Szózat, 1922. június (4. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-23 / 142. szám

»«2 JUNIUS 23 S6NTEK Gaal Gaszton az elnöki széfből a törvényalkotó munka védelmét Ígéri Szcitovszky séta és Huszár Károly alelnökök — Karafiáth Jenő háznagy A nemzetgyűlés részvétét fejezte ki Ifj. Károly gyászoló családjának A nemzetgyűlés ma megválasztotta tisztikarát. A Ház elnöke újra — ezúttal harmadszor — Gaal Gaszton lett, alelnökei pedig Szcitovszky Béla és Huszár Károly. Gaal Gaszton választása egyhan­gúlag történt, s az ellenzéki képviselők üres lapo­kat dobtak az urnába. Az aleln­ökválasztás ugyan­így folyt le, itt azonban voltak szétforgácso­lódott szavazatok A nemzetgyűlés hat jegyzője közül öt az egységes pártból, egy pedig a kormányt támos­gató keresztény egység­ pártjából került ki. A jegy­zői álkistik számát kettővel szaporítják s ez a két jegyzői tisztség jut az ellenzéknek. Lezajlott a háznagyválasztás is, mely előzőleg annyi szóbeszédre adott okot. Az egységes párt tagjai a hivatalos jelöltre, Karafiáth Jenőre sza­vaztak, kit húsz ellenzéki szavazat ellenéb­en meg is választottak. Gróf Apponyi Albert korelnöki sze­replése ezzel véget ért és Apponyi köszönetet mondva a körjegyzőknek és, a Ház tisztviselőinek, távozott az elnöki emelvényről. Rövid szünet után Gaal Gaszton, a nemzeti­gyűlés új elnöke jelent meg az emelvényen. Ha­talmas taps üdvözölte a Ház minden oldaláról. A szociáldemokrata képviselők helye a bal szélen azonban üresen tátongott: a szociáldemokraták minden manifesztációból kivonják magukat és ezúttal is valamennyien a folyosón tartózkodtak. Gaal Gaszton állva olvasta fel elnöki beköszöntő beszédét. Az első mondatoknál érezhető volt hang­ján az elfogódottság és a meghatottság. Köszöne­tet mondott megválasztásáért, azután hangsúlyozva, hogy elnöktársaival összhangban teszi meg kijelen­­léseit, félreérthetetlenül megjelölte azokat az irány­elveket, melyeket a nemzetgyűlés tárgyalásainak vezetésében követni akar.­­ A tanácskozást az 1908-as házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni, — szólt Gaal Gas,­­­ton és az ellenzéken zajos taps kerekedett. Az elnök azonb­an folytatta: — ... mindaddig, m­ig a nemzetgyűlés e te­kintetben másként nem intézkedik. Ekkor pedig a jobboldal és a közép helyeselt. — A vélemények lehető legszabadabb nyilvá­nítása minden nemzet törvényhozásának kima­gasló érdeke ... (az ellenzék nagy tapsba tör ki és a jobboldal is helyesel) . . . ameddig a tör­vényalkotó munkát szolgálja. (A jobboldalon és a középen viharos taps és helyeslés zúg föl.) — A nemzetgyűlés törvényhozói működésének zavartalansága a nemzet legvitálisabb érdeke, ame­lyet sem egyesek, sem frakciók, sem pártok játék­­lapdájává válni nem engedhetünk. (Újra dörgő taps a jobboldalon. A baloldal hallgat.)­­ A tartós rendzavarással szemben való rög­töni intézkedésről Návay volt elnök értelmezését osztom és alkalmazni fogom, ha a parlamenti munka védelmében elkerülhetetlennek mutat­koznék. Gaal Gaszton elnök ezzel a mondásával a te­rembiztosok alkalmazására célzott­­és a jobboldal­ról erős helyeslés kísérte szavait. Rátért Gaal Gaszton azokra a nehézségekre, melyek működésének útjában állnak. A forrada­lom s bolsevizmusi következményei, az ország si­vár helyzete fogékonnyá tették a nemzet bizonyos rétegeit a destrukció izgatásainak befogadására. Ezekkel szemben a haza és társadalom iránt min­den áldozatra kész konstruktív egy­ütt­működésre van szükség és bízik abban, hogy a képviselők test­véries szeretetben egybe fognak forrni törvény­hozói működésük gyakorlásában. Gaal Gasztont beeszéde végén újabb hosszú és lelkes taps üdvözölte, de ez a taps főképpen a jobboldaról és a középső padokból hangzott, azok­nak a pártoknak padsoraiban, melyek a Gaál Gaszton által hangoztatott nemzeti egységet és ön­zetlen hazafias munkát írták zászlaikra. Gaál be­széde alatt csak Rupert nyugtalankodott és mikor a destrukció lelketlen izgatásainál volt szó a be­­széd során, több ízben közbekiáltott. Az egységes párt oldaláról azonban Schandl Károly és Berky Gyula válaszai csakhamar elhallgattatták. Gaal Gaszton beköszöntő beszédének fölolva­sása után helyet foglalt az elnöki székben és len­dületes szavakkal mondott köszönetet Apponyinak korelnöki működéséért. Kiemelte, hogy ötven év­vel ezelőtt Apponyi körjegyzője volt a Háznak, mint újonnan megválasztott képviselő, most pedig mint a törvényhozó testület legidősebb tagja a kor jogán elnökölt a nemzetgyűlésen. Ritka kivétel — úgymond —, hogy a parlament nesztora a politi­kai élet első soraiból kerüljön ki. Apponyit a Ház minden oldaláról megtapsolták. A megalakulásra vonatkozó néhány bejelentés után Gaal Gaszton elnök újra fölállt helyéről és vele együtt fölemelkedett az egész Ház. Negyedik Károly király haláláról emléke­zett meg az elnök és vázolta a nemzet gyászát, mely Szent István koronája viselőjéne­k elhunytéval érte. Meleg­hangú elpatentálása végén indítványozta, hogy Szent István koronájának elhunyt viselője felett érzett gyászát a nemzetgyűlés jegyzőkönyvileg örökítse meg s az elnök utján a gyászoló család előtt őszinte részvétének adjon kifejezést. A legitimista ellenzék — úgy látszik — nem tudott előre Gaal Gaszton szándékáról és a IV. Ká­­roly elhunyta felett mondott gyászbeszédet világos­­szí­nű utcai ruhákban hallgatták végig. Andrássy pedig világossárga színű nyári ruhában volt, kar­ján fekete karszallaggal. Az elnök gondosan kor­rekt és közjogilag kifogástalan kijelentései a legi­­timista ellenzéket láthatólag nem elégítették ki. Andrássy közvetlenül azután, hogy az elnök beszé­dét befejezte, kisietett a teremből, Pallavicini pe­dig heves gesztusokkal magyarázgatott Apponyb­an. Elparentálta az elnök Bernáth Bélát, a múlt nemzetgyűlés korelnökét is. Felolvasták az új ka­binet kinevezéséről szóló átiratot és felolvasták a görögök panaszkodását Kemal pasa kegyetlenkedés­­ei miatt Ebben az átiratban nem volt felemlítve, hogy Kemal pasa saját hazája területét védi. A miniszterelnök indítványára elhatározták, hogy még két jegyzőt választanak, majd a holnapi napi­rend megállapításával az ülés véget ért. A mai ülés A nemzetgyűlés csütörtöki üléséről részletes tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés ülését tíz óra után nyitotta meg gróf Apponyi Albert korelnök, aki jelenti, hogy Nagy Ernő képviselő napirend előtti felszó­­lalásra kért és kapott engedélyt. Nagy Ernő: A nemzetgyűlés keddi ülésén egy közbeszólással kapcsolatban olyan kifejezésre ra­gadtattam magamat, mely imparlamentáris és ezért a tisztelt Háztól most bocsánatot kérek. Gróf Apponyi Albert korelnök: A képviselő úr kijelentése után eljárásnak nincs helye. Be kell je­lentenem, hogy tegnap gróf Teleki Pál és Szent­­pály István képviselő urak beadták megbízóleve­lüket. Még nem adta be Varsányi Gábor s igy ő a házszabályok szerint csak a Ház megalakulása után adhatja be megbízólevelét. Az Igazoló osztályok Jelentése Ezután az igazoló osztályok előadói terjesztet­ték b­e jelentésüket. Szabó Sándor előadó: Az I. igazoló osztály a 2-ik osztályból 56 képviselőt az a), egyet — Mok­­csay Zoltánt — pedig a b) osztályba sorozott. Az állandó igazoló­ bizottságba rendes tagokul bevá­lasztották Herczeg Bé­lát és Kaas Albertet, pótta­gokul Meskó Zoltánt és Muszti Istvánt. Srátz János előadó: A 2-ik igazoló osztály a 3-ik osztályba sorsoltak megbízólevelét mind ki­fogástalannak tartotta. Czettler Jenőt és Szily Ta­mást rendes-, Bartos Andort és gróf Cziráky Györgyöt póttagokul beválasztották az állandó iga­zoló­ bizottságba. Báró Prónay György előadó: A 3. osztály ki­fogástalannak tartotta a 4. osztályban levő képvi­selők mandátumait. Az állandó igazoló­ bizottságba itt rendes tagokul Almássy Lászlót és Györki Im­rét, póttagokul pedig Mikovényi Jenőt és Sáli En­drét választották meg. Moser Ernő előadó: A 4-ik igazoló osztály az 1. osztály képviselőinek megbízólevelei közül 53-at az a) osztályba, ötöt — Wild József, Szilágyi La­jos, Paupera Ferenc, Strausz István és Szerd­pály István mandátumát — a b) osztályba sorozott. Az állandó igazoló­bizottság rendes tagjainak Pesti Pált és Hegymegi-Kiss Pált, póttagokul Nagy Já­nost és Csilléry Andrást választották meg. Megválasztják a nemzetgyű­lés tisztikarát Gróf Apponyi Albert korelnök: Következik az elnökválasztás. Dénes István körjegyző olvassa a névsort s a jelenlévő képviselők sorra leadják sza­vazataikat. Csik József körjegyző ezután fölolvassa a távollevők névsorát. Gróf Apponyi Albert korelnök: Ezzel a ház­­elnök-választás be van fejezve. Leadtak 185 szava­zatot, ebből 113 szavazat esett Gaál Gasztonra, negyven képviselő üres lappal szavazott. Ezek sze­rint Gaál Gasztont a nemzetgyűlés megválasztott el­nökének jelentem ki. (Nagy éljenzés és taps a­lás minden oldalán.­ " Ezután az alelnöki állások betöltésére szavaz a Ház. A szavazás befejezése után kihirdetik az eredményt, összesen leadtak 160 szavazatot, ebből Scitovszky Bélára esett 135, Huszár Károlyra 108 szavazat, 21 üres volt, 4 pedig megoszlott, így Scitovszky Béla és Huszár Károly a nemzetgyűlés megválasztott alelnökei. Következik hat jegyző és a háznagy megvá­lasztása. Gróf Apponyi Albert kor­elnök: Jegyzők lettek Bartos János, Radó János, Forgách Miklós, Héjj Imre, Perlaky György, Petrovics György. Ház­nagy 136 szavazattal Karafiáth Jenő lett. (Éljenzés.) — Mielőtt elbúcsúznék korelnöki tisztségem­től, köszönetet mondok a körjegyzőknek és a Ház tisztviselői karának, amely lelkes munkával támo­gatta elnöki működésemet. De köszönetet mondok a Ház minden képviselőjének. (Éljenzés.) Gaal Gaszton elnöki székfoglalója Ga­al Gasz­ton az új nemzetgyűlés megválasz­tott elnöke, a képviselők zajon éljenzése és tapsa között elfoglal­ja az elnöki széket és a következő beszédet mondja: —­ Mély meghatottsággal jelenek meg ezen a helyen, hogy az elnöki széket, amelybe a nemzet­­gyűlés gyengéim iránt elnéző bizalma immár har­madszor emelt — elfoglaljam. Első szavam a kö­szönet és hála szava legyen úgy a magam, mint tiszttársaim nevében és az az ígéret, hogy ipar­kodni fogunk tisztünkkel járó feladatunknak fér­fias kötelességtudással megfelelni. — Előre jelzem, nem kívánom az önök türel­mét próbára tenni, de egy-két szükséges kijelentés elől — és­pedig a legteljesebb összhangban elnök­társaimmal — nem zárkózhatom el. — Kijelentem mindenek előtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideiglenesen elfogadott 2008. évi házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzet­gyűlés e tekintetben másként nem intéz­kedik.­­ Kijelentem, hogy a házszabályok alkalma­zásában a legliberálisabban kívánok eljárni. A vé­­lemények lehető legszabadabb érvényesülése min­den nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ezt, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad és a törvényalkotó munkát szolgálja, nem­csak, hogy korlátozni nem kívánjuk, hanem el vagyunk tökélve, bármily irányból történnék ezzel szemben kísérlet, vagy jelentkeznék türelmetlenség, annak szabadságát pro és contra a legmesszebb­menő módon megvédelmezni.­­ E tekintetben nemcsak a házszabályok írott rendelkezéseit kívánjuk tiszteletben tartani, ha­nem valahányszor kétes vagy eltérő főfogások kö­zött az elnöki belátás van hivatva dönteni, érvé­­nyesíteni kívánunk a házszabályok szelleméből folyó, vagy a gyakorlat által szentesített minden hagyományt, szóval kötelezőnek ismerjük ma­gunkra nézve a parlamentáris elvek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva.­­ Ezáltal gondoljuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvé­nyhozói működését, amelynek zavartalansága a nemzet legvitálisabb egyetemes érdeke és amelyet sem egyesek, sem frakcióik, vagy pártok játéklabdájává válni nem engedhe­tünk.­­■ Itt ki kell térnem a házszabályok 258. sza­kaszának értelmezésére, amelynek a tartós rend­zavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező része több ízben volt vita és értelme­zés tárgya. Erre vonatkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy a magam részéről Návay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiben e szaksznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében el­kerülhetetlennek mutatkoznék.­­ De még a tanácskozások szorosan­­vett ve­zetésén és adminisztratív kötelességeinek teljesíté­­sán kívül azok elől a feladatok elől sem zárkóz­­hatunk el, amelyek a parlamenti pártok között a barátságos érintkezésnek és megértésnek term­eli--Meg fölmerülnek és amelyekben az elnökség közvetítése hagyományon és szokáson alapul és amennyiben az egyes pártok közreműködésünket ilyen irányban igénybe venni óhajtanák, rendelke­zésükre állni mindenkor kötelességünknek ismert 3

Next