Szózat, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
a, j----it.*.' - • egész a kérdés ma még teljesen tisztázatlan, a földreformnovella eddigelé teljesen egyoldali kritikában részesült, amely kritika negatívumokon épült föl.-Joggal várhattuk volna, hogy pozitív ellenérveket, a sokat emlegetett veszedelmek kiküszöbölését célzó ellenjavaslatot kapjunk. Ez azonban nem történtmeg s mindaddig, míg meg nem történik, nem kívánhatja tőlünk senki, hogy az ellenvetésekben mást lássunk, mint politikai elfogultságot, gámcsoskodást. A cikk második részében a fajvédelmi politika híveinek „másik gigászi következetlenségére és rövidlátására“ mutat rá a szerző. Komikusnak bélyegzi azokat a megnyilatkozásokat, melyek a „gúny és megvetés hangján ostorozzák a magyar arisztokráciát“, mint nevében, vérében és erkölcseiben a magyarságtól idegen réteget, amely régen elvesztette a jogcímet arra, hogy a nemzet reformtörekvéseinek élén haladjon. És itt azzal látja jónak megvádolni a cikkíró a fajvédelmi irányzatot, hogy az hamisítatlan vérségi leszármazással bíró egyéneknek ad csak jogot a politikai vezetésre. Nem tartjuk szükségesnek, hogy újból elmondjuk mindazt, amit a faji kérdésben már hasábjainkon elmondottunk, azt azonban olvasóink és a fajvédelmi politikai irányzat hívei tudják legjobban, hogy éppen mi voltunk azok, akik fölöslegesnek és kilátástalannak bélyegeztünk minden olyan törekvést, mely valakinek a magyarságát neve, családfája, leszármazása alapján akarná osztályokba sorolni és minősíteni. A faji kérdés biológiai alapon való kutatásának vannak igen értékes eredményei és eme eredmények alapján leszűrt meggyőződés lehet egy tudományos csoportnak minden tiszteletet megérdemlő álláspontja, mely azonban a reális életbe teljes egészében át nem vihető és a zsidóságot kivéve, mely homogén ■fajiságát évezredeken keresztül sértetlenül fönntartotta, Magyarország semmi más népére nem alkalmazható. És a nemzettörzzsel testben-lélekben, erkölcsben és minden lelki tényezőben való, teljes eggyéforrottság reálisabb érték, mint a csiraplazma abszolút biológiai tisztasága, mely — ismételjük — a zsidóságon kívül alig található meg ma már az európai népfajokban. Ami a magyar arisztokráciát illeti, senki jóhiszemű ember meg nem vádolhatja a fajvédelmi irányzatot azzal, hogy ennek a társadalmi osztálynak pusztulását követelné. Ha ez az arisztokrácia az idők parancsszavának engedve magáévá teszi azokat a célokat, melyeket a fajvédelmi irányzat a magyarság nagy tömegeinek érdekében megjelöl, úgy természtes hogy a magasabb műveltség, a szélesebb látókör és az egyéni kiválóság eszközeivel, a jövőben vissza tudja nyerni és meg is tudja tartani azokat a pozíciókat, melyekből most jórészt önként és indokolatlan tartózkodással húzódott vissza, hogy a meddő kritizálás és sokszor rosszhiszemű lekicsinylés szélmalomharcaiba merüljön. Ha kritizálják a fajvédelmet, teljesen elhibázott dolog az eddigi eredményekből ítélni, hiszen mindenki szeme előtt voltunk kénytelenek folyvást kompromisszumos megoldásokkal megelégedni. Azok az erők, melyek a mi törekvéseinket létrehozták, világpolitikai erők, a mi irányzatunk keletkezése pedig történelmi szükségszerűség. Ha a kérdést ezen az alapon vizsgálják, ha nem taktikai szempontokból megtett lépéseinket teszik olcsó bírálat tárgyává, ha nem felületes szemmel nézik a mai problémák sorsdöntő jelentőségét, úgy rá fognak jönni még azok is, akik velünk közös célokat követve bár, jónak látják hátraszortágunkat megkísérelni, hogy a mi programmunk kitéphetetlenül bele van ágyazva a magyarság testébe és annak jelenétől, jövőjétől egyaránt elvélaszthatatlan. Mert ez a Programm nem múlandó célkitűzéseket követ, hanem örökkévaló, mint maga a magyar élet V2S JUNTOS 1« VASARNAF Bulgáriáiban kitört a forradalom A retkászerváltozás vér nélkül ment végbé — A polgári pártok átvették a kormányzást . Elfogták a képviselők és miniszterek egy részét ,V Jv _ C . •• » '• - - . . "...Már több ízben jött hír arról, hogy Bulgáriában a nacionalista ellenzék lerázta magáról Sztambulinszki terrorját, de a forradalomról szóló tudósításokat mindannyiszor megcáfolták. Miután most a bolgár hivatalos távirati iroda is az új kormány megalakulásáról szól, ezúttal kétségtelennek látszik, hogy a polgári pártok mozgalma sikert aratott, sőt egyelőre vér sem folyt. A Sztambulinszk-kormány tudvalévően kíméletlen erőszakkal nyomta el az ellenzék szervezkedését, míg végre az elfojtott nemzeti erők felszabadultak. Sztambulinszki miniszterelnök a forradalom idején vidéki birtokain tartózkodott. A forradalom kitöréséről a következő hírek érkeztek: Bukarest, június 9. A lapok különkiadásban jelentik, hogy Bulgáriában forradalom tört ki. A Sztambulinszki-kormányt hír szerint elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszerűség jegyében megindult mozgalom élére. A parlament épületét körülvették, azután behatoltak és a jelenlévő képviselőket és minisztereket elfogták. A többi minisztert lakásukon fogták el. Szófiából egy vonat sem indult el. A határokat mindenfelé elzárták. Vér nem folyt. Az új kormány valószínűleg egyetemi tanárokból fog állani. A kormányelnök előreláthatólag Cankov egyetemi tanár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe hogy megakadályozzák a Sztambulinszki híveinek zömét kitevő agrárpárt ellenmozgalmát. A forradalmárok minden jel szerint a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó politikai pereket megszüntették. Más verzió szerint Boris cár Melityev szófiai egyetemi rektort bízta meg az uj kormány megalakításával és aláírta az ostromállapotot elrendelő okmányt. Szófia, június 9. (Bolgár Távirati Iroda.) Az a hír, hogy az uj kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótalan. Semmiféle mozgósítási parancsot nem adtak ki. A rendelkezésre álló erő teljesen elegendő a rend fenntartására. A rendet egyébként sem zavarták meg. Belgráditól jelentik a késő éjjeli órákban. Ideérkezett ejlentések szerint Bulgáriában kitört a forradalom. Egy mecdón komitó vezetése alatt álló forradalmárok hatalmukba kerítették a kormányépületeket. Zankov vállalta el az új kormány megalakítását. A Havas-iroda is megerősíti a forradalom kitöréséről szóló hírt. Megalakult az új bolgár kormány Belgráditól jelentik. Az új kormány a következőképpen alakult meg: miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Bussev tartalékos tábornagy, közoktatásügyi Ivankivolov, igazságügy Smilov, pénzügyi Todorov, kereskedelmi Bobocsevszkij, közlekedésügyi Timo Kazasov, közmunkaügyi Janko Tojencev. Baldwin fegyverszrsnerei akár a Ruhr-vidéken közös válaszról tárgyalnak, a szövetségeseit. — Anglia többször nem közvetít A német ajánlat ügyében adandó válasz megtárgyalása a jelekből ítélve hosszabb időt fog igénybe venni. Több oldalról kísérlet történik abban az irányban, hogy a szövetségesek közösen szövegezzék meg válaszukat a német jegyzékre. Az eszmecsere a szövetséges fővárosok között állítólag már meg is indult A hivatalos körök tartózkodása miatt a közvélemény csak azokra a találgatásokra van utalva, amelyek különböző lapok hasábjain napvilágot látnak. Ezek közül mindenesetre legérdekesebb az, hogy Baldwin Londonban elterjedt hírek szerint a fluhrvidéken fegyverszünetet szándékozik létrehozni, de még keresi a megfelelő formát. Ugyane forrás szerint Anglia az előzetes tanácskozásokon hangsúlyozni fogja, hogy nem ajánlja föl többé közvetítését, ha ezúttal nem kerül sor tárgyalásokra. Az angol kormány a német javaslatot, a Havasiroda szerint, elégtelennek és hézagosnak tekinti, de mégis azon a véleményen van, hogy a tárgyalások ezen az alapon is megindíthatók. A brit kormány azt óhajtja, hogy a szövetségesek egyezeznek meg abban a kérdsében, hogy milyen formában s módszerrel cseréljék ki nézeteiket, amelyek alapján a közös választ kidolgozzák. Ugyancsak a Havas-iroda közli, hogy Baldwin tesz arra, hogy a szövetségeseket Londonba értekezletre hívja össze. Lord Curzon külügyminiszter hír szerint hétfőn találkozik a francia nagykövettel, s ezen a megbeszélésen valószínűen jelen lesz az olasz és a belga nagykövet is. Az angol kormány a német ajánlatot részletesen csak a jövő héten tárgyalja. A washingtoni Fehér Házban máris kijelentik, hogy az Egyesült Államok a német jegyzék nyomán összehívandó nemzetközi értekezleten nem vesz részt. Az angol kormány részéről a német jegyzékről eddig csak Lloyd Greame kereskedelmi miniszter tett nyilatkozatot. Hangoztatta, hogy a választ a szövetségeseknek közösen kell megadniuk , hogy a franciák biztonságát épp olyan fontosnak kell megítélni, mint magát a jóvátételt Poincaré a szenátus külügyi és pénzügyi bizottságának mai közös ülése előtt tett jelentést brüsszeli útjának eredményéről és hangsúlyozta a francia és a belga kormány egyetértését. A leghatározottabban szembeszállt azokkal a hírekkel szemben, hogy a két kormány közt nézeteltérések merültek volna fe. Beszéde végén Poincaré még egyszer kiemelte, hogy a passzív ellenállás feladása előtt a két kormány semmiféle német javaslatot nem vesz tárgyalás alá. A Daily Telegraph foglalkozik az angol-belga elítélő kommentárokkal, melyet a német jegyzékhez fűztek, mert ez a passzív ellenállásra vonatkozóan semmi ígéretet nem tesz. A lap szerint ez a negatív kritika nem lehet elégséges arra, hogy a szövetséges kormányokat visszatartsa az egymás között való tárgyalásokról közös válasz létrehozása céljából. Tekintettel a memorandumban foglalt engedményekre, az antant minden felelős tényezőjének kötelessége, hogy annak értékét megvizsgálja és lehetőségeit kifejlessze. Petit Párisien ma a jegyzéket sokkal kedvezőbben kommentálja, mint tegnap, rámutatva arra, hogy hiányoznak belőle a felháborodás és fenyegetés kifejezései, melyeket Németország eddig mindig hallatott. Németországnak most meg kell mutatnia, hogy orvosolja pénzügyeit. A Ruhr-zálogokról addig vitába sem bocsátkozhatunk, amíg nem vagyunk bizonyosak Anglia és Olaszország támogatásában, valamint abban, hogy a harmadik német jegyzék teljesen megfelel majd a követelményeknek. A római Tribuna a német jegyzéket jelentékeny javulásnak és a német jóakaratban való előrehaladásnak tekinti. Mindazonáltal a jegyzék még messze van attól, amit logikusan várni lehetett volna. A Popolo d'Italia, Don Sturzo lapja, elismeri a jegyzék diplomatikus hangját és garanciáinak komolyaságát. A szövetségesek, beleértve Franciaországot is, afölött nem térhetnek napirendre. Az Il Mondo szerint Franciaország és Belgium magatartásának kiéleződése annak bizonyítéka, hogy a két ország a jóvátételi kérdést tisztára politikai értelemben veszi. Az antantot vagy új alapokra kell helyezni, vagy a tényleges hatalmi egyensúly ellensúlyaképpen föl kell építeni az európai politika új rendszerét. A német nacionalistáit a passzi ellenállás folytatása mellett Berlinből jelentik. A német nemzetiek tegnap Berlinben négy gyűlést tartottak, amelyeken vezéreik, Westarp és Herst is beszédeket tartottak és a kormány által átnyújtott új jegyzéket súlyos hibának bélyegezték. A gyűléseken határozati javaslatot fogadott el, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Most azonban már elég az engedékenységből és az ajánlatokból.“ A határozati javaslat határozott és kifejezett megtagadását követeli Franciaország és Belgium azon kívánságának, hogy csak a teljes kapituláció, vagyis a passzív ellenállás feladása után kerülhet a sor további tárgyalásokra. Egyik ilyen gyűlésen a porosz nemzetgyűlés német nemzeti párti képviselő tagja, Schlange képviselő a következőket mondotta: Mi szabad német népet akarunk és nem azt, hogy idegen hatalmaktól kormányzott birodalom rabszolgái legyünk. Egy másik német nemzeti párti képviselő az egyik jobboldali lapban cikket írt, amelyben kétségbe vonja a kormánynak azt a jogát, hogy a passzív ellenállás fenntartása felett határozzon. Az efelett való határozat a képviselő szerint kizárólag a német népet illeti és ha a birodalmi gyűlésen a többség a passzív ellenállás feladása mellett nyilatkoznék, akkor a kormánynak fel kell oszlatnia a birodalmi gyűlést és fel kell hívnia a német népet, hogy új választások útján döntsön Saját sorsa felett. A flamaviáék elszakításába semmiféle kormány sem egyelnék bele Berlin, június 9. (Német szikratávíró szolgálat.) A porosz tartománygyűlésben Braun miniszterelnök beszédet mondott, amelyben tiltakozott a rajnai lakosság rendszeres kínzása és a francia megszállóknak a rajnai és Ruhr-vidéken tanúsított embertelensége ellen. A szónok kijelentette, hogy ezek a brutalitások, csak a gyarmatokon szokásos módszerek, a Rajna-vidék lakosságát a francia csapatokkal szemben vlő ellenállásban csak megelsőítik. A Rajnavidék német és az is marad mindig. A koalíciós pártoknak azt a javaslatát, hogy a miniszterelnök beszédét Németországban, különösen pedig a megszállt vidékeken lehetőleg minél nagyobb körben terjesszék el túlnyomó többséggel elfogadták-