Sztár Sport, 2006. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)

2006-01-04 / 1. szám

Tartalom Állandó rovatok SZTÁR-vendég: Frank Lampard ■ Aranyos ezüstfiú Mivel Ronaldinho az összes létező „az év legjobbja” szavazáson elvitte a pálmát, a Chelsea középpályásának csak a második hely jutott. Bár klubedzője, José Mourinho szerint ő a legjobb a világon 25 kérdés: Dida Mil Az AC Milan kapusának favoritja az ételek, a zenék, az együttesek, a labdarúgók és persze a futballválogatottak közül is brazil Nyereményjáték, levelezés 3# Poszteren ao Eli Manning, David Villa, Hernán Crespo, Cicinho, Jerry Stackhouse, Alekszej Jasin, William Gallas Kormányváltás !*1 Bár még a 2006-os szezon sem kezdődött el, a 2007-esre feni mindenki a fogát: Alonso a McLarennél, Räikkönen a Ferrarinél vagy talán a Toyotánál vezet majd, Michael Schumacher pedig visszavonul? Ütöjjön be AZ IDÉN! * év - új kudarcok! - kürtölte világgá a hetvenes évek közepén, egy kurucosan átmulatott szilveszteri buli végén az egyik barát­i k­om. Egy másik cimborám, aki szintén sportolóként tengette életét, viszont másképpen gondolkodott. Ő, aki korábban az élet csá­szára volt, azt dünnyögte a bajusza alatt, hogy: az idén, vagy soha... Tehetséges, sokra hivatott versenyző volt (sportágát fedje jótékony homály), de életvitele bizony nem tette alkalmassá komolyabb ered­mények elérésére. Sokan sokféleképpen győzködték, igyekeztek meggyőzni arról, hogy érdemes lenne mindent egy lapra, azaz a sportra feltennie, ám ő csak ment a saját feje után. Buli hátán buli, csajozás orrvérzésig, és sok sör. Képzeletbeli zászlajára a „La dolce vita!" (Az édes élet!) volt hímezve. Eleinte minden szépen ment, úgy tűnt, meg sem áll a világbajnoki dobogó tetejéig. Félelmetes fizikuma, kivételes ügyessége látszólag predesztinálta is őt a kiemel­kedő eredményekre. De a tehetség nem minden. Pontosabban semmit sem ér, ha nem párosul megfelelő jellemmel, odaadással, a sport iránti alázattal. Esetünkben ez a szomorú helyzet állt fenn, legalábbis egy bizonyos időszakban... Az én jó cimborám viszont úgy gondolta, hogy neki semmi sem árthat, ehet, ihat, mulatozhat, éjszakázhat, nem fogja se kard, se lőszer, elpusztíthatatlan, ahogyan ő fogalmazott: jobb vagyok, mint a szovjet hős, Csapajev! Az edzéseken mindig odatette magát, hosszú ideig úgy tűnt, hogy neki van igaza, el­pusztíthatatlan. Edzője hajnalonként csóválta fejét, amikor az aprócska öltözőben gyülekeztek, és meglátta a cimborámat, aki szaporán őrölte világítóan fehér fogaival a rágógumit, mégis érezhető volt, hogy nem tejet ivott. Az edzésen azonban sokáig első volt a sorban, küzdött, mint a gepárd. A többiek úgy néztek rá, mint egy földönkí­vülire, viccesen E. T.-nek is becézték. A hétvégéket időnként együtt töltötte sporttár­saival, akik csodálattal vegyített borzongással figyelték, amint legurít 10-12 korsó vi­lágost, némi gyorsítóval fűszerezve... Másnap reggel meg lazán lefutotta őket. Az egyik reggel azonban véget ért a „varázslat". Cimborám megszédült az edzé­sen, karikák táncoltak a szeme előtt, s ami korábban elképzelhetetlen volt, abba­hagyta a tréninget. Másnapra valamennyire összedrótozta magát, de érezte, hogy már „nem a régi". Egy ideig ugyan még tartotta magát, de napról napra lejjebb és lejjebb csúszott a lejtőn. Társai egyre többször cikizték. Domborodó pocakja miatt „kötözött sonká­nak" nevezték. Edzője is lemondott róla, kapcsolatuk „szia-sziára" zsugorodott. A versenyeken rendre a vert mezőnyben végzett, olyan is előfordult, hogy utolsó lett... A sörözőkben azonban még mindig ő volt a császár. Legalábbis azt hitte, hogy ő az. Apja menő maszek volt, így „lében" nem volt hiány. Nem nagyon érde­kelte, hogy időnként „leveszik". Augusztus közepét írta a naptár, amikor az edzője váratlanul így szólt hozzá: na, figyelj ide, „öreg"! Valaki lemondta a jugó edzőtábort, ha van kedved, kimehetsz... Cimborámba villám csapott. Zavaros lelkében régen lemondott arról, hogy valaha is élsportoló lesz. Úgy gondolta, ha valahogy sikerül kihúznia a katonaságot, már megérte, hogy sportolgatott. Néhány másodpercig kivárt, majd kinyögte: köszö­nöm. Az edzőtábor fantasztikusra sikeredett. No, nem sportolóként, sokkal inkább aranyifjúként élvezte. Esténként hatalmas jövés-menés a tengerparti mulatókban, sörözőkben, csajok dögivel. Mi kell még? Egy visszavonulás előtt álló igazi sportemberrel - akit mindenki csak Béla bácsi­nak szólított - lakott egy szobában. Béla bácsi egy alkalommal így szólt hozzá: Cimbi! Ha így folytatod, hülyén fogsz meghalni. Cimborám értette is, meg nem is. Annyian próbálták már elmagyarázni neki, hogy mit kellene tennie, de egyetlenegyszer sem érezte azt, amit Béla bácsi tömör, lé­nyegre törő mondata után. Béla bácsi valamiért nagyon szerette a cimborámat, akit jólelkű gyerekként aposztrofált, nyomon követte vergődését, s úgy gondolta, eljött az idő, hogy be­avatkozzon. Korábban azért nem tette meg, mert úgy érezte, rendbe jön magától is... Egy héten át „oltogatta", s láss csodát: cimborám szeptember elejétől „kifor­dult" régi önmagából. Alázattal közelített a sporthoz. Komolyan és keményen edzett, nem ivott alkoholt. Szilveszterkor sem. Akkor már érezte, hogy képes lesz végigcsinálni mindent, amit Béla bácsi javasolt neki. Napról napra jobb lett. Min­denki azt hitte, hogy új életének első versenyét simán megnyeri. Nem nyerte meg. A másodikat viszont már igen. Mosolyogva állt a dobogó tetején, ahonnan boldo­gan kiáltotta: Köszönöm, Béla bácsi. Bejött az idén! Ezt kívánom mindenkinek: jöjjön be AZ IDÉN! A SZTÁR Sport kommunikációs partnere a T-ffiobile Magyarország Távközlési Rt. ■T ■ -Mobile Partner Jégkorong NHL: Gretzky nyaktörő választása Forma-1 Kézilabda Itthon vagyunk! 3. Virágeső, drukkerek hada várta a világbajnoki bronzérmes női válogatottat Ferihegyen Kosárlabda NBA: Karácsonyi Nas(h)solás ** Labdarúgás Csalóka foci... Premier League: Ki állítja meg a bajnokot? Serie A: Fair Play-díjas fasiszta... Primera Division: Henry kell a Bargának Ronaldinho újbóli megkoronázása SZTAR-háttér Háztűz(fal) nézőben M Álomesküvő Sao Pau­lóban 32 I love this game! a®

Next