Szövetkezeti Értesítő, 1937 (29. évfolyam, 1-23. szám)
1937-01-16 / 1. szám
tak és a malmok búzából, a pékek lisztből idejében befedezték magukat, a kenyér ára az aratás óta 25%-kal drágult. Ahol minden drágul, a burgonyát sem hagyja a spekuláció alacsony árszínvonalon. A burgonyatermés bőséges volt, a Gül-baba burgonya kicsinybeni ára a szüret óta mégis 50%-kal, a nyári rózsa ára pedig 46%-kal emelkedett. Hiába szabott meg a kormány minimális árat, azon burgonyát kapni egyszerűen nem lehet és így a közönség kénytelen a spekuláció által diktált árakat fizetni. A hús, a zsír, a cukor hovatovább olyan luxuscikk lesz a legtöbb fogyasztó háztartásában, mint amilyen fényűzési cikk volt 100 év előtt a narancs és a mazsola. Budapest polgármesterének legutóbbi jelentése ijesztő képet fest a húsneműek fogyasztásának visszaeséséről. Ilyen körülmények között nincs azon csodálkozni való, ha az ember azt olvassa az Országos Közegészségügyi Intézet legújabb kimutatásaiból, hogy mennyire romlik az ország lakosainak egészségi állapota. Élelmiszerdrágulás, alacsony bérek és fizetések csak silány táplálkozást tesznek lehetővé, ez pedig testi és lelki leromláshoz vezet, amiben már benne is vagyunk. Már most mit tegyünk? — vetik fel a kérdést tagtársaink. Semmiesetre se azt, amit a földesúr tett, aki mikor megvadult lovai a kocsit a benne ülőkkel a szakadék szélére vitték, felesége kiáltozására azzal felelt: „Ne kiabálj, tedd te is azt, amit én teszek: hunyd be a szemed.“ Tagtársaim, ne hányjuk be a szemünket, ne várjunk az új esztendőben sem csodákat, még kevésbé várhatjuk azt, hogy a felsőbbség kegyes lesz észrevenni szenvedéseinket és siet rajtunk segíteni, hanem csodavárás helyett fejlesszük ki szövetkezetünket, támasszuk alá anyagilag is, hogy elég erős legyen bennünket megvédeni a drágaság szökőárjának pusztításától. IGYUNK. HARMATVIZET Kapható az Általános Fogyasztása Szeretnezet iSáktSnteteiben XXIX. ÉVFOLYAM * ÉRTESÍTŐ A nevelésbe vetett hit Vannak, akik azt állítják, hogy nem lehet nevelni. Az ember olyan, amilyennek megszületett és magával hozott sajátságai vannak, amelyeket nem lehet belőle kiirtani, sem másokat helyükbe nem lehet tenni. Kétségtelenül nagyon nehéz annak az eldöntése, mi az, amit magunkkal hozunk és mi az, amit környezetünktől elsajátítunk. Mégis az a tapasztalat, hogy a helyes nevelés még a velünk született hibákat is tompítja, a rossz nevelés pedig a jó alaptermészetű gyermekből is ideges, fegyelmezetlen, munkakerülő embert hoz létre. Hinnünk kell azonban a nevelésben, amikor azt látjuk, hogy azok az országok vezetnek erkölcsi tekintetben, amelyekben a neveléssel sokat törődnek és sok pénzt fordítanak rá. Svájcban például nemcsak joga van az államnak az egészségileg, vagy erkölcsileg veszélyeztetett környezetből kiragadni a gyermeket, hanem vannak állami és magánjótékonysági egyesületek által fenntartott intézetek, ahol az ilyen fiatalkorúakat fölnevelik, mesterségre tanítják. A nevelés eszközei a céltudatos és következetes cselekvés, a megértő szeretet, főképpen azonban a jó példa. Hiába intem és dorgálom a gyermeket olyan cselekedetért, amit naponta környezetében lát. Nem a beszéd, hanem a tény az, ami a gyermeket meggyőzi. Nem a verés, a gorombaság, hanem a megértés és a helyesen alkalmazott szigorúság a jó módszer. Ahol kevés a gyermek, vagy csak egy van, ott az egész család annak az egykének a szolgálatában áll. Ilyenkor későn jönnek rá, hogy valóságos kis zsarnokot neveltek, aki uralkodni akar a felnőtteken. Amennyire csak lehet, ne hagyjuk a gyermeket ellenőrzés nélkül. Jól nézzük meg, kiknek a társaságában játszik, hol tölti üres idejét. Ne zárjuk be a szobába, hanem gondoskodjunk megfelelő pajtásokról. Ha ilyenek nincsenek, adjuk óvodába. Helyes, ha korán tanulja meg az alkalmazkodást, különösen egykorú játszótársakhoz. Engedjük, hogy részt vegyen a felnőttek munkájában és tanítsuk meg arra, hogy szeresse a munkát és öröme teljék kötelessége teljesítésében. Becsülje meg mások munkáját és kímélje a tárgyakat, amelyek a közösség munkájával jöttek létre. A legfontosabb nevelői kötelesség, hogy teremtsük meg gyermekünkben a közösséggel való kapcsolatot. Ennek az útja pedig a szeretet. Kis korban a gyermek az állatokat szereti, de előfordul az is, hogy kínozza őket. Ilyenkor mindig valami bántó, fájdalmas ok van a gyermek lelkében, amit ki kell kutatnunk. Ha magunk nem találjuk meg, nevelési tanácsadóhoz kell fordulnunk. Ugyanígy áll a dolog akkor, ha a gyermek verekedő, békétlen, összeférhetetlen, hirtelen haragú. Mindezek a jelek részint ideges tünetek, részint valamilyen nevelési hibából származnak. Mindenesetre módszert kell változtatnunk és megvárni, mi az eredmény. A nevelés munkájának ellenőrzése azért is nehéz, mert mind a hibák, mind a jó módszerek eredménye későbben látszik meg. A nevelő pedig a munkáját magán kezdje meg. önfegyelem a legfontosabb, amit minden nevelőtől elvárhatunk. Türelme végtelen, szeretete kifogyhatatlan és önuralma korlátlan legyen. Nem az a fontos, hogy mindig igaza legyen és a gyermek tekintélyt lásson benne, hanem inkább az, hogy szeresse és bízzék az igazságosságában. A nőknek elől kell járniuk a nevelésbe vetett hitben. Amíg a férfiak, a családapák ritkán érnek rá a gyermekkel foglalkozni és a kevés időben vagy elkényeztetik a gyermeket, vagy pedig zsarnoki módra elnyomják, addig az okos anyának kell ellensúlyoznia ezeket a hibákat. Az iskolával minden szülő legyen minél közelebbi kapcsolatba, gyakran, kérje ki a tanító véleményét és közösen beszélik meg a gyermekkel követendő módszert. A mai iskola egészen másképpen bánik a gyermekkel, mint