Szózat, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
I. A bankoligarchia mindig alkalmas pillanatban veti magát a kiszemelt áldozatra, ‘most is pontosan így történt. A bankérdekeltség külön akarja választani a MTI poliikai és közgazdasági hírszolgálatát, melyet az egész közgazdasági világ ellenőrzése alá akar görnyeszteni. Ez finom megfogalmazása a kisajátításnak, ez nem jelentene mást, mint azt, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank kezére jutna az intézmény,amely altruista pénzlirikusok vezérletével egész biztosan sem arra használná fel, hogy trezorjaiból minél több pénz tűnjön el. Úgy gondoljuk, ebben az esetben volna egyoldalú érdekek kiszolgálója a MTI, melynek függetlensége, objektivítása nem magánérdek, hanem nemzeti és közérdek. A bankoligarchia aranyatmarkoló kezét nem hiába nyújtotta ki ez intézmény felé, hanem mert ez intézmény hálózatán keresztül akarja kitapintani a nemzetközi hírszolgálat érvelését s a hírek keringést is zsebérdekeinek brutális szolgálatába is bujtja állítani. Amikor a táviratok ideghálózatán hírek remegnek végig, e hírek őket kell hogy szolgálják, amikor a rádióállomások titkos szikra játéka üzenetet hajít a meszszéségbe, az üzenetnek természetesen arányúvá kell változnia az ő páncélszekrényeikben. Ez a rettentő éhes pénzoligarchia nem tud belenyugodni, hogy: nem ő az ura a távíródrótoknak, nem őt szolgálja a technika, nem az övé a messziség üzenete, nem az övé a kizárólagos harácsolás jegyében az értesülés. Neki szabad radiogramm kell, szabad indioarbitrázs és szabad zsebelés. Sehol a világon nincs gazdasági érdekeltségek kezén a radioközvetítés. Mindenütt van elosztó és közvetítő szerve a berohanó híreknek, mindenütt egy bank és pénzérdekeken felül álló szeme végzi ezt az elosztást, mindenütt magánérdekeltség végzi e miszsziót, mint nálunk a MTI, melyet nem lehet egyoldalú merkantil érdekek szolgálatába állítani, hogy ezzel a bankdiktatúra teljessé váljék. . Ez ellen felemeljük tiltakozó „szavunkat, sőt ha kell, mást is. Nem mehetünk bele abba, hogy a hírekkel zsebérdek rendelkeziék. Nem mehet bele ebbe a kormány sem, mely Programmjához híven a nemzeti agrárérdekeket hangsúlyozza a nemzetközi plutokrata érdekekkel szemben. Nem vesszük rossz néven ez érdekeltség agresszív fellépését a MTI ellen, mert annak bizonyítékát jelenti, hogy ez a szerv független tudott maradni a bankdiktatúra hatalmi eszközeitől és a magyarság egyetemes céljait szolgálja mindenkor. De ez az agresszivitás arról is beszél, hogy itt mulasztás történt. Mulasztás nélkül nem merne offenzívába lépni a a plutokrácia, nem merné állásait odáig tolni, ahol már a gazdasági diktatúra kezdődik. A bankokrácia ellenőrzést követel. Mi is,n a MTI-ra akarja kiterjeszteni az ellenőrzést. Mi a bankokra. Ha kormánybiztos fog állani a bankok élén, talán a közhangulat sem lesz olyan ellenséges a bankokkal szemben, de a bankok sem fogják követelni merni a MTT-nak szolgálatukba való állítását. Az MTI valóságos szabadságharcot harcol s mire harcban mellette vagyunk köteles szolidaritással és egész szívvel, tágban is. A szivaszi madzsarok a nagy afsartörzs kötelékében vannak, szintén régies török, nyelven beszélnek és még mindig ősi pogány vallásukat tartják. Asszonyaik nagyon szenek, a férfiakkal egyenlőrangúak a társadalomban. A többneiűséget megvetik, nagyon erkölcsösek, a családi élet tisztaságára igen sokat adnak. Nyáron sátrakban, téren földbe vájt rajkókban laknak. Tevfik bej mindezeket jegyzőkönyvéből olvasta fel s azután elmondott egy csomó madírjat szót, ami a nyelvkérdésben tett nyilatkozatait teljesen igazolja. Az igazat megvallja, legjobban szerettem volna menten útrakelni Kurdisztán felé, de még ha pénzemből, meg időmből telt volna is, akkor sem lett volna tanácsos most elindulni, mert ama hegyes vidékeken, mint mondják, már az ősz is nagyon zord, a tél pedig hosszú és kegyetlen. Ubejdulláh bej egyébiránt mindjárt másnap írt az illető kormányzóságok fejeihez tudakozódó levelet s igy, ha a magyarok istene engedi, néhány hónap múlva többet fogunk tudni. Most már csak az a kérdés, érdemes-e az elszakadt magyarokat Kurdisztánban keresni, pláne, mikor az ottani madzsarok török nyelven beszélnek. Hát bizony egyik-másik nyelvész ismerősöm vagy két évvel ezelőtt nagyon ,zokon vette tőlem, hogy a honfoglaló magyarság török eredetű és török nyelvű voltát lehetségesnek mondottam. De nem tehetek róla, ma sem mondhatok mást, mint hogy lehetséges,mert ebben a kérdésben ma még nincsen bizonyosság. Mai magyar nyelvünk finnugor volt a ■kétségtelen, de Pz.z°l még nincs megállapítva ■sp hogy az arab és kizár-'i ’rák: á’tel turboV. .■ V UiW-y.vt P.mif 't*.- ".i.1-■. , '-á " “ .V’ L. . ‘ a ■ higgadtan és tevük fel, hogy az ősök keresésének csodaszarvasa, mely most az Ararát felé csalogatja vágyainknak sólymat, megint csak ködbe fősz, ■ük, ami nagyon lehetséges, de a világért sem bizonyos. "Vájjon akkor egy esetleges kurdisztáni magyar expedíció kárbaveszettnek lesz-e mondható? Dehogy is lesz. .A törökségnek a magyarság kialakulásában, a legtartózkodóbb számítás mellett is oly nagy szerepe volt, hogy nyelvünk, szellemi életünk és költészetünk fejlődési menetének felderítéséhez minden török nyelvnek és nyev járásnak alapos ismeretére elkerülhetetlenül szükségünk van. Hiszen népies költészetünk, a finn technikával dolgozó székely balladát nem számítva, forma és tartalomtekintetében a legtisztább török típus képviselője, sőt a török-tatár salit népies költészetnek egyenesen a magyar népdal a legszebb, legtökéletesebb kialakulása. Semmiesetre sem lesz tehát hiábavaló dolog egy nagyobb szabású kurdisztáni expedíció kérdésével foglalkozni. Ön a régi vágy és a reménykedés, mely téntólmótlanul is örök dicsőséggel, vonta körül Körösi Csoma Sándor alakját, újra csak vágy marad is, vagy éppenséggel végső lemondássá fonnyad, a magyar kérdés kibogozásával foglalkozó tudománynak akkor is csak haszna lehet belőle. * Néhány héttel azután, hog e sorokat papírra vetettem, kitört antripoliszi háború, azt nyomon követte a balkáni szövetség törökmészárlása, ezt meg a nagy világégés. Ár, expedíció megszervezésére és elindítására többé gondolnom sem lehetett. Ma mindig úgy áll a dolog hogy ha a felszabadítás munkájával nem sike- ;'l hamarosan végeznünk, nemhogy Kuf jász.*® rab. de még itthon nem fogunk'magu'lálni. , Petőfi esztendeje A centennárium újabb hírei • Petőfi-matiné a Király-színházban A kormányzó és József kfr. herceg magas védnöksége alatt álló Magyar Diáknyomorenyhítő Akció február negyedikén, vasárnap délelőtt féli tizenegy órakor a Király-színházban nagyszabású Petőfi-matinét, rendez. A biztos sikert ígérő műsoron Major Gizi, Hajdú Ilona, Nagy Izabella, dr. Krüger Aladárné, Abonyi Géza, Bihari Ákos, Kiss Ferenc, dr Krüger Aladár és Koszeda Károly nevei iszerepelnek.. Rajtuk kívül az Operaház egész balletkara és számos kiváló rűvész fellépte is támogatni fogja a műsor sikerét."Hisszük, hogy Budapest minden Széniránt lelkesedő közönsége teljes megértéssel és szeretettel támogatja a kettős célt szolgáló márkáét. Jegyek elővételben még kaphatók a Baktryomorcnyhítő Akció Podmaniczky utca 43. szám alatti helyiségében naponta egy és két óra között, azonkívül:, aBárd hangversenyirodában, a Színházi Életnél és a Király-színház pénztáránál. Székely munkások ünnepe A Gábor tron.Országos Munkás szövet só a újpesti köre színijertfájának közreműködésével február elsején, este fél tse.1 órakor a Protestáns Iparos önképzőkör helyiségében tánccal egybekötött Petőfi-ünnepélyt repedez. A műsor, mely a Himnusszal kezdődik, sok érdekes szénából van összeállítva. Szörtsey József elnök és Sikolya Lajos ünnepi beszédeket mondanak. A második részben a Szilvié kamráinl kerül előadásra, melyben a műkedvelő tagok nagy számban buzgólkodnak a siker érdekében. Pesti németek ünnepe A birodalmi nerzetek budapesti egyesülete február 2-án, délelőtt fél 11 órakor a zeneakadémia nagytermében tartja Petőfi-emlékünnepét. A matinéra a budapesti követség meghívta a kormányzót, József kir. herceget és Izabella kir. hercegnőt. Az ünnepségen közreműködnek Ferenczy Zoltán, Grill Lola, dr. Landgraf Lőrinc, dr. Molnár Imre, R. Bach Hilda, továbbá a német férfi- és vegyeskar. A belépőjegyül szolgáló meghívók a német irodalmi egyletben (Dalszínház utca 2.) déli 1—2 között kaphatók. Szekszárdon Nagyszabású ünnepség keretében áldozott vasárnap Petőfi emlékének a Tolnamegyei Közművelődési Egyesület. Az ünnepségen, melyet a szekszárdi városháza nagytermét színültig megtöltő közönség hallgatott végig, dr. Éri Márton alispán mondotta, a megnyitóbeszédet, majd dr. Kremplin Dezső orvos nagyhatású beszédben méltatta Petőfit.A következő, szereplő, Bodnár István saját kutatásai alapján megírt tanulmányát olvasta fel Petőfinek a sérszentlőrinci gimnáziumban és Szekszárdon töltött idejéről, végül dr. Becze-Nagy János Petőfi költészetét néprajzi szemponttól méltatta. JANUÁR 31 SZERDA Demokrácia és demagógia Az úfjság vasárnapi száma vezércikket szentel Bethlen személyének és politikájának. Ehhez való jogát senki sem vitatja el, de bizonyos lojalitást el lehetne várni még ettől az orgánumtól is, amely lojális arculatát azonban, úgy látszik, kizárólag arra felé fordítja, ahol Vázsonyi vezérletével az ellenigyvédelem politikai tábora áll. A vezércikk kissé magára viseli a talmudi iskola gondolati technikájának és rendszerének nyomát, talán azért, mert ez a lap kizárólag egy rétegnek, egy fajnak, azaz bocsánat, egy „felekezet“-nek szokott beszélni. A cikk, melynek betűi mögött Az Újság elmés tintakóborát gyanítjuk, kijelenti, hogy a szocialisták nemzeti szint vallanak, de Bethlen nem hisz nekik. A polgári ellenzékiek pedig a demokráciák a szabadságot a jogok és kötelességek egyenlő elosztásával akarják szolgálni. . Nem tudjuk, hogy hol és miben, hogyan és miképpen ütközik , és jelentkezik a szociáldemokrácia nemzeti kolerája, amelyben nemcsak hogy államférfiak nem hisznek, de nem hisznek azok sem, akik már foglalkozásuknál fogva kellene hogy iiggjenek a szociáldemokráciának. Szociáldemokrata parlamenti párt másutt még soha nem tette politikája tengelyévé annak az államiságnak és annak a nemzetnek elrágalmazását, külföldön való denunciálását, melynek nyelvét beszéli és melynek társadalmába illeszkedett, ezért egyetlenegy szociádemokrata pártnak sínesen Európában annyi bűne, mint annak, amelynek mellére Az Újság oda tűzi saját, külön nemzetiszinti kokárdáját. Ami pedig a polgári ellenzék úgynevezett hitét illeti a szabadság, a jogok és kötelességek egyenlő felosztásáról, ebben szabad legyen nekünk is véleményt nyilvánítani. Ez a polgári ellenzék az egyenlő jogeloszlást úgy képzeli, hogy a nagytőkének, a pénznek, a vállalkozásnak, a szabad zsákmánynak, a prédaéhségnek ne legyen semmi korlátja, a szegény néptömeg kizsákmányolásánál?, de ezzel szemben legyen korlátja az állam beavatkozásának, nehogy korlátot találjon szabni a liberális gyakorlat profitlovagjainak. Az, hogy ez a polgári ellenzék ma is Károlyi Mihály lobogója alá toborozza a közgondolkozást, melyet sajtója egyoldalúan, és egy cél felé informál, azt hisszük, nem vitás. Az októbrizmus mint politikai gondolat nem halt meg, hanem tovább él azokban, akik ma az októberi forradalom demagógiájával követelik az egyenlő jogelosztást. Az egységes párt nem egységes, hanem többség — mondja tovább az Az Újság — és legfőbb dogmája, hogy neki többségnek kell maradnia, különben nem marad meg az ország. Úgy mellékesen éppen a minap volt alkalha leckét venni az Az Újságnak az egységes párt egységéből, amikor kiderült, hogy a párton belül nincsenek sem szakadékok, sem koztémák, sem frakciók, hanem megvan az egység, amely nem azért fáj, mert egység, hanem mert egyben többség is. »A zsidóliterális gondolkozás az egységes párt szemére veti azt a többségi dogmát, amelyet éppen ez a párt nem alkalmazott, soha azzal a kíméletlenséggel, melyhez joga lett volna azzal a réteggel szemben, melynek megingathatatlan dogmája volt apacifizmus,, a liberalizmus, a radikalizmus. Az ő dogmájuk volt a népköztársaság, az ő dogmájuk szólította létre a nemzeti tanácsot, majd a vörös rémuralmat. Soha kíméletlenebben és nyersebben nem alkalmaztak hatalmi eszközöket az ellenkező véleményekkel szemben, mint akkor, amikor uralmon voltak és akkor igazán hiába fordult az ember bárhová, mindenütt az ő szuronyaikba, az ő tengerésznépességükbe, az ő csőcselékükbe ütközött. A rendkívüli eszközök alkalmazását veti szemére e cikk ugyancsak Bethlennek, amikor a radikalizmus és októbrizmus egyetlen eszköze a terror és az elrettentés volt, melyet soha kíméletlenekből nem alkalmaztak Magyarországon. Ha a ■kormányzat kezében volna is rendkívüli eszköz, ez csak annyit jelent, hogy nem akarja kitenni még egyszer az országot azoknak a rendkívüli eszközöknek, melyeket a most panaszkodó tábor olyan sikeresen alkalmazott ránk, hogy talán évszázadokig sem tudjuk kiheverni szomorú következményeit. . . Efféle „megmozdulására igazán nem vágyik újból a nemzet és nem akar a „másik oldaléra“ fordulni ’"é s nemzet ma is akar é- pv^r'- ■‚ „i- végrehajtó". ..r ■ ‘ * • V'á-a segíti a ..mrj. . . aa , Az Ujfifig&knak, ez az tójuk- éz nem a nem. t-1