Sztár Sport, 2001. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)
2001-01-04 / 1. szám
Megmutatjuk, hogy egy-egy korszak kiemelkedő egyénisége hogyan nézett ki egykor játékoskét Pillanatfelvétele. Bár mindent elpusztító földrengés, szökőár és egyéb természeti csapás nem kísérte, azért csak véget ért a XX. század és vele együtt a második évezred. A sportban leginkább az jelzi a korszakos időhatárt, hogy több mint egy hónapja mindenhol összegzéseket, ranglistákat lehet olvasni arról, ki volt az évszázad legjobbja. Minden részletre kiterjedő, objektív végeredményt persze képtelenség hirdetni, de a játék mégis érdekes, s nemegyszer vitákat vált ki. Úgy éreztük, hogy valamilyen módon nekünk is kötelező visszatekinteni az elmúlt száz esztendő magyar labdarúgására. Mivel a téma oly gazdag, hogy egy kötetnyi könyvbe sem férne bele, teljességre természetesen nem is törekedhettünk. Feldolgozásunkhoz a Magyar Labdarúgó-szövetség által karácsony előtt immár másodszor megszervezett válogatott labdarúgók találkozója adta az ötletet. A megannyi egykori legenda meghatódva elevenítette fel a múltat - az ő segítségükkel ezt tesszük mi is. Megmutatjuk, hogy egy-egy korszak kiemelkedő egyénisége hogyan nézett ki egykor játékosként és hogyan néz ki ma, hogyan látja a labdarúgást civilként. Szükségszerűen, sajnos, még egy kiegészítés elengedhetetlen: csak a ma is élő hősöket szólíthattuk meg. Dr. Kalocsay Géza A jelenleg 87 esztendős Kalocsay Géza a ma élő legidősebb válogatott labdarúgó. 1940-ben a Kispest játékosaként kétszer húzta fel a magyar válogatott címeres mezét. A korabeli értékelések szerint szélvészgyors, ugyanakkor technikás játékos volt. A felvidéki származású labdarúgó háromszor a csehszlovák nemzeti csapatban is szerepelt 1935- ben éppen a magyarok ellen. Játékosként csehszlovák bajnok, KK-győztes, Francia Kupa-második. Edzőként szinte hihetetlen karriert futott be: a Standard Liége-zsel belga bajnok, a Gornik Zabrzéval lengyel bajnok és kupagyőztes, az egyiptomi al-Ahlival szintén bajnok és kupagyőztes, edzette a Partizán Beogradot, s nem mellékesen a Ferencvárost és az Újpesti Dózsát. Emellett dolgozott Pakisztánban is, s azt is kevesen tudják, hogy tagja volt az 1954-es svájci vb-n ezüstérmes magyar válogatott edzői stábjának. A négy nyelven beszélő Kalocsay manapság már ritkábban jár futballmeccsekre, ideje nagy részét a barátok és az unokák töltik ki, de az FTC-t és az Újpestet időnként megnézi. Véleménye szerint a jó pár éve hullámvölgyben veszteglő magyar labdarúgás mintha felszálló ágba került volna. „Az iramot tekintve sok olyan meccs van, amelyik megüti a nemzetközi színvonalat, sőt egyre több elgondolást látni a játékban. Én azokat a futballistákat szeretem, akik alkotni tudnak. Ezért nem értek egyet azzal, hogy Pelé és Maradona lettek az évszázad labdarúgói. Tudásukat elismerem, de ők befejező csatárok. Nálam Puskás és Hidegkúti a század legjobbjai, mert a góllövés mellett az előkészítéshez is értettek. Sőt Di Stefanót sem hagyhatom ki, ő tulajdonképpen megelőzte a korát. Ha kellett, segített a védőknek, az ellenfél szögleteinél mindig hátrahúzódott.” Baróti Lajos Baróti Lajos a század magyar labdarúgásának második legidősebb élő alakja, játékosként és elsősorban edzőként az évszázad élő tanúja. 1914-ben született játékosként 1939-ben és 1941-ben kétszer volt válogatott, majd összesen 117 (!) alkalommal - természetesen magyar csúcsot tartva - irányította a válogatottat szövetségi kapitányként. A Szeged FC jobbfedezetének játékát a korabeli sportlap így jellemezte: „Van valami egészen kivételes finomság ennek a fiúnak a játékában.” A válogatott mellett dolgozott a Vasas, az Újpest, a Benfica és az Innsbruck együtteseinél, volt a perui válogatott szövetségi kapitánya. Nemzeti tizenegyünket négy világbajnokságon - 1958- ban (Svédország), 1962-ben (Chile), 1966-ban (Anglia), 1978-ban (Argentína) — vezette. Chilében és Angliában a legjobb nyolc közé jutott Magyarország, ami abban az időben nem számított kiugró eredménynek, sőt... Az elmondottakból következik, hogy ő dolgozott a legtöbb válogatott játékossal. Amikor 1999 decemberében először találkoztak az évszázad válogatottjai és szövetségi kapitányai, ő sürgette a leginkább, hogy a jövőben rendszeresen találkozzanak a sportág nagy öregjei. Baróti egyébként ma is rendszeresen jár labdarúgómérkőzésekre: „Sajnos, egyre ritkábban hódolok szenvedélyemnek, a stadionokban és környékükön uralkodó erőszak miatt. Ebből a szempontból kimondottan örülök a stadionrekonstrukciós programnak. Remélem, hogy a környezet befolyásolja majd a szurkolók viselkedését. Ami a játékot illeti, az átszervezett bajnokságban már látok pozitív jeleket, bár a létszámcsökkentés egyenes következménye némi színvonal-emel- Dr. Kalocsay Géza SZTÁR Sport 4