Szózat, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

I. A bankoligarchia mindig alkalmas pilla­­natban veti magát a kiszemelt áldozatra, ‘most is­ pontosan így történt. A bankérde­­keltség külön akarja választani a MTI poli­­ikai és közgazdasági hírszolgálatát, melyet az egész közgazdasági világ ellenőrzése alá akar görnyeszteni. Ez finom megfogalmazása a kisajátításnak, ez nem jelentene mást, mint azt, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank kezére jutna az intézmény,a­mely altruista pénzliri­kusok vezérletével egész biztosan sem arra használná fel, hogy trezorjaiból minél több pénz tűnjön el. Úgy gondoljuk, ebben az esetben volna egyoldalú érdekek kiszolgálója a MTI, melynek függetlensége, objektivítása nem magánérdek, hanem nem­zeti és közérdek. A bankoligarchia aranyat­­markoló kezét nem hiába nyújtotta ki ez in­tézmény felé, hanem mert ez intézmény háló­zatán keresztül akarja kitapintani a nemzet­közi hírszolgálat érvelését s a hírek keringé­st is zsebérdekeinek brutális szolgálatába is bujtja állítani. Amikor a táviratok ideg­­hálózatán hírek remegnek végig, e hírek őket kell hogy szolgálják, amikor a rádióállomá­sok titkos szikra játéka üzenetet hajít a­ mesz­­széségbe, az üzenetnek természetesen arány­úvá kell változnia az ő páncélszekrényeik­ben. Ez a rettentő éhes pénzoligarchia nem tud belenyugodni, hogy: nem ő az ura a táv­­íródrótoknak, nem őt szolgálja a technika, nem az övé a messziség üzenete, nem az övé a kizárólagos harácsol­ás jegyében az értesü­lés. Neki szabad radiogramm kell, szabad indioarbitrázs és szabad zsebelés. Sehol a világon nincs gazdasági érde­keltségek kezén a radioközvetítés. Mindenütt van elosztó és közvetítő szerve a berohanó híreknek, mindenütt egy bank és pénzérde­keken felül álló szeme végzi ezt az elosztást, mindenütt magánérdekeltség végzi e misz­­sziót, mint nálunk a MTI, melyet nem lehet egyoldalú merkantil érdekek szolgálatába állítani, hogy ezzel a bankdiktatúra teljessé váljék. . Ez ellen felemeljük tiltakozó „szavun­kat,­ sőt ha kell, mást is.­ Nem mehetünk bele abb­a, hogy a hírekkel zsebérdek rendelkez­­iék. Nem mehet bele ebbe a kormány sem, mely Programmjához híven a nemzeti ag­­rár­érdekeket hangsúlyozza a nemzetközi plutokrata érdekekkel szemben. Nem vesszük rossz néven ez érdekeltség agresszív fellépését a MTI ellen, mert annak bizonyítékát jelenti, hogy ez a szerv függet­len tudott maradni a bankdiktatúra hatalmi eszközeitől és a magyarság egyetemes céljait szolgálja mindenkor. De ez az agresszivitás arról is beszél, hogy itt mulasztás történt. Mulasztás nélkül nem merne offenzívába lépni a a plutokrácia, nem merné állásait odáig tolni, ahol már a gazdasági diktatúra kezdő­dik. A bankokrácia ellenőrzést követel. Mi is,­n a MTI-ra akarja kiterjeszteni az ellenőr­zést. Mi a bankokra. Ha kormánybiztos fog állani a bankok élén, talán a közhangulat sem­ lesz olyan ellenséges a bankokkal szem­ben, de a bankok sem fogják követelni merni a MTT-nak szolgálatukba való állítását. A­z MTI valóságos szabadságharcot harcol s mi­r­e harcban mellette vagyunk köteles szolidari­tással és egész szívvel, tágban is. A szivaszi madzsarok a nagy afsar­­törzs kötelékében vannak, szintén régies török, nyelven beszélnek és még mindig ősi pogány vallásukat­ tartják. Asszonyaik nagyon sze­nek, a férfiakkal egyenl­őrangúak a társada­lomban. A többne­iűséget megvetik, nagyon­ er­kölcsösek, a családi élet tisztaságára igen sokat adnak. Nyáron sátrakban, téren földbe vájt rajkókban laknak. Tevfik bej mindezeket jegyzőkönyvéből ol­vasta fel s azután elmondott egy csomó mad­­írjat szót, ami a nyelvkérdésben tett nyilatko­zatait teljesen igazolja. Az igazat megvallja, legjobban szerettem v­olna menten útrakelni Kurdisztán felé, de még ha pénzemből, meg időmből telt volna is, akkor sem lett volna tanácsos most elindulni, mert ama hegyes vidékeken, mint mondják, már az ősz is nagyon zord, a tél pedig hosszú és kegyetlen. Ubejdulláh bej egyébiránt mind­járt másnap írt az illető kormányzóságok fe­jeihez tudakozódó levelet s igy, ha a magya­rok istene engedi, néhány hónap múlva többet fogunk tudni.­­ Most már csak az a kérdés, érdemes-e az el­szakadt magyarokat Kurdisztánban keresni, pláne, mikor az ottani madzsarok török nyel­ven beszélnek. Hát bizony egyik-másik nyel­vész ismerősöm vagy két évvel ezelőtt nagyon ,zokon vette tőlem, hogy a honfoglaló magyar­ság­ török eredetű és török nyelvű voltát lehet­­­ségesnek mondottam. De nem tehetek róla, ma sem mondhatok mást, mint hogy lehetséges,­­mert ebben a kérdésben ma még nincsen bizo­nyosság. Mai magyar nyelvünk finn­ugor volt a ■kétségtelen, de Pz.z°l még nincs megállapítva ■sp hogy az arab és kizár-'i ’rák: á’tel turboV. .■ V UiW-y.vt P.mif 't*.- ".­i.1-■. , '-á " “ .V’ L. . ‘ a ■­­ higgadtan és te­vük fel, hogy az­­ ősök keresésének csoda­­szarvasa, mely most az Ararát felé csalogatja vágyainknak sólymat, megint csak ködbe fősz­, ■ük, ami nagyon lehetséges, de a világért sem bizonyos. "Vájjon akkor egy esetleges kurdisz­­táni magyar expedíció kárbav­eszettnek lesz-e mondható? Dehogy is lesz. .A törökségnek a magyar­ság kialakulásában, a legtartózkodóbb számítás mellett is oly nagy szerepe volt, hogy nyel­vünk, szellemi életünk és költészetünk fejlődési menetének felderítéséhez minden török nyelv­nek és nyev járásnak alapos ismeretére elke­rülhetetlenül szükségünk­ van. Hiszen népies költészetünk, a finn technikával dolgozó szé­kely balladát nem számítva, forma és tartalom­­tekintetében a legtisztább török típus képvise­lője, sőt a török-tatár salit népies költészetnek egyenesen a magyar népdal a legszebb, legtöké­letesebb kialakulása. Semmiesetre sem lesz tehát hiábavaló do­log egy nagyobb szabású kurdisztáni expedíció kérdésével foglalkozni. Ön a régi vágy és a re­ménykedés, mely téntólmótlanu­l is örök dicső­séggel, vonta körül Körösi Csom­a Sándor alak­­ját, újra csak vágy marad is, vagy éppenség­gel végső lemondássá fonnyad, a magyar kér­dés kibogozásával foglalkozó tudománynak ak­kor is csak haszna lehet belőle. * Néhány héttel azután, hog­­ e sorokat pa­pírra vetettem, kitört antripoliszi háború, azt nyomon követte a balkáni szövetség török­­mészárlása, ezt meg a nagy világégés. Ár, expe­díció megszervezésére és elindítására többé gondolnom sem lehetett. Ma mindig úgy áll a dolo­g hogy ha a felszabadítás munkájával nem si­ke- ;'l hamarosan végeznünk, nemhogy Kuf­­­ jász.*® rab. de még­ itthon nem fogunk'mag­u­­'lálni. , Petőfi esztendeje A centennárium újabb hírei • Petőfi-matiné a Király-színházban A kormányzó és József kfr. herceg ma­gas védnöksége alatt álló Magyar Diák­­nyomorenyhítő Akció február negyedikén, vasárnap délelőtt féli tizenegy órakor a Ki­rály-színházban nagyszabású Petőfi-mati­­nét, rendez. A biztos sikert ígérő műsoron Major Gizi, Hajdú Ilona, Nagy Izabella, dr. Krüger Aladárné, Abonyi Géza, Bihari Ákos, Kiss Ferenc, dr­ Krüger Aladár és Koszeda Károly nevei i­­szerepelnek.. Rajtuk kívül az Operaház egész balletkara és szá­mos kiváló r­űvész fellépte is támogatni fogja a műsor sikerét."Hisszük, hogy Buda­pest minden Szén­­iránt lelkesedő közönsége teljes megértéssel és szeretettel támogatja a kettős célt szolgáló márkáét. Jegyek elővé­telben még kaphatók a B­aktryomorcnyhítő Akció Podmaniczky­ utca 43. szám alatti helyiségében naponta egy és két óra között, azonkívül:, a­­Bárd hangversenyirodáb­an, a Színházi Életnél és a Király-színház pénz­táránál. Székely munkások ünnepe A Gábor tron.Országos Munkás szö­vet só a újpesti köre színijertfájának közreműködésével február elsején, este fél tse.1 órakor a Protestáns Iparos önképzőkör helyiségében tánccal egybe­kötött Petőfi-ünnep­él­yt repedez. A műsor, mely a Himnusszal kezdődik, sok érdekes szénából van összeállítva. Szörtsey Józ­sef elnök és Si­kolya Lajos ünnepi beszédeket mondanak. A második részben a Szilvié kamráinl kerül elő­adásra, melyben a műkedvelő tagok nagy szám­ban buzgólkodnak a siker érdekében. Pesti németek ünnepe A birodalmi nerzetek budapesti egyesülete február 2-án, délelőtt fél 11 órakor a zeneaka­démia nagytermében tartja Petőfi-emlékü­nne­­pét. A matinéra a budapesti követség meghívta a kormányzót, József kir. herceget és Izabella kir. hercegnőt. Az ünnepségen közreműködnek Ferenczy Zoltán, Grill Lola, dr. Landgraf Lő­rinc, dr. Molnár Imre, R. Bach Hilda, továbbá a német férfi- és vegyes­kar. A belépőjegyül szolgáló meghívók a német irodalmi egyletben (Dalszínház­ utca 2.) déli 1—2 között kaphatók. Szekszárdon Nagyszabású ünnepség keretében áldo­zott vasárnap Petőfi emlékének a Tolna­­megyei Közművelődési­ Egyesület. Az ünnep­ségen, melyet a szekszárdi városháza nagy­termét színültig megtöltő közönség hallga­tott végig, dr. Éri Márton alispán mondotta, a megnyitóbeszédet, majd dr. Kremplin De­zső orvos nagyhatású beszédben méltatta Petőfit.­A következő, szereplő, Bodnár István saját kutatásai alapján megírt tanulmányát olvasta fel Petőfinek a sérszentlőrinci gim­náziumban és Szekszárdon töltött idejéről, végül dr. Becze-Nagy János Petőfi költésze­tét néprajzi szemponttól méltatta.­ ­ JANUÁR 31 SZERDA Demokrácia és demagógia Az úfjság vasárnapi száma vezércikket szentel Bethlen személyének és politikájának. Ehhez való jogát senki sem vitatja el, de bi­zonyos lojalitást el lehetne várni még ettől az orgánumtól is, amely lojális arculatát azonban, úgy látszik, kizárólag arra felé for­dítja, ahol Vázsonyi vezérletével az ellenig­y­­védelem politikai tábora áll. A vezércikk kissé magára viseli a talmudi iskola gondo­lati technikájának és rendszerének nyomát, talán azért, mert ez a lap kizárólag egy ré­tegnek, egy fajnak, azaz bocsánat, egy „fe­­lekezet“-nek szokott beszélni. A cikk, mely­nek betűi mögött Az Újság elmés tintakóbo­rát gyanítjuk, kijelenti, hogy a szocialisták nemzeti szint vallanak, de Bethlen nem hisz nekik. A polgári ellenzékiek pedig a demo­kráciák a szabadságot a jogok és kötelessé­gek egyenlő elosztásával akarják szolgálni. . Nem tudjuk, hogy hol és miben, hogyan és miképpen ütközik , és jelentkezik a szo­ciáldemokrácia nemzeti kolerája, amelyben nemcsak hogy államférfiak nem hisznek, de nem hisznek azok sem, akik már foglalkozá­suknál fogva kellene hogy iiggjenek a szo­ciáldemokráciának. Szociáldemokrata par­lamenti párt másutt még soha nem tette po­litikája tengelyévé annak az államiságnak és annak a nemzetnek elrágalmazását, kül­földön való denunciálását, melynek nyelvét beszéli és melynek társadalmába illeszkedett, ezért egyetlenegy szociádemokrata pártnak sínesen Európában annyi bűne, mint annak, amelynek mellére Az Újság oda tűzi saját, kü­lön nemzetiszinti kokárdáját. Ami pedig a polgári ellenzék úgyneve­zett hitét illeti a szabadság, a jogok és kö­telességek egyenlő felosztásáról, ebben sza­bad legyen nekünk is véleményt nyilvání­tani. Ez a polgári ellenzék az egyenlő jogel­oszlást úgy képzeli, hogy a nagytőkének, a pénznek, a vállalkozásnak, a szabad zsák­mánynak, a prédaéhségnek ne legyen semmi korlátja, a szegény néptömeg kizsákmányo­lásánál?, de ezzel szemben legyen korlátja az állam beavatkozásának, nehogy korlátot ta­láljon szabni a liberális gyakorlat profitlo­vagjainak. Az, hogy ez a polgári ellenzék ma is Károlyi Mihály lobogója alá toborozza a közgondolkozást, melyet sajtója egyoldalúan,­ és egy cél felé informál, azt hisszük, nem vi­tás. Az októbrizmus mint politikai gondolat nem halt meg, hanem tovább él azokban, akik ma az októberi forradalom demagógiá­jával követelik az egyenlő jogelosztást. Az egységes párt nem egységes, hanem többség — mondja tovább az Az Újság — és legfőbb dogmája, hogy neki többségnek kell maradnia, különben nem marad meg az or­szág. Úgy mellékesen éppen a minap volt alkal­ha leckét venni az Az Újságnak az egységes párt egységéből, amikor kiderült, hogy a párton belül nincsenek sem szaka­dékok, sem koztém­ák, sem frakciók, hanem megvan az egység, amely nem azért fáj,­ mert egység, hanem mert egyben többség is. »A zsidóliterális gondolkozás az­ egy­séges párt szemére veti azt a többségi dog­mát, amelyet éppen ez a párt nem alkalma­zott, soha azzal a kíméletlenséggel, melyhez joga lett volna azzal a réteggel­­ szemben, melynek megingathatatlan dogmája volt a­­pacifizmus,, a liberalizmus, a radikalizmus. Az ő dogmájuk volt a népköztársaság, az ő dogmájuk szólította létre a nemzeti taná­csot, majd a vörös rémuralmat. Soha kímé­letlenebben és nyersebben nem alkalmaztak hatalmi eszközöket az ellenkező vélemé­nyekkel szemben, mint akkor, amikor ural­mon voltak és akkor igazán hiába fordult az ember bárhová, mindenütt az ő szuronyaik­ba, az ő ten­gerés­zn­épesség­ük­be, az ő cső­cselékükbe ütközött. A rendkívüli eszközök alkalmazását veti szemére e cikk ugyancsak Bethlennek, amikor a radikalizmus és októbrizmus egyetlen eszköze a terror és az elrettentés volt, melyet soha kíméletlenekből ne­m alkalmaztak Magyarországon. Ha a ■kormányzat kezében volna is rendkívüli eszköz, ez csak annyit jelent, hogy nem akarja kitenni még egyszer az országot azok­nak a rendkívüli eszközöknek, melyeket a most panaszkodó tábor olyan sikeresen al­kalmazott ránk, hogy talán évszázadokig sem tudjuk kiheverni szomorú következ­ményeit. . . Efféle „megmozdulására igazán nem vágyik újból a nemzet és nem akar a „má­sik oldaléra“ fordulni ’"é s nemzet ma is akar é- pv^r'- ■‚ „i- vég­rehajtó". ..r ■ ‘ * • V'á-a segíti a ..mrj. . . aa , Az Ujfifig&knak, ez az tójuk- éz n­em­ a nem­­. t-1

Next