Sztár Sport, 2001. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

2001-01-04 / 1. szám

Megmutatjuk, hogy egy-egy korszak kiemelkedő egyénisége hogyan nézett ki egykor játékoskét Pillanatfelvétel­e. Bár mindent elpusztító földrengés, szökőár és egyéb természeti csa­pás nem kísérte, azért csak véget ért a XX. század és vele együtt a második évezred. A sportban leginkább az jelzi a korszakos idő­határt, hogy több mint egy hónapja mindenhol összegzéseket, rang­listákat lehet olvasni ar­ról, ki volt az évszázad legjobbja. Minden rész­letre kiterjedő, objektív végeredményt persze képtelenség hirdetni, de a játék mégis érde­kes, s nemegyszer vitá­kat vált ki. Úgy éreztük, hogy valamilyen mó­don nekünk is kötelező visszatekinteni az elmúlt száz esztendő magyar labdarúgására. Mivel a téma oly gaz­dag, hogy egy kötetnyi könyvbe sem férne be­le, teljességre termé­szetesen nem is töre­kedhettünk. Feldolgo­zásunkhoz a Magyar Labdarúgó-szövetség által karácsony előtt im­már másodszor meg­szervezett válogatott labdarúgók találkozója adta az ötletet. A meg­annyi egykori legenda meghatódva elevenítet­te fel a múltat - az ő se­gítségükkel ezt tesszük mi is. Megmutatjuk, hogy egy-egy korszak kiemelkedő egyénisé­ge hogyan nézett ki egykor játékosként és hogyan néz ki ma, ho­gyan látja a labdarú­gást civilként. Szükség­szerűen, sajnos, még egy kiegészítés elen­gedhetetlen: csak a ma is élő hősöket szólíthat­tuk meg. Dr. Kalocsay Géza A jelenleg 87 esztendős Kalocsay Géza a ma élő legidősebb válo­gatott labdarúgó. 1940-ben a Kispest játékosaként kétszer húz­ta fel a magyar válogatott címe­res mezét. A korabeli értékelé­sek szerint szélvészgyors, ugyan­akkor technikás játékos volt. A felvidéki származású labdarúgó háromszor a csehszlovák nemze­ti csapatban is szerepelt­­ 1935- ben éppen a magyarok ellen. Já­tékosként csehszlovák bajnok, KK-győztes, Francia Kupa-máso­dik. Edzőként szinte hihetetlen karriert futott be: a Standard Liége-zsel belga bajnok, a Gor­­nik Zabrzéval lengyel bajnok és kupagyőztes, az egyiptomi al-Ah­­lival szintén bajnok és kupagyőz­tes, edzette a Partizán Beogra­­dot, s nem mellékesen a Ferenc­várost és az Újpesti Dózsát. Emellett dolgozott Pakisztánban is, s azt is kevesen tudják, hogy tagja volt az 1954-es svájci vb-n ezüstérmes magyar válogatott edzői stábjának. A négy nyelven beszélő Kalo­csay manapság már ritkábban jár futballmeccsekre, ideje nagy ré­szét a barátok és az unokák töl­tik ki, de az FTC-t és az Újpestet időnként megnézi. Véleménye szerint a jó pár éve hullámvölgy­ben veszteglő magyar labdarúgás mintha felszálló ágba került vol­na. „Az iramot tekintve sok olyan meccs van, amelyik megüti a nemzetközi színvonalat, sőt egyre több elgondolást látni a já­tékban. Én azokat a futballistá­kat szeretem, akik alkotni tud­nak. Ezért nem értek egyet az­zal, hogy Pelé és Maradona let­tek az évszázad labdarúgói. Tu­dásukat elismerem, de ők befeje­ző csatárok. Nálam Puskás és Hi­degkúti a század legjobbjai, mert a góllövés mellett az előkészítés­hez is értettek. Sőt Di Stefanót sem hagyhatom ki, ő tulajdon­képpen megelőzte a korát. Ha kellett, segített a védőknek, az ellenfél szögleteinél mindig hátra­húzódott.” Baróti Lajos Baróti Lajos a század magyar lab­darúgásának második legidő­sebb élő alakja, játékosként és el­sősorban edzőként az évszázad élő tanúja. 1914-ben született já­tékosként 1939-ben és 1941-ben kétszer volt válogatott, majd összesen 117 (!) alkalommal - természetesen magyar csúcsot tartva - irányította a válogatottat szövetségi kapitányként. A Sze­ged FC jobbfedezetének játékát a korabeli sportlap így jellemez­te: „Van valami egészen kivételes finomság ennek a fiúnak a játé­kában.” A válogatott mellett dolgozott a Vasas, az Újpest, a Benfica és az Innsbruck együtteseinél, volt a perui válogatott szövetségi ka­pitánya. Nemzeti tizenegyünket négy világbajnokságon - 1958- ban (Svédország), 1962-ben (Chile), 1966-ban (Anglia), 1978-ban (Argentína) — vezette. Chilében és Angliában a leg­jobb nyolc közé jutott Magyar­­ország, ami abban az időben nem számított kiugró ered­ménynek, sőt... Az elmondot­takból következik, hogy ő dol­gozott a legtöbb válogatott játé­kossal. Amikor 1999 decemberében először találkoztak az évszázad válogatottjai és szövetségi kapi­tányai, ő sürgette a leginkább, hogy a jövőben rendszeresen ta­lálkozzanak a sportág nagy öregjei. Baróti egyébként ma is rendszeresen jár labdarúgó­mérkőzésekre: „Sajnos, egyre ritkábban hódolok szenvedé­lyemnek, a stadionokban és környékükön uralkodó erőszak miatt. Ebből a szempontból ki­mondottan örülök a stadionre­konstrukciós programnak. Re­mélem, hogy a környezet befo­lyásolja majd a szurkolók visel­kedését. Ami a játékot illeti, az átszervezett bajnokságban már látok pozitív jeleket, bár a lét­számcsökkentés egyenes követ­kezménye némi színvonal-emel- Dr. Kalocsay Géza SZTÁR Sport 4

Next