Szózat, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-29 / 74. szám

■ÉÉ——wwwm niMwa Szerkeszteség és kiadóhivatal: VI» Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-n. sarok) Telefon: Szerkesztésér* József 63—32, Jósef 61—46, kiadóhivatal: József 63—31 Biókkiadóhivatal: V» Városház-utca 10. Tel.: 77—SI. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra .............. 30.000 fcor. Negyedévre ....................... 90.001,korKülföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk Egyes szám ára hétköznap . .. 1500, kor. Vasárnap ................................. 2000/fcor. VI. ÉVFOLYAM 74. SZÁM SZOMBAT , BUDAPEST, 1924 MÁRCIUS 29 Történelmi felelősség Ü£ munkzterülntök ellenzéki pánkközi ér- terv azetet ivott össze, amelyen 'felszólítottam ellennék 'elendreit, hogy ne akadályozzák meg a szanálási törvényjavaslatoknak kusz véleg törvényerőre való emelkedését. A kívánság testszakáig egészen ártatlan, megokolt, mert az ország valóbal nehéz helyzetben van gazdaságilag éppen úgy, mint pénzügyileg. .Azok az átmeneti intézkedéseik, amelyeket a szamnány tétovázva ésügyetlenül. • léptetek életbe, részben pedig megígért, nem alkalmasak arra, hogy tűrhető állapotot teremtsenek. Az átmeneti intézkedések egymás után fulladnak csődbe, nem vált be a takarékkorona, mert nem felel meg a valorizáció gondolatának,a magyar fizetőeszköztovább radiant, az árak hihetetlenül emelkednek, az értékpapírok ára, mégpedig éppen a nehéz papíroké, amelyekbe a magyar középosztály maradékvagyonát bele igyekezett menteni, sülyed. [A koronákon tremin állandó munkáiban van és sikerrel teszi tönkre a magyar értékeket, a takarékkorona új ugró deszkáját jelenti a koronarontó érdekszövetségnek. A kormánynak tehát megvan minden jogcíme a végleges szanálás kérésére, a kivnálást minél gyorsabban és minél gyökeresebben végre kell hajtani a gazdasági élet egész területén. Akormány azzal is alátámasztotta kívánságát, hogy májusban százmillió kölcsönt kell fölvenni és illetékes tényezőkkel szemben kötelezettséget vállalt, hogy a szanálási törvényjavaslatokat záros határidőn belül megszavaztatja. A kormnynak azt érveststen igaza lehet, de céljaiban és törekvéseiben nem tudjuk felfedezni a jóhiszeműségnek azt a mértékét, amely az ellenzéket az engedékenységnek ■arra az álláspontjára tudná szorítani, amelyet tőle a kormány kíván. A felvonultatott érvek nem tudják ellensúlyozni azt a tényt, hogy ezekkel a javaslatokkal Magyarország sorsa nem két, hanem húsz esztendőre, esetleg örök időre el fog dőlni, tehát ilyen súlyos, ekkora jelentőségű gazdasági, pénzügyi és politikai természetű javaslatokat akavarni; gyorsasággal csak akkor lehetne átengedni, ha a kormány az egész ország osztatlan közvéleményét maga mögött látná.. Fölvetjük a kérdést, hogy várjon ez a kormányrendszer micsoda erőtényezőkre és a nemzetnek mely rétegedre támaszkodik akkor, amikor egy egész nemzet fejlődését determináló javaslatokat, úgyszólván minden kritika nélkül, törvényerőre akar emeltetni , e javaslatokba rejtett, e javaslatokba csúsztatott kivételes hatalommal örökössé és verhetetlenné akarja biztosítani önmagát. A magyar politikai életben voltak már nagy kiéleződéseik, hiszen a múlt évtizedek parlamenti eseményen még ma is életek úgy az emlékezetben, mint hatásaikban, de ezek a kiéleződések nem jelentettek annyi végzetszerűséget, mint e javaslatok. Tisza István a maga akaratát sokkal könnyebben keresztül tudta erőszakolni egy homogén többségi pánttal, de csak azért, mert politikáját, programmját és egyéniségét az ország egy tagadhatatlanul tekintélyes része tűzön és vizen keresztül támogatta. Tisza Istvánnak nemcsak parlamenti többsége volt, hanem rendelkezett azokkal a hangulati erőkkel, amelyek nélkül nem lett volna tehetséges bizonyos formákon keresztül végrehajtani és a képviselőházra erőszakolni akaratát. Nem akarunk párhuzamot hozni gróf Tisza István és Bethlen István között, de tartjuk Bethlen Istvánt olyantisztánlátónak, hogy nincsenek politikai illúziói és tisztában van azzal, hogy az ország közvéleményének egy hatalmas része a legelkeseredettebben szembehelyezkedik ezekkel a javaslatokkal és ez a közvélemény nem tudna belenyugodni soha, e javaslatoknak minden parlamenti kritika nélkül való áterjesztésébe. A parlamenten belül nem kis számmal vannak azok, akik aggodalommal kísérik a javaslatokat, akik tisztában vannak e javaslatoknaka nemzet fejlődésére való, szinte végzetes hatásával. A parlamentnek ezek a tényezői saját meggyőződésükkel és választóiknak, s az egész nemzetnek tartozó felelősségük ellen cselekednének, ha belemererrünnk a miniszterelnök távánságába. A történelmi felelősség érzése eleven erő, megvan a keresztény ellenzék minden egyes tagjában, s ezzel az eleven erővel szembekerülni nem hajlandó senkit sem, csak azért, hogy egy rendszernek, amely semmivel sem szolgált rá nemcsak a szívességre, hanem a kíméletre, most politikai menedéklevelet adjon. Most, amikor a miniszterelnök ezzel a kéréssel fordul az ellenzékhez, önkéntelepiül eszünkbe jutnak a miniszterelnök úrnak azok a modorbeli és egyéb természetűpolitikai stílus javításai, amelyekkel a keresztény elsejűsék tagjait állandóan bimsztlorozta. És eszünkbe jut ennek az egész hatalmi trendszernek a keresztény gondolattal szemben való felvonuulása, az a politika,amely taktikájának sarkpontjává az állandó offenzívát, a keresztény esterfzáki tényezőknek szakadatlan pimakasát, a Keresztéiny vezéreknek, publicistáknak és politikusoknak üldözését tette. Amikor egy ekkora, horderejű, a nemzet egész jövendőjére kiható törvényjavaslatkomplexumról van szó, talán kicsinyeknek látszik ezeknek a sérelmeinek felvonul tartása, de tisztán annak ilusztrálásaira hoztuk elő, hogy a politikai életben nincsenek abszolút pozíciók és abszolút helyzetek s az, aki politikai barom orvosoknál, és őrülteknek nevezte a fajvédő gondolat harcosait, abba a helyzetbe kényszerült, hogy most a politikai baromorvosoktól bizonyos engedményeket kérjen. A miniszterelnök úr azt képzeli, hogy a lelkiismeretét olyan könnyű elhallgattatni, mint amilyen könnyű pártjának lelkiismeretét, amely párt tagjai képesek arra, hogy minden áttanulmányozás, a tárgynak és a tárgy részleteinek teljes ismertető nélkül, pártvezéri intésre megszavazzanak minden, hozzászólás nélkül egy ekskora jelentőségű javaslatot. A mi álláspontunk ezzel a többségi pártállásponttal szemben az, hogy érezzük a történelmi felelősséget, álláspontunk súllyal kell hogy essék Magyarország történelmi fejlődéseinek szempontjából e javaslat eldöntésénél. Jó lelkiismerettel senki sem kötelezheti el tehát magát, senki sem kötelezheti magát arra, hogy húsvétiig átereszti a javaslatokat, amelyekhez hasonló fontosságú jaéfe alifi volit a mategyter parlamentarizmustörténetében. E javaslatok olyan súlyos nemzeti és gazdasági sorsfordulatot jelentenek, külpolitikai vonatkozó,okaikban annyira nagy jelentőségűek, hogy sokkal nagyob gondossággal, készültséggel és megfontolással kell végig tárgyalta, mint’iden részletében. Éppen azért, mert ekkora, történelmi felelősség nehezedik e kérdés.Amúgy az ellenzékire, mint a kormányra,tnyu-i gödi tellkrismenvttel kijelenthetjük, hogy eszünk ágában sincs a technikai obstrukició fgyverével élni. A mii álláspontunk ajavas latoknak szól, nemi, pedig a kormánynál, mi a kormányt, ha támadjuk is, nem személyé-* bem, hanem ezen a javaslaton keresztül fogjuk támadni , a kormániyának nincs semmi oka aggodalmáskodni, nem hisszük, hoigy a* vita annyim fajulna, hogy a technikai ob- S trukció 'eszközeinek alkailmazására kerülne a sotti. A vita elfajulására! nem ,‘gcak dolumk. .Erre csak egy eshetötség van, ífe a kormány ana a ’vakmerőségre vetemtednék, hogy meg aklarná adáadályoesni. a ntemEtet** gyűlés tagijait abban, hogy Imindegyikjülk kormelyen és lelkiismerete szerint hozaátezel-hasson ,a javaslathoz. Ebben az esetben senkisem állhat jól a vitai elflatutálsásért és a felelősség feltétlenül a kormánytterhelné. A miniszterelnöknek nem kell aggódzia, hogy az ellenzék más, imint parlamenti eszközökkel harcolja, végig a hieuroot. A magunk részéről nem ringatódzunk seanmiiféle illuzióban, a javaslatok sorsát illetően. Ajavallatok ellen vonuló erffk parlamenti eszközökkel nem fogják megakadályozni tudnii a javaslatalmak törvénnyé válását, bizonyos rezignilációvel Agyanik ,kénytelenek azt is megállapítani, hogy nemcsak a kormánypárt ugynnevezett" -elégedtetilan étemét Stájának a rekompenzációra,de Hajlanak ,abaloldali ellenzéki tényezők is, akik a javaslatok ellen most egy taktikai felvonulást rendeznek csak azárt, hogy ilgynl is ’kompenzációt nyerjenek Mi a magunk részótivil nem kát írünk semiféle ellenszolgáltatást, vétemé-* nyünk szabadságát, nem folgjuk feladni sulik., Teljes tudataiban vagyunk almakta törté* nelimi felelősségnek, amely vállainkan nyomja, de tiisztában vagyunk annak ok, hogy a nemzet ifjú erőinek képviselői vagyunk, annak a láthatatlan áramlásnak erői vannak mögöttünk, amelyeketi nam tehet eltéríteni céljaitól— a mi célljaiiunktóll — soha. Nem fogunk kitérni a kész éles harc elöl, ezt a kérdést nem fogjuk összekeverni semmiféle más kérdéssel, nem engedünk más momentumot, más motívumot hateke, vemni, a harcot egyenegyediül meggyőződésünk, hitünk és lelkiismeretünk Születettjd meg. Nagy Emil kilépett az egységes pártból Nagy Emil volt igazságügyminiszter a, mai napon arról értesítette az egységes párt elnökét, hogy kilép a pártból. Ez az elhatározása egyáltalában nem lep meg minket, vártuk. Vártuk pedig azért, mert tisztában voltunk azzal, hogy tévedett, amidőn az igazságügyminiszterségről való lemondásakor, mint közkatona akarta tovább szolgálni az egységes párt politikáját. Tudtuk azt, hogy ez nem soká lesz lehetséges egy olyan jellegves politikusnak, mint Nagy Emil, aki a nemzet nagy érdekeit nem pártérdekek szemszögéből nézi, hanem lelkiismeretének szavára hallgat. Neki valóban nincs mit keresnie és nincs mit várnia az egységes pártban, amelynek mindent jóváhagyó fejbólogató politikájában eléggé megcsalódhatott. Őszinte elismeréssel és tisztelettel üdvözöljük Nagy Emilt ezért az elhatározásáért, amellyel, ismét tanújelét adta, hogy azok közé a gerinces politikusok közé tartozik, akiket nem az érdeke, Hanem az igazság'fanatikus szeretetevezérel. -. . . . Nagy Emil ,volt igazságügyi maniszter ma délután három órakor a következő szövegű levelet nyújtotta át Mayer Jánosnak, az egységes párt elnökének: Kedves Barátom! . . . A szőnyegeit for nőtten a kérdésekkel kapcsolatban a nemzetgyűlésben felszólalni, s ermtékoznoi. Hat érzem, hogy bálérdekü igazságaim megint épitémml az úgynevezett „peertszempontoik.“ esetleg az ügy érdemének hátranyírsa feszélyesnének. Mély tisztelettel bejelentem inned, hogy ebből az m órdtól a bölcs elnöklésed alatt álló pártból kilépek. Kegyeskedjél kilépésemért az általaim véglelettől nagyrabecsült párt tudomására hozni. Szívből üdvözöl őszinte régi tevéd de. Nagy Steil, J.