezeti hűségükkel honorálják. R. A. Az ailafon közgazdaságtana írta: Charles Gide. Szokás, hogy a gazdasági élet jellenségeinek magyarázatát Ro­binson történeténél kezdik. De ha a gazdasági jelenségek eredeté­hez akarnak visszamenni, Ro­binson szigetéről nem sok újat tanulhatunk, hiszen Robinson nem vollt igazán ősember. Ő nagy gazdagságot vitt magával: a szerzett ismereteit. A kis gyermek életének vizs­gálata talán többre tanítana bennünket és azt hiszem, nincs igazuk, azoknak, akik ezt elha­nyagolják. A kis­gyermek azon­ban nem él természetes körülmé­nyek között, hanem valóságos élősdi, ha úgy tetszik, a szeretet élősdije. Mindent kap és nem ad cserébe érte semmit, legföljebb a csókját, vagy mosolyát, ami neon gazdasági egyenérték. Ha tanulságokat akarunk le­vonni, az állatokhoz kell fordul­nunk. Náluk megtaláljuk a szük­ségleteket, mindössze kettő van: táplálkozás és lakás. Jézus azt mondta: „A rókáknak vannak lyukaik és a madaraknak sz ő fészkük.“ Valósággal minden ál­latnak, akármilyen szerény is, van lakóhelye. És ne legyünk büszkék ember volltunkra, ezek a szükségletek azok, amelyek az ember életében is a legfontosabb szerepet játsszák. Az állatok ru­házkodási szükséglete azonban hiányzik. A természet kitűnően ellátta őket, sőt mi emberek is azt használjuk (bőr, gyapjú, prém, csont), amit ők viseltek. Az állatok elég szerények szük­ségleteik kielégítésében. Várjon levonjuk-e ebből a tanulságot, hogy az ember is szállítsa le az igényeit! Nehogy félreértsenek: az egyszerű élet ma nem erkölcsi prédikáció tárgya, hanem paran­csoló gazdasági szükségesség. Nem azt jelenti az egyszerű élet, hogy az állati szükségleteinkre szorítkozzunk. Ellenkezőleg: eze­ket a legcsekélyebb mértékre kell leszállítani és magasabb­­rendű, erkölcsi és értelmi szük­ségletekkel kell­­ helyettesíteni. Utóbbiak nem igényelnek költ­séget, de jobban betöltik az éle­tet, mint az anyagi élvezetek. Az állatok ezt nem ismerhetik. Hogyan elégíti ki az állat a szükségleteit? Munkával? A nö­vényevőkről ezt nem lehet mon­dani. A legelős, magokkal, bo­gyókkal, levelekkel, vagy gyöke­rekkel való táplálkozás a szó va­lódi értelmében nem nevezhető munkának. Ellenben a húsevők dolgoznak: a vadászat és halá­szat igen nagy fizikai fáradsá­got igénylő munkák. És az ős­emberek évezredeken át alig vé­geztek másféle munkát, mint a gyűjtögetést, vadászatot, halá­szatot. Azonban az állatok lakásszük­­ségletének kielégítése nemcsak munkával jár, de egyszersmind a legkülönbözőbb mesterségbeli tudást igényli. A madár e tekin­­tetben el­őr­ehal­a­d­o­tt­a­b­b, mint az emlősök. Tudjuk, milyen művé­szettel és ügyességgel készíti né­melyik a fészkét. Van madár, amely a lakását levelekből való­sággal összevarrja (citromsár­mány). Különösen a rovarokat kell bá­mulnunk: egyesek bányászok és építészek. Mások szőnek, vagy fát, földet és követ munkálnak meg. Vannak temetőbogarak, amelyek sírt ásnak. Egy méh­­fajta a fészkét virágszirmokkal kárpitozza. Alig van olyan egy­ Jól sikerült a karácsonyi és hjévi vásár a Thália­ Divatáruházban és a Newyork­ Á­ruházban A karácsonyi és újévi „vásár“ eredménye nagyon sokat jelent a ke­reskedelmi életben és rendszerint a december havi forgalom billenti helyre az egyensúlyt ott, ahol az év folyamán mostoha volt a szerencse. Az Általános Fogyasztási Szövet­kezet fióküzletei és áruházai ezen a téren is vezetnek és a Thalia­ Divatáruház és a New­­york­ Áruház idei forgalma jóval túlhaladta a tavalyit. A megszaporított személyzet buz­gón dolgozott, hogy a vevők tömegét kielégítse és e két szövetkezeti áru­házunk amúgy is gazdag készletét úgyszólván óráról-órára kénytelen volt kiegészíteni, oly nagy volt a vásárlók száma. Aki ennek a magyarázatát keresi, megkapja a választ, ha áruházaink kirakatait megtekinti. Szebbnél szebb ruházati cikkek, játék- és edény­­áruk, ajándéktárgyak sokasága váltakozik most ünnepek után is a hatalmas kirak­atsor üvegtáblái mögött, oly meglepően olcsó árakon, hogy nemcsak a tag­társnők és tagtársak százait, de a forgalmas Rákóczi út vidékről jött vásárlóközönségét is becsábítja. És aki már bent van és benn még job­ban meggyőződik arról, hogy itt valóban jól vásárol, vidáman távo­zik csomagjaival, hogy otthon az­után mindenkinek elújságolja, hogy a szövetkezeti áruházakban való­ban előnyösen vásárolt be. Igen szépen emelkedik a Newyork­ Áruház forgalma csillárokban és folytonégő kály­hákban, valamint takrékt­ízhe­­lyekben is, amelyekben a Ne­wyork-Áruház ver­senyen felül áll. Ezek a fontos szük­ségleti tárgyak mindenkor a legcélszerűbb ajándékok, tehát aki jól akar vásárolni, keresse föl a Thalia­ Divatáruházat és a Newyork-Áruházat.

Next