Szovjetunió, 1990 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám

A Szovjetunió 1990 1990. 1. szám KÉPES HAVI TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI FOLYÓIRAT - ALAPÍTOTTA GORKIJ 1930-BAN MEGJELENIK OROSZ, MAGYAR, KÍNAI, ROMÁN, KOREAI, HINDI, GÖRÖG, BENGÁLI, URDU, VIETNAMI, ARAB, SZERBHORVÁT, ANGOL, FRANCIA, NÉMET, OLASZ, MONGOL, SPANYOL, FINN, JAPÁN, TAMIL ÉS PORTUGÁL NYELVEN Napjainkban mindenki elismeri, hogy a szovjet kül­politika nagymértékben hat a világfolyamatokra En­nek oka az, hogy a megújított politika az új külpolitikai gondolkodás koncepcióján alapul A Szovjetunió kü­lolitikája már korábban is éreztet­te jótékony hatását Az egész világon nagyra érté­kelték azokat a lépéseket, amelyeket a nemzetközi fe­szültség csökkentése, a nukleáris katasztrófa elhárítá­sa, mindannak a megerősítése érdekében tett, amit enyhülésnek neveztünk. A 70-es évek végén ismét hidegháborús szelek kezdtek fújdogálni A fegyverkezési verseny minősé­gileg új szakasza kezdődött el. Teljes súlyával neheze­dett ránk a probléma, hogy egy termonukleáris hábo­rú esetén bekövetkező elkerülhetetlen megsemmisü­léstől megmentsük az emberi civilizációt. Mind vilá­gosabbá vált, hogy ez nem csupán a nyugati államok konstruktív megközelítésének a hiányából fakad, ha­nem abból is, hogy a szovjet politika nem felel meg korunk követelményeinek. Az új szovjet vezetés, élén Gorbacsovval, felismer­te, hogy új módon, előítéletektől mentesen kell szem­lélni a környező világot, és hogy egy új politikai cse­lekvési programra van szükség. E folyamatok kezde­tét az SZKP KB 1985 és áprilisi plénuma jelentette, továbbfejlesztésének egy-egy fontos állomása volt az SZKP XXVII. kongresszusa (1986), a XIX országos pártkonferencia és az ezt követő pártplénumok. Az SZKP dokumentumaiban többé már nem talál­kozunk azzal a tétellel, hogy a békés egymás mellett élés az osztályharc sajátos formája. A Szovjetunió fel­lép az ellen, hogy a kapitalista országok az ideológiai nézetkülönbségeket, a szociális ellentmondásokat át­vigyék az államközi kapcsolatok területére Az állam­közi kapcsolatoknak a nemzetközi jog normáin kell alapulniuk. Az osztály és az ideológiai harcnak pedig - ami természetesen folytatódik - az eszmék békés versenyének formáját kell öltenie. Az általános emberi problémák előtérbe helyezése nem vonja e maga után az osztályérdekek megsérté­sét? Az államközi kapcsolatok ideológiamentessé té­tele nem jelenti-e, hogy letesszük a fegyvert az impe­rializmus előtt, hogy elhatároljuk magunkat a forra­dalmi folyamat támogatásától? E gyakran ismétlődő kérdésekre magától értetődő válaszok adhatók. Az általános emberi érdekek napja­inkban objektíven egybeesnek a proletariátus érde­keivel. Ma nincs egyetlen olyan ország sem, ahol a szocialista forradalom kérdése lenne napirenden ak­kor, amikor a háborús katasztrófa reális lehetőség. Már csak a felhalmozott fegyvertartalékok miatt is. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor egyszerűen nem lesz kinek megvalósítania a társadalmi haladást. Mielőtt még megnyernénk az osztályharcot, győzelmet kell aratnunk az emberiség túléléséért vívott harcban ily módon a globális kérdések megoldása kedvező elő­feltételeket teremt az emberiség társadalmi felszaba­dítása problémáinak megoldásához. A forradalmi fo­lyamat támogatása nem kell hogy fenyegesse a bé­két, nem kell hogy akadályozza a szükséges nemzet­közi együttműködést az egységes világban. A GYAKORLATI TETTEK PROGRAMJA A világ új szemlélete új gyakorlati koncepciókat is követelt. Az SZKP megváltoztatta a nukleáris háború kérdésével kapcsolatos álláspontját. A XXVII. kong­resszus ugyanis fenntartás nélkül elismerte, hogy egy ilyen háború megengedhetetlen, mivel ott nem lenné­nek legyőzöttek és győztesek, az egész emberiség vesztes lenne. Megértve, hogy a fegyverkezési hajsza nem lehet egy ország biztonsága szavatolásának eszköze, ha­nem inkább a biztonság aláásásához, az általános há­borús veszély fokozódásához vezet, az SZKP előtérbe helyezte a biztonság politikai eszközökkel történő erő­sítésének a feladatát. Természetesen nem fér kétség ahhoz, hogy fenn kell tartani a védelmi képességet, de - és ez ismét csak új megközelítési mód - ennek az elégséges biztonság szintjén kell megvalósulnia. A nemzetközi párbeszéd folytatásának módszere is változott. Megértettük, hogy az egyes országok biz­tonsága ma elképzelhetetlen az összes többi egyenlő biztonsága nélkül. Abból indulunk ki, hogy a tárgyalá­sokon olyan kompromisszumokat kell keresnünk, amelyek az érdekek ésszerű egyensúlyát tükrözik. A biztonság ma csakis általános lehet, vagyis az e kérdést érintő döntéseket a világszervezetnek kell meghoznia. Innen ered a megnövekedett érdeklődés a közös diplomáciai erőfeszítések, a népi diplomácia, az ENSZ szerepének újfajta felfogása iránt. A nemzet­közi politika fontos gondolata válik valóra: nemcsak az államok, hanem a népek közötti kapcsolatok is lét­rejönnek. Komoly változások mentek végbe a szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsolatainkban is. Az önállóság, a teljes egyenjogúság, a belügyekbe való szigorú be nem avatkozás, a szocializmus történelmének korábbi időszakához kapcsolódó torzulások és hibák kijavítá­sa, a kölcsönös érdekek mélyebb és tudományosan megalapozott figyelembevétele, a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás az az elv, amely nem sza­vakban, hanem tettekben vezérel minket. Eltökélten tartjuk magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy nincse­nek egyetemes, mindenki számára kötelező tapaszta­latok és receptek. Minden szocialista ország önállóan oldja meg saját problémáit, önállóan keresi a valódi válaszokat a népe életében felmerülő kérdésekre. Ez a hozzáállás teljes egészében testet ölt Magyaror­szággal való kapcsolatainkban. A SZOVJETUNIÓ AZ EGÉSZ EMBERISÉG JAVÁRA A szovjet politika új elveinek gyakorlati megvalósí­tása olyan változásokhoz vezetett, amelyek - túlzás nélkül állíthatjuk - lenyűgözőek Az utóbbi 2-3 évben a háborús veszély csökkent, a légkör a világban jobb lett. Sikerült elmozdítani a holtpontról a szovjet-ameri­kai konfrontációt. Ez a folyamat a történelemben elő­ször egy olyan szerződés aláírásához vezetett, amely kimondja a nukleáris fegyverek két osztályának a megsemmisítését, s megnyitotta a hadászati és más fegyverfajták jelentős csökkentésének távlatait. Sikerült a béke és a haladás útjából egy másik ve­szélyes akadályt is elhárítani: az elidegenedést, amely időnként ellenségeskedésbe csapott át, a két szocia­lista nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína között Csapataink kivonultak Afganisztánból. Lassan be­gyógyul az a sokéves vérző seb, amely nemcsak sok szovjet családnak okozott fájdalmat, hanem a nem­zetközi légkört is mérgezte Először fordul elő, hogy országunk biztonságát nem a katonai erő és az amúgy is nagy védelmi kiadások növelésével erősítik. Ellenkezőleg, képesek voltunk egyértelműen védelmi szellemben áttekinteni katonai doktrínánkat. Lassan szertefoszlik a szovjet katonai fenyegetés mítosza Megkezdődött a fegyveres erők és a fegyverzetek jelentős csökkentése, a Szovjetunió katonai célú kiadásainak mérséklése. Gyökeresen megváltoztatjuk külgazdasági tevé­kenységünket annak érdekében, hogy a Szovjetunió a nemzetközi munkamegosztás teljes jogú tagjává vál­jék. Sajátos robbanás tapasztalható a külföldi orszá­gokkal való információs, kulturális, turisztikai, társa­dalmi és egyszerűen csak emberi kapcsolatokban Egyre nyitottabbá válunk a világ felé, és a világ egyre inkább kinyílik előttünk. Természetesen az alapvető világproblémák megol­dása még előttünk áll. A két világrendszer harca nem lankad. A nyugati politika továbbra is határozatlan. Még mind­­ nem döntötték el véglegesen a legfőbb kérdést: elfogadják-e a mélyreható, forradalmi válto­zásokat a nemzetközi kapcsolatokban, vagy továbbra is ragaszkodjanak a megújult, de lényegében már megszokott kelet-nyugati szembenállás modelljéhez De teljesen világos - és ezt valamennyi komoly politi­kus elismeri -, hogy a világ nyugodtabb és biztonsá­gosabb lett. Az új politikai filozófia megfelel azon államok érde­keinek, amelyek abban érdekeltek, hogy megteremt­sék a tartós békét és az egyenjogú együttműködést nemzetközi színtéren. V. Dmitrijev A SZEMLEÍRÓ VÉLEMÉNYE A szovjet külpolitika - az új politikai gondolkodás koncepciója­ ­ AZ ÚJ GONDOLKODÁS AZ OSZTÁLYHARC ELVETÉSE? Az első dolog, amit az SZKP XXVII kongresszusán először fejtettek ki, az a mai világunk sokszínűsége volt Első pillantásra ebben semmiféle felfedezés nincs. De hangsúlyoztunk egy új momentumot is, azt, hogy a világ sokszínűségét nem szabad a két rend­szer, a kapitalizmus és a szocializmus harcára korlá­tozni, ahogyan ezt korábban tettük. A világ nem más, mint önálló, független államok tevékenységének szín­tere, és ezen államok mindegyikének megvannak a maga sajátos törvényes érdekei. Egyetlen állam sem tudja érvényre juttatni érdekeit teljes egészében, ha közben mások érdekeit sérti. A világ sokszínűsége és minden ellentmondásossá­ga ellenére kölcsönös kapcsolatokon alapul, és egyre egységesebbé válik Ez volt a második, nem kevésbé fontos következtetés A világ egységessége objektív jelenség. Az emberek mindenütt ugyanahhoz a nem­hez tartoznak A világ egységes az ember és a termé­szet viszonya szempontjából is, ezt bizonyítják az öko­lógiai válságok is. A termelés nemzetközivé tételének folyamatai, amelyek átfogják földgolyónkat, önmagá­ban is termelőerőt jelentenek. Ma már egyetlen or­szág sem képes megoldani a ráháruló feladatokat, ha nem vesz tudomást arról, ami a világban végbemegy. Ebből ered a külpolitika fő célja: keresni kell, és meg kell teremteni a nemzetközi kapcsolatok vala­mennyi résztvevőjének érdekegyensúlyát De vajon meg lehet-e találni az egyensúlyt az egy­mással szembenálló kapitalizmus és szocializmus ér­dekei között? Igennel válaszolunk, mert újszerűen fogjuk fel az emberiség előtt álló legfontosabb kérdé­seket Két ilyet említenék: hogyan mentsük meg a vi­lágot a nukleáris katasztrófától, és hogyan állítsuk az emberek szolgálatába a felhalmozott tudás erejét? Ezen alapul a szovjet politika elvileg új vonása, annak elismerése, hogy az általános emberi érdekek elsőbb­séget élveznek az osztályérdekekkel szemben.

Next