Szovjetunió, 1990 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
A Szovjetunió 1990 1990. 1. szám KÉPES HAVI TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI FOLYÓIRAT - ALAPÍTOTTA GORKIJ 1930-BAN MEGJELENIK OROSZ, MAGYAR, KÍNAI, ROMÁN, KOREAI, HINDI, GÖRÖG, BENGÁLI, URDU, VIETNAMI, ARAB, SZERBHORVÁT, ANGOL, FRANCIA, NÉMET, OLASZ, MONGOL, SPANYOL, FINN, JAPÁN, TAMIL ÉS PORTUGÁL NYELVEN Napjainkban mindenki elismeri, hogy a szovjet külpolitika nagymértékben hat a világfolyamatokra Ennek oka az, hogy a megújított politika az új külpolitikai gondolkodás koncepcióján alapul A Szovjetunió külolitikája már korábban is éreztette jótékony hatását Az egész világon nagyra értékelték azokat a lépéseket, amelyeket a nemzetközi feszültség csökkentése, a nukleáris katasztrófa elhárítása, mindannak a megerősítése érdekében tett, amit enyhülésnek neveztünk. A 70-es évek végén ismét hidegháborús szelek kezdtek fújdogálni A fegyverkezési verseny minőségileg új szakasza kezdődött el. Teljes súlyával nehezedett ránk a probléma, hogy egy termonukleáris háború esetén bekövetkező elkerülhetetlen megsemmisüléstől megmentsük az emberi civilizációt. Mind világosabbá vált, hogy ez nem csupán a nyugati államok konstruktív megközelítésének a hiányából fakad, hanem abból is, hogy a szovjet politika nem felel meg korunk követelményeinek. Az új szovjet vezetés, élén Gorbacsovval, felismerte, hogy új módon, előítéletektől mentesen kell szemlélni a környező világot, és hogy egy új politikai cselekvési programra van szükség. E folyamatok kezdetét az SZKP KB 1985 és áprilisi plénuma jelentette, továbbfejlesztésének egy-egy fontos állomása volt az SZKP XXVII. kongresszusa (1986), a XIX országos pártkonferencia és az ezt követő pártplénumok. Az SZKP dokumentumaiban többé már nem találkozunk azzal a tétellel, hogy a békés egymás mellett élés az osztályharc sajátos formája. A Szovjetunió fellép az ellen, hogy a kapitalista országok az ideológiai nézetkülönbségeket, a szociális ellentmondásokat átvigyék az államközi kapcsolatok területére Az államközi kapcsolatoknak a nemzetközi jog normáin kell alapulniuk. Az osztály és az ideológiai harcnak pedig - ami természetesen folytatódik - az eszmék békés versenyének formáját kell öltenie. Az általános emberi problémák előtérbe helyezése nem vonja e maga után az osztályérdekek megsértését? Az államközi kapcsolatok ideológiamentessé tétele nem jelenti-e, hogy letesszük a fegyvert az imperializmus előtt, hogy elhatároljuk magunkat a forradalmi folyamat támogatásától? E gyakran ismétlődő kérdésekre magától értetődő válaszok adhatók. Az általános emberi érdekek napjainkban objektíven egybeesnek a proletariátus érdekeivel. Ma nincs egyetlen olyan ország sem, ahol a szocialista forradalom kérdése lenne napirenden akkor, amikor a háborús katasztrófa reális lehetőség. Már csak a felhalmozott fegyvertartalékok miatt is. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor egyszerűen nem lesz kinek megvalósítania a társadalmi haladást. Mielőtt még megnyernénk az osztályharcot, győzelmet kell aratnunk az emberiség túléléséért vívott harcban ily módon a globális kérdések megoldása kedvező előfeltételeket teremt az emberiség társadalmi felszabadítása problémáinak megoldásához. A forradalmi folyamat támogatása nem kell hogy fenyegesse a békét, nem kell hogy akadályozza a szükséges nemzetközi együttműködést az egységes világban. A GYAKORLATI TETTEK PROGRAMJA A világ új szemlélete új gyakorlati koncepciókat is követelt. Az SZKP megváltoztatta a nukleáris háború kérdésével kapcsolatos álláspontját. A XXVII. kongresszus ugyanis fenntartás nélkül elismerte, hogy egy ilyen háború megengedhetetlen, mivel ott nem lennének legyőzöttek és győztesek, az egész emberiség vesztes lenne. Megértve, hogy a fegyverkezési hajsza nem lehet egy ország biztonsága szavatolásának eszköze, hanem inkább a biztonság aláásásához, az általános háborús veszély fokozódásához vezet, az SZKP előtérbe helyezte a biztonság politikai eszközökkel történő erősítésének a feladatát. Természetesen nem fér kétség ahhoz, hogy fenn kell tartani a védelmi képességet, de - és ez ismét csak új megközelítési mód - ennek az elégséges biztonság szintjén kell megvalósulnia. A nemzetközi párbeszéd folytatásának módszere is változott. Megértettük, hogy az egyes országok biztonsága ma elképzelhetetlen az összes többi egyenlő biztonsága nélkül. Abból indulunk ki, hogy a tárgyalásokon olyan kompromisszumokat kell keresnünk, amelyek az érdekek ésszerű egyensúlyát tükrözik. A biztonság ma csakis általános lehet, vagyis az e kérdést érintő döntéseket a világszervezetnek kell meghoznia. Innen ered a megnövekedett érdeklődés a közös diplomáciai erőfeszítések, a népi diplomácia, az ENSZ szerepének újfajta felfogása iránt. A nemzetközi politika fontos gondolata válik valóra: nemcsak az államok, hanem a népek közötti kapcsolatok is létrejönnek. Komoly változások mentek végbe a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkban is. Az önállóság, a teljes egyenjogúság, a belügyekbe való szigorú be nem avatkozás, a szocializmus történelmének korábbi időszakához kapcsolódó torzulások és hibák kijavítása, a kölcsönös érdekek mélyebb és tudományosan megalapozott figyelembevétele, a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás az az elv, amely nem szavakban, hanem tettekben vezérel minket. Eltökélten tartjuk magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy nincsenek egyetemes, mindenki számára kötelező tapasztalatok és receptek. Minden szocialista ország önállóan oldja meg saját problémáit, önállóan keresi a valódi válaszokat a népe életében felmerülő kérdésekre. Ez a hozzáállás teljes egészében testet ölt Magyarországgal való kapcsolatainkban. A SZOVJETUNIÓ AZ EGÉSZ EMBERISÉG JAVÁRA A szovjet politika új elveinek gyakorlati megvalósítása olyan változásokhoz vezetett, amelyek - túlzás nélkül állíthatjuk - lenyűgözőek Az utóbbi 2-3 évben a háborús veszély csökkent, a légkör a világban jobb lett. Sikerült elmozdítani a holtpontról a szovjet-amerikai konfrontációt. Ez a folyamat a történelemben először egy olyan szerződés aláírásához vezetett, amely kimondja a nukleáris fegyverek két osztályának a megsemmisítését, s megnyitotta a hadászati és más fegyverfajták jelentős csökkentésének távlatait. Sikerült a béke és a haladás útjából egy másik veszélyes akadályt is elhárítani: az elidegenedést, amely időnként ellenségeskedésbe csapott át, a két szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína között Csapataink kivonultak Afganisztánból. Lassan begyógyul az a sokéves vérző seb, amely nemcsak sok szovjet családnak okozott fájdalmat, hanem a nemzetközi légkört is mérgezte Először fordul elő, hogy országunk biztonságát nem a katonai erő és az amúgy is nagy védelmi kiadások növelésével erősítik. Ellenkezőleg, képesek voltunk egyértelműen védelmi szellemben áttekinteni katonai doktrínánkat. Lassan szertefoszlik a szovjet katonai fenyegetés mítosza Megkezdődött a fegyveres erők és a fegyverzetek jelentős csökkentése, a Szovjetunió katonai célú kiadásainak mérséklése. Gyökeresen megváltoztatjuk külgazdasági tevékenységünket annak érdekében, hogy a Szovjetunió a nemzetközi munkamegosztás teljes jogú tagjává váljék. Sajátos robbanás tapasztalható a külföldi országokkal való információs, kulturális, turisztikai, társadalmi és egyszerűen csak emberi kapcsolatokban Egyre nyitottabbá válunk a világ felé, és a világ egyre inkább kinyílik előttünk. Természetesen az alapvető világproblémák megoldása még előttünk áll. A két világrendszer harca nem lankad. A nyugati politika továbbra is határozatlan. Még mind nem döntötték el véglegesen a legfőbb kérdést: elfogadják-e a mélyreható, forradalmi változásokat a nemzetközi kapcsolatokban, vagy továbbra is ragaszkodjanak a megújult, de lényegében már megszokott kelet-nyugati szembenállás modelljéhez De teljesen világos - és ezt valamennyi komoly politikus elismeri -, hogy a világ nyugodtabb és biztonságosabb lett. Az új politikai filozófia megfelel azon államok érdekeinek, amelyek abban érdekeltek, hogy megteremtsék a tartós békét és az egyenjogú együttműködést nemzetközi színtéren. V. Dmitrijev A SZEMLEÍRÓ VÉLEMÉNYE A szovjet külpolitika - az új politikai gondolkodás koncepciója AZ ÚJ GONDOLKODÁS AZ OSZTÁLYHARC ELVETÉSE? Az első dolog, amit az SZKP XXVII kongresszusán először fejtettek ki, az a mai világunk sokszínűsége volt Első pillantásra ebben semmiféle felfedezés nincs. De hangsúlyoztunk egy új momentumot is, azt, hogy a világ sokszínűségét nem szabad a két rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus harcára korlátozni, ahogyan ezt korábban tettük. A világ nem más, mint önálló, független államok tevékenységének színtere, és ezen államok mindegyikének megvannak a maga sajátos törvényes érdekei. Egyetlen állam sem tudja érvényre juttatni érdekeit teljes egészében, ha közben mások érdekeit sérti. A világ sokszínűsége és minden ellentmondásossága ellenére kölcsönös kapcsolatokon alapul, és egyre egységesebbé válik Ez volt a második, nem kevésbé fontos következtetés A világ egységessége objektív jelenség. Az emberek mindenütt ugyanahhoz a nemhez tartoznak A világ egységes az ember és a természet viszonya szempontjából is, ezt bizonyítják az ökológiai válságok is. A termelés nemzetközivé tételének folyamatai, amelyek átfogják földgolyónkat, önmagában is termelőerőt jelentenek. Ma már egyetlen ország sem képes megoldani a ráháruló feladatokat, ha nem vesz tudomást arról, ami a világban végbemegy. Ebből ered a külpolitika fő célja: keresni kell, és meg kell teremteni a nemzetközi kapcsolatok valamennyi résztvevőjének érdekegyensúlyát De vajon meg lehet-e találni az egyensúlyt az egymással szembenálló kapitalizmus és szocializmus érdekei között? Igennel válaszolunk, mert újszerűen fogjuk fel az emberiség előtt álló legfontosabb kérdéseket Két ilyet említenék: hogyan mentsük meg a világot a nukleáris katasztrófától, és hogyan állítsuk az emberek szolgálatába a felhalmozott tudás erejét? Ezen alapul a szovjet politika elvileg új vonása, annak elismerése, hogy az általános emberi érdekek elsőbbséget élveznek az osztályérdekekkel szemben.