Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)

1922-07-04 / 150. szám

21922 JULIUS I KEDD •“ ’■—■'•»-«fr Csütörtökön jelenik meg az uj lakásrendelet ft rendelet lakásk kategóriákat allít föl Hosszas tárgyalások, ankétezések, m­egfontol­­t hatások és a társadalomban lejátszódó harcok után •végre néhány nap múlva, még e hét csütörtökén megjelenik az új lakásrendelet. Ha visszatekin­tünk a legutóbbi esztendőkre, egyik legfogasabb és legmegoldhatatlanabbnak látszó kínzó kérdésként jelentkezett minduntalan a lakásügy,­ számtalan gondot okozva a mindenkori kormányoknak. Azt lehet mondani, aki a kérdéshez hozzányúlt, mint­egy két malomkő közé tette a kezét, mert egyfe­lől kétségtelen volt a háztulajdonban fekvő tőké­nek egyéb tőketársaival szemben való kiállásul ne­héz és meddő helyzete, másfelől az isépen elv világos volt, hogy a kis egzisztenciák óriási soka­ságára a szabad lakásforgalom életrehívása ,elvi­selhetetlen és katasztrofális terhet jelent. Az el­múlt esztendők alatt, belátva azt, hogy­ a háború alatti teljes lakbérmegk­ötöttséghez ragas­zkodni igazságtalan dolog, fokozatosan ráléptünk a­­ lak­béremelés terére,­ anélkül azonban, hogy az illeté­kes tényezők ugyanakkor különbséget tettek volna a kis egzisztenciák és a gazdagok helyzete között, különválasztva egymástól a kis és a nagy­ lakások­­ügyét. Az ezen évben meginduló újabb lakásügyi tárgyalások kezdetén ismételten nyomatékosan szóvátettük a Szózat hasábjain a lakáskérdésnek ezt a lényegbeli tagozottságát, hangsúlyozva azt, hogy a lakáskategóriák felállítása ,az egyetlen méltányos út, amelyen haladva egyrészt a háztu­lajdonosok, másrészt a kis egzisztenciák létérde­keit egyszerre meg lehet védeni, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a kormány napvilágra kerülő friss lakásrendelete álláspontunkat ezen a lénye­ges téren fedi, mert míg a kis-, közép- és nagy lakásoknál az új felemelt lakbér egy­ bizonyos ha­­tárt túl nem léphet, ugyanakkor a luxuslakások bérlete, illetve bére szabad egyezkedés tárgya, tesz. Megjelenése előtt, természetesen nem ismer­hetjük még a lakásrendeletnek minden részletre kiterjedő pontjait. Egyet, egy körülményt minden­­esetre sajnosan nélkülözünk ezen lakásrendelet­­vázlatban, mely előttünk fekszik; a nagy lakás, illetve luxuslakás pontos és megfontolt meghatá­rozását. Úgy látszik, az új lakásrendelet a lakás­ává legóriák felállításánál a jelenlegi lakbéreket vette zsinórmértékül, ami tahin mégis csak megbíz­­hatatan ■ alap, mert hriszen ha meggondoljuk, hogy már a közelmúltban is sok esetben a lakó előzé­kenysége és or-­itányos belátása folytán némely helyen a­­.háziúr, az­ illető lakórészért magasa­b­bért kapott, h­isdt emekkorára ,a régi­­rendelet ér­telmében formálisan joga vtm, úgy könnyű belátni, hogy most az ilyen lakók önhibájukon kívül sú­­lyosabb helyzetbe kerülnek azáltal, hogy az igazá­ban kislakás középfokáénak, a közép­lakás pedig tisztára a lakbér nagysága miatt nagylakásnak te­kinthető. Szükségesnek tartjuk tehát a félreértések és egyenetlenségek gyökeres kiküszöbölése- célju­­ból az egyes lakáskategóriák tüzetes és rendkívül körültekintő precíz meghatározását. Az új lakásrendelet lényegesen emeli a bolt­­béreket, az üzlethelyiségek bérét, itt is bizonyos osztályokat állapít meg. A boltbérek fölemelése igazán halaszthatatlan és a legteljesebb mértékben jogos volt, hiszen előállott az a képtelen helyzet, hogy míg az a háziúr, akinek sokszor egész élete munkásságának gyümölcsét jelentette háza, potom összegért volt kénytelen bérbeadni a házában lévő üzlethelyiséget, ugyanakkor az üzletben tevékeny­­kedő gazdag felebarátja élelmességgel és gyakorta jóadag üzleti szemérmetlenséggel rövidesen millió­­kat harácsolt össze. Mi, akik nem érezzük ma­­gunkat prófétáknak, aligha csalódunk ezúttal, ha megjósoljuk, hogy a kereskedő- és üzleti világ szo­kott bevált módszere szerint előreláthatóan ,azt az alkalmat is meg fogja ragadni arra, hogy ugyan­­csak tetemesen drágítson minden vonalon, ez újabb terheket rátolva a zömében kis egziszten­ciákból álló társadalom vállára. Hisszük. ..hogy a kormány, mint az gróf Bethlen István miniszter­elnök mai beszédéből is kitetszik, nem fogja tűrni ez újabb drágítási kísérletet, hanem könyörtelen kézzel le fog csapni azokra, akik jelenlegi szoron­gatott és gyötrelmes gazdasági helyzetünkben sem képesek m­indenekfölött való kapzsiságukat és ha­­rezonéhségüket türtőztetni. . . Az új lakásrendelet egyik legfontosabb és szo­ciális szempontból mindenképp helyeselhető pontja­­ az a rendelkezés, mely a kétezer lakosnál kisebb községek és nyaralótelepek háztulajdonosainak visszaadja a szabad rendelkezési jogot. Újítás a la­kásrendeletben az is, hogy minden­­ lakási­gazol­­ványért az állami lakásépítés céljaira ezután dijat kell fizetni. Ez az összeg 1 300 koronánál kezdődik. Minden egyes vitás lakásügyben végső fokon a­­népjóléti miniszter dönt. A lakások négy kategó­riába sorozandók s ennél az osztályozásnál az 1920. évi májusi lakbér nagysága­, az­­irányadó. VOOO korona lakóbérig kislakások, 60.00 koronáig középlakások, 8000 koromig nagylakások, efölött luxuslakások. A kislakások bére augusztól kezdő* dőleg az 1917 novemberi bér négyszerese lehet, a középlakásoknál a fent jelzett * bér nyolcszorosa, nagy lakásoknál tizenkétszerese lehet. .­ fényűző lakások béremelése teljesen­ szabad. A rendelet külön szabályozza az üzletbérekét, szintén az 1920 májusi bérösszeget véve alapul. A 2000 koronánál nem drágább üzlethelyiségek bére az 1917 novemberi bér tizenötszöröse, a (2000 ko­ronáig terjedő sceflneké annak húszszorosa, a 12.000 koronáig terjedőké pedig harmincszorosa lehet. A drágább üzlethelyiségek bére felszabadul. LEVELEK Ipapert önmérséklete­ k • ■ Igen tisztelt Szerkesztő úr! Vasárnapi szá­munkban örömmel olvastam, hogy bár röviden, de mégis érdeme szerint elbántak Devecser bőbe­szédű jogrendpapagályának szombati beszédével. Mégis megjegyzéseik közül hiányzott valami, ami azt hiszem, nemcsak nekem, hanem a ..Szózat“ számos olvasójának is feltűnt: reflexiók azokra a megjegyzésekre,, amelyekkel az októberi összeom­lás gazembereinek mosdat­ása közben. Ilu­­pert kép­viselő úr gróf Tisza Istvánnak személyét­­érintette. Rupert azzal kezdte a dolgot, hogy a minisz­terelnök szavaiból kiindulva, minden oldalról ön­mérsékletet kivánt. Hogy ezt mennyire lehet ko­molyan venni és mennyire nem, arról néhány mondattal később ugyancsak meggyőzte hallga­tóit, amidőn az őszirózsás, fölforgatással kapcsolat­ban és a mai kormánynak okulásául a következő­ket mondotta: •,.Van már szomorú példa előttünk, mit je­lent a pártabszolutizmus. Emlékezzünk csak visz­­sza a legutóbbi évtized politikai történetében azokra a gyászos következményekre, amelyekkel a Tisza-féle pártabszolutizmus járt.“ Természetes, hogy mig eképpen az októberi összeomlás ódiumának egy nagy részét Tisza Istvánra próbálta hárítani a lelkes keresztényből szélső zsidóbaráttá vedlett atrocitás­ magántudós, pár perccel később lelkes szavakkal hódolt a bécsi emigráció legbűnösebb résztvevői előtt. Saj­nos a nemzetgyűlésen nagy számmal jelenlévő egységespárti képviselők nem eszméltek kellő­képpen a Tisza ellen emelt vádaskodás sú­lyos voltára és nem utasították vissza azon­nal a legkíméletlenebbül a magyarság gá­lástul meggyilkolt nagy, vezére ellen intézett eme minősíthetetlen­ támadást. Pedig meg kellett volna ezt tenniük, hiszen a nemzetgyűlésen szóhoz sem volna szabad jutnia egy olyan képviselőnek, aki az ítélőképesség ekkora elfajulásában szenved és egyáltalában nem átallja, hogy a magyar nemzet nagy halottjának emlékezetét eképpen megsér­teni próbálja. Mindenesetre igen nagy önmérsékletet tanúsí­tott az egységes párt, amidőn ezek után még beszélni engedte Rupert urat. De az önmérsékletnek is megvan a maga határa, amelyen túl gyöngeség számba megy. Ám azt hisszük, hogy a súlyos és éles rendreutasítás csak azért maradt el, mert a ruperti beszéd egyhangú unalmában még ezek a súlyos kijelentések is elmerültek, úgy hogy nem akadt azonnal kemény visszautasítójuk. De ami elmaradt múltkor, azt a jövőben akár kétszeresen is ki lehet pótolni és reméljük is, hogy legközelebb nem lesz hiány olyan képviselőkben, akik Tisza szent emlékezetének efféle sértegetését Rupert úr torkára fogják forrasztani. Tisztelettel: egy volt képviselő a párisi magyar vegyes dietabíróságok működése Paris, július 3. Zoltán Béla volt igazságügy­­miniszter elutazott Parisból, miután a bizottság, amelyben Magyarországot képviselte, befejezte munkálatait. A magyar-francia, magyar-belga és magyar-görög vegyes bíróság perrendtartása elké­szült. A bíróság székhelye Paris, de az elnöknek jogaiban ál­l a körülményekhez és a szükséghez ké­pest a bíróság székhelyét más érdekelt államba áttenni. Mind a három vegyes döntőbíróság augusz­tus hónapban kezdi meg működését. Hz olasz szocialisták megőrzik önállóságukat Hema, július 3. Bergamoban, Tereiben, Saler­­nóban Mestresben és Nápolyban a koralborácitóról megejtett szocialista népszavazás az intranzigens álláspontnak hozta meg a többséget. A milánói szavazás 50%-os részvétel mellett a következő eredménnyel járt: 30.981 szavazat a kolaboráció mellett, 229.178 az i­tranzigens álláspont mellett. Kinős vélemény Hutyennztt pslitli és SEESi­ü Miről Mr. P. K. Chu, a kínai World News Agency szerkesztője és a kínai publicisztika egyik legki­válóbb képviselője a múlt hét folyamán Budapes­ten járt és benyomását a következőidben ismertette a Magyar Távirati Iroda munkatársával: — Budapesti tartózkodásom folyamán alkal­mam volt a magyar nemzet vezetőivel megismer­kedni. Így elsősorban Horthy Miklós kormányzó úr pfőméltóságával, aki, több mint háro­mnegyedóv­ás m­a­gánkih­al­lga­táson fogadott és a legnagyobb köz­vetlenséggel és szívélyességgel beszélgetett velem, megemlítve azokat az emlékeket, amelyek őt Kí­nához fűzik. Azt a meggyőződést mérhettem ebből a találkozásból, hogy Horthy Miklós igazi hatal­mas egyéniség, kinek férfias follemenergiája,cs, pá­ratlan hazaszeretete a legbiztosabb záloga annak, hogy Magyarország vezetése a legjobb kezekbe van letéve. Találkoztam azonkívül gróf Bethlen minisz­terelnökkel és gróf Bánffy külügyminiszterrel, ki­vel annak idején még Genovában volt alkalmam­­megismerkedni, valamint a különböző parlamenti pártok vezetőivel. Legjobban gróf Apponyi Albert­­nek az a kijelentése hatott rám, hogy az ellenzék, bár a kormánytól lényeges politikai nézeteltéréseik választják el, mindig kész a kormánnyal együtt dolgozni az ország gazdasági talpraállításán. Ahol a pártok felett álló hazafiasság ily meglepő módon nyilvánul meg, ott nem kell kétségbeesni az ország jövője felett. — A politika mellett igyekeztem az ország je­lenlegi gazdasági viszonyait, amennyire az idő rö­­vidségét­ el telt, megismerni. Szakszerű kalauzolás mellett több nagy gyárat tekintettem meg és több­ször bámulatba ejtett a magyar iparnak eddig előt­tem egészen ismeretlen magas fokú fejlettsége­. A helyszínen számításokat végeztem és úgy találtam, hogy számos árucikket, nevezetesen mezőgazdasági gépeket, villamossági berendezéseket s hasonló mű­szaki gyártmányokat Magyarország sokkal olcsób­ban szállíthatna nekünk, mint bármely más állam. Ha­­Kínába visszatérek, igyekezni fogok kereske­djünk figyelmét a magyar behozatal óriási jelentő­ségére figyelmeztetni és meg vagyok győződve, hogy Kína az ő 500 millió főnyi lakosságával és hálás más behozatali szükségletével még igen jelentékeny tényezője lehet a magyar gazdasági újjáépülésnek. Az a szorgalom és ügyesség, amit a legtöbb magyar­­országi üzemben tapasztalhattam és a magyar faj hatalmas életképessége és élniakarása minden bi­i­zonnyal meg fogják találni a helyes utat, amely a távoli kelet piacai felé vezet. — Magyarországon hallottam először a turáni mozgalom felől. A turáni nemzetek származásának és őskulturájának közössége s az ezen alapuló szo­lidaritás, melynek mi is tagjai volnánk s amely­nek a magyarság egy nyugatra tolt távoli előőrse, olyan gondolat, amely Kínában bizonyára sok meg­­­értőre és követőre fog találni. De ezenkívül min­den fajrokoni elmélet nélkül is Magyarország­on a szeretetnek és megértésnek olyan jóleső meleg at­moszférája vett körül, hogy ösztönszenileg érez­­nem kellett, hogy szerető fajrokonok közé kerül­tem. A meghatottság és nála érzetével megyek vissza hazámba, ahol mindig hirdetője leszek a súlyos megpróbáltatásokban is oly nagy és nemes magyar rokonnemzet iránti szeretetnek és ragasz­kodásnak. Véget ért a bécsi villamos sztrájk Bécs, július 3. Az utcai forgalom hétfő este óta tartó sztrájkja véget ért; a közúti vasút forgalma ma reggel ismét megindul, miután a sztrájkoló forgalmi alkalmazottak és a bécsi városi hatósá­gok között folyó tárgyalások ma reggel 3 órakor megegyezésre vezettek. Kiegyezési javaslatot fo­gadtak el, amely a villamos alkalmazottaknak a szolgálat technikai beosztásában bizonyos jogokat biztosít. .A sztrájk, amely hat napig tartott, mintegy 800 millió korona kárt okozott Bécs városának. Csonka Magyarország nem ország Estist. Magyarország meny ország

Next