Szovjetunió, 1983 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám

Vitalij Tarascsenko verseny közben A szerző felvétele tűri meg, hogy mondjon né­hány szót magáról. — Volt már zsűritag? — Igen. Tokióban. Jó né­hány évvel ezelőtt nemzetközi énekversenyen vettem részt ebben a városban, és első dí­jat nyertem. Később azután mint zsűritag tértem vissza Tokióba. — Úgy tudom, pályája is ver­sennyel kezdődött... nő, tanára pedig a világhírű Jelena Obrazcova. Az opera kategóriában is sikeresen szerepeltek a szov­jet versenyzők. Irena Milk­­javicsute és Vitalij Tarascsen­ko második díjat kaptak. A Magyar Nemzet zenekritikusa írta Irenáról: „Számomra ő je­lentette a legnagyobb értéket, hangmatériájának gazdagsága éppoly lenyűgöző, mint éne­kének mesterkéletlen termé­szetessége, árnyalatbeli ská- Szovjet művészek a nemzetközi Erkel-Kodály énekversenyen 1960-ban Erkel Ferenc szü­letésének 150. évfordulója al­kalmából rendeztek első íz­ben Budapesten nemzetközi énekversenyt. Ettől kezdve a magyar zenei élet rangos ese­ményeként tartják számon az Erkel énekversenyt. 1982-ben Kodály Zoltán volt a verseny másik névadója, születése 100. évfordulójának tiszteletére. Az első versenyen tizenkét ország hatvanöt énekese mér­te össze tudását a Zeneművé­szeti Főiskola színpadán. A női kategóriában akkor szov­jet versenyző, Kira Izotova, a Leningrádi Operaház magán­énekese nyerte el az első dí­jat. Idén huszonkét ország het­vennyolc fiatal művésze je­lentkezett a nemzetközi erő­próbára. A verseny opera és dal kategóriában folyt, és há­rom fordulóból állt. A ver­senyzők teljesítményét öt ma­gyar és tíz külföldi zsűritag értékelte. Köztük volt a neves szovjet operaénekesnő, Maria Biesu is. A versenyek szünetében kér­t Mezőgazdasági techni­kumba jártam, végzős voltam már. Részt vettem egy ama­tőröknek rendezett kulturá­lis versenyen, és az ének ka­tegória első díját kaptam. Utána nyomban Kisinyovba, köztársaságunk fővárosába küldtek zenét, éneket tanul­ni. Majd a híres moldáviai népi zenekar, a Flueras szóló­énekese lettem. — És az opera? — Az csak ezután követke­zett. Tanultam tovább. Elvé­geztem a konzervatóriumot. Ekkor kaptam a megtisztelő meghívást a Kisinyovi Opera- és Balettszínházba. — Vezető énekes lett. Mik a kedvenc szerepei? —• Természetesen Tatjana az Anyeginből, Liza a Pikk Dámából, aztán Tosca, Mimi, Leonóra, Desdemona, Turan­­dot... mondjam még? Nincs rá idő, mert a ver­sengés folytatódik. Az Erkel—Kodály énekver­seny dal kategóriájában, La­­risza Kurgyumova harmadik díjat nyert. Moszkvai énekes­fájának szélessége és lényé­nek vonzereje.” Irena kaunasi születésű, 1972-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a vil­­niusi konzervatóriumban. Je­lenleg a Vilniusi Opera szólis­tája. Vitalij Tarascsenko nyom­ban a verseny után Irenával együtt Gyulára utazott fellé­pésre. A következő nap pedig már a Vigadóban énekelt a győztesek gálaestjén. Kanadá­­ban, Kirgíziában született. 1970-ben iratkozott be a Ter­­nopoli Zeneiskola karvezető szakára. 1972-ben került Lvovba, a zeneiskola ének szakára, majd felvették a Moszkvai Állami Konzerva­tóriumba. Jelenleg a Szta­­nyiszlavszkij—Nyemirovics- Dancsenko Színház szólistája. Az Erkel—Kodály nem­zetközi énekversenyen igen magasra tették a mércét, s a szovjet művészek sikerrel vet­ték az akadályokat. Művészi pályafutásuk jelentős állomá­sa volt a budapesti erőpróba, mindannyiuknak további si­kereket kívánunk. R. P. 3

Next