Szózat, 1924. október (6. évfolyam, 216-242. szám)

1924-10-01 / 216. szám

1924 OKTÓBER 1 SZERDA / ....Felügyeleti vizsgálatot terveznek a szolnoki büntetőtanács elnök© ellen Rendkívüli minisztertanács a szolnoki ítélet ügyében Vak Ferenc Rakovszky nyl!atk©za|áról rA szolnoki ítélet felkavarta a politikai élet hullámait, amelyek egyre jobban tornyosulnak. A kormány ahelyett, hogy kiengesztelni igyekezett Volna a bíróság előtt nyilvánosságra került és beigazolt szörnyű atrocitások miatt méltán felháborodott közvéleményt, ellenkezőleg, még jobban elmérgesítette a helyzetet. Ahelyet, hogy a beigazolt visszaélések megtorlását ígérte volna, a belügyminiszter tegnapi nyilatkozatában a bírói ítélettel szemben meglepetésszerűen szolidaritást vállalt megbélyegzett tisztviselőivel, feltűnően éles hangon bírálva a bíróság eljárását és az ítélet indokolását. Ez a nyilatkozat egyértelmű elítélésre talált nemcsak politikai körökben, de a magyar társadalom túlnyomó többségében is. Mint értesülünk, a bírói, és ügyészi kar, mely természetesen mindenben azonosítjamagát a szolnoki törvényszék tanácselnökével, módot fog találni arra, hogy kifejezésre juttassa a tiltakozását a belügyminiszter nyilatkozatában foglalt egyes kitételek ellen, amelyek a bírói függetlenség és tekintély megsértését jelentik. Elsősorban természetesen az igazságügyminisztertől várják, hogy megvédje a bíróság tekintélyét az elhangzott és még vár-, ható támadások ellen. Ez hivatásából folyó kötelessége is az igazságügyminiszternek. Nemcsak a bíróság, hanem a társadalom is elvárja Pesthy Pál igazságügyminisztertől, hogy a bírói lelkiismeret" függetlenségét minden körülmények között és mindenkivel szemben" megvédelmezze. Feltételezzük, hogy Pesthy Pál, aki maga is a bírói székből lépett a politika mezejére, teljes mértékben átérzi a sérelmet, mely a független magyar bíróságot érte és gondoskodni fog arról, hogy a bírói karnak elégtétel szolgáltassák. A szolnoki ítélet a minisztertanács elüti A szolnoki ítélettel felidézett válság következtében a miniszterelnök kedden minisztertanácsra hívta össze a kormány tagjait. A minisztertanács kedden délután öt órakor ült öszsze a miniszterelnökség épületében. A minisztertanácson az összes miniszterek megjelentek és részt vett azon Pesthy Pál igazságügyminiszter is, akit a miniszterelnök somogyszobi birtokáról táviratilag hívott a fővárosba. Este tíz órakor, atanácskozás befejezése után Ángyán Béla sajtófőnök, akit szintén, részt vett a tárgyaláson, kijelentette azújságíróknak, hogy hivatalos közlést nem adnakki, de ő hajlandó információkat nyújtani a minisztertanács lefolyásáról. Szükségesnek érezzük, hogy ezeket az ötletszerű,, meglehetősen szűkszavú, de sokat sejttető információkat gyorsírói feljegyzés alapján szó szerint közöljük, nehogy utólag félreértéssel vagy félremagyarázással vádolhassanak meg.. — A miniszterelnök — mondotta a sajtófőnök — ma délelőtt vette át hivatalát és a kabinetet minisztertanácsra hívta össze, hogy a távollétealatt felmerült aktuális kérdésekről informálássá magát. Az egyes miniszterek a fontosabb resszoftügyekről tettek jelentést. A pénzügyminiszter ismertette a nemzetgyűlés elé terjesztendő aranyköltségvetést. Ez kötötte le a minisztertanács legtöbb idejét. A szolnoki ítélettel kapcsolatban a minisztertanács, megállapította, hogy a szolnoki bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán perorvoslat útján bírálhatók el. Tekintettel arra, hogy a főügyész megfellebbezte az ítéletet, egyéb tennivaló egyelőre nincs. — Egy pikantériával szolgálhatok az uraknak — folytatta a sajtófőnök —, a honvédelmi ■miniszter bejelentette, a minisztertanácson, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt már írásbeli panaszt terjesztett az igazságügyminiszter elé. A belügyminiszter a tényállás felderítése után, ha szükségesnek mutatkozik, szintén panasszal fog fordulni az igazságügyi miniszterhez. Az igazságügy miniszternek módjában áll a felügyeleti vizsgálatot elrendelni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Miután az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmentette, természetesen a nyomozás a tettesek után tovább folyik. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy az igazságügyminiszter hogyan járhat el ebben az ügyben, a sajtófőnök a következő választ adta. — Ha bárki az igazságügyminiszterhez fordul felügyeleti panasszal a bíróság működése ellen, akkor az igazságügyminiszter mint legfőbb igazságügyi hatóság , gyakorolhatja a maga jogait. Ez pedig nyilvánulhat fegyelmi vizsgálatban, sőt. eéstleg a bíró conduitlistáján, az igazságügyi miniszterrel megjelölheti, hogy a bíró nem valami jo bntú, mert nem ismeri jól a perrendtartást. Ezekből az információkból nem igen, lehet ugyan a minisztertanács lefolyását és állásfoglalását rekonstruálni. Az azonban kétségtelenül kitűnik, hogy a kormány az igazságügyminiszter útján felelősségre akarja vonatni a szolnoki törvényszék elnökét Kétségtelen, hogy az igazságügym miniszternek joga van a bírói eljárás felett felügyeletet gyakorolni, de ez a jog csakis a formai eljárás elbírálására vonatkozhatik és semmiesetre sem adja meg azt a jogot, hogy az igazságügyminiszter érdemben is kin merítő beavatkozzék a bíróság működésébe. Ebben az esetben pedig még formai beavatkozásra sem lehet ok, mert egészen nyilvánvaló, hogy itt nem az igazságügyi hatóságok jártak el perrendellenesen, hanem azok a belügyi hatóságok, amelyekről a bíróság a lefolytatott tárgyalás számtalan és kétségbevonhatatlan adatok alapján kénytelen volt ezt megállapítani. Ulain Ferenc nyílt levele Rakovszky Iván felügyminiszterhez bem születik meg. A bírói eljárást a bírói vélemény megalkotásától és annak, kimondásától, az ítélettől semmiképpen sem lehet elválasztani. Már emlegetik a belügyminiszter utódait Politikai körökben a szolnoki ítélet, de különösen a belügyminiszter osztatlanelítélését kiváltó nyilatkozata óta számolnak Ratkovszky Iván távozásával." Utódjául két nevet emlegetnek, az egyik Puky Endre , egységes párti képviselő, aki már a főispáni állást is azért cserélte fel a képviselőséggel, mert már akkor emlegették, hogy ő lesz a belügyminiszter. A másik név, mely méltán kelt feltűnést a keresztény társadalomban, Ugrón Gáboré. Politikai körökben az utóbbi kombinációt tartják valószínűbbnek. Ugrón , az egyik liberális lapban ma olyan nyilatkozatot tett, amely Rakovszky Iván tegnapi kijelentéseit igen éles szavakkal ítéli el. Ennek a nyilatkozatnak hangja szinte burkolt , miniszteri programmi benyomását teszi és feltűnő, hogy Ugrón, aki politikai pártállása, de mentanítása alapján is a szélsőliberális páritokhoz tartozik, láátszólag ellentétben került ebben a kérdésben saját elvbarátaival, valószínűség azért, hogy komnányképességének valamiféle bizonyságát szolgáltassa. Ugron Gábor a majdnem szélsőbaloldali törekvések sima modorú, de határozott és elszánt képviselője. " Az ő miniszterjelöltsége élénk világot vet arra a világnézeti eltolódásokra, amely a mai kormányzati ton belül az utóbbi években bekövetkezettet. A Bírói és Ügyészi Egyesület tiltakozása Beavatott helyről értesültünk arról, hogy a független magyar bíróságot ért példátlan támadás ellen a Bírói és Ügyészi Egyesület választmánya a közeli napokban tartandó ülésén tiltakozni fog és esetleg rendkvüli közgyűlés öszehívása iránt intézkedik. Rakovszky Ivánbelügyminiszter a tegnapi nyilatkozata, — mint előre látható volt — a szélső liberális és radikális tábor kivételével a m magyar társadalom minden rétegében súlyosan elítélő véleménnyel találkozott. A kereszténytársadalom, véleményét a legpregnánsabban Ulain Ferenc, fejezte ki, aki ma a következő nyílt levéllel fordult a belügyminiszterhez: Belügyminiszter Úr! Ön a szolnoki bombapert tárgyalásával fejipcsolatosait a mai napon egy hivatalos nyilatkozatot toltt, amely szerint Ön az „közrend fenntartásáért a felősségieit magétól kénytelen volna elhárítani, ha a szolnoki tárgyaláson történt bizonyos ténykedéseik „megismétlődése ellen kellő garanciáik nem állanának rendelkezéseire“. Ez augyltkolat félreérthetetlenül azt jelenti, hogy Ön Belügyminiszter úr nem tudja biztos sohaiy az országfelső, rendjét mészeghyelk,. Posztós detektívek, Tabacsekek, kényszervallatások és ehhez hasonuló gyalázatosságok nélkül, de félreérthetetlenül jelenti ez a nyilatkozat azt is, hogy Ön Belügyminiszter Úr, nem tudja biztosítani de ország belső rendjeit,, ha a magyar bíróság tagjainak tovább is jogaik lesz az előttük álló tanúik vallomásait lelkiismeretűik és a törvények parancsa szerint szabadon és öntől, vagy kormánytársaiitól figgellén él mérlegelni. Látom, Belügyminiszter !, hogy Ön bölcs férfiú. Emgedje meg mégis,hogy nyilattkozatának némely hiányaira nagybecsű ügyeimért felhívjam. Ön megfeledkezett ugyanis a többi jogrendbiztosító tényezőről, így kitűnő barátjáról, Herényi-Hofbauer Imre h. főkapitányról, az énpuccsok és hamis vádak e szánalmas szerkesztőjéről, továbbá az agent provokatőrökről és Böh, amelyikről, úgyszintén Andróka Károly h. főkapitány úrről, a Kovács-fivérek koronatanújáról, akit Ön a nemzetgyűlés nyílt ülésén volt kénytelen trezavnálni. • Ezért melegen ajánlom Önnek, hogy a köznyugalom érdekében egy kiegészített pótnyilatkozatot adjon ki és egyúttal sürgős ■törvényjaavaslatot, készíttessen a magyar bírói intézmény eltörléséről és minden tisztességes magyar ember azonnali, kitoloncolásáról, biztosíthatom róla, hogy egy ilyen értelmű törvényjavaslat támogatásban és elismerésben fog részesülni az Ön providenciális vezére, gróf Bethlen István részéről, mert akkor végre testet ölt, az ige és csakugyan az övé lesz az ország,a hatalom és a dicsőség. Budapest, 1921 szeptember 20. Dr. Ulain Ferenc s. k. a csongrádi vádlottak védője. A belügyminiszter mentegeti tegnapi kijelentéseit . Az az egyhangúelítélés, amely Rakovszky Iván nyilatkozatát kísérte, úgy látszik, megdöbenteti magát a belügyminisztert is, aki ma a kormány szemita estilapja útján egy újabb nyilatkozatban magyarázza ki állásfoglalását. Ez a második számúnyilatkozat enyhébb hangú ugyan, de a lényeg, amely miatt első nyilatkozata olyan súlyos elítéléssel találkozott, itt sem hiányzik. Azt állítja a belügyminiszter, hogy nem az ítéletet magát szándékozik kritizálni, csupán a bírói eljárást és az indokolást. Ez a megkülönböztetés semmi egyéb, mint szavakon való nyargalás. Hiszen ha a bírói eljárás egyoldalú, elfogult vagy kritikát provokáló lett volna, akkor ugyanezek a jelzők magára az ítéletre is vonatkoznának, mert hiszen az ítélet az eljárás eredményekép. Szomorú ősz Az utca, a Síért, az udvar és a gyér Migiek fáiról! pereginieik & tervietek. Liemniffiainiafe és (bévö tejogukat hozzé iszoriittják a ikiilMMő fölhöz. Átölelik: ihialásuklbam örök teremtőjüfeit. Nyugalmas szomorúságig» nézem tai Msulkiat., Tawassaa'l mönyi örökösük, utódjuk iopg'iar iki szivünk!!)® inyomitalannal e temetkezés dsai Miniskót. Énért nem ílám íutságosam. De lombját veszti lassan a mi életünk is. Amelyet nem frissít fel, nem vtált teltus hajtásokkal nj feviasz. Életüink pergő tevései halomiba, száraz avarrá gyűlnek. Miskorra önsei egyeliík egy deréskrimnyti, reá,pihenünk és lefcutuiyjuk szemünket. Szegény, esett teremtmények vagyunk. Emberek vagyymik, nem újraélő, kizöldülő fáik. Itt vannak a mi életünk lehulló levelei... *. " Reggel. A nyitott ablakon ének hangzik fel kószám az udvarról. Fekszem az ágyban. Nem látok, csak a szemköz!! falra. Hallgatom. Tremolos férfihang. Bossá tüdő fajtatja. „Havas eső, hideg szélben... Csak a fekete felhőik tudnák megmondani, hogy mennyit szenvedtek.“ Ez a dal volt, azután a Próza. „Szegény, szerencsétlen, szívbajos, vak, családos rokkant.... legcsekélyebb adományt!...“ Csak a fekete felhők emlékeznek. Itt, ebben a gondoktól fojtogatott házban már senki. Nem esik pénz. A panaszszó túra felsír négy emeletet. Hiába. És a nyűgös, dologigás délelőttöt tarkítják a zenészek. Egyiket sem látom. Gyerekhangot hallok. Jelleges koldushang. Énekén kereszt® kibomlik egész eddigi vakarcsélete. Még magyar® sem tud, kin hallgatni sivitásától csak az „anyanyelvét“ tanulta meg. Apanaszt és az átkot. Mást nem tud. Ez az éneke is. Irredenta. „Az isten verje meg, aki elvette tőlünk szép országunkat.“ Borzalmas szólammá loccsan szét szájában az erőtleneknek itt jó szándék. Nem tudja mit csinál. Él. Pénzt szerez. Már kiváncsi e lettem, kihajtok és látom a gyereket. Az egészen, akinek a képe a hangján felkúszott hozzám a második emeletre. Itt dalnok. Bangjáb csak jó idő múltán tudok, elindulni. Annyira .Makó, színtelen. Itt-ott mégise kitör belőle valami megrázó. Női hág. Walzept énekel. „Óh mért nem születtem kunyhóban én?...** Mit ér a kincs, a vagyon boldogság nélkül... Ezt hadarja Öt refrénben egymás után. Bomlott beszélőgép, aki vak színésznőnek mondja magát. Hajából, szeméből kivette a fényt, a szint a festék, amellyel az emberi fantázia szárnyait színezte a virágjában. Hátraveti a fejét. Vedlett kalapja kör® megleng a szürke haj és hadarja, ezt is: „Fekete hajadból lassan hófehér lesz... elmúlhat a nyár is, a csillag lehullhat..., de a mi szerelmünk soha el nem múlhat...“ A villamoskocsi vezető aggódó figyelemmel vár, amíg a kocsi oldaláttapogatva elbotorkál az ajtóig egy vak férfi és egy vak nő. A férfin fekete szalonkabát. Ferencajózsef. A nő is ünneplőben. A nő karján szőrebajú csecsemő, talán kétéves. A gyermek lát. Nagyon élénk. Szólítgat mindenkit. Engem is, ahogy melléjük ülök a villamosban. A férfi és nő hallgat. Fogják egymás kezét. A gyermekük tökéletes. Da várjon eljut-e valaha szülei boldogságáig! * A tar ligetben ritkuló fák között, felázott földön fia és leány sétál. Ideges erővel karolnak össze, amikor csókolják, szinte tépik egymást. A szemük tüze huny és parazsallik. A férfi szólana, de mégsem. Csak nagysokára ,mondja ki dikcióját követelőn szól: „Szeretem!“ A szép szó, a szárnyas mad®, lenyilazva hűl a sárba, amikor a nő szemében a megértés viltim. - %IS* 3