Szózat, 1922. október (4. évfolyam, 225-250. szám)

1922-10-07 / 230. szám

BUDAPEST, 1922 OKTÓBER 7 SZÓMÉRT TV. EUPOEYRM 230. SZÍJJU Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA­ UTCA 111. (Podmaniczky­ utca sarok) TELEFON: Szerkesztőség: József 63—52, József 63—16, kiadóhivatal: József 63—51 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPIEMP FŐSZERKESZTŐI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre______ ... 560 korona Egy hónapra_________ 200 korona Egyes szám ... ... ... 2­10 korona Külföldre egy hónapra ... 450 korona Kunjogi álarcosbál? (K. G.) Gróf Apponyi Albert két tanúval megjelent október 1-én gróf Bethlen István mi­niszterelnök helyettese, gróf Klebelsberg Kunó előtt és ünnepélyes formáiban kijelentette, hogy aznap tellett le 6 hónap IV. Károly ki­rály halála óta. Mivel pedig a törvény szerint (ez pedig az 1791. évi III. tc. bevezetése) a ki­rályi beiktatásnak és koronázásnak a meg­halt király elhunytától számított 6 hónapi időköz alatt múlhatatlanul meg kell történnie, meg kívánják állapítani, hogy II. Ottó meg­koronázása belső és külső erőhatalom miatt nem történhetett meg. Apponyi azonban a megkoronázásra az elsőszülött királyfit be­hozni készen áll. No jó. Ez is olyan csoda, ami csak egy napig tart. Jogfönntartás. Valójában pedig egy friiss közjogi álarcos játék. A világ azonban iz­zadva, nyögve, könnyezve és vérezve robog azalatt is előre és nincs ideje a legitimista tréfákra visszatekintgetni. Bárha legalább előre látna, ha csak két hétre is. Ámde jön most gróf Andrássy Gyula is és Jász­ Oszkár radikális-szabadkőműves újság­jában rádupláz október elsejére. Szépen el­mondja, hogy II. Ottó ugyan de jure, a Prag­matica Sanctio alapján már minden jogfenn­­tartás nélkül is elfoglalta Magyarország tró­nusát, de mégis jó az ilyesmi. Apponyi bizo­nyosan okmányt is vett föl róla, azért vitt magáival két tanút. Most pedig íme, a gyer­­mekkirály már jelentkezett. Hát miért nem jelentkezik koronázásra az országgyűlés is, m­ert neki is kötelessége volna. És most következik egy Andrássy-féle jogi okfejtés. Hogy t. i. Magyarországon most nincs szuverén főhatalom, mivel az a legjobb esetben is vitás. Ebből az állapotból pedig csak úgy lehetne szerinte kiszabadulni, ha II. Ottót vagy hazahoznák királynak, vagy a törvényes király beleegyezne az ügyek mos­tani módon való továbbvezetésébe, vagy köz­társaság lenne. Mindezeket a jobbára nem is új közjogi szőrszálhusolgatá­sokat talán még komolyan is vehetné valaki. De mivel mindenki tudja, hogy az 1921. októberi véres puccs rendezése miatt gróf Andrásssy a lázadás vádjával van bírói úton megterhelve, az az országgyűlés pedig, melynek szerinte kötelessége volna a királyt megkoronázni, még 1918 november 16-án harakirit követett el magán s azóta a nemzetgyűlés az ország főhatalma, talán nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Károsnak pedig káros is volna, mivel az ilyen legiti­mista álarcosbálák gyakran komoly verekedé­sekkel szoktak végződni. Mivel azonban le­hetnek olyan gyöngébb magyarok is, akik igazán szerencsétlen emlékű IV. Károly el­hunyt királyunkat nemcsak mint magyarok, hanem mint közjogászok, sőt mint excellen­cies urak is sajnálják, szükséges ideiktatnunk a magyar közjogi törvények mai állását rö­vid vázlatban. íme: Mivel a magyar király 1918 október vé­gén úgy cserbenhagyta nagy bajában szegény Magyarországot, mivel továbbá a Pragmatica Sanctioban szabályozott közösségeket Ausztria és Ma­gyarország között az 1919. évi április 3-án kelt­­osztrák­ törvény nemcsak megszüntette, de a közös Slabsburg-ház tagjait Ausztriából­­ száműzte is, és mivel ennélfogva a Pragmatica Sane­­t­ió­ban szabályozott egész trónöröklési rend, feltételei megszűntével szintén magától meg­szűnt: az ősi szuveren­itását ily képen visszanyert nemzet a maga főhatalmát az 1920. évi I. tör­vénycikkben ideiglenesen új nemzetgyűléssel és kormányzóválasztással rendezte, IV. Ká­roly és a legitimisták véres kísérlete után pe­dig 1921:XLVII. törvényével nemcsak IV. Ká­roly király trónvesztését (és nem trónfosztá­sát) mondta ki törvényesen, hanem megálla­­pította azt is, hogy a magyar nemzetre ősi szabad királyválasztási joga is visszaszállott,­­ ami különben szintén magától értetődik. Vis majort, vagyis erőhatalmat tehát ide­bent nem látunk sehol. A nagyhatalmak ré­széről ugyan volt erőszak a Habsburgok el­len és van most is, de ez Magyarországot de facto nem terheli, mivel sem Magyarország, sem annak kormánya nem adta eddig legki­sebb jelét sem oly szándékának, mintha egy­kori királyi házát megint vissziaktiivánná. El­lenkező szándékának annál többször, íme ez a törvényes állapot és semmi más. A­nd­rá­ssy -Apponyi mozgolódásaiból te­hát meg kell állapítanunk a következőket: A királykérdés békés egyensúlyát tehát megint ők, a legitimisták zavarták meg. Ha tehát abból rájuk nézve némely rossz dolog következik, magukra vessenek. Miivel pedig mind a kettejük emez újabb lépésében is az ország törvényei ellen való nagyfokú tiszteletlenség nyilatkozik meg, nem veheti senkit józan emberfia tőlük komolyan, ha ezek után is untalan ama jogrend és tör­vénytisztelet helyreállítását követelik, amely­nek megrontásában már megint ők ketten járnak elől. Mi egy féléve hallgatunk a királykérdés­sel, bár a meggyőződésünk megvan. De hall­gattunk, mert ezt diktálja a kötelesség, hisze­n szűk, hogy a józan legitimisták sem fogják hagyni megzavartatni az olyannyira nélkülöz­t­t betétien treuga deit újból Andrássyék által. A tájvédelmi szövetkezés egyelőre nem közli a részletes programmját Vázsonyi a liberális blokk vezérének érzi magát—Andrássy megint gáncsoskodik — A Szózat tudósítójától — A keresztény koncentráció ügyében egyes baloldali lapok, hogy közismert á­­ jólér­te­s­ül­tség­ü­­­ket m­antől jobban fitogtassák, szerkesztőségük tintapecsétes íróasztalai mellől pénteken e szövet­kezésnek egészen részletes programmját dolgozták ki és adták be olvasóiknak, hogy a szombati ün­nepre némiképpen­­ meghökkentsék őket. Ezzel szemben mi nem dicsekedhetünk a jólértesültség­­nek hasonló fokával, vagy legalább is nem tart­juk célszerűnek, hogy a keresztény koncentráció közelebbi célkitűzéseiről részletesebb adatokat szolgáltassunk. Ebben a meggyőződésben vannak különben a koncentráció vezérei is, akiknek egyike nagyon helyesen jegyezte meg, hogy amennyire nyilvánvalóak és félreismerhetetlenek a keresztény koncentráció végső céljai, annyira té­ves és időszerűtlen volna az, hogy a közelebbi cé­lok tekintetében részletes programmal álljanak elő, ami nyilván súlyos taktikai hiba számába menne. Amíg a keresztény szövetkezés vezérei meglehe­tősen szűkszavúak, annál bőségesebben nyilatkoz­nak a liberális blokknak fő- és alvezérei, akik k­ö­­zül pénteken végre a Terézváros Disraelije is meg­szólalt, azaz Vázsonyi Vilmos, aki aképpen ítéli meg a helyzetet, hogy al­ban legalább egy ideig ta­lán is­mét vezetőszerepet játszhat. Körülbelül az lát­szik nyilatkozatából, hogy fölfogása a dolgok meg­ítélésében azonos a többiekével, nézeteltérés nin­csen közöttük, egyformán gondolkozik a többiek­kel, úgy a helyzet, mint a­­további teendők tekinteté­ben. Nincs azonban tisztázva ez a bizonyos helyzet a vezérség tekintetében, mert akármennyire meg­egyeznek is Vázsonyi és Kassai a destrukció céljai és alapelvei tekintetében, a parancsnokolás kérdése még hosszú ideig fájó pontja marad az új liberális egyesülésnek, blokknak, vagy tudja Isten mifélé­nek. Ez a blokk, vagy együttműködés persze nem is annyira liberális színezetű lesz, a régi értelemben véve a dolgot, hanem inkább szélső radikális szövet­kezés, m­ert a szocialisták együttműködése csakis ilyen alapon képzelhető el. Az a párt, amelyben Prop­perek és Rothensteinék szabják meg a világ­­felfogást és a mun­kaprogrammot, csak a legszél­sőbb radikalizmus alapján találhat érintkezési pon­tokat a polgári liberalizmus képviselőivel. Az új liberális szövetkezésnek első teendője lesz, hogy az egységes párt tervezte parlamenti szünetet a maga módjára megzavarja. Ehhez azt az olcsó taktikai fogást használja föl, hogy a drága­ság kérdésének előtérbe tolásával hétfőn a Ház ösz­­szehívását fogja kívánni. A nemzetgyűlés összehí­vását kérő ivén, amihez harminc aláírás szükséges, eddig már állítólag harminckét képviselő aláírá­sát gyűjtötték össze. A névsorban az igazhitű fajp­béliek között Giesswein Sándor is szerepel. Mint­hogy a házszabályok követelményei szerint har­minc képviselő aláírására a Házat össze kell hívni, megtörténhetik, hogy a Ház elnöksége a jövő héten összehívja a nemzetgyűlést. Politikai körökben pénteken sok szó esett gróf Andrássy Gyulának, a szélső legitimisták vezérének nyilatkozatáról, aki tiszadobi kastélyában a keresz­tény koncentrációs mozgalomról a következő nyi­latkozatot adta a legismertebb keresztényb­ánya lap, a Világ munkatársának: — Nem tartom komolynak a koncentrációs mozgalmat és nem féltem tőle saját pártom ke­reteit sem. Gróf Andrássy Gyula a maga szempontjából igazságot mondott, ő, a maga szempontjából nem tarthatja komolynak azt a mozgalmat, amely min­dennemű pártpolitikai törekvés fölé emelkedve, tisztán csak az általános keresztény nemzeti érde­keket tartja szem előtt. Mert amikor átvette a ke­reszténypárt vezetését, nem azzal a céllal vette át, hogy annak világnézeti törekvéseit valósítsa meg, hanem pusztán azért, hogy a pártot a szélső legi­timizmus szolgálatába próbálja állítani. E törek­véseinek a legteljesebb mértékben föláldozta és alighanem a jövőben is föl fogja áldozni a keresz­tény fajvédelmi eszmét, amely egykor számos tagot számláló pártjának alapvető törekvése volt. Az események azonban rácáfoltak gróf Andrássy Gyu­lára. Egykori hívei elfordultak tőle és hivebbek maradtak a párt programmjához, mint az ő sze­mélyéhez. Alig egy-két ember maradt körülötte és azokból is nap-nap után mind többen szakadnak­ el mellőle, mert igaz lelkiismeretük azt tartja ko­moly dolognak, amit gróf Andrássy Gyula nem tart annak: a magyar fajvédelmi eszme lelkes és önzetlen szolgálatát. Mindinkább növekedő izolált­sága napk­asi napra elfogultabbá teszi gróf Andrássy Gyulát és egy-két politikai elvbarátját. Ennek az Apa 19 kopona

Next