Szózat, 1923. május (5. évfolyam, 98-120. szám)
1923-05-29 / 119. szám
A hamburgi szocialista kongresszus (Cs.) Szinte mosolygásra késztet az a komolyság, amellyel a szocialisták hamburgitárgyalásaikat folytatják. A tárgyalás, mint halljuk, abból a célból folyik, hogy a szocialisták megalkossák az új internacionálét, amely annyi kudarc után újabb irányt lenne hivatva szabni az elerőtlenedett szocialistas tábornak. Anélkül, hogy jelen fejtegetésünkben a kongresszus részleteire rátérnénk, csak általános szempontokból kívánunk ez alkalombal a kérdéssel foglalkozni. Mindenekelőtt érdekesnek tartjuk leszögezni azt, hogy milyen időben és milyen visszonyok között folyik ez a szocialista részről nagy fontosságúnak jelzett tárgyalás. A magyar szocializmus csődjéről nembeszélünk részletesen, hiszen az 1918 óta lejátszódott magyarországi események eléggé ismeretesek. Oroszország a legkínosabb helyzetben van. De a szocialista tanítások minden árnyalata mondott csődöt a gyakorlatban. A német és francia munkásság nem képes akét nemzet között fennálló ellentéteket kiegyenlíteni, haneim tehetetlenül nézi a világtörténelem legszomorúbb rablóhadjáratát. A francia munkásság érzi a győzelem előnyeit, a német, munkásság pedig már nem is hisz az finternackinálé segítségében. Olaszországlans közvélemény söpörte el a nemzetközi szobadizmust. Minden objektív szemlélő megállapíthatja fent, hogy olyan időkben, amikor minden néven nevezendő nemzetközi organizáció eső- időt mondott és a nacionalizmus a győzőknél és legyőzötteknél egyaránt tért hódit, a viszonyok egyáltalán nem kedveznek a nemzetközi szociáldemokrácia ama erőlködésének,hogy eddigi vereségei újabb programot és ifjabb célkitűzés segítségével enyhítse. Emlékezzünk azokra a viszonyokra, amelyek a három kitörését megelőzték és emlékezzünk azokra a kísérletekre, amelyeket a nemzetközi szociáldemokrácia a háború ■megakadályozása érdekében teljes sikertelenséggel tett. Az úgynevezett nemzetközi összeköttetések teljes csődje azonban a világháború végefelé mutatkozott, amikor is a szociáldemokraták által támogatott forradalmi mozgalmak a központi hatalmak területén célt érve, a központi hatalmakban egyesült, nemzeteket lefegyverezték. A lefegyverzését az az ígéret előzte meg, hogy a nemzetközi munkásság meg fogja akadályozni, hogy a retegtanító háborút még nagyobb szenvedések kövessék és a békekötés lehetővé fogja tenni a jobb jövő biztosításért. És alig, hogy a központi hatalmak fegyverletétele bekövetkezett, nyilvánvalóvá vált a szociáldemokrácia nemzetközi összeköttetéseinek elégtelen és tökéletlen volta. Azokat, akik nem láttak is bekövetkezendő eseményeket és idealizmusból csatlakoztak a szociáldemokraták fölfogásához, sajnáljuk. A szociáldemokrata vezetőség nagyobb részét azonban, amely tudta, hogy a Programm egész fölépítése és a tanítások lényege ellenkezik az emberi természettel, elítéljük. Akár jóhiszeműen, akár lelkiismeretlenségből vezette azonban valaki a tömegeket abba az irányba, amely végeredményben Magyarország teljes összeomlásához is vezetett, egyik esetben sem tartjuk az illetőket alkalmasaknak arra, hogy ma nagyképűen újból tanácskozzanak újabb Programmon, amely a megváltozhatatlan emberi természetnél fogva a gyakorlatban nem alkalmazható és szükségszerűen csődöt mond. A harmadik internacionnálé, amely a marxista elméletnek erőszakkal való gyors megvalósítását tűzte ki céljául, tulajdonképpen legkézzelfoghatóbban igazolta a marxista tanítások éhítséptelen tipliát. Azok a szocialisták azonban, akik a harmadik internacionálé megalapulásakor a második Imntarnacionálé mellett megmaradtak, korántsem tekinthetők ezzel igazoltaknak, mert eme magatartásuk csak azt mutatja, hogy a marxista tanítások végső konzekvenciáját levonni nem merték. Ez a második internácionálé alapján megmaradt szocialista tábor azután oly képtelen helyzetbe került, hogy 1921-ben Bécsben megalakította az úgynevezett Nemzetközi Munkaközösséget, amely annyira félmunka maradt, hogy még a szocialista tábor nagyobb része is mosolygott rajta. Mikor a viszonyok ennyire jutottak, a gondolkozó szocialista vezetők megérezték, hogy a programra körül baj van és ugyanúgy érezték azt is, hogy a Programm azért nem valósítható meg, mert annak lényege az az emberi természettel ellenkezik, hogy ez mennyire ígn van, azt bizonyítja az a levél, melyet Adler Frigyes osztrák szocialistavezér írt Macdonald-hoz és amelyben többek között megemlíti azt, hogy mindaddig, míg az úgynevezett hazafias szocializmus önmagát le nem győzi, minden egység lehetetlen a szocialista munkásmozgalomban. Csakhogy éppen ez a, hazafias szellem a természetes és kiirthatatlan emberi tulajdonság, amit Adler a nyugati, főleg az angol szocializmusban kifogásol és kiirtandónak ítél. Ha mindezek után meg akarjuk állapítani azt, hogy a szociáldemokrata kongreszszus munkája mily eredménnyel fog járni, akkor egy tekintetesen csatlakozhatunk egyik nagy, német nyelvű liberalis napilap ama megállapításához, hogy amennyiben az új internációnál ő áldásos munkát akar végezni, mindenekelőtt a múlt hibáitól és tévedéseiből kellene tanulnia. Az említett liberális orgánummal szemben azonban meg kell állapítanunk, hogy a háborús készülődéseket semmiféle szocialista kongresszus meg nem akadályozhatja. Ha eztmegtehetné, meg tudná változtatni az emberi természetet is. A pacifizmus képtelensége azonban magát a szociáldemokrata program mát is lehetetlenné teszi. A pacifista téveszmékkel csak jóhiszemű ábrándozók vezethetik félre az emberiséget. Sajnos azonban, a mai szociáldemokráciát nemcsak jóhiszemű ábrándozók, vezetik, hátan nagyobbrészt olyanok, akik teljes tudatában a Programmmegvalósdhatatlan voltánál, igyekeznek elhitetni a tömegekkel annak kérészinlv-dictőségét, hogy nagyon kevéssé válogatott eszközökkel saját hatalmukat biztosítsák. Erre vezethető azután vissza az, hogy sokhelyen a szociáldemokrácia semmiféle komoly ellentétben nincsen a nemzetközi teari talizmussal, hanem ellenkezőleg, minden erejével a komoly szociális reformokra törekvő nacionalista táborra veti magát. Ezeket a bajokat a szocialistáik hamburgi kongresszusa sem fogja megbüntetni. A kongresszus után is folytatódni fog a szociáldemokrácia szociális lehetetlenséége és ez a tehetetlenség csak siettetni, fogja, azt a processzust, melynek folyamán a tömegek lassan-lassan tudatára ébrednek a marxista Programm csődjének. Bedőlt kerítés Irta: Illy János 1. A tekintetes az álomba bágyadó legyintéssel elhajtotta az orráról a makacs, ingerkeltő legyei. Apipája kihullott a kezéből és a földre pottyant. Halk horkolás jelezte, hogy a tekintetes urat elnyomta a délutáni buzgóság. Meztelen lábak suttyantak el a tornác tisztáramosott kőkockáin. Julis néni, a tekintetes ur hűségesöreg házi sáfárja sietett be a szobába. — Tekintetes ur! Tekintetes ur! — rebegte léleki szakadtából egy szemernyit fölocsudva. — Xo, mi a! — borkant föl a tekintetes ur. — Tánfelgyújtották fölöttünk a házat, hogy ennyire nekii veszkődtél! — Tán még annál is nagyobb dolog! — szakadtki a szó Jutis néni lihegő ajkáról. — Tyün ám aMarika tekintetes asszony! A tekintetes ur azonmód fölpattant a pamlagról ■Jb egyenesen a tükörnek rontott. — Tyü! A Marikat Reszkető kezével hamar összecsomózta a nyakán a szétbomlott lobogó nyakkendőt. A bajuszán végighúzott egyet-kettőt. Igen érzett a mozdulatán, hogy '■hosszú idő után egyszer megint csak tetszeni akart valakinek. — No! Te meg Julis -szedd rendbe a házat! —mordult rá az öreg asszonyra, aki az utolsó szóramár kívül sercegett valahol a konyha körül. — Vájjon mit akarhat! — dörmögte a tekintetes tíz, ugyancsak dörzsölgetvén képéről az alvás nyomát. Krákogott is, prüszkölt is, mindenképpen azonvolt, hogy úgy külsőben, mint hangban kivetnivalót :«riatáljon rajta a Marika tekintetes asszonyt... »Heitig háktiilöfp-azt a tekintetes az igen ,jól, hogy rösködés, veszekedés. Nem szoktak ők egymáshozmásmiért jönni. Mert, hogy úgy esett a sor, hogy a tekintetes az valamivel fiatalabb fejjel, mikor még hollófürtök páváskodtak a mostani szomorúm konyáit, csapzott ősz hajszálak helyén, bizony egy kicsit belebolondult a Marika — mert akkor még nem járt ki neki a tekintetes asszony címzésű, szép égszínkék szemébe, amelyikről a tekintetes úr azt állította, hogy a menyország és a pokol egy keverésben van elrejtve bennük. De hát büszke ember volt a tekintetes úr. No meg büszke volt a szépségére a vármegye báljának királynője, a Marika is. Kis két büszke ember bizony nehiven találkozik az életben. Mivelhogy az egyiknek engednie kellene. Már pedig itt egyik sem engedett. Valami csekélységen vesztek össze. Pedig még akkor jegyben is jártak. És az egész megye minden széphez értő embere nyugodt Elekkel azt mondta, hogy ilyen gyönyörűséges pár ugyan még nem került össze, mióta világ a világ. De az a csöppnyi összeveszés elrontotta minden boldogságukat. A fiatal úr Marikától várta a kibékülésre hajló első édes szót. Marika üteg az urilól. Egy szép napon aztán Marika hirtelen szeszélyében egy embernek nyújtotta a kezét, — aki ott settenkedett minden apró kegyére prédaként: lesőn a nyomában, de akit a kisasszony ki sem állhatott —, megpecsételvén ezzel a makacssággal a boldogtalanságát. Az urfi persze hetykén rázott egyet a vállán, oda se neki, de ha valaki belenézhetett volna a szive kellős rejtekébe, bizony furcsa keserű dolgot láthatott volna ott!... a nekirontott büszke szeszélyében az első kínálkozó, rövid két év után válással végződött házasságnak. No, de már itt is van a Marika tekintetes asszszony. Mert hogy így becézik még mindig a faluban. Az ura hamar halt el, hektikás, szomorú ember volt, aki csak az életét adta oda Marikának, az ő szomorú, sóvár életét, amelyet derékba szakított a sors kegyet leatane. Ösp£gy maradt Marika tekerte*« asezont,Keserű, epés Özvegy asszony, aki nem tudott többé fölmelegedni az élet szépségei iránt. Néha titkos könnyezéssel megsiratta a boldogtalanságát, de a büszkeségét , még ezek a könnyek sem tudták megtörni. Az maradt ő a világ szemében, aki volt. A büszke, szépséges Marika! Most már özvegységre jutott ... tekintetes asszony!... A tekintetes ur föleresztette a redőnyt az ablakon, mert Julis néni bizony egészen megfeledkezett erről, pedig hát a tekintetes ur szemének meg kellett adni, ami neki járt. Marika tekintetes asszony hidegen nyújtotta a kezét. — Jó napot Mihály! — Jó napot! Dehát... tessék talán helyet fog rásul! — Köszönöm! Nem ülök le! A tekintetes ur nyelt egyet. — Miben lehetek szolgálatára! — Látta a kerítést, Mihályi — pattant el szikrázón Marika tekintetes asszony ajkáról a szó. — Nem én! — Nem? — pattogott új hangra a tekintetes as-szony. — Hát csak nézze meg! Végig-hosszig be vani dűlve, valami pernahajder az én virágaimra döntői try az egész keritést! Csak innen a házból lehetett, itt^ kellett kereszt,ülmennie! ■— Az én házamból? — horkant fel » tekintetes^ ur. — Ugyan, már hónán veszi ezt? — Valamelyik cselédje, vagy' kocsisa! — p&Uo-i gott, tovább a tekintetes asszony. — Mári én azt* neme kutatom! 'Tönkretette az én virágaimat! —• 1*o, már engedőimet kérek, — hozta ki magát a tekintetes —, de az én cselédeim... Mar Inka tekintetes asszony legyintett. — Tudjuk, tudjuk! Minden cigány a maga tóval dicsért.. .„ JósteaZi hazaivar vigyáz a cselédeire? lobtmntiAiratoMhMaTikeftefcintetee^sszioi^zeizses^ Ára 50 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: •tS^Riesa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) “Maion: Szerkesztőség József KJ—52. Jósáéi ki—kiadóhivatal: József KJ—51 fiókkiadóhivatal: IÍR, Városháza Utca 10. Tel.: 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE V. ÉVFOLYAM 119. SZÁM KEDD , BUDAPEST, 1923 MÁJUS 29 Negyedévre. ............ Egy hónapra.................... Egyes szám........................ • • • Külföldre egy hónapra............ Wienben hétköznap egyes pld. Vasárnap egyes példány.... 280(1 kor. 1000 kor. 50 kor. 2000 kor. 1500 o. K 2000 o.K